BH 2017.11.373 Fellebbezés hiányában a másodfokú bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy olyan okból állapítsa meg a kölcsönszerződés érvénytelenségét, mellyel az elsőfokú bíróság nem foglalkozott. Nincs azonban akadálya annak, hogy a másodfokú bíróság egyes érvénytelenségi okokat hivatalból észleljen, ha azok az elsőfokú eljárás adatai alapján egyértelműen megállapíthatók. Ez esetben azonban módot kell adni a feleknek arra, hogy nyilatkozataikat megtegyék és bizonyítási indítványt terjeszthessenek elő [1952. évi III. tv. (Pp.) 253. § (3) bek., 1/2005. (VI. 15.) PK vélemény].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Az I. rendű felperes és néhai házastársa - a II-IV. rendű alperesek jogelődje - 2006. szeptember 12-én refinanszírozás céljából svájci frank alapú kölcsönszerződést kötött az alperessel. A szerződésben a kölcsön összegét 141 499 svájci frank összeg alapulvételével számolt, de legfeljebb 23 500 000 forintban határozták meg. A szerződés 1.1. pontja szerint a kamatfelár mértéke évi 7,8% volt, míg a kamatláb a kamat megállapítás napján megállapított hathavi CHF LIBOR és a kamatfelár együttes összegeként került megállapításra. A kölcsönt az alperes a folyósítás napjától számított 240 hónapra nyújtotta azzal, hogy az óvadék induló összege 1 145 588 forint.

A szerződés 1.2. pontja szerint a kezelési költség a mindenkor fennálló kintlévőség után számolva évi 1,5%. A szerződéskötési díj a kölcsön összegének 0,5%-a, de minimum 25 000 forint. A folyósítási díj a kölcsön összegének 1,5%-a, de minimum 75 000 forint. Az alperes hitelezési Üzletszabályzatának III.7. pontja szerint, ha a hitelező felszólítást küld az adós részére, az adós 10 000 forint különdíjat köteles megfizetni minden egyes fizetési felszólítás után költségtérítésként.

A kölcsönszerződés biztosítására az I. rendű felperes és néhai házastársa önálló zálogjogot alapítottak a tulajdonukban álló ingatlanon. Az ingatlanra az alperes javára vételi jogot is alapítottak, melyben az ingatlan vételárát 26 000 000 forintban határozták meg. Az I. rendű felperes és adóstársa 2006. szeptember 12-én közjegyzői okiratba foglalt egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot is tett.

Az I. rendű felperes és néhai házastársa a részletfizetési kötelezettségének az alperes többszöri felszólítása ellenére sem tett eleget, ezért az alperes közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatával a kölcsönszerződést 2011. július 27. napján felmondta. Az alperes 2011. augusztus 24. napján gyakorolta vételi jogát, az ingatlan tulajdonjogát megszerezte, majd azt 2013. március 26-án birtokba vette.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[2] A felperesek keresetükben az 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés c) és e) pontjában foglaltak alapján a kölcsönszerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték az ügyleti kamat egyértelmű százalékos meghatározásának és a törlesztőrészletek összege meghatározásának hiánya miatt. Hivatkoztak arra is, hogy a felek nem foglalták írásba a szerződés valamennyi lényeges feltételét, ezért az a Ptk. 217. § (1) bekezdése alapján semmis. Másodlagosan annak megállapítását kérték, hogy a szerződés 1.1., 2.4., valamint az 1.2. pontban feltüntetett kezelési költség és folyósítási díj Általános Szerződési Feltételként meghatározott kikötések tisztességtelenek. Kérték annak megállapítását is, hogy az alperes Üzletszabályzata az egyedi megtárgyalás elmaradása miatt nem vált a kölcsönszerződés részévé. Az érvénytelenség jogkövetkezményét akként kérték levonni, hogy a bíróság a szerződést a határozathozatalig nyilvánítsa hatályossá, a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű kamat alkalmazásával a Ptk. 293. §-a szerint számolja el a felperesek teljesítéseit és kötelezze az alperest 7 792 432 forint tőke, valamint ezen összeg után 2011. augusztus 25-étől a kifizetés napjáig a Ptk. 301. § (1) bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamat megfizetésére.

