ÍH 2023.73 MUNKÁLTATÓ KÁRTÉRÍTÉSI FELELŐSSÉGE, MUNKAVISZONNYAL ÖSSZEFÜGÉSBEN KELETKEZETT KÁR, OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS

Önmagában az a körülmény, hogy a kár a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett, nem elegendő a munkáltató kártérítési felelősségének megállapításához, vizsgálni kell azt is, hogy a károkozó körülmény vezetett-e a kár bekövetkezéséhez. Ez lehet olyan szakkérdés, amelynek a megválaszolásához szakértő közreműködését kell igénybe venni. A szakértő aggálytalan szakvéleményéhez szakkérdésben a bíróság kötve van. [2012. évi I. törvény (Mt.) 166. § (1) bekezdés, 1952. évi III. törvény (rPp.) 177.§ (1) bekezdés, 1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény]

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 1982. óta dolgozik nemzetközi és belföldi teherfuvarozásban hivatásos gépjárművezető munkakörben. Az alperesnél 2011. január 26. napján létesített határozatlan idejű munkaviszonyt gépjármű-vezetőként. Az alperes rendszeres kapcsolatban áll a G. KG osztrák székhelyű céggel, akitől folyamatosan kap megbízást fuvarfeladatok teljesítésére. Ennek okán az alperes gépjármű-vezetői, így a felperes is kapcsolatot tartanak a G. KG osztrák diszpécsereivel tolmács útján, csakúgy, mint az alperes zalaegerszegi vezénylőjével, G. G.-val. Az utasításokat a gépjárműbe épített üzenőfalon, esetenként telefonon keresztül kapta a felperes.

A 2015. április 18-án kiadott fuvarfeladat szerint a felperesnek Svájcból Görögországba kellett gyógyszert szállítania. A feladatot az osztrák diszpécser utasítása szerint annak ellenére kellett végrehajtania, hogy az előírás szerinti 45 órás pihenő idejét kellett volna kivennie. Görögországba érve rögtön visszfuvart kapott: fagyasztott húsárut szállított, majd a következő állomáson olívaolajat pakoltak a rakodótérbe. Bulgáriába érve azonban a rakomány felborult, és az olaj kifolyt. Röviddel ezután mellkasi fájdalmat érzett, amely miatt meg kellett állnia, panaszát azonban senkinek nem jelezte. Bulgáriában ellenőrzés alá vonták a hatóságok, ahol a pihenőidőre vonatkozó szabályok megszegése miatt 200 euróra bírságolták. Mellkasi fájdalmat második alkalommal a román határtól kb. 100 km-re érzett, amely tényről a családtagjait és Sz. D.-t, az osztrák diszpécser magyar nyelvű tolmácsát tájékoztatta. A második és az első fájdalom jelentkezése között körülbelül egy nap telt el. A második fájdalom után nem állt le pihenni, de a közelben tartózkodó rendőröktől próbált segítséget kérni, akik segítség helyett 50 euróra bírságolták, mert a gépjárművel eltakarta a traffipaxot. A magyar határ előtt több kilométeres sor állt, és már az újabb pihenő idejét kellett volna töltenie, de az osztrák diszpécser tovább haladásra utasította. Magyarország területén, Kecskemétet elhagyva jelentkezett a harmadik mellkasi fájdalom. Ekkor, 2015. április 24-én a reggeli órákban hívta először a zalaegerszegi vezénylőt, G. G.-t azzal, hogy rosszul érzi magát, aki azt tanácsolta, hogy hívjon mentőt. A mentők kórházba szállították, ahol alsófali szívizominfarktust állapítottak meg nála.

A felperesnél lezajlott 1-es típusú szívizominfarktus a koszorúsverőerek érelmeszesedésének következtében jött létre úgy, hogy az érbelhártya alatt kialakult meszes plakk megsérült, és ez vérrögképződést okozott. Az ér belvilágát részlegesen, majd teljesen elzáró vérrög mögötti izomterületen a vérellátás zavara alakult ki, amely szívizom-elhaláshoz, azaz szívinfarktushoz vezetett. Az 1-es típusú szívinfarktus komplex kórfolyamat, amelynek alapját képező érelmeszesedés kialakulásához évekre, akár évtizedekre van szükség. A felperes jelenlegi állapota nem végleges, abban mind javulás, mind romlás előfordulhat.

