19/2002. (IV. 25.) AB határozat

Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlésének a távhőszolgáltatástól szóló 1998. évi XVIII. törvény egyes rendelkezései Tatabánya város területén történő végrehajtásáról szóló 38/1999. (XI. 18.) számú rendelete alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírás alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlésének a távhőszolgáltatástól szóló 1998. évi XVIII. törvény egyes rendelkezései Tatabánya város területén történő végrehajtásáról szóló 38/1999. (XI. 18.) számú rendelete 36. § (4) bekezdése alkotmánysértő, ezért azt az Alkotmánybíróság megsemmisíti.

Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.

INDOKOLÁS

1.

Az Alkotmánybírósághoz indítvány érkezett Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlésének a távhőszolgáltatásról szóló 1998. évi XVIII. törvény egyes rendelkezései Tatabánya város területén történő végrehajtásáról szóló 38/1999. (XI. 18.) számú rendelet (a továbbiakban: Ör.) 36. § (4) bekezdése alkotmányellenességének a megállapítására. Az indítványozó álláspontja szerint sérti a Polgári Törvénykönyv szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségére vonatkozó elvét, továbbá az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott diszkrimináció-tilalmat az Ör.-nek a tatabányai közgyűlés 2/2001. (II. 22.) számú rendelete 7. §-ával megállapított 36. § (4) bekezdése, az ugyanis a használati melegvíz-szolgáltatás díját, valamint a víz- és csatornadíjat a lakás teljes fűtött alapterületével arányosan, a lakásban élők, a vízfogyasztók számának figyelmen kívül hagyásával határozza meg.

2.

Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta.

Alkotmány: 44/A. § (2) "A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

70/A. §

(1) "A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."

Ör.: 36. § (4) "A használati melegvíz-szolgáltatás díja, valamint a víz- és csatornadíj elszámolása a távhőszolgáltatás hónapjában a helyiség fűtött alapterületével arányos - alább meghatározott - mennyiség (vm3) alapján történik:

a) hiteles mellékvízmérővel nem rendelkező fogyasztók részére,

b) szabályozatlan melegvíz-vételezéskor,

c) a mellékvízmérő (5) bekezdés szerinti elszámolásához szükséges mérőleolvasásának és ellenőrzésének meghiúsítása esetén,

d) fogyasztó felróható magatartása folytán a melegvíz-szolgáltatás megszakad, szünetel."

3.

Az indítvány megalapozott.

Az Alkotmánybíróság legutóbb a 8/2002. (II. 28.) AB határozatában foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy megfelel-e a polgári jog szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége követelményét megfogalmazó alapelvének az a megoldás, amely a használati meleg víz megállapításához kizárólag a lakás fűtött alapterületét veszi alapul. E határozatában az Alkotmánybíróság e megoldást a Polgári Törvénykönyvbe ütközőnek, következésképpen az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sértőnek találta. (ABK 2002. február, 60.)

Az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.) AB határozata óta alkotmányos követelménynek tekinti, hogy valamely közszolgáltatás díja megállapításakor a jogalkotó az érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje. (ABH 1997. 482., 485.) E határozat arra is rámutat, hogy a díjmegállapítás nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell alkotni.

Az a jogszabályi rendelkezés, amely a fűtött alapterületet veszi a melegvíz-díj mértéke alapjául, nem felel meg ennek az alkotmányos követelménynek. A lakás fűtött alapterülete ugyanis nem nyújt elégséges alapot a tényleges fogyasztás díja meghatározásához. A vizsgált szabályozás nem a fogyasztók tényleges melegvíz-használatát veszi alapul a díjmérték megállapításánál, s ezáltal sérti a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelményét. [39/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000. 463, 466.]

Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Ör. sérelmezett rendelkezése sérti a központi fűtésről és a melegvíz-szolgáltatásról szóló 189/1998. (XI. 23.) Korm. rendeletnek (a továbbiakban: Korm. r.) a melegvíz-díj megállapítását szabályozó előírásait is. A Korm. r. 19. § (1) bekezdés b) pontja alapján ugyanis a melegvíz-díjat, ha a lakásokban a melegvíz-fogyasztás nem mért, a fogyasztók szótöbbségével meghatározott felosztási elv szerinti egységnyi melegvíz-díj alapján kell kiszámítani és megfizetni. A Korm. r. 21. §-a alapján kizárólag a fűtést és meleg vizet egyaránt szolgáltató központi hőellátó rendszer útján nyújtott szolgáltatás esetében mellőzhető a melegvíz-díjak külön elszámolása a fogyasztók szótöbbséggel hozott döntése alapján. Ilyenkor az összes tényleges üzemeltetési költség a fűtött légtérfogat és fűtőfelület alapján osztható fel.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlése a Korm. r. 19-21. §-ában foglaltakkal ellentétes előírást alkotott.

4.

Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakításakor tekintettel volt arra a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatban (ABH 1997. 482.) megfogalmazott és a 39/2000. (X. 31.) AB határozatban (ABH 2000. 463.) is szereplő azon lényeges követelményre, hogy a közszolgáltatások díjának az átalány jellegű megoldástól a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez kell közelítenie. Tatabánya Megyei Jogú Város Közgyűlése a használati melegvíz-díj, a víz- és csatornadíj rendeleti meghatározása során nem járt el kellő körültekintéssel, és nem érvényesítette megfelelően az átalánydíj szolgáltatásarányos megállapításának követelményét.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör. 36. § (4) bekezdését az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközőnek minősítette és megsemmisítette.

Az indítványozó diszkriminatívnak tartotta a sérelmezett önkormányzati rendelkezést, az Alkotmánybíróság azonban úgy találta, hogy a kifogásolt önkormányzati rendeleti előírás és az Alkotmány 70/A. §-a között nincs érdemi összefüggés.

A határozat Magyar Közlönyben való közzététele az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 41. §-án alapul.

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: 700/B/2001.