[3] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés 1.1. pontja egyértelműen meghatározza a kamat mértékét és az 1.3. pont figyelembevételével a törlesztőrészletek száma is meghatározható. A szerződés és az annak részévé vált Üzletszabályzat rendelkezései alapján kiszámítható volt mind az ügyleti kamat mértéke, mind az esedékessé vált törlesztőrészletek összege.

Az első és másodfokú ítélet

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a perbeli kölcsönszerződés érvénytelen. A kölcsönszerződést az ítélethozatalig hatályossá nyilvánította és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű felperesnek 7 792 432 forintot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a kölcsönszerződést tartalmazó okirat magában foglalja a kölcsönszerződés valamennyi lényeges elemét, ezért az az írásba foglalás hiánya miatt nem érvénytelen. Megállapítása szerint azonban a kölcsönszerződés nem tartalmazza a kamatot éves, százalékban kifejezett mértékben. Az a megfogalmazás, miszerint "a kamatláb: a kamat megállapítás napján megállapított 6 havi CHF LIBOR és a kamatfelár együttes összege" nem tekinthető éves százalékos mértékben meghatározott ügyleti kamatnak még akkor sem, ha a kamatfelár mérték évi 7,8%-os mértékben rögzítve van. Ez a meghatározás még az Üzletszabályzattal együtt sem elégíti ki az éves százalékos megállapítást. Ezen túlmenően az Üzletszabályzatból sem a kamatmegállapítás napja, sem a kölcsön folyósításának napja sem állapítható meg egyértelműen.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a kölcsönszerződés a törlesztőrészletek számát, összegét és a törlesztési időpontokat sem tartalmazza. A szerződés 3.1. pontja értelmében a havi törlesztőrészlet annuitásos alapon számolt tőke, kamat és kezelési költség összege, annak esedékessége minden hónapnak a folyósítás napjával megegyező naptári számú napja (törlesztési nap). A 3.2. pont alapján a havi törlesztőrészlet kamat része a kölcsönszerződés tartama alatt folyamatosan változik. A kölcsönnyújtó a következő törlesztési napot 8 nappal megelőzően az adós részére kamatértesítőt küld, amelyben az adóst tájékoztatja a törlesztőrészlet összegéről. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint tehát a szerződés szövegéből kitűnik, hogy a törlesztőrészlet összege egyetlen hónap, vagy valamely időtartam időszak vonatkozásában sem volt konkrétan, összegszerűen meghatározva, az mindig havonta derült ki. A törlesztőrészletek száma sem volt meghatározva, az csupán a futamidőből következtethető, de ez sem nyilvánvaló, hiszen nem ismert a törlesztőrészlet összege és a kamat mértéke sem. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint annak nem lett volna akadálya, hogy különböző dokumentumokban legyen meghatározva a kamat és a törlesztőrészlet, az alperes által alkalmazott megoldás azonban követhetetlen, több elemében ismeretlen és a szerződéskötés időpontjára vetítve meghatározhatatlan volt, ezért a szerződés teljes érvénytelenségét állapította meg.

Az elsőfokú bíróság az érvénytelenség jogkövetkezményét oly módon vonta le, hogy a szerződést a Ptk. 237. § (2) bekezdésének alkalmazásával a határozathozatalig hatályossá nyilvánította. Kifejtette, hogy a kölcsönszerződés használati kötelem jellege miatt az eredeti állapot nem állítható helyre és az érvénytelenség oka sem küszöbölhető ki, ezért az érvényessé nyilvánítás sem alkalmazható. A hatályossá nyilvánítással voltaképpen elismerte a bekövetkezett tényhelyzetet és ex nunc hatállyal a jövőre nézve rendezte a felek jogviszonyát oly módon, hogy az ellenszolgáltatás nélkül álló szolgáltatás ellenértékének az elszámolásáról rendelkezett.