255/B/2002. AB határozat
az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény 26. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény 26. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítványt elutasítja.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az ügyészségről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 26. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kéri. Álláspontja szerint a vitatott szabály mivel nem írja elő kötelező módon az ügyész számára a törvénysértők elleni eljárás kezdeményezését, sérti az ügyésznek az Alkotmány 51. § (1)-(3) bekezdésében előírt kötelezettséget.
A büntetőeljárásról szóló 1998. évi LXIX. törvény (a továbbiakban: Be.) hatálybalépésével összefüggésben az Alkotmánybíróság felhívta az indítványozót, hogy a megváltozott jogi helyzetre tekintettel is fenn kívánja-e tartani indítványát. Az indítványozó az Alkotmánybíróság megkeresésére nem válaszolt, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt tartalmának megfelelően bírálta el.
II.
Az Alkotmánybíróság határozatát az alábbi jogszabályok alapján hozta meg:
Az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
"51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.
(2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.
(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén - törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a törvényesség védelmében."
Az Ütv.-nek az indítványozó által vitatott rendelkezése:
"26. § (1) Az ügyész azok ellen, akik a törvényt megsértették, a jogszabályokban megállapított feltételek fennállása esetén büntető, fegyelmi, szabálysértési, kártérítési eljárást kezdeményezhet."
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 51. § (1)-(3) az ügyészségnek az államszervezetben betöltött szerepét, alapvető feladatait szabályozza. Az Ütv. 26. §-ában szabályozott, eljárás kezdeményezésére irányuló ügyészi hatáskörök az Alkotmány 51. § (3) bekezdésében szabályozott ügyészségi feladatok ellátásával összefüggő jogosítványok.
Az Alkotmány 51. § (3) bekezdése alapján az ügyészség feladata, hogy közreműködjön annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket, és e feladatainak úgy tesz eleget, hogy a törvényben meghatározott esetekben és módon fellép a törvényesség védelmében.
Az Ütv. 26. § (1) bekezdése a törvényesség védelmében történő ügyészi fellépésnek egyik módját határozza meg azzal, hogy feljogosítja az ügyészt a törvénysértésért való jogi felelősség érvényesítésére szolgáló különböző eljárások (büntető-, szabálysértési, fegyelmi és kártérítési eljárások) kezdeményezésére.
Az ügyésznek ezek a jogosítványai olyan eljárások megindításának kezdeményezésére szolgálnak, amelyben az eljárás megindítása, lefolytatása nem az ügyész hatáskörébe tartozik. Ezekben az ügyekben a felelősség érvényesítésére irányuló eljárás megindításának feltételeit, az eljárás lefolytatásának, a felelősség megállapításának szabályait külön törvények [büntetőügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény és a Be., szabálysértési ügyekben az 1999. évi LXIX. törvény, kártérítési ügyekben a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.), fegyelmi ügyekben a köztisztviselők jogállásáról szól 1992. évi XXIII. törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény stb.] állapítják meg. Az Ütv. 26. § (1) bekezdése arra ad felhatalmazást az ügyésznek, hogy ezekben az ügyekben kezdeményezően lépjen fel, ha az eljárás kezdeményezésének külön jogszabályban meghatározott feltételei fennállnak.
Az Alkotmány 51. § (3) bekezdése alapján az ügyész közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki betartsa a törvényeket. A törvényesség védelme ezen alkotmányi rendelkezés alapján nem kizárólag az ügyészség feladata.
Az Ütv. 26. § (1) bekezdésében szabályozott, felelősség érvényesítésére szolgáló eljárások kezdeményezésére sem kizárólag az ügyész jogosult. Büntető- és szabálysértési eljárást feljelentéssel bárki, így a sértett is kezdeményezhet, kártérítési eljárást elsősorban a károsult jogosult kezdeményezni, a fegyelmi eljárás kezdeményezése elsősorban a munkahelyi vezető feladata, de a kifogásolt rendelkezésben megjelölt eljárásokat kezdeményezhetnek más, a jogszabályok által a törvényesség védelmére rendelt hatóságok (pl.: feladatkörükben a hatósági felügyeleti jogosítványokkal rendelkező államigazgatási szervek, rendőrség, Állami Számvevőszék stb.). Vannak olyan eljárások, amelyekben a külön jogszabályok minden hivatalos személynek - így az ügyésznek is - kötelezettségévé teszik, hogy eljárást kezdeményezzenek, az eljárás megindítására jogosult szerv tudomására hozzák a jogsértés elkövetését. Így a Be. 171. § (2) bekezdése feljelentési kötelezettséget ír elő a hatóság tagja és a hivatalos személy számára a hatáskörében tudomására jutott bűncselekményekkel kapcsolatosan. Kártérítési ügyekben azonban a Pp. 9. §-a alapján az ügyész csak a károsult rendelkezési jogosultságának tiszteletben tartása mellett, akkor jogosult kereset indítására, ha a kártérítésre jogosult maga a jogainak érvényesítésére valamely okból nem képes.
Az ügyésznek, amikor az eljárás kezdeményezéséről dönt, vizsgálnia és mérlegelnie kell, hogy fennállnak-e a felelősség érvényesítésének külön jogszabályban szabályozott anyagi jogi, illetőleg az ügyész fellépésének szintén külön jogszabályban meghatározott eljárási jogi feltételei, nem indult-e meg a felelősség érvényesítésére irányuló eljárás más szerv vagy személy kezdeményezése alapján.
Az ügyész feladat- és hatáskörét általában és nem az egyes ügytípusok szerint szabályozó Ütv. tehát az Alkotmánnyal összhangban szabályozta mérlegelést engedő módon az ügyésznek a jogi felelősség érvényesítésére irányuló eljárások kezdeményezésére irányuló hatáskörét.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ütv. 26. § (1) bekezdése nem sérti az Alkotmány 51. §-ában foglalt rendelkezéseket.
Ezért a vitatott szabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2004. március 1.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró