BH 2019.1.1 I. Az emberölés bűntettének kísérletét valósítja meg eshetőleges szándékkal az, aki birtokának megóvása céljával úgy vezet hálózati feszültséget ingatlanának kerítésébe, hogy az több - de az elkövető cselekvése által nem befolyásolható, hatókörén, uralmán kívül eső - feltétel együttes megvalósulása esetén halálos eredményű áramütés előidézésére alkalmas.

Ha a tettes az általa kifejtett tevékenység folytán a halálos eredmény bekövetkezésének bár távoli, de ki nem zárható lehetőségét látja, s annak elmaradása csak a véletlenen múlhat, az emberölés eshetőleges szándékú megállapításának van helye [Btk. 10. §, 160. § (1) bek.].

II. Az áramnak jogellenes kerítésbe vezetése miatt az elkövető nem tekinthető olyannak, mint aki foglalkozási szabályok hatálya alatt áll, ugyanis nem limitált veszélyhelyzetet hoz létre, mert semmit nem tesz a halálos eredmény bekövetkezése veszélyének korlátozása, behatárolása érdekében, ezért cselekménye nem minősíthető foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettének [Btk. 165. § (1) bek., (3) bek. I. tétel].

[1] A törvényszék a 2017. március 30-án kelt ítéletével a vádlottat az ellene emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek., (2) bek. f) és i) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

[2] A vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezés alapján eljárt ítélőtábla a 2018. január 30-án meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta; a vádlottat bűnösnek mondta ki foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűntettében [Btk. 165. § (1) bek. és (3) bek. I. tétel], és ezért 1 évi időtartamra próbára bocsátotta.

[3] A másodfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére - cselekményének eltérő minősítése és büntetés kiszabása végett - jelentett be fellebbezést.

[4] A vádlott és védője a másodfokú ítéletet tudomásul vette.

[5] Az ügyészi fellebbezés indokai szerint az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás megalapozott, ezért a másodfokú bíróság nem egészíthette volna ki a tényállást, annak oka kizárólag az volt, hogy a vádlott cselekményét a vádtól eltérően lehessen minősíteni. Az első- és a másodfokú bíróság is tévesen állapította meg, hogy a vádlott ugyan előre látta cselekményének lehetséges következményeit, azonban könnyelműen bízott azok elmaradásában, és ezen bizakodása nem volt alaptalan.

[6] Az ügyészi álláspont szerint a terhelt eshetőleges szándékkal követte el a cselekményét, az alkalmas volt emberélet kioltására, ezen eredmény pedig csak a terhelten kívül álló körülmények miatt nem következett be. A vádlott cselekményének következtében a halálos áramütés lehetősége - ugyan több feltétel együttes teljesülése esetén, de - fennállt mind száraz, mind csapadékos időben. A vádlott tisztában volt magatartása lehetséges következményeivel, és ezekbe belenyugodott; a következmények elmaradása iránti bizakodása alaptalan volt. Ezért a vád szerinti minősítés alkalmazása, és amiatt büntetés kiszabása indokolt.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és a terhelt cselekményének a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés f) és i) pontja szerint emberölés bűntette kísérletekénti minősítését, valamint börtönbüntetés kiszabását, és annak végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését indítványozta.

[8] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság csupán ténybeli következtetés útján egészítette ki az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, ugyanakkor annak további pontosítása szükséges azzal, hogy az áram alá helyezett kerítésszakasz az ott lévő akácfák ellenére a sértettek által megközelíthető volt. Az ezzel ellentétes megállapítást pedig - miszerint az áram alá helyezett kerítés olyan rövid, és nehezen megközelíthető, hogy csak további feltételek együttes fennállása esetén okozhatott volna halálos áramütést, és amit kizárt az a következtetés, hogy a vádlott a véletlenre bízta a halálos eredmény elmaradását - az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzni kell.

