62014CJ0595[1]

A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2015. december 23. Európai Parlament kontra Az Európai Unió Tanácsa. Megsemmisítés iránti kereset - A megtámadott határozat eljárás folyamán való felváltása - A kereset tárgya - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - Új pszichoaktív anyag ellenőrzési intézkedések alá vonása - A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően alkalmazandó jogi háttér - Átmeneti rendelkezések - Az Európai Parlamenttel való konzultáció. C-595/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)

2015. december 23. ( * )

"Megsemmisítés iránti kereset - A megtámadott határozat eljárás folyamán való felváltása - A kereset tárgya - Büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés - Új pszichoaktív anyag ellenőrzési intézkedések alá vonása - A Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően alkalmazandó jogi háttér - Átmeneti rendelkezések - Az Európai Parlamenttel való konzultáció"

A C-595/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 263. cikk alapján megsemmisítés iránt 2014. december 19-én

az Európai Parlament (képviselik: F. Drexler, A. Caiola és M. Pencheva, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik: K. Pleśniak és K. Michoel, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

benyújtott keresete tárgyában,

A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),

tagjai: L. Bay Larsen tanácselnök (előadó), D. Šváby, J. Malenovský, M. Safjan és M. Vilaras bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Keresetével az Európai Parlament a 4-jód-2,5-dimetoxi-N-(2-metoxi-benzil)fenetilamin (25I-NBOMe), a 3,4-diklór-N-[[1-(dimetil-amino)ciklohexil]metil]benzamid (AH-7921), a 3,4-metilén-dioxi-pirovaleron (MDPV) és a 2-(3-metoxi-fenil)-2-(etil-amino)ciklohexanon (metoxetamin) ellenőrzési intézkedések alá vonásáról szóló, 2014. szeptember 25-i 2014/688/EU tanácsi végrehajtási határozat (HL L 287., 22. o., a továbbiakban: megtámadott határozat) megsemmisítését kéri.

Jogi háttér

A 2005/387/IB határozat

2. Az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információcseréről, kockázatértékelésről és ellenőrzésről szóló, 2005. május 10-i 2005/387/IB tanácsi határozat (HL L 127., 32. o.) 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

"Ez a határozat az új pszichoaktív anyagokra vonatkozó információ gyors cseréjére vonatkozó mechanizmust hoz létre. [...]

Ez a határozat az ezen új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos kockázatok értékelését is előírja, annak érdekében, hogy a tagállamokban a kábítószerekre és pszichotróp anyagokra vonatkozó ellenőrző intézkedések alkalmazását az új pszichoaktív anyagok esetében is lehetővé tegye."

3. E határozat 6. cikke előírja, hogy az Európai Unió Tanácsa kérheti a valamely új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos kockázatok értékeléséről szóló jelentés elkészítését.

4. Az említett határozatnak az "Egyes új pszichoaktív anyagok ellenőrzés alá vonására irányuló eljárás" című 8. cikke a következőképpen szól:

"(1) A kockázatértékelő jelentés átvételétől számított hat héten belül a Bizottság kezdeményezést nyújt be a Tanácsnak az új pszichoaktív anyag ellenőrzési intézkedéseknek történő alávetéséről. [...]

(2) Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy nem szükséges az új pszichoaktív anyag ellenőrzési intézkedéseknek való alávetésére vonatkozó kezdeményezést benyújtani, egy vagy több tagállam is benyújthat ilyen jellegű kezdeményezést a Tanácsnak, lehetőleg legkésőbb a jelentésnek Bizottság által a Tanács részére történt benyújtása időpontját követő hat héten belül.

(3) A Tanács a[z EU] 34. cikk[...] (2) bekezdésének c) pontja alapján minősített többséggel eljárva határoz az (1) vagy (2) bekezdés szerint benyújtott kezdeményezés alapján arról, hogy az új pszichoaktív anyagot alá kell-e vetni ellenőrzési intézkedéseknek."

A 2015/1875/EU végrehajtási határozat

5. A 4-jód-2,5-dimetoxi-N-(2-metoxi-benzil)fenetilamin (25I-NBOMe), a 3,4-diklór-N-[[1-(dimetil-amino)ciklohexil]metil]benzamid (AH-7921), a 3,4-metilén-dioxi-pirovaleron (MDPV) és a 2-(3-metoxi-fenil)-2-(etil-amino)ciklohexanon (metoxetamin) ellenőrzési intézkedések alá vonásáról szóló 2015. október 8-i 2015/1875/EU tanácsi végrehajtási határozat (HL L 275., 38. o.) (34) és (35) preambulumbekezdése ekképpen szól:

"(34) Az Európai Unió Bírósága a C-317/13. és a C-679/13. sz. egyesített ügyekben 2015. április 16-án hozott ítéletében [EU:2015:223] megállapította, hogy mielőtt a Tanács a 2005/387/IB határozat 8. cikkének (3) bekezdése alapján végrehajtási határozatokat fogad el, konzultálnia kell az Európai Parlamenttel. A [megtámadott] határozat elfogadására ilyen előzetes konzultáció nélkül került sor, ami eljárási hibának minősül. Ezért a [megtámadott] határozatot fel kell váltani e határozattal.

(35) Annak érdekében, hogy biztosított legyen az Unió egész területén alkalmazandó ellenőrzési intézkedések folytonossága [...], ez a határozat nem sértheti a tagállamok azon kötelezettségeit, amelyek - a [megtámadott] határozat 2. cikkében foglaltak alapján - az ezen új pszichoaktív anyagoknak a nemzeti joguk szerinti ellenőrzési intézkedések és büntetőjogi szankciók hatálya alá vonására megszabott határidőhöz kapcsolódnak."

6. E határozat 1. cikke ekképpen rendelkezik:

"A következő új pszichoaktív anyagokat az Unió egészében ellenőrzési intézkedések hatálya alá kell vonni:

a) 4-jód-2,5-dimetoxi-N-(2-metoxi-benzil)fenetilamin (25I-NBOMe);

b) 3,4-diklór-N-[[1-(dimetil-amino)ciklohexil]metil]benzamid (AH-7921);

c) 3,4-metilén-dioxi-pirovaleron (MDPV);

d) 2-(3-metoxi-fenil)-2-(etil-amino)ciklohexanon (metoxetamin)."

7. Az említett határozat 2. cikke ekképpen rendelkezik:

"Ez a határozat a [megtámadott] határozat helyébe lép a tagállamok azon kötelezettségeinek a sérelme nélkül, amelyek - a [megtámadott] határozat 2. cikkében foglaltak alapján - a 4-jód-2,5-dimetoxi-N-(2-metoxi-benzil)fenetilaminnak (25I-NBOMe), a 3,4-diklór-N-[[1-(dimetil-amino)ciklohexil]metil]benzamidnak (AH-7921), a 3,4-metilén-dioxi-pirovaleronnak (MDPV) és a 2-(3-metoxi-fenil)-2-(etil-amino)ciklohexanonnak (metoxetamin)a nemzeti joguk szerinti ellenőrzési intézkedések és büntetőjogi szankciók hatálya alá vonására megszabott határidővel kapcsolatosak."

8. Ugyanezen határozat 3. cikke értelmében e határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lépett hatályba.

A megtámadott határozat

9. A megtámadott határozat, amely az EUM-Szerződésre és a 2005/387 határozatra, különösen annak 8. cikke (3) bekezdésére hivatkozik, 1. cikkében az alábbiakat írja elő:

"Az Európai Unióban a következő új pszichoaktív anyagok ellenőrzési intézkedéseknek kerülnek alávonásra:

a) 4-jód-2,5-dimetoxi-N-(2-metoxi-benzil)fenetilamin (25I-NBOMe);

b) 3,4-diklór-N-[[1-(dimetil-amino)ciklohexil]metil]benzamid (AH-7921);

c) 3,4-metilén-dioxi-pirovaleron (MDPV);

d) 2-(3-metoxi-fenil)-2-(etil-amino)ciklohexanon (metoxetamin)."

10. E határozat 2. cikke úgy rendelkezik, hogy 2015. október 2-ig a tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy az 1. cikkben említett pszichoaktív anyagokat a jogszabályaikban előírt ellenőrzési intézkedéseknek és büntetőjogi szankcióknak vessék alá.

A felek kérelmei

11. A Parlament azt kéri, hogy a Bíróság:

- semmisítse meg a megtámadott határozatot;

- tartsa fenn e határozat joghatásait mindaddig, amíg annak helyébe új jogi aktus nem lép, és

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

12. A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

- a jelen ügyben állapítsa meg a kereset okafogyottságát;

- másodlagosan, a Parlament által hivatkozott első jogalapot mint megalapozatlant utasítsa el, és

- abban az esetben, ha a Bíróság megsemmisíti a megtámadott határozatot, tartsa fenn annak joghatásait mindaddig, amíg helyébe új jogi aktus nem lép.

A keresetről

A kereset tárgyáról

A felek érvei

13. A Tanács úgy érvel, hogy mivel a Parlamenttel való konzultációt követően elfogadott 2015/1875 végrehajtási határozat a megtámadott határozat helyébe lépett, illetve azt hatályon kívül helyezte, és mivel e végrehajtási határozat ugyanazon pszichoaktív anyagok ellenőrzési intézkedések hatálya alá vonásáról rendelkezik, mint amelyekre a megtámadott határozat is irányul, a Bíróságnak a jelen ügyben meg kell állapítania a kereset okafogyottságát.

14. A Tanács érvelése szerint ugyanis a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a jogvita tárgyának és az eljáráshoz fűződő érdeknek a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ami azt feltételezi, hogy a kereset az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon.

15. Egyébiránt a Tanács úgy véli, hogy noha a Bíróság elismerte, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdeke továbbra is fennállhat, ha a feltételezett jogellenesség a szóban forgó ügyben szereplő körülményektől függetlenül a jövőben megismétlődhet, a jelen esetben nem ez a helyzet, mivel a Tanács már megtette azon intézkedéseket, amelyek a Parlament kontra Tanács ítélet (C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223), valamint a Parlament kontra Tanács ítélet (C-540/13, EU:C:2015:224) végrehajtásából következnek, és megszüntette az uniós jogrendben azt a jogellenességet, amely a megtámadott határozatot érintette.

A Bíróság álláspontja

16. Mivel a Tanács arra hivatkozik, hogy a 2015/1875 végrehajtási határozat a megtámadott határozat helyébe lépett, illetve azt hatályon kívül helyezte, emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozatnak a kereset benyújtását követő hatályon kívül helyezése önmagában nem jelenti azt, hogy az uniós bíróság az ítélet kihirdetésének időpontjában a kereset tárgyának hiányában vagy az eljáráshoz fűződő érdek hiányában köteles lenne megállapítani a kereset okafogyottságát (Xeda International és Pace International kontra Bizottság ítélet, C-149/12 P, EU:C:2013:433, 32. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

17. Mindazonáltal - amint azt a Tanács megjegyzi - a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a felperes eljáráshoz fűződő érdekének - a kereset tárgyára tekintettel - a kereset benyújtásakor fenn kell állnia, ellenkező esetben a kereset elfogadhatatlannak minősül. E jogvita tárgyának - az eljáráshoz fűződő érdekhez hasonlóan - a bírósági határozat kihirdetéséig fenn kell maradnia, ellenkező esetben a kereset okafogyottá válik; a fennmaradás pedig azt feltételezi, hogy a kereset az eredményénél fogva alkalmas arra, hogy az azt kezdeményező fél számára előnnyel járjon (lásd ebben az értelemben: Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-239/12 P, EU:C:2013:331, 61. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

18. A Bíróság ebből arra következtetett, hogy ha a megtámadott jogi aktus az eljárás során hatályát veszti, a felperes eljáráshoz fűződő érdekének fennmaradását in concreto kell értékelnie, figyelembe véve különösen a hivatkozott jogellenesség következményeit, valamint az állítólagosan elszenvedett kár jellegét (lásd ebben az értelemben: Abdulrahim kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-239/12 P, EU:C:2013:331, 62. és 65. pont).

19. Azonban meg kell jegyezni, hogy e megoldás olyan keresetekkel kapcsolatos ügyekben született, amelyek elfogadhatósága a felperes eljáráshoz fűződő érdekének igazolásától függött, mivel azokat az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése szerinti természetes vagy jogi személyek nyújtották be.

