AVI 2009.7.72 Az adóhatóságnak és a bíróságnak nem feladata annak vizsgálata, hogy ki végezte el a számlában feltüntetett gazdasági eseményt [1992. évi LXXIV. tv. 32., 35. §]

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.31871/2005/15., Kúria Kfv.35383/2006/4. (*AVI 2009.7.72*)

***********

A felperesnél az adóhatóság általános forgalmi adónemben ellenőrzést végzett 1999 január-december, 2000. január-november és 2001 január-június időszakra vonatkozóan.

Az adóhatóság az ellenőrzés, majd egyszeri megsemmisítést követő új eljárás során megállapította, hogy a felperes őrzési, takarítási portaszolgálati és üzemeltetési szolgáltatás-nyújtására kötött szerződést az O.-házzal és az egyetemmel. Ezeket a szolgáltatásokat a felperes alvállalkozók igénybevételével teljesítette. Az alvállalkozóként igénybe vett cégek által kiállított számlákat az adóhatóság nem fogadta el hitelesnek, és megállapította, hogy a számlákra alapítva a felperes általános forgalmi adólevonási és visszaigénylési joggal nem rendelkezhetett. Az adóhatóság az eljárása során megállapította, hogy a számlakibocsátó cégeket, az alvállalkozókat közös ügyvezető, V. Gy. képviselte, aki azt mondta, hogy ezeknek a cégeknek sem alkalmazottai, sem alvállalkozói nem voltak, kizárólag a számlák kiállítására és ezek könyvelésére szorítkozott a tevékenységük, úgy hogy a számlakiállítóknak az ellentételezésül 10% járt a számlák értékéből. Az adóhatóság a megrendelőknél is kapcsolódó vizsgálatot tartott és megállapította, hogy az O.-háznál és az egyetemnél nem találhatók a munkát végző személyekről adatok, az alvállalkozókat nem ismerik. Mindkét helyen arról nyilatkoztak, hogy a munkát valójában a felperes alkalmazottai végezték, akik korábban az O.-ház illetve az egyetem alkalmazásában állottak.

A lefolytatott ellenőrzés eredményeként meghozott elsőfokú határozat a felperes terhére a vizsgált időszakban 28 290 000 Ft adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet állapított meg, kötelezte továbbá 14 145 000 Ft adóbírság és 16 318 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljárt alperes az elsőfokú határozatot azzal hagyta helyben, hogy a késedelmi pótlékot csökkentette 6 507 501 Ft-ra.

A felperes keresetében e határozatok hatályon kívül helyezését kérte.

Álláspontja szerint az adóhatóság helytelenül alapította döntését V. Gy. érintett társaság ügyvezetőjére. Nem folytatta le kellően a bizonyítási eljárást. Az adatokból megállapítható volt, hogy létező, működő, valódi cégek kötöttek egymással hosszú távú szerződéseket, amelyek egymásra épülő és egymás kiegészítő tevékenységet tartalmaztak. A felperesnek két jelentős megrendelője volt. A munkavégzés jó minőségben megtörtént. V. Gy. végül is büntető felelősségre vonás céljából letartóztatásba került az általa tett nyilatkozatok irrelevánsak.

Az alperes határozata jogszabályokat és az APEH irányelvet is sértette. A gazdasági események a valóságban megtörténtek, a felperes kellő körültekintést tanúsított, a szerződés megkötésekor.

Az alperes kérte a kereset elutasítását.

A Fővárosi Bíróság 15. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ismertette a per elbírálásához szükséges jogszabályi rendelkezéseket, és ennek alapján megállapította, hogy a felperes által az általános forgalmi adólevonási, illetve visszaigénylési jog gyakorlására benyújtott számlák nem voltak hiteles bizonylatok.

Az adóhatóság helyesen járt el, amikor nyilatkoztatta a számlakibocsátó ügyvezetőjét, és megpróbálta beazonosítani azt, hogy a számlakibocsátók személy- és tárgyi feltételek alapján alkalmasak és képesek voltak-e a számlában rögzített gazdasági esemény teljesítésére.

Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy az adóhatóság által nyilatkoztatott V. Gy. később megváltoztatta ugyan nyilatkozatát, de ennek kellő magyarázatát nem tudta adni.