BH 2020.11.334 A káronszerzés tilalmára figyelemmel a kártérítés mértékének megállapítása során a károsultat ért vagyoni hátrányból le kell vonni azt a vagyoni előnyt, amelyhez a károsult a káresemény folytán jutott. A perbeli esetben tehát az ingatlanban a károkozás folytán szükségessé vált beruházás költségeiből mint kárból le kell vonni a beruházás értéknövelő hatását [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 340. §, 355. §, 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I-II. rendű felperesek házastársak, a III-IV. rendű felperesek a gyermekeik.

[2] A III. rendű felperes 1998. szeptember 16. napján született az alperes jogelődjének szülészeti osztályán. A szülés során fellépő oxigénhiányos állapotból eredően nála agylágyulásos végtagbénulás, továbbá szellemi és motorikus elmaradottság alakult ki.

[3] Az I-II. rendű felperesek az otthonukként szolgáló családi házat a III. rendű felperes megszületését követően többször átalakították azért, hogy számára az egészségi állapotának megfelelő lakókörnyezetet biztosítsanak. Ennek keretében 2001-ben a teraszt szobává alakíttatták, amely bruttó 2 792 256 forint kiadással járt, ugyanakkor az ingatlan forgalmi értékét 1 920 000 forinttal növelte, így a beruházás értéknövekedéssel nem fedezett költsége 872 256 forint volt. A házuk földszintjét 2011-ben átalakíttatták és kibővíttették, amely bruttó 4 976 446 forint kiadással járt, ugyanakkor az ingatlanuk értékét 2 045 399 forinttal növelte, így a beruházás értéknövekedéssel nem fedezett költsége 2 931 047 forint volt.

[4] Az ítélőtábla jogerős közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes teljes kártérítési felelősséggel tartozik a felpereseket a III. rendű felperes 1998. szeptember 16. napján történt megszületése során kialakult egészségkárosodás miatt ért károkért.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperesek keresetükben vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Ezen belül a vagyoni károk körében az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak kérték az alperest kötelezni a lakásátalakítás többletköltsége címén - egyebek mellett - a terasz szobává alakítása kapcsán 2001. évben felmerült 2 792 256 forint, a földszint teljes átalakítása és bővítése kapcsán 2011. évben felmerült 4 976 446 forint költség, valamint ezen összegek járulékai megfizetésére. Hivatkoztak a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 355. § (1), (2) és (4) bekezdésére.

[6] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, vitatta - egyebek mellett - a lakásátalakítás többletköltségeként érvényesített kár összegszerűségét.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével - a keresetnek részben helyt adva - kötelezte az alperest a felperesek részére vagyoni és nem vagyoni káraik megfizetésére; a vagyoni káron belül a lakásátalakítás többletköltsége címén - egyéb tételek mellett - az I-II. rendű felperesek mint egyetemleges jogosultak részére a terasz 2001. évben történt szobává alakítása kapcsán 872 256 forint és kamatai, a földszint 2011. évi teljes átalakítása és bővítése kapcsán 2 931 047 forint és kamatai megfizetésére kötelezte az alperest, e tételek vonatkozásában ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[8] Kifejtette, hogy a perbeli munkálatok a III. rendű felperes egészségi állapota miatt valóban szükségesek és indokoltak voltak. Utalt arra, hogy a terasz 2001. évi beépítése 1 920 000 forinttal, a földszint 2011. évi átalakítása és bővítése pedig 2 045 399 forinttal növelte az ingatlan értékét, amelyet a káronszerzés tilalma miatt a beruházások költségeiből le kellett vonni. Ezért az alperest a szakvéleménnyel igazolt kiadások értéknövekedéssel nem fedezett részének a megfizetésére kötelezte, az ezt meghaladó keresetet pedig e két tétel vonatkozásában elutasította.

[9] A felperesek és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét - így a lakásátalakítás többletköltségén belül érvényesített fenti két tétel vonatkozásában is - helybenhagyta.

[10] Kiemelte, hogy a kártérítés mértékének megállapításánál azt kell vizsgálni, hogy milyen vagyoncsökkenés következett be az érintett félnél, ugyanakkor a káronszerzés szabályából következően a kárból le kell vonni a károkozásból eredő vagyoni előnyöket, ami jelentkezhet a kárral szembeállított megtakarításban, illetve értéknövekedésben. Utalt e körben a Kúria Pfv.IV.20.296/2016/4. és a Pfv.IV.21.355/2016/4. számú eseti döntéseire, és rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság ebben a kérdésben a bírói gyakorlattal egyező álláspontot foglalt el. Hangsúlyozta, hogy a kártérítésnek a károsult részére teljes jóvátételt kell biztosítania, ami azonban nem eredményezhet a károsult javára anyagi előnyt, e körben a Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.20.196/2014/3. és a Győri Ítélőtábla Pf.III.20 064/2016/3. számú ítéletére is hivatkozott.

[11] Rámutatott, hogy a kárnak nem feltétele a károsult vagyonában közgazdasági értelemben vett csökkenés bekövetkezése. Indokolása szerint valójában ugyanis a károsultat azért éri kár, mert a károkozó magatartás miatt arra kényszerül, hogy olyasmire fordítsa a pénzét, amit a károkozó magatartás hiányában nem szerzett volna be. Kiemelte, hogy ilyenkor a károsult teljes vagyonában közgazdasági értelemben bár nem következik be csökkenés - hiszen az elköltött pénzösszeg helyébe egy ugyanolyan értékű vagyontárgy lép -, jogi értelemben mégis megvalósult a kár, mivel a károsult nem olyan célra fordította a pénzét, amire károkozó magatartás hiányában költötte volna, így az elköltött pénzösszeg megtérítését teljes összegben követelheti. Érvelése szerint azonban más a helyzet akkor, ha megvalósul egy többlettényállási elem: ha a károkozó magatartás folytán szükségessé vált beruházás miatt - akár a károsult akaratából, akár az ő akaratán kívül - megnő a károsult vagyonának az értéke, amelynek figyelmen kívül hagyása a károsult káronszerzéséhez vezetne.

[12] Kifejtette, hogy a perbeli esetben az I-II. rendű felperesek az alperes károkozó magatartása folytán kényszerültek az ingatlan átalakítására, ennek érdekében építőanyagot vásároltak és vállalkozói díjat fizettek. Okfejtése szerint a beruházás során azonban az ingatlanuk értéke is megnőtt, amivel összefüggésben a kiadásaik egy része megtérült - az ingatlan értékesítésével, de annak hiányában is -, ezért a káronszerzés tilalma miatt kártérítésként csak e költségeik értéknövekménnyel nem fedezett részének megtérítését követelhetik, így e körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[13] A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérték annak részbeni, a házátalakítás többletköltségét érintő hatályon kívül helyezését és helyette a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, amelyben az alperest e címen a keresetüknek megfelelően kérték marasztalni.

[14] Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 340. § (1) és (2) bekezdését, 355. § (1)-(4) bekezdéseit, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdését jelölték meg.