A felperes 2015. április 25. napjától 2016. február 16. napjáig táppénzen volt. Az alperes a 2016. január 13. napján kelt felmondással szüntette meg a munkaviszonyát azzal az indokkal, hogy a 2016. január 13-i orvosi alkalmassági vizsgálat eredménye szerint a gépjármű-vezetői munkakör betöltésére a továbbiakban már nem alkalmas. Az alperes a felperes megbetegedését nem ismerte el üzemi balesetnek. A fellebbezés folytán eljárt Z. Kormányhivatal az elsőfokú határozatot helybenhagyta, amellyel szemben a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata iránt benyújtott keresetet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 72.M.1100/2016/59. számú ítéletével elutasította, mert a felperest nem egyszeri és hirtelen bekövetkező külső hatás érte, hanem folyamatában több különböző erőhatás, amely a baleset kritériumának nem felel meg.

A felperes keresetében állította, hogy az alperes rendszeres szabályszegésre utasító, ezáltal jogellenes magatartása idézte elő azt a fokozott stresszt és általános egészségkárosító állapotot, amelynek következtében szívinfarktus alakult ki nála. Emellett az ellátási késedelem súlyosbította a következményeket, és kifogásolta a rendszeres üzemorvosi vizsgálat hiányát. Emiatt kérte kötelezni az alperest 120.000 forint gondozás, 30.000 forint élelemfeljavítás, 2016. február 16-ig 137.677 forint, ezt követően 2016. március 1-jétől havi 6.500 forint közlekedési többletköltség járadék, 30.000 forint telefontöbbletköltség, 50.000 forint lejárt, majd 2016. március 1-jétől havi 5.000 forint gyógyszerköltség járadék, 150.000 forint lejárt, majd 2016. március 1-jétől havi 15.000 forint háztartási kisegítő járadék, 200.000 forint lejárt, majd 2016. március 1-jétől havi 15.000 forint házkörüli és kerti kisegítő járadék, 60.000 forint lejárt, majd 2016. március 1-jétől havi 3.000 forint rehabilitációs költség járadék, valamint keresetveszteség címén 2016. április 25-től 2016. február 16-ig nettó 162.402 forint/hó, 2016. február 17-től 2016. március 24-ig nettó 408.505 forint/hó, 2016. március 25-től 2016. december 31-ig nettó 328.706 forint/hó, 2017-ben havi nettó 318.731 forint, míg 2018-ban havi nettó 315.406 forint, továbbá 10.000.000 forint sérelemdíj és a középarányos időtől számított törvényes késedelmi kamat, valamint a perköltség megfizetésére.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, azt mind jogalapjában, mind összegében vitatta. Állítása szerint jogszerűen járt el, jogellenes utasítást nem adott a felperesnek.

A G. Biztosító Zrt. az alperes beavatkozóként történt perbehívását nem fogadta el.

Az elsőfokú bíróság a keresetet alaptalannak találta, és elutasította. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdése szerinti kárt a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak, ahogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2: 52. §-a szerint személyiségi jogsértés esetén sérelemdíjat köteles fizetni. A munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelősség egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI. 25.) KMK vélemény szerinti szempontok szem előtt tartásával arra a következtetésre jutott, hogy a felperes megbetegedése munkavégzése során következett be, ezért a munkaviszonnyal való kapcsolat fennáll. Bizonyítottnak találta a gépjárműbe telepített üzenőfal fotói, P. B., F. T., H. T., valamint G. G. tanúk vallomása alapján a felperesnek azt az állítását, hogy az alperes rendszeresen mellőzte a pihenőidőre vonatkozó szabályokat. Az olívaolaj szállítása közben bekövetkezett rakománysérülést szintén alátámasztotta G. G. tanúvallomása, míg a külföldi hatóság általi bírságolást közvetetten okirat igazolta. Ezek a tényezők mind stresszfaktorként jelentkezhettek a felperesnél a per tárgyává tett hatnapos időintervallumban.