BH 2017.10.317 A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekménye törvényi tényállásában a Btk. 165. §-a szerinti foglalkozási szabályok és az 1978. évi IV. törvény 171. §-a szerinti foglalkozás szabályai közötti szövegezési eltérésnek büntetőjogi jelentősége nincs, az a büntetőjogi felelősség, illetve annak terjedelme szempontjából közömbös. A törvényi tényállás esetében a foglalkozás az elkövető által - a terhére rótt cselekménykor - végzett, illetve ellátott tevékenység [Btk. 165. §].

[1] A járásbíróság ítéletével a terheltet foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége [2012. évi C. tv. - a továbbiakban: Btk. - 165. § (1) bek. és (2) bek. a) pont] miatt 2 év 6 hónapi időtartamra próbára bocsátotta.

[2] A terhelt védőjének fellebbezése alapján eljárva a törvényszék végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás lényege szerint a terhelt, mint az M.-L. Kft. szerelésvezetője Cs. A. sértettel és D. F.-fel együtt 2011. november 17-én M.-en, egy kültéri lépcsőszerkezet összeállításán és beszerelésén dolgozott. Cs. A. és D. F. az R. Kft. alkalmazásában álltak. Az M.-L. Kft. az építkezés fővállalkozójának egyik alvállalkozója, az R. Kft. az M.-L. Kft. egyik alvállalkozójának az alvállalkozója volt. A lépcsőszerkezet kivitelezését az M.-L. Kft. végezte, Cs. A. és D. F. munkavállalók az alvállalkozói szerződések keretében az M.-L. Kft. irányítása alatt végezték a munkát, a helyszínen a terhelt szerelésvezető irányításával.

[4] A lépcsőszerkezet elemeit daruval emelték a helyükre, annak rögzítését a második födémszinten Cs. A. végezte. A lépcsőkarokat a terhelt utasítása alapján ideiglenesen rögzítették az épület falához, illetve födémjéhez, majd ezt követően - 16 óra körüli időben - Cs. A. kimászott a lépcsőkarra abból a célból, hogy a darura rögzített kötelet eloldja. A rögzítőkötél eloldását követően az ideiglenes hegesztés elengedett, és ennek következtében a lépcsőkaron tartózkodó Cs. A. sértett kb. 5 méter magasságból az alul elterülő betonlépcsőre zuhant, melynek folytán benyomatos koponyatörést és agysérülést szenvedett. A sértett sérülései 8 napon túl gyógyultak, a tényleges gyógytartam 6 hónap volt. A sérülésekből, a koponyacsont hiányából, annak műanyaggal való pótlásával, a bal felső végtag gyengeségével, zsibbadásával járó, maradandó fogyatékosságként és súlyos egészségromlásként értékelhető állapot alakult ki; ezen állapot a sértettnél 16%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodást okozott.

[5] Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkafeltételek - így a megfelelő és biztonságos leesés elleni védelem - biztosítása a munkát a helyszínen közvetlenül irányító terhelt feladata volt.

[6] A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 28. § (1) bekezdése szerint az olyan munkahelyen, ahol be- vagy leesési veszély van [...], elkerítéssel, lefedéssel, vagy más alkalmas módon kell a védelemről gondoskodni. Az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 4. számú melléklet III. fejezet 5.2. pontja szerint a magasban munkát csak megfelelő és alkalmas berendezéssel, illetve kollektív műszaki védelem biztosításával szabad végezni. Amennyiben a munka természete miatt ilyen berendezések alkalmazása nem lehetséges, megfelelő hozzáférési megoldásról kell gondoskodni, és a munkát végző részére a magasból való lezuhanás megelőzésére kialakított egyéni védőeszközt kell biztosítani. Az 5.3. pont szerint a munkavállalók lezuhanása és a felhasznált anyagok leesése ellen elsődlegesen biztonságot nyújtó berendezésekkel kell a védelmet kialakítani. Amennyiben erre nincs mód, akkor egyéni védőeszközt kell alkalmazni.

