BH 2010.7.194 I. Az ügy elbírálása során irányadó jogszabály alkalmazása nem mellőzhető azon az alapon, hogy az a bíró megítélése szerint alkotmányellenes. A bíró az alkalmazandó norma alkotmányosságával kapcsolatos aggályait az Abtv. 38. §-ában szabályozott jogintézményen keresztül nyilváníthatja ki, a norma alkotmányellenességről és annak a konkrét ügyben való alkalmazása kizárásáról az Alkotmánybíróság dönt [Alkotmány 32/A. § (1) bekezdés, 50. § (3) bekezdés, Bszi. 2. § (2) bekezdés, 3. §, Abtv. 38. § (1) bekezdés, 43. § (4) bekezdés].

II. Az összehasonlítható helyzetben lévő személyek közötti, egyenlő bánásmód követelményét sértő különbségtétel megállapításának feltétele az is, hogy a jogsérelmet szenvedő fél valószínűsítse, hogy a jogsértéskor - ténylegesen, vagy feltételezése szerint - rendelkezett az Esélytv. 8. §-ában meghatározott védett tulajdonsággal. E kötelezettség nem teljesíthető kizárólag közelebbről meg nem határozott egyéb helyzetre való hivatkozással. Az Esélytv. a személyiség lényegi vonásához tartozó tulajdonságon, valamely, a személytől független adottságon alapuló különbségtétellel szemben biztosít védelmet [Esélytv. 8. §, 19. § (1)-(2) bekezdés].

A felperes keresetében a h.-i K. Z. V. Szakközépiskolában 1985. szeptember 1-jétől 1989. június 14-jéig folytatott tanulmányai idejének a szolgálati idejébe való beszámítását kérte. Keresetét a szakközépiskolák és a gyakorlati képzésben közreműködő vállalatok együttműködéséről, valamint a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzés egyes kérdéseiről szóló 1019/1976. (VI. 24.) MT határozat (továbbiakban: Mt. h.) 12. e) pontjára, a Legfelsőbb Bíróság 4/2007. KPJE határozatára (KPJE határozat), a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 5. §-ára és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Esélytv.) 4. § d) pontjára és a 8. § t) pontjára alapította. Utóbbi körben arra hivatkozott, hogy az alperes egy volt kollégája szolgálati idejébe beszámította az övével azonos "értékű" bizonyítvány szerinti szakközépiskolában folytatott tanulmányok időtartamát.

Az alperes a kereset elutasítását egyrészt azért kérte, mert a felperes által megjelölt vendéglátóipari szakmát a KPJE határozatban megjelölt, a szakközépiskolákban folyó szakmunkásképzésről szóló 14/1976. (XII. 1.) MüM-OM együttes rendelet és az azt módosító 24/1977. (XII. 28.) MüM-OM együttes rendelet (MüM-OM együttes rendelet) nem tartalmazza, másrészt mert a KPJE határozatot időközben az Alkotmánybíróság a 23/2009. (III. 6.) AB határozatával (továbbiakban: Abh1.) megsemmisítette.

Álláspontja szerint az egyenlő bánásmód követelményét nem sértette meg, a felperes által hivatkozott személy a rendőrség hősi halottja, aki más szakközépiskolában folytatta tanulmányait, és más (erdőgazdálkodási, erdész) szakképesítést szerzett, továbbá mert a fagazdasági szakközépiskolákat a MüM-OM együttes rendelet 1. §-a a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolák közé sorolja.

A felperes keresetét a munkaügyi bíróság ítéletével elutasította. A munkaügyi bíróság - a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 326. § (1) bekezdése, 328. § (1)-(2) bekezdése, a fegyveres erők és a fegyveres testületek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról szóló 1971. évi 10. tvr. 33. § (1)-(2) bekezdése, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. § (4) bekezdése, 38. § (1) bekezdés g) pontja, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 10. § (1)-(2) bekezdése, 54. § (1) bekezdés c) pontja és az Mt. h. 12. e) pontja alkalmazásával - arra a következtetésre jutott, hogy a fegyveres szervek hivatásos állományú tagja szolgálati idejének megállapításakor a szakmunkásképzést folytató szakközépiskolában töltött tanulmányi időt az Mt. h. 12. e) pontja alapján, figyelemmel az Mt. h. felhatalmazása folytán hozott, módosított MüM-OM együttes rendeletre is - szolgálati időként kell elismerni.