[9] A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, cselekményének minősítése azonban téves. Az ölési szándék akkor áll fenn, ha az elkövető tudata azon tényeket átfogja, amelyek az emberölés tárgyi oldalának tényállási elemeit alkotják. Nem tudatos gondatlanságról, hanem eshetőleges szándékról van szó, ha a halálos eredmény elmaradását illetően az elkövető legfeljebb a véletlenben bízhatott. Ezzel ténylegesen az eredmény bekövetkezésébe belenyugodott.

[10] A vádlott tudta, hogy hálózati feszültséget vezetett a kerítésbe, és tudta, hogy az alkalmas az emberi élet kioltására. Ugyancsak tudta, hogy szomszédjában nemcsak a távol tartani szándékozott ebek, hanem két felnőtt és egy gyermek is él, ugyanakkor saját hozzátartozóit sem figyelmeztette. Alappal nem bízhatott tehát abban, hogy a felsoroltak egyike sem érinti meg a kerítést; alaptalan bizakodás esetén pedig eshetőleges szándék állapítandó meg.

[11] A Kúria a másodfellebbezéseket a Be. 391. § (2) bekezdés második fordulata alapján nyilvános ülésen bírálta el.

[12] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője a fellebbviteli főügyészség másodfellebbezését és a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított, és a másodfokú bíróság által ténybeli következtetés útján kiegészített tényállás megalapozott, azonban további pontosításra szorul, mert az az ítéleti megállapítás, miszerint "a körülményekre tekintettel kizárt, hogy a vádlott a véletlenre bízta a halálos eredmény elmaradását", iratellenes. Ezzel szemben a vádlott szomszédjában lakó két felnőtt személy vallomása, a helyszíni szemle adatai alapján, valamint az akkor készített szakvélemény alapján is az állapítható meg, hogy az áram alá helyezett kerítésszakasz megközelíthető volt mind a két ingatlan felől.

[13] Az ügyészi álláspont szerint a másodfokú bíróság helyesen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a minősítése azonban téves. A vádlott tudata átfogta azt, hogy a kerítésbe vezetett áram halálos eredményt is okozhat. Nem állt fenn olyan körülmény, amelyet mérlegelt volna és arra a következtetésre juthatott volna, hogy a halálos eredmény bekövetkezésének elmaradásában alappal bízhat, ezért belenyugodott az eredmény bekövetkezésébe, így eshetőleges szándéka megállapítható.

[14] Ezért indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú ítéletet változtassa meg, és a vádlott cselekményét a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés f) és i) pontja szerint minősülő emberölés bűntette kísérletének minősítse, a vádlottal szemben szabjon ki börtönbüntetést, amelynek végrehajtását próbaidőre függessze fel.

[15] A vádlott védője a nyilvános ülésen nem értett egyet a tényállás helyesbítésére vonatkozó ügyészi indítvánnyal; álláspontja szerint az az ítéleti megállapítás, miszerint az áram alá helyezett kerítés megközelítése az akácfák és a sűrű aljnövényzet miatt akadályozott volt, nem iratellenes, sőt éppen ez felel meg a fényképeken is látható helyzetnek.

[16] Kiemelte, hogy jelen esetben az áram egy olyan rossz minőségű kerítésbe lett vezetve, aminek a vezetőképessége, ellenállása azt eredményezte, hogy a rákötési ponttól számítva, egy 60-80 cm átmérőjű körön túl nem volt lehetőség arra, hogy az bárkinek az életét veszélyeztesse. Nagyon sok körülménynek kellett volna együtt hatnia ahhoz, hogy a halálos eredmény bekövetkezzen. A vádlott eredetileg éjszakára kapcsolta be a kerítésbe vezetett áramot, csak a vádbeli nap reggelén felejtette el kikapcsolni a kerítésszakaszról az áramot. Szándéka kizárólag a kutyák távol tartására irányult, még eshetőleges szándék sem merült fel benne arra, hogy emberi életet veszélyeztessen. A villamosmérnök szakértő is megállapította, hogy a kerítésbe vezetett áram az emberi életre nem volt hatással, de az állatokat valóban távol tartotta.