BH 2019.4.103 A Be. hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően, a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is törvényes, ha ezt a törvény másként szabályozza, a felülvizsgálati indítványt pedig a megtámadott határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, az ott írt kivételektől eltekintve.

E rendelkezés a megtámadott határozat meghozatala idején irányadó büntető anyagi jogi szabályok alkalmazásának felülvizsgálati eljárásban történő felülbírálatát, valamint az eljárási cselekmény foganatosítása idején hatályos eljárási szabályok betartásának felülvizsgálatát jelenti; azaz e szabály alapján azt kell vizsgálni, hogy az eljárt bíróságok betartották-e eljárásukban az akkor irányadó anyagi és eljárásjogi szabályokat.

Azonban a Be. hatálybalépésekor folyamatban lévő eljárásokban e törvényt kell alkalmazni, ezért a felülvizsgálati eljárásban is a Be. szabályai az irányadók.

Így nincs helye felülvizsgálatnak akkor, ha valamely eljárási szabálysértés e törvény szerint már nem felülvizsgálati ok.

Ezt támasztja alá az a szabály is, amely szerint a bíróság mellőzi a korábbi jogszabály alapján előterjesztett indítvány elbírálását, ha ilyen indítvány előterjesztésének e törvény alapján már nincs helye [Be. 659. § (2) bek., 868. § (1) bek., 870. § (1) és (3) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék B.459/2015/10., Fővárosi Ítélőtábla Bf.226/2016/7., Kúria Bfv.1023/2018. (*BH 2019.4.103*)

***********

[1] A törvényszék a 2016. január 22. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett szexuális erőszak bűntettében [Btk. 197. § (2) bek.]. Ezért öt év fegyházbüntetésre és hat év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra, egyúttal kötelezte a felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

[2] A fellebbezések folytán másodfokon eljáró ítélőtábla a 2016. november 22. napján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményét az 1978. évi IV. törvény 198. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés b) pontja szerint minősülő, folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettének minősítette, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést mellőzte, egyebekben pedig - a bűnügyi költség összegének helyesbítése mellett - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont, ba) alpontjában, valamint a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból.

[4] A védő elsődlegesen az 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: korábbi Be.) 373. § (1) bekezdés III. a) pontja szerinti eljárási szabálysértésre utalva a 416. § (1) bekezdés c) pontjára alapította indítványát, arra hivatkozva, hogy az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.

[5] Kifejtette, hogy a bíróság kirekesztett több vádlottat mentő bizonyítékot, azonban erre elfogadható indokolást nem adott, nem adott arra nézve kellő magyarázatot, hogy miért nem fogadta el a vádlott volt házastársának a terheltet mentő vallomását, a sértett szavahihetőségének vizsgálata úgyszintén fontos lett volna, azonban az ítélet a felmerült ellentmondásokra nem adott választ, és azt sem indokolta meg, hogy a védelem által előterjesztett bizonyítási indítványoknak miért nem adott helyt. Így álláspontja szerint az elsőfokú ítélet felülbírálatra alkalmatlan volt, ezért a másodfokú bíróság helytelenül járt el akkor, amikor a tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette, majd az ítéletet megváltoztatta annak hatályon kívül helyezése helyett.

[6] Az indítványozó a BH 2012.32., a 2010.117. és a 2016.238. szám alatt közzétett eseti döntésekre hivatkozva utalt arra, hogy amennyiben a megtámadott határozat indokolása oly mértékben hiányos, hogy abból nem állapítható meg, mire alapította a bíróság a döntését, vagy nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a cselekmény minősítése és az így kiszabott büntetés törvényes-e, az ítélet hatályon kívül helyezésének van helye.

[7] Másodlagosan a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozott, kifejtve, hogy a bűncselekmény minősítése törvénysértő, mivel a Btk. 459. §-a szerinti fenyegetés a szexuális erőszak bűncselekménye tekintetében megszorítással irányadó, hiszen csak a közvetlen fenyegetés alapozza meg a bűncselekmény megvalósulását, és az adott ügyben ilyen súlyú fenyegetés, erőszak nem valósult meg, a vádlott magatartása legfeljebb más bűncselekmény törvényi tényállását (szexuális visszaélés, kényszerítés) alapozhatja meg.

[8] Ezért elsődlegesen a korábbi Be. 373. § (1) bekezdés III. a) pontjára és a 416. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítására, másodlagosan a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt a megtámadott határozatok megváltoztatására és a védence terhére megállapított cselekmény kényszerítés vagy szexuális visszaélés bűntetteként történő minősítésére és a szabadságvesztés enyhítésére tett indítványt.

[9] A Legfőbb Ügyészség szerint a felülvizsgálati indítvány részben a törvényben kizárt, részben nem alapos.

[10] Kifejtette, hogy a bizonyítékok mikénti értékelését, a tényállás megalapozottságát, vitatott részében az indítványozó az irányadó tényállást támadta, és ez a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében nem megengedett.

[11] Álláspontja szerint a minősítés támadó részében pedig az indítvány azért nem alapos, mert büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt a felülvizsgálatnak csak abban az esetben van helye, ha a törvénysértő minősítés vagy más büntető anyagi jogszabálysértés törvénysértő büntetés kiszabásához vagy törvénysértő intézkedés alkalmazásához vezetett. Megítélése szerint az irányadó tényállás alapján az ügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megfelelően minősítették a terhelt terhére megállapított cselekményt és más anyagi jogszabálysértést sem vétettek, a sértett a tényállásban írt időszakban a tizenkettedik életévét még nem töltötte be, ezért a cselekmény elkövetésekor hatályos 1978. évi IV. törvény és az elbíráláskor hatályos Btk. szerint sincs annak jelentősége, hogy a terhelt nem alkalmazott kvalifikált fenyegetést a sértettel szemben.

[12] Utalt arra, hogy a korábbi Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja alapján az indokolási kötelezettség megsértése - figyelemmel a 373. § (1) bekezdés III. a) pontjára - ugyan felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló eljárási szabálysértés volt, a jelenleg hatályos eljárási törvény szerint azonban az indokolási kötelezettség megsértése miatt már nincs lehetőség felülvizsgálatnak.

[13] Mindezekre tekintettel a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.

[14] A terhelt védőjének a Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevétele szerint a jelenlegi eljárási törvény, a Be. 659. § (2) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati indítványt a (3)-(4) bekezdésben meghatározott kivétellel a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni, így a korábbi törvény hatálya alatt meghozott ítélet kapcsán felülvizsgálatnak az indokolási kötelezettség megsértése miatt jelenleg is helye van.