Az ítélet indokolása szerint a fenti értelmezés megegyezik a KPJE határozatban foglaltakkal. A bíróság ítéletét nem a KPJE határozat kötelező erejére, hanem a KPJE határozatnak - a gyakorlatban kialakult háromféle jogértelmezése közül - arra az értelmezésére alapította, amely szerint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjai csak azon tanulmányi idejük szolgálati időbe történő beszámítására jogosultak, amely idő alatt szakmunkás tanulói jogviszonyban voltak, vagyis ténylegesen szakmunkás képzéshez szükséges ismereteket sajátítottak el, és ezen tanulmányaik alapján szakmunkásként való alkalmazásra (is) jogosító bizonyítványt szereztek. A bíróság a keresetet azért utasította el, mert a felperes a perben nem igazolta, hogy olyan képesítést és végzettséget szerzett, amely szakmunkás tevékenység végzésére jogosította, s amelynek alapján a szakmunkásképző intézményekben tanulmányokat folytatott személyekkel azonos társadalombiztosítási jogállásra igényt tarthatott volna.

Az ítéleti álláspont szerint az Alkotmánybíróság határozata a per eldöntését nem befolyásolta. A bíróságok a felek jogvitáját az irányadó, érvényes és hatályos jogszabályok alapján bírálják el, ennek során - az Alkotmány 50. § (1) bekezdésében írt kötelezettségükből is következően - vizsgálniuk kell azt is, hogy az alkalmazandó normák a megalkotásukra hatáskörrel rendelkező szervektől származnak-e, erre tekintettel alkalmasak-e a célzott joghatások kiváltására.

A munkaügyi bíróság - az Alkotmány fenti rendelkezése, 32/A. §-a, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (Jat.) 1. §-a és 11. §-a, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.) 25. § c) pontja összevetése és együttes értelmezése eredményeként - arra a megállapításra jutott, hogy az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság jogszabálynak nem minősülő jogegységi határozatai felülvizsgálatával, így a KPJE határozat megsemmisítésével túllépte hatáskörét. A munkaügyi bíróság szerint a jogegységi határozat megsemmisítése - az annak felülvizsgálatára irányuló alkotmánybírósági hatáskör elfogadása esetén is - csupán azt jelentené, hogy a bíróságok nem kötelesek az abban foglalt jogértelmezés követésére, ez azonban nem zárná el a bíróságokat attól, hogy az alkalmazandó jogszabályokat a megsemmisített jogegységi határozatban (is) foglaltakkal egyezően értelmezzék.

A munkaügyi bíróság a keresetet az egyenlő bánásmód megsértése miatt sem találta megalapozottnak. Érvelése szerint e követelmény megtartását vagy megsértését csak összehasonlítható helyzetben lévő személyek viszonylatában lehet megítélni, a felperes és az általa hivatkozott személy, aki a rendőrség hősi halottja és nem ugyanabban a szakközépiskolában végezte tanulmányait, mint a felperes, nincsenek összehasonlítható helyzetben.

Kifejtette továbbá, hogy jogszabályok alapján alaposnak nem minősíthető igény ezen a címen csak akkor érvényesíthető, ha az ellenérdekű fél tartós és széles körű gyakorlatban biztosítja a jogszabályon nem alapuló előnyöket az igényérvényesítővel összehasonlítható helyzetben lévő személyeknek; a másoknak hivatali tévedésből, méltányosságból vagy más okból, eseti jelleggel biztosított előnyökre igény nem alapítható. A felperesnek azt kellett volna igazolnia, hogy az alperes a tanulmányi időt jelentős számú, összehasonlítható helyzetben lévő, ugyancsak szakmunkás tevékenység végzésére jogosult munkavállalója szolgálati idejébe beszámította, erre azonban a felperes a perben nem hivatkozott.