BH+ 2011.5.194 A szóváltást követő dulakodásba bocsátkozás az abban részt vevő felek részére nem teremt jogos védelmi helyzetet, ezért közömbös, hogy a kezdő magatartást melyikük fejtette ki [Btk. 29. §].

Kapcsolódó határozatok:

Miskolci Járásbíróság B.3204/2001/43., Miskolci Járásbíróság B.3367/2003., Nyíregyházi Járásbíróság Bk.251/2004/3., Szerencsi Járásbíróság B.233/2004/3., Szerencsi Járásbíróság B.134/2005., Kúria Bfv.598/2010/7. (*BH+ 2011.5.194*), Miskolci Törvényszék B.1318/2009/2000., Miskolci Törvényszék Bk.655/2012., Debreceni Ítélőtábla Bf.475/2013/233., Kúria Bhar.371/2015/35. (BH 2016.5.108), Kúria Bfv.1455/2015/11.

***********

A városi bíróság a 2004. július 2-án - tárgyalás mellőzésével - meghozott és 2005. február 1-jén jogerős végzésével az I. r. terhelttel szemben 1 rb. társtettesként elkövetett garázdaság bűntette és 2 rb. súlyos testi sértés bűntettének kísérlete miatt, halmazati büntetésül 8 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetést szabott ki.

A jogerős határozattal megállapított tényállás lényege a következő.

2004. április 10-én 19 óra körül az étterem előtt az utcán beszélgetett a II. r. és a III. r. terhelt.

A II. r. terhelt személyes okból kifolyólag dühében az út másik oldalára dobott egy pohár sört, ami az I. r. terhelt előtt esett le és tört össze. Emiatt az I. r. és a II. r. terhelt között szóváltás alakult ki, majd dulakodni kezdtek egymással.

A dulakodás során az I. r. terhelt két alkalommal ököllel megütötte a II. r. terhelt fejét. Ezt észlelve a III. r. terhelt a testvére segítségére sietett és szintén dulakodni kezdett az I. r. terhelttel. A dulakodás során az I. r. terhelt a III. r. terheltet szintén ököllel egyszer arcon ütötte.

Az I. r. terhelt általi bántalmazás következtében

-a II. r. terhelt a bal arcfél zúzódásos környezetben lévő éles szélű repesztett jellegű sérülését, a felső ajak bal oldalán elhelyezkedő 1 rb. repesztett jellegű sérülését szenvedte el, e sérülések 8 napon belül gyógyultak; az arc, a szájtájék ököllel történő megütésével azonban 8 napon túl gyógyuló sérülés is létrejöhetett volna;

-a III. r. terhelt a bal szemöldök felett elhelyezkedő 1 rb. felületes, repesztett sérülést szenvedett el, ami 8 napon belül gyógyult, azonban a sérült testtájékra figyelemmel ököllel történő megütéssel súlyos sérülés is létrehozható.

Az I. r. terhelt a jobb kéz V-ös kéztőcsont - minimális elmozdulással járó - törését szenvedte el azáltal, hogy ököllel megütötte a II. r. és a III. r. terheltet.

Az eljárt bíróság jogi értékelése szerint az I. r. terhelt a Btk. 20. § (2) bekezdése szerinti társtettesként megvalósította a Btk. 271. § (1) bekezdésbe ütköző, és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő csoportosan elkövetett garázdaság bűntettét, valamint 2 rb. a Btk. 170. § (1) bekezdésbe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének a Btk. 16. § szerinti kísérletét.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt védője terjesztett elő - a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontját megjelölve - felülvizsgálati indítványt a bűnösség megállapítása miatt, felmentés érdekében.

Indokai szerint az I. r. terhelt az elkövetéskor és jelenleg is hatályos Btk. 29. § (1) bekezdése szerinti jogos védelmi helyzetben volt, kitérési kötelezettség nem terhelte, ezért büntethetősége kizárt.

A cselekménysor kezdetét ugyanis a sörös pohár - minden előzmény nélküli - felé dobása, előtte leesése, összetörése jelentette, ami az I. r. terhelt testi épségét közvetlenül veszélyeztető támadásként értékelendő. Veszélyeztetett helyzetét fokozta, hogy a poharat dobó, dühös II. r. terhelt a támadását folytatva úgy közelítette meg, hogy az I. r. terhelt védekezésre kényszerült.

Az eszközös támadás és fenyegető közeledés folytán alakult ki a tettlegesség, melynek során az I. r. terhelt - elhárítva, és megakadályozva a további jogtalan támadást - eszközt nem használva, kézzel ütötte meg a II. r. terheltet. Ezután az I. r. terhelt a II. r. terhelttel szemben további tevékenységet nem fejtett ki.

Egyidejűleg viszont az I. r. terheltet újabb jogtalan közvetlen fenyegetés, illetve támadás érte, mivel a III. r. terhelt a II. r. terhelt segítségére kelt és szintén dulakodni kezdett az I. r. terhelttel. Ezáltal a III. r. terhelt a jogtalan támadót erősítve avatkozott be, s így a jogellenes támadók erőfölénybe kerültek. Az I. r. terhelt pedig ezt a további támadást hárította el egy ütéssel, ami után támadói ellen már nem lépett fel.

Az I. r. terhelt szándéka tehát csak a támadás elhárítására irányult, a jogtalan támadást elhárító személynek pedig az elhárítás körében kifejtett magatartása nem lehet alapja a garázdaság megállapításának.

Az indítvány szerint az I. r. terhelt esetében - mindemellett - ijedtség, menthető felindulás, s így a Btk. 29. § (2) bekezdése szerinti jogos védelem is megállapítható.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és az I. r. terhelt tekintetében a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

Kifejtette, hogy a terheltek kölcsönös szidalmazás után verekedni kezdtek, mindegyikük szándéka jogtalan támadó jellegű volt. Ezért egyikőjük sem hivatkozhat jogos védelmi helyzetre.

Az I. r. terhelt védője - a Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatával szemben - észrevételében az indítványában foglaltakat megismételve kifejtette, hogy a cselekménysor a II. r. terhelt által az I. r. terhelt felé történt pohárdobással kezdődött, ami jogtalan támadás volt. Az I. r. terhelt testi épségét pedig nyilvánvalóan veszélyeztették az előtte földre esett és összetört pohár üvegszilánkjai. Az I. r. terhelt magatartása elhárító jellegű volt, s bár nem korlátozta semmi, mégis csak olyan erővel ütött, amely nem volt alkalmas - az ítélet szerinti - eredmény előidézésére. Miután pedig a támadásokat elhárította, további tevékenységet nem fejtett ki.

Eseti döntésre hivatkozva kifejtette, hogy a tettleges testi épség elleni jogtalan támadás puszta kézzel történő elhárítása akkor is a jogos védelem körébe tartozik, ha az elhárítás testi sértést okoz.

A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 420. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a védő a felülvizsgálati indítványt fenntartotta, azzal egyező tartalommal szólalt fel és hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 15. számú Irányelvében foglaltakra is. Az I. r. terhelt felszólalásában védőjéhez csatlakozott. Az ügyész írásbeli nyilatkozatát szintén fenntartotta. Kifejtette, hogy a jogos védelemre vonatkozó rendelkezések időközben történt módosítása közömbös. Bár nem az I. r. terhelt magatartása indította a cselekménysort, azonban az irányadó tényállás nem tartalmazza, hogy őt bármilyen fenyegetés érte volna.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe. Felülvizsgálati okot - a törvényi meghatározásból is kitűnően - valamely konkrét, mérlegelést nem tűrő szabály megsértése képez, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.