20. A Parlamentnek az EUMSZ 263. cikk második bekezdésében előírt keresetindítási joga azonban - hasonlóan a tagállamok ugyanezen rendelkezésben előírt keresetindítási jogához - nem függ az eljáráshoz fűződő érdek fennállásának igazolásától (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-355/10, EU:C:2012:516, 37. pont).

21. Ennélfogva a Bíróság azon döntése, hogy a jelen ügyben határozatot hoz, vagy ellenkezőleg, megállapítja a kereset okafogyottságát, logikusan nem függhet annak ellenőrzésétől, hogy fennmaradt-e a Parlament eljáráshoz fűződő érdeke a 2015/1875 végrehajtási határozat elfogadása után.

22. Ugyanakkor a Bíróságnak lehetősége volt annak megállapítására, hogy nem lehet már határozatot hozni a tagállamok által benyújtott keresetekről, ha a megtámadott jogi aktus megsemmisítése vagy visszavonása folytán ezen államok elérték a kereseteik által célzott eredményt (lásd ebben az értelemben: Németország kontra Bizottság végzés, C-46/96, EU:C:1997:103, 6. pont; Olaszország kontra Bizottság ítélet, C-372/97, EU:C:2004:234, 37. pont; Olaszország kontra Bizottság ítélet, C-138/03, C-324/03 és C-431/03, EU:C:2005:714, 25. pont).

23. A jelen esetben meg kell állapítani, hogy mindenesetre annak ellenére, hogy a 2015/1875 végrehajtási határozat a megtámadott határozat helyébe lépett, a megtámadott határozat múltbeli joghatásai fennmaradhattak, e felváltás tehát nem járt ugyanolyan joghatással, mint amilyennel - főszabály szerint - e határozat megsemmisítése járt volna.

24. Ekképpen az e végrehajtási határozat 1-3. cikkének együttes értelmezéséből következően az e határozatban előírt azon kötelezettség, hogy a pszichoaktív anyagokat ellenőrzési intézkedések hatálya alá kell vonni, csupán e határozatnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lépett hatályba. Ennélfogva e kötelezettség nem olyan jellegű, amely az említett végrehajtási határozat hatálybalépését megelőző időszak vonatkozásában a megtámadott határozat által előírt egyenértékű kötelezettség helyébe lépett volna.

25. Hasonlóan, noha a 2015/1875 végrehajtási határozat (34) preambulumbekezdéséből és 2. cikkéből következően e végrehajtási határozat a megtámadott határozat helyébe lépett, ezen előbbi határozat egyetlen eleme sem utal arra, hogy e felváltásnak visszaható hatályú jellege lenne.

26. Ellenkezőleg, az említett végrehajtási határozat (35) preambulumbekezdéséből és 2. cikkéből az következik, hogy e határozat "nem sértheti" a tagállamoknak a megtámadott határozatból folyó azon kötelezettségeit, amelyek a szóban forgó pszichoaktív anyagoknak ellenőrzési intézkedések és büntetőjogi szankciók hatálya alá vonására megszabott - azaz a legkésőbb 2015. október 2-i - határidőhöz kapcsolódnak. Ennélfogva a Tanács nem kívánta kétségbe vonni a megtámadott határozatból következő kötelezettségek érvényességét, és nem állapította meg visszaható hatállyal az említett kötelezettségek érvényességét sem a 2015/1875 végrehajtási határozat alapján.

27. Végezetül meg kell jegyezni, hogy a Tanács a Bíróság előtt csupán arra hivatkozott, hogy a 2015/1875 végrehajtási határozat hatályon kívül helyezte a megtámadott határozatot, illetve felváltotta azt, de nem állította, hogy e felváltásnak a megtámadott határozat megsemmisítésével egyenértékű, ex tunc hatása lenne.

28. Következésképpen kitűnik, hogy e végrehajtási határozat hatálybalépése nem szüntette meg a megtámadott határozat összes joghatását, és ennélfogva nem fosztotta meg teljesen a Parlament jelen ügyben benyújtott keresetét tárgyától.

