A Debreceni Törvényszék Mf.21397/2015/3. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 7. §, 66. §, 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 19. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 3. §, 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet 1. §]

... TÖRVÉNYSZÉK

2.Mf.21.397/2015/3. szám

A ... Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Dr. Sipka Ügyvédi Iroda (Dr. Sipka Péter ügyvéd) által képviselt felperesnek - a munkavállaló által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása, anyagi követelések iránt indított perében a ... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ... sorszámú ítélete ellen felperes ... sorszám alatt előterjesztett fellebbezése folytán meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperes keresetében az alperesi felmondás jogellenességének megállapítását és ennek következményeként elmaradt jövedelem címén járó kártérítés megfizetésére kérte kötelezni alperest.

Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének az elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, megállapította, hogy - helyesen - a felperes perindítással felmerült költségét maga viseli.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával alperes keresete szerinti marasztalását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára való utasítását kérte.

A törvényszék a felperes fellebbezését nem találta alaposnak.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatása után a per eldöntése szempontjából releváns tényállást a Pp.206.§ (1) bekezdése alapján, a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg és abból helyesen következtetett felperes keresetének alaptalanságára. Álláspontjának indokolásával a törvényszék lényegében egyetértett.

A törvényszék a fellebbezésben foglaltakra is tekintettel az alábbiakat hangsúlyozza:

A felperes a keresetét egyrészt arra alapította, hogy az alperes a felmondás gyakorlása során joggal való visszaélést valósított meg, másrészt eljárása sértette az egyenlő bánásmód követelményét.

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (továbbiakban: Ebktv.) 19.§ (1) bekezdése alapján a felperesnek valószínűsíteni kell, hogy hátrány érte, illetőleg, hogy rendelkezett a 8.§-ban meghatározott védett tulajdonsággal (EBD.2014.M.22., BH.2010.194.).

A hivatkozott jogszabályi rendelkezésre hivatkozással az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben a törvényszék megállapította, hogy a felperes bizonyította a védendő tulajdonságot (életkor) és valószínűsítette az őt ért hátrányt, azaz, hogy munkaviszonya megszüntetésre került.

A törvényszék nem osztja az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy a felperes nem tett eleget az őt terhelő valószínűsítési kötelezettségének.

A törvényszék álláspontja szerint ugyanakkor az alperes is eleget tett az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének, azaz, hogy az eljárása során az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagy azt az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani.