3186/2018. (VI. 8.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.VII.30.059/2016/4. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozók a Szombathelyi Törvényszék útján alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő az Alkotmánybíróságnál.

[2] Az indítványozók saját ügyükben személyesen eljárva az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének c) és d) pontjai, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 26. § (1) bekezdése és az Abtv. 27. §-a alapján azért nyújtottak be alkotmányjogi panaszt, mert álláspontjuk szerint egyfelől a Kúria Gfv.VII.30.059/2016/4. sorszámú, felülvizsgálati eljárás során meghozott végzése, valamint emellett a Győri Ítélőtábla Gpkf.II.25.480/2015/3. sorszámú, fellebbviteli eljárás során meghozott végzése, és a Szombathelyi Törvényszék 13.G.40.015/2015/2. sorszámú végzése sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljárás követelményei között megjelenő bírósághoz fordulás jogát, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz fűződő alapvető jogot, illetve az Alaptörvény XIII. cikkében elismert tulajdonvédelem alapjogi garanciáit. Másfelől pedig az indítványozók azt állítják, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:35. § - ban foglalt jogszabályi rendelkezés Alaptörvényből levezethető lényeges tartalma hiányos. Az indítványozók ilyen alaptörvénybeli hivatkozások alapján egyfelől a kúriai végzés, valamint az annak alapjául szolgáló bírói döntések alkotmányossági vizsgálatát, illetve e hivatkozott bírói döntések alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését, másfelől pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 3:35. § tekintetében mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítását kezdeményezik.

[3] 1.1. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló jogi személy határozatának felülvizsgálata iránt indított perben az indítványozók felperesként szerepelnek és egyúttal az érintett szövetkezeti hitelintézet részjegy-tulajdonosai, illetve az indítványozók egyike emellett a felügyelőbizottság tagja. A Szombathelyi Törvényszék végzésében megállapított és a peres eljárás során irányadó tényállás lényege szerint a perbeli alperes szövetkezeti hitelintézetet képviselő végelszámoló a korrigált végelszámolási nyitómérleg adatainak megfelelően nyújtott tájékoztatása alapján a Magyar Nemzeti Bank a Fővárosi Törvényszéknél kezdeményezte a szövetkezeti hitelintézet felszámolását. Az indítványozók a keresetükben a végelszámoló e döntését törvénysértőnek állították és azt társasági határozatnak tekintve, bírósági felülvizsgálatát kezdeményezték. A Szombathelyi Törvényszék hatáskörének hiányát megállapítva, idézés kibocsátása nélküli utasította el a felperes keresetét. Döntésének indokolásában arra hivatkozott, hogy a hatályos jogszabályok szerint a pénzügyi intézménnyel szemben a végelszámoló tájékoztatása alapján a felszámolás kezdeményezésének joga kizárólag a pénzügyi intézmények felügyeletét ellátó Magyar Nemzeti Bankot illeti. Emellett pedig az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a végelszámoló tájékoztatása nem minősül olyan társasági határozatnak, amelynek felülvizsgálata bíróság előtt kezdeményezhető (erről lásd: Szombathelyi Törvényszék 13.G.40.015/2015/2. sorszámú végzésének 2. oldalát).

[4] Az indítványozók fellebbezése alapján indult jogorvoslati eljárás során a Győri Ítélőtábla járt el. Az indítványozók fellebbezésükben az elsőfokú bíróság által meghozott végzés hatályon kívül helyezését kezdeményezték és ennek indokául előadták, hogy a végelszámoló tájékoztatása ténylegesen a felszámolás elrendelésének döntését is magában hordozza, ugyanis a végelszámoló a felszámolás elrendelését megalapozó törvényi előfeltételek fennállását vizsgálja, illetve azok teljesüléséről nyilatkozik. Ezenkívül fellebbezésükben az indítványozók kifejtették, hogy a végelszámoló munkájával szemben számos kifogás érkezett, valamint a tőkepótlásra irányuló felszólítása is jogszabálysértő, a Magyar Nemzeti Banknak nyújtott tájékoztatása pedig tartamát tekintve is téves volt. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését annak jogi indokolásával nagyobbrészt egyetértve hagyta helyben. Döntésének indokolásában kifejtette, hogy a végelszámoló jelzése, tájékoztatása (megkeresése) nem tartozik a szövetkezeti hitelintézet polgári peres eljárásban keresettel támadható határozatai közé. Az ítélőtábla emellett kifejtette, hogy amennyiben a végelszámoló jelzése mégis bírósági felülvizsgálat útján támadható határozatnak minősülne, az indítványozók keresete akkor sem vezetne eredményre, ugyanis az indítványozók elmulasztották a bírósági felülvizsgálat benyújtására biztosított jogvesztő határidő megtartását (erről lásd: Győri Ítélőtábla Gpkf.II.25.480/2015/3. sorszámú ítélet 3-4. oldalait).