29. E következtetést nem kérdőjelezi meg az a körülmény, hogy a Parlament azt kéri a Bíróságtól, hogy abban az esetben, ha megsemmisítené a megtámadott határozatot, tartsa fenn annak joghatásait mindaddig, amíg helyébe új határozat nem lép, mivel a Bíróság anélkül határoz a megsemmisítés következményeiről, hogy kötve lenne a felek által e tekintetben megfogalmazott javaslatokhoz, illetve mivel valamely intézmény kérelme mindenesetre érvényesen irányulhat a jogellenesség megállapítására, még abban az esetben is, ha a megsemmisített jogi aktus joghatásait teljesen fenntartják (lásd ebben az értelemben: Tanács kontra Parlament ítélet, C-284/90, EU:C:1992:154, 36. pont).

30. A fentiekből következően a Parlament által benyújtott keresetről határozni kell.

Az ügy érdeméről

31. A Parlament keresete alátámasztása érdekében két jogalapra hivatkozik, amelyeket nem hatályos vagy jogellenes jogalap megválasztására, illetve valamely lényeges eljárási szabály azáltal történő megsértésére alapít, hogy a Parlament nem vett részt a megtámadott határozat elfogadásához vezető eljárásban.

A lényeges eljárási szabály megsértésére alapított második jogalapról

- A felek érvei

32. A Parlament azt állítja, hogy az a tény, hogy nem vett részt a megtámadott határozat elfogadásában, lényeges eljárási szabály megsértésének minősül.

33. Megjegyzi, hogy e határozatot rendes jogalkotási eljárás keretében, az EUMSZ 83. cikk (1) bekezdése alapján kellett volna elfogadni, és nem egy olyan eljárás keretében, amelybe a Parlamentet nem vonták be.

34. A Tanács elismeri, hogy a Parlamenttel való konzultáció hiányában a megtámadott határozat elfogadása érdekében alkalmazott eljárás nem felelt meg az EU 34. cikk (2) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek.

- A Bíróság álláspontja

35. Először is hangsúlyozni kell, hogy a Parlamenttel az uniós jog alkalmazandó szabályai által előírt esetekben történő szabályos konzultáció olyan lényeges eljárási szabálynak minősül, amelynek megsértése az érintett jogi aktus semmisségét eredményezi (Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 63. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-540/13, EU:C:2015:224, 53. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

36. Annak érdekében, hogy határozatot lehessen hozni a Parlament által a keresete alátámasztásaként hivatkozott második jogalapról, meg kell tehát határozni, hogy kellett-e konzultálni a Parlamenttel a megtámadott határozat elfogadása előtt.

37. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnően valamely jogi aktus jogalapja határozza meg az annak elfogadása céljából követendő eljárásokat (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-130/10, EU:C:2012:472, 80. pont; Parlament kontra Tanács ítélet, C-658/11, EU:C:2014:2025, 57. pont).

38. A jelen ügyben - noha a felek között vitatott az, hogy a Tanács a megtámadott határozat elfogadása érdekében ténylegesen melyik jogalapot használta - egyértelműen kitűnik e határozat szövegéből, hogy az a 2005/387 határozat 8. cikkének (3) bekezdésén alapul (lásd analógia útján: Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 28-31. pont).

39. Márpedig a Bíróság ítélkezési gyakorlatából egyrészt az következik, hogy hogy a 2005/387 határozat 8. cikkének (3) bekezdése - amíg nem helyezik hatályon kívül, nem nyilvánítják semmisnek, vagy nem módosítják - az átmeneti rendelkezésekről szóló (36.) jegyzőkönyv 9. cikke értelmében a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után továbbra is kifejti joghatásait, másrészt az következik, hogy ennélfogva az általa meghatározott eljárás alapján lehetővé teszi végrehajtási intézkedések elfogadását (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 57. és 65. pont).

40. Ezenkívül a Bíróság úgy ítélte meg, hogy a 2005/387 határozat 8. cikkének (3) bekezdését az EU 39. cikk (1) bekezdésével összhangban úgy kell értelmezni, hogy az csak akkor teszi lehetővé a Tanács számára, hogy valamely új pszichoaktív anyag ellenőrzési intézkedések alá vonása céljából jogi aktust fogadjon el, ha előzőleg konzultált a Parlamenttel (Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 50. pont).

