8/2002. (II. 28.) AB határozat
Almásfüzitő Önkormányzat Képviselő-testületének a lakossági távfűtés és melegvíz-szolgáltatás díjáról szóló 1/1993. (I. 6.) számú rendelete, a lakossági távfűtés és melegvíz-szolgáltatás 1997. október 1-jétől érvényes díjtételeiről szóló 11/1997. (VII. 3.) számú rendelete és a 9/1999. (VII. 1.) számú rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt 2.Pf.20.359/2001. szám alatt folyamatban lévő ügyben alkalmazandó önkormányzati rendeleti előírások alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Almásfüzitő Önkormányzat Képviselő-testületének a lakossági távfűtés és melegvíz-szolgáltatás díjáról szóló 1/1993. (I. 6.) számú rendelet 9. § (1) bekezdés d) pontja, 2. számú melléklete, a lakossági távfűtés és melegvíz-szolgáltatás 1997. október 1-jétől érvényes díjtételeiről szóló 11/1997. (VII. 3.) számú rendelete és a 9/1999. (VII. 1.) számú rendelet 8. § 3. pontja, valamint 1. számú melléklete alkotmánysértő, ezért azokat az Alkotmánybíróság megsemmisíti. Az alkotmánysértő rendelkezések a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt folyamatban lévő 2.Pf.20.359/2001. számú ügyben nem alkalmazhatóak.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
1. A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság az előtte 2.Pf.20.359/2001. számon folyamatban lévő ügyben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján - az eljárás egyidejű felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte. A bíróság annak megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy a lakossági távfűtés és melegvíz-szolgáltatás díjáról szóló 1/1993. (I. 6.) számú rendelet (a továbbiakban: Ör.1.) 9. § (1) bekezdésének egyes pontjai, a 2. számú melléklet, a lakossági távfűtés és melegvíz-szolgáltatás 1997. október l-jétől érvényes díjtételeiről szóló 11/1997. (VII. 3.) számú rendelet (a továbbiakban: Ör.2.) és a 9/1999. (VII. 1.) számú rendelet (a továbbiakban: Ör.3.) 8. § 3. pontja, továbbá 1. számú melléklete alkotmányellenes. Indítványozó álláspontja szerint a vitatott rendeletek sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvében foglalt jogbiztonság követelményét, valamint az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. A sérelmezett önkormányzati rendeletek ugyanis az indítványozók álláspontja szerint a Ptk. 201. §-ába ütköznek, a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége követelményének nem felelnek meg.
A sérelmezett önkormányzati rendelkezések a melegvíz-szolgáltatás átalánydíját a lakás teljes fűtött alapterülete alapján, a lakásban élők, a vízfogyasztók számának figyelmen kívül hagyásával határozzák meg.
2. Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
"Ör.1. 9. § (1) A lakossági fogyasztó és az egyéb fogyasztó a távhőszolgáltatás díjait a következők szerint hárítja át az egyes lakások, helyiségek használóira:
a) a havi alapdíjrészletet a lakások, helyiségek fűtött légtérfogata alapján havonta; (...)
d) a meleg víz hődíjat átalánydíjként havonta."
"Ör.3. 8. § 3. Mérés hiányában átalány elszámolást kell alkalmazni. Fűtést a fűtött összes légköbméter alapján, meleg vizet az 1. számú melléklet szerint kell elszámolni."
3. Az indítvány megalapozott.
Ahogyan azt az Alkotmánybíróság az 1122/B/1996. AB határozatában hangsúlyozta, "az önkormányzat a díjfizetés alapja meghatározásánál is nagyfokú önállósággal rendelkezik. Mivel azonban - törvényi felhatalmazás alapján - szerződéses jogviszony elemét szabályozza, tiszteletben kell tartania a polgári jog olyan általános alapelvét, mint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelményét. (Ptk. 201. §)". (ABH 1997, 856, 860.)