[5] Az indítványozók az ítélőtábla döntését felülvizsgálati kérelemmel támadták a Kúria előtt. Kérelmükben egyfelől kifejtették, hogy a támadott bírósági döntés azért jogszabálysértő, mert a végelszámoló tájékoztatása társasági határozatnak minősül, és erről az eljáró bíróságoknak ítélettel kellett volna dönteniük. Másfelől pedig az indítványozók vitatták keresetük elkésettségét. A Kúria az ítélőtábla jogerős végzését hatályában fenntartotta. Döntésének indokai között a Kúria egyfelől kifejtette, hogy helytálló az indítványozók abbéli álláspontja, amely szerint az eljáró bíróságoknak a hatáskörük megállapítása mellett ítélettel kellett volna dönteniük afelől, hogy a támadott aktus, vagyis a felszámoló tájékoztatása társasági határozatnak minősül-e, vagy sem, ez ugyanis az ügy érdemére tartozó kérdés. A Kúria másfelől előadta, hogy a támadott, jogerős végzés szerint a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítása a keresetlevél elkésettségén is alapul. Minthogy az indítványozók e körben jogszabálysértésre nem hivatkoztak, így a Kúria az alsóbb fokú bíróság végzését ezen indok alapján hagyta helyben (erről lásd: Kúria Gfv.VII.30.059/2016/4. sorszámú végzésének 3-4. oldalait.)

[6] 1.2. Az indítványozók ezt követően terjesztettek elő alkotmányjogi panaszt. Indítványukban elsősorban azért hívták fel az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljárás követelményét, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz fűződő alapvető jogot, valamint az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonvédelmi garanciákat, mert tévesnek tartják az ügyükben eljáró bíróságok abbéli jogértelmezését, hogy a társaság tulajdonosai nem kérhetnek bírósági jogvédelmet a végelszámoló tájékoztatásával (megkeresésével) szemben. Az e körben előadott indítványozói érvelés lényege szerint elzárásuk a bírói út igénybevételétől a társaságban meglévő tulajdonosi érdekeik sérelmét eredményezi. Az indítványozók emellett a keresetlevél elkésettségét, illetve ennek körében az eljárási törvényben foglalt felülvizsgálhatósági feltételek kúriai értelmezését is vitatják alkotmányjogi panaszukban. Az indítványozók végül ezzel egyező alkotmányjogi érvelés mentén a Ptk. 3:35. § tekintetében mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség megállapítását kezdeményezik, figyelemmel arra, hogy a törvény nem biztosítja a bírósági felülvizsgálat lehetőségét valamennyi vezető tisztségviselői érdemi döntéssel szemben.

[7] 2. Az Abtv. 56. § (1) bekezdésében előírtak szerint az Alkotmánybíróságnak elsődlegesen az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie. Az Alkotmánybíróság ezért tanácsban eljárva mindenekelőtt azt vizsgálta meg, hogy az alkotmányjogi panasz megfelel-e a törvényben előírt befogadhatósági feltételeknek.

[8] 3. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata értelmében önmagában az Abtv. 46. § (1) bekezdésében foglalt mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítására indítvány nem terjeszthető elő, mert az Abtv. 46. § (1) bekezdésének előírása szerint az Alkotmánybíróság ilyen jogkövetkezményt kizárólag a hatásköreinek gyakorlása során, hivatalból eljárva állapíthat meg (erről lásd elsőként: 3143/2013. (VII. 16.) AB végzés, Indokolás [18]; legutóbb megerősítette: 3051/2018. (II. 13.) AB végzés, Indokolás [7]). Az indítványozók az alkotmányjogi panaszuk Abtv. 26. § (1) bekezdésére alapított részében mulasztással előidézett alaptörvény-ellenesség fennállásának megállapítását kezdeményezik. Az Alkotmánybíróság ilyen indítványtételi jogosultság hiánya miatt ezért megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz ebben a részében nem vizsgálható érdemben.