41. Az EU 39. cikk (1) bekezdésének a Lisszaboni Szerződéssel való hatályon kívül helyezése nem kérdőjelezheti meg ezt a Parlamenttel való konzultációra vonatkozó kötelezettséget, egyfelől mivel valamely másodlagos jogi aktusnak az elsődleges joggal összhangban álló értelmezésére vonatkozó kötelezettség azon általános értelmezési elvből következik, hogy valamely uniós jogi aktust - amennyire lehetséges - úgy kell értelmezni, hogy ne váljék kérdésessé annak jogszerűsége, másfelől mivel valamely uniós jogi aktus jogszerűségét az aktus meghozatalának időpontjában fennálló ténybeli és jogi elemek függvényében kell elbírálni (lásd ebben az értelemben: Parlament kontra Tanács ítélet, C-317/13 és C-679/13, EU:C:2015:223, 45., 49. és 67. pont).

42. Márpedig nem vitatott, hogy a megtámadott határozatot a Tanács a Parlamenttel folytatott előzetes konzultáció nélkül fogadta el.

43. Ebből következően a Parlament által hivatkozott második jogalap megalapozott, és a megtámadott határozatot ennélfogva meg kell semmisíteni.

Az első, nem hatályos vagy jogellenes jogalap megválasztásán alapuló jogalapról

44. Tekintettel arra, hogy a Bíróság a Parlament második jogalapjának helyt adott, és a megtámadott határozatot ennélfogva meg kell semmisíteni, nem kell megvizsgálni a Parlament által a keresete alátámasztása érdekében hivatkozott első jogalapot.

A megtámadott határozat joghatásainak fenntartására vonatkozó kérelemről

45. Mind a Parlament, mind pedig a Tanács azt kéri a Bíróságtól, hogy amennyiben megsemmisíti a megtámadott határozatot, tartsa fenn ez utóbbi joghatásait, amíg annak helyébe új jogi aktus nem lép.

46. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 264. cikk második bekezdése értelmében a Bíróság - ha szükségesnek ítéli - megjelölheti a semmisnek nyilvánított jogi aktus azon joghatásait, amelyek továbbra is fennmaradnak.

47. A jelen ügyben meg kell jegyezni, hogy a Tanács a megtámadott határozatot érintő eljárási hiba kiküszöbölése céljából elfogadta a 2015/1875 végrehajtási határozatot, és hogy az a hatálybalépésének időpontjától kezdődően a megtámadott határozat helyébe lépett.

48. Ugyanakkor a megtámadott határozatnak a joghatásai fenntartása nélkül történő megsemmisítése veszélyeztethetné az e határozattal érintett pszichoaktív anyagok ellenőrzésének hatékonyságát, és következésképpen a közegészség védelmét, többek között azáltal, hogy bizonytalanságot teremtene a tekintetben, hogy a tagállamoknak mely időponttól kezdődően kell az érintett pszichoaktív anyagokat ellenőrzési intézkedések és büntetőjogi szankciók hatálya alá vonni. Márpedig, noha a Parlament, azon okból, hogy lényeges eljárási szabályt sértettek meg, e határozat megsemmisítését kéri, nem vitatja annak sem a célját, sem a tartalmát.

49. Ennélfogva a megtámadott határozat joghatásait fenn kell tartani.

A költségekről

50. A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Tanácsot, mivel pervesztes lett, a Parlament kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság a 4-jód-2,5-dimetoxi-N-(2-metoxi-benzil)fenetilamin (25I-NBOMe), a 3,4-diklór-N-[[1-(dimetil-amino)ciklohexil]metil]benzamid (AH-7921), a 3,4-metilén-dioxi-pirovaleron (MDPV) és a 2-(3-metoxi-fenil)-2-(etil-amino)ciklohexanon (metoxetamin) ellenőrzési intézkedések alá vonásáról szóló, 2014. szeptember 25-i 2014/688/EU tanácsi végrehajtási határozatot megsemmisíti.

2) A Bíróság a 2014/688 végrehajtási határozat joghatásait fenntartja.

3) A Bíróság az Európai Unió Tanácsát kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

( * ) Az eljárás nyelve: francia.