BH 2008.12.332 A közlési, változás-bejelentési kötelezettség elmulasztása nem eredményezi a biztosító mentesülését, ha az nincs összefüggésben a biztosítási esemény bekövetkezésével [Ptk. 536. §, 540. §, 548. §].

A felperes 1999. április 1-jén az alperessel tűz és elemi kár biztosítási szerződést kötött, amely kiterjedt az alperes hangárépületére is. 2000. július 3-án a felperes bérleti szerződést kötött a D. Kft.-vel, amellyel a hangárépületből 576 m2-t, továbbá a hozzá kapcsolódó 78 m2-es kiszolgáló helyiséget bérbe adta. A bérleti szerződés megkötését, valamint ezzel összefüggésben a hangárban végzett tevékenység megváltozását a felperes nem közölte az alperessel. A hangárépület ismeretlen tettes gyújtogatása következtében 2002. január 11. napján az éjjeli órákban leégett. Megsemmisült a bérlőnek a hangárban tárolt jelentős mennyiségű nyersanyaga és kelléke, amelyre nézve egy másik biztosítótársasággal fennállott vagyonbiztosítás alapján a kárrendezés megtörtént. Az alperes a felperesnek a biztosítási összeg megfizetése iránti kérelmét elutasította, ezért a felperes leszállított keresetében 43 093 273 forint épületkár és annak törvényes mértékű késedelmi kamatai megfizetésére kérte az alperest kötelezni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 43 073 273 forintot és ennek 2002. június 8. napjától a kifizetésig járó törvényes kamatát, valamint 2 500 000 forint perköltséget, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokai szerint a felperes a Vagyonbiztosítási Szerződés Tűzkár Biztosítás Biztosítási Szabályzata - a továbbiakban: Szabályzat - 38. pontjában foglalt közlési kötelezettségét megszegte, mert a telephelyének bérbeadását nem jelentette be a biztosítónak. A bíróság megállapította azt is, hogy ez a körülmény nem függ össze a bérlő által folytatott tevékenységgel és így az épület a felperes általi eredeti használatával sem. A gyújtogatás folytán a káresemény mindenképpen bekövetkezett volna, és mivel annak körülményei nem ismertek, a tűzeset sem a felperes, sem a bérlő terhére nem róható. Ezért a biztosító nem mentesül a szerződésben vállalt szolgáltatásának teljesítése alól.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét fellebbezett részében megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy a gyújtogatás nincs összefüggésben a bérlő személyével, mely kérdésben az elkövetés körülményeinek ismeretében lehetett volna megalapozottan állást foglalni. A felperes bizonyítási kötelezettségének sikeres teljesítését a tűzeset tárgyában lefolytatott eredményes nyomozás elősegíthette volna, de a felperes állítását más módon is bizonyíthatta volna. Mivel a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, a Ptk. 540. § (3) bekezdése és a Szabályzat 24. pontja értelmében az alperes szolgáltatási kötelezettsége nem állt be.

A jogerős ítélet megváltoztatása és az alperes 43 073 273 forint és ennek 2002. július 8. napjától a kifizetésig járó törvényes kamatának megfizetésére kötelezése érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Állítása szerint sikerrel bizonyította, hogy a tűzeset nem függött össze a bérlő által folytatott tevékenységgel. A bérlő képviselőjének vallomásából megállapíthatóan a bérlőnek sem tartozása, sem haragosa nem volt, így nincs arra magyarázat, hogy valakinek érdekében állt volna a hangárépület felgyújtása. A megyei rendőr-főkapitányság nyomozást megszüntető határozata sem tartalmazott arra nézve adatot, hogy a bérlőnek bármilyen köze is lenne a tűzesethez. A felperes hivatkozott arra is, hogy a bérlőnek az A. Biztosítónál fennállt forgóeszköz vagyonbiztosítási szerződése alapján a biztosító szolgáltatási kötelezettségét teljesítette. Hangsúlyozta, hogy az alperes Szabályzatának melléklete szerint mind a repülőgép javítás, karbantartás, mind pedig a háztartási viasz termékek gyártása azonos tűzveszélyességi osztályba sorolandó, de a hangárok tűzkockázati szorzója magasabb, ezért amennyiben bejelentésre került is volna a bérbeadás ténye, az sem jelentett volna eltérő kockázatot.

A jogerős ítélet ezért a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében és 167. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, valamint a Ptk. 540. § (3) bekezdésében írtakat sértette meg.