[9] 3.1. Az Abtv. 29. §-a az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeként határozza meg, hogy az indítvány bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet tartalmazzon, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdést vessen fel. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a befogadhatóság e feltételei vagylagos jellegűek, így fennállásukat az Alkotmánybíróság minden esetben külön-külön vizsgálja (elsőként lásd: 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30] ).

[10] Az Alkotmánybíróság a befogadhatóság e törvényi feltételével összefüggésben elsőként arra emlékeztet, hogy a bírói döntéssel szemben benyújtott alkotmányjogi panasz intézményén keresztül is az Alaptörvényt és az abban elismert jogokat oltalmazhatja (erről lásd elsőként: 3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [13]). Vagyis az Alkotmánybíróság a bírói döntések felülvizsgálata során is az Alaptörvényben elismert alapjogi követelményrendszer tényleges érvényesülését garantálja (erről lásd például: 8/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [55]). Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint nem vizsgálja, hogy a bírói döntés indokolásában megjelölt bizonyítékok és megjelenő érvek megalapozottak-e, a jogalkalmazó helytállóan értékelte-e ezeket a bizonyítékokat és érveket, illetve a konkrét ügyben a bírói mérlegelés eredményeként megállapított tényállás, valamint az abból levont következtetés megalapozott-e, mint ahogy azt sem vizsgálja, hogy a bíróságok jogértelmezése helyesen illeszkedik-e a jogági dogmatika általánosan elfogadott szabályaihoz (elsőként lásd: 3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]; legutóbb megerősítette: 3045/2018. (II. 13.) AB végzés, Indokolás [9]).

[11] Az indítványozók alkotmányjogi panaszban előadott kifogásai két, egymástól elkülöníthető részre bonthatók. Az indítványozók egyfelől azért hivatkoznak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében garantált tisztességes eljárás követelményére, az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz fűződő alapvető jogra, valamint az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonvédelem garanciáira, mert az ügyükben eljáró bíróságok kizárták a végelszámoló tájékoztatásával (megkeresésével) szembeni bírósági felülvizsgálat lehetőségét. Másfelől pedig az indítványozók vitatták a Kúria abbéli álláspontját és jogértelmezését, amelyet a keresetlevél elkésettsége, illetve annak felülvizsgálhatósága körében alakított ki. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló bírósági döntések alapján úgy értékelte, hogy a Kúria döntéséből következően az indítványozók keresete elkésettség miatt nem volt vizsgálható az eljárásban. Az indítványozók ugyanakkor e körben kizárólag az eljáró bíróság jogértelmezésének helytállóságát vonják kétségbe, mert az eljárási törvényben foglalt felülvizsgálhatósági feltételek kúriai értelmezését vitatják. Az Alkotmánybíróság előbbiekben is felidézett következetes álláspontja értelmében az alapjogi összefüggést nem tartalmazó törvény-, és jogértelmezési álláspont kialakítása az ítélkező bíróságok Alaptörvényben is biztosított kizárólagos jogértelmezési szabadságához tartozik. E jogértelmezés helytállósága alkotmányjogi panasszal nem támadható, az eljáró bíróság által elfogadott ilyen jellegű jogértelmezés felülvizsgálatától pedig az Alkotmánybíróság mindaddig tartózkodik, amíg a bírósági jogértelmezés pontosan körülírt, Alaptörvényben védelmezett jogot nem sért. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panaszban előadott kifogások nem vetnek fel olyan alaptörvény-ellenességi kételyt, amely érdemben befolyásolhatta a támadott bírói döntést. Az Alkotmánybíróság emellett az alkotmányjogi panaszban felvetett kérdéseket a jelen üggyel összefüggésben nem értékelte olyan alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésekként sem, amely érdemi alkotmánybírósági eljárásra okot adhatna (elsőként lásd: 3111/2012. (VII. 26.) AB végzés, Indokolás [3], majd legutóbb megerősítette: 3045/2018. (II. 13.) AB végzés, Indokolás [11]).

[12] 4. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként így arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz részben nem felel meg az Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pontjában, részben pedig az Abtv. 29. §-ában foglalt befogadhatósági feltételeknek. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjai alapján, figyelemmel az Abtv. 56. § (3) bekezdésében előírtakra is, visszautasította.

Budapest, 2018. május 29.

Dr. Czine Ágnes s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Balsai István s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Horváth Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Juhász Imre s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Sulyok Tamás s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/862/2017.