Az Alkotmánybíróság a sérelmezett önkormányzati rendeletben foglaltak elbírálásakor azt vizsgálta, hogy megfelel-e ennek a követelménynek az a megoldás, amely a használati meleg víz megállapításához kizárólag a lakás fűtött alapterületét veszi alapul.
Az Alkotmánybíróság a 26/1997. (IV. 25.) AB határozata óta alkotmányos követelménynek tekinti, hogy valamely közszolgáltatás díja megállapításakor a jogalkotó az érintett csoportokhoz tartozók körülményeit megfelelő figyelemmel, körültekintéssel és méltányossággal értékelje. (ABH 1997, 482, 485.) E határozat arra is rámutat, hogy a díjmegállapítás nem lehet önkényes, az objektív ismérveknek megfelelően meghatározott igénybevevői körre pedig azonos tartalmú, illetve joghatású rendelkezéseket kell alkotni.
Az a jogszabályi rendelkezés, amely a fűtött alapterületet veszi a melegvíz-díj mértéke alapjául, nem felel meg ennek az alkotmányos követelménynek. A lakás fűtött alapterülete ugyanis nem nyújt elégséges alapot a tényleges fogyasztás díja meghatározásához. A vizsgált szabályozás nem a fogyasztók tényleges melegvíz-használatát veszi alapul a díjmérték megállapításánál, s ezáltal sérti a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelményét. [39/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000, 463, 466.]
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Ör.1., Ör.2. és az Ör.3. sérelmezett rendelkezései sértik a központi fűtésről és a melegvíz-szolgáltatásról szóló 189/1998. (XI. 23.) Korm. rendeletnek (a továbbiakban: Korm.r.) a melegvíz-díj megállapítását szabályozó előírásait is. A Korm.r. 19. § (1) bekezdés b) pontja alapján ugyanis a melegvíz-díjat, ha a lakásokban a melegvíz-fogyasztás nem mért, a fogyasztók szótöbbségével meghatározott felosztási elv szerinti egységnyi melegvíz-díj alapján kell kiszámítani és megfizetni. A Korm.r. 21. §-a alapján kizárólag a fűtést és meleg vizet egyaránt szolgáltató központi hőellátó rendszer útján nyújtott szolgáltatás esetében mellőzhető a melegvíz-díjak külön elszámolása a fogyasztók szótöbbséggel hozott döntése alapján. Ilyenkor az összes tényleges üzemeltetési költség a fűtött légtérfogat és fűtőfelület alapján osztható fel.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az almásfüzitői képviselő-testület a Korm.r. 19-21. §-ában foglaltakkal ellentétes előírást alkotott.
4. Az Alkotmánybíróság álláspontja kialakításakor tekintettel volt arra a 26/1997. (IV. 25.) AB határozatban (ABH 1997, 482.) megfogalmazott és a 39/2000. (X. 31.) AB határozatban (ABH 2000, 463.) is szereplő azon lényeges követelményre, hogy a közszolgáltatások díjának az átalány jellegű megoldástól a ténylegesen ellátott szolgáltatás értékéhez kell közelítenie. Almásfüzitő Önkormányzat Képviselő-testülete az átalánydíj rendeleti meghatározása során nem járt el kellő körültekintéssel, és nem érvényesítette megfelelően az átalánydíj szolgáltatásarányos megállapításának követelményét.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Ör.1., Ör.2. és Ör.3. vizsgált előírásait az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközőnek minősítette és megsemmisítette, továbbá megállapította, hogy azok a Komárom-Esztergom Megyei Bíróság előtt folyamatban lévő 2.Pf.20. 359/2001. számú ügyben nem alkalmazhatóak.
Az indítványozó bíróság a sérelmezett önkormányzati rendelkezések visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Ezt a kérelmet az Alkotmánybíróság a vitatott jogszabályi rendelkezések alapján létrejött és már lezárult jogviszonyok védelme érdekében elutasította.
A határozat közzététele az Abtv. 41. §-án alapul.
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 593/B/2001.