[7] Az 5.4. pont szerint a leesés elleni védelem méretezett és megfelelően rögzített lefedéssel, vagy [...] korláttal, illetve ezekkel egyenértékű védelmet nyújtó megoldással biztosítható. Az 5.6. pont szerint az 5.4. pontban meghatározott védelmet kell biztosítani azokban az esetekben, amikor a munkavégzés magassága meghaladja a 2 métert. Az I. fejezet 19.2. pontja szerint, amennyiben a III. fejezet 5. pontjában meghatározott leesés elleni védelmet nem lehet kielégítően biztosítani, akkor a munkavállaló a munkát csak munkaöv, biztonsági hevederzet, illetve zuhanásgátló használatával végezheti. Ilyen esetben előzetesen ki kell alakítani vagy jelölni azokat a teherhordó szerkezeteket, ahová a munkavállaló a védőeszközt megfelelő biztonsággal rögzíteni tudja.

[8] Az épület második födémszintjén - ahol a sértett a munkáját végezte - nem volt biztosítva a munkavállalók leesés elleni védelme, nem voltak kialakítva, illetve kijelölve azok a kikötési pontok, melyekhez a sértett biztonságosan rögzíthette volna magát. Cs. A. a baleset idején nem viselt egyéni védőfelszerelést, a helyszínen rendelkezésre álló védőeszközök zuhanásgátló hiányában egyébként sem voltak erre alkalmasak, mint ahogy a második födémszinten kiépített kétsoros védőkorlát sem, mert a sértettnek a darukötözés eloldozása érdekében át kellett bújnia azon.

[9] A terheltnek - mint a szervezett munkavégzés helyszíni irányítójának - lett volna kötelessége biztosítania a sértett részére a megfelelő leesés elleni védelmet. A terhelt megszegte a hivatkozott rendelet 4. számú melléklet III. fejezet 5.2. és 5.3. pontjában, valamint a 4. számú melléklet I. fejezet 19.2. pontjában írtakat, mely szakmai szabályszegése közvetlen ok-okozati összefüggésben áll a bekövetkezett balesettel és annak eredményével.

[10] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt védője a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, melyben elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását indítványozta.

[11] Indokai szerint a bíróság jogerős ítéletében megsértette a büntetőtörvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezéseket. Álláspontja szerint ugyanis az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: korábbi Btk.) és a bíróság által alkalmazott, elbíráláskori Btk. (2012. évi C. törvény) szabályozása között lényeges különbség, hogy míg utóbbi szerint a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést bárki elkövetheti, addig az elkövetés idején hatályos jogszabály alapján az csak annak felróható, aki az adott foglalkozási szabály hatálya alatt áll.

[12] Ezért - az indítvány szerint - az ügyben azt kellett volna vizsgálni, hogy a terhelt feladatát képezte-e a munkavédelmi szabályok betartatása, illetve a munkavédelem biztosítása. Az eljárás során becsatolásra került a terhelt munkaszerződése és munkaköri leírása, melyben nem szerepelnek az említett feladatok; következésképp - a védő álláspontja szerint - a terhelt nem állt a vádiratban megjelölt foglalkozási szabályok hatálya alatt, így büntetőjogi felelőssége sem állapítható meg.

[13] A védő utalt arra, hogy a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 2. § (2) bekezdése szerint az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés körülményeinek megvalósulásáért a munkáltató felelős. Ezzel összhangban az építési munkahelyeken és az építési folyamatok során megvalósítandó minimális munkavédelmi követelményekről szóló 4/2002. (II. 20.) SzCsM-EüM együttes rendelet 11. § (1) bekezdése szerint az építési munkahelyen a biztonság megvalósítása és az egészség védelme érdekében a munkáltató köteles az e rendelet 10. §-ában foglalt intézkedéseket megtenni. A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 8. pontja szerint a munkáltató a munkavállalót szervezett munkavégzés keretében foglalkoztató.