62014CJ0611[1]

A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2016. október 26. Canal Digital Danmark A/S elleni büntetőeljárás. A Retten i Glostrup (Dánia) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok - 2005/29/EK irányelv - 6. és 7. cikk - Műholdas televíziós előfizetés hirdetése - A havi előfizetési díjon felül a műsorok dekódolásához szükséges kártya féléves díját is tartalmazó előfizetési díj - A havi díjhoz képest kevésbé észrevehető módon vagy egyáltalán nem feltüntetett féléves díj - Megtévesztő tevékenység - Megtévesztő mulasztás - Egy irányelv rendelkezésének kizárólag az átültető nemzeti jogszabály előkészítő anyagaiba, nem pedig magába a jogszabályszövegbe való átültetése. C-611/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (ötödik tanács)

2016. október 26. ( *1 )

"Előzetes döntéshozatal - Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok - 2005/29/EK irányelv - 6. és 7. cikk - Műholdas televíziós előfizetés hirdetése - A havi előfizetési díjon felül a műsorok dekódolásához szükséges kártya féléves díját is tartalmazó előfizetési díj - A havi díjhoz képest kevésbé észrevehető módon vagy egyáltalán nem feltüntetett féléves díj - Megtévesztő tevékenység - Megtévesztő mulasztás - Egy irányelv rendelkezésének kizárólag az átültető nemzeti jogszabály előkészítő anyagaiba, nem pedig magába a jogszabályszövegbe való átültetése"

A C-611/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Retten i Glostrup (glostrupi bíróság, Dánia) a Bírósághoz 2014. december 23-án érkezett, 2014. december 1-jei határozatával terjesztett elő az előtte

a Canal Digital Danmark A/S

ellen folytatott büntetőeljárásban,

A BÍRÓSÁG (ötödik tanács),

tagjai: J. L. da Cruz Vilaça tanácselnök, M. Berger, A. Borg Barthet (előadó), E. Levits és F. Biltgen bírák,

főtanácsnok: Y. Bot,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Canal Digital Danmark A/S képviseletében M. Hopp advokat,

- a dán kormány képviseletében C. Thorning és M. Søndahl Wolff, meghatalmazotti minőségben,

- a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

- az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: F. Urbani Neri avvocato dello Stato,

- az osztrák kormány képviseletében G. Eberhard, meghatalmazotti minőségben,

- a finn kormány képviseletében H. Leppo, meghatalmazotti minőségben,

- a norvég kormány képviseletében T. Skjeie és I. Jansen, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében M. Clausen és D. Roussanov, meghatalmazotti minőségben,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról") (HL 2005. L 149., 22. o.) 6. és 7. cikkének az értelmezésére irányul.

2 Ezt a kérelmet a Canal Digital Danmark A/S (a továbbiakban: Canal Digital) ellen az e társaság által a televíziós műsorcsomagok előfizetés útján való forgalmazásával kapcsolatban alkalmazott gyakorlatok tárgyában folyamatban lévő büntetőeljárás keretében terjesztették elő.

Jogi háttér

A 2005/29 irányelv

3 A 2005/29 irányelv (5), (6), (11), (12), (14) és (18) preambulumbekezdése a következőket mondja ki: [...] [...] [...]

"(5) Az egységes, közösségi szintű szabályok hiánya miatt a szolgáltatások és termékek határon átnyúló szabad mozgása vagy a letelepedés szabadsága útjában álló akadályok indokoltak lehetnek az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlata alapján, amennyiben azok elismert közérdekű célok védelmét szolgálják, és arányosak ezekkel a célokkal. Tekintetbe véve a Szerződésben, valamint a másodlagos közösségi jogban a szabad mozgásra vonatkozóan meghatározott közösségi célkitűzéseket, valamint a Bizottság kereskedelmi kommunikációval kapcsolatos politikája szerint, amelyet »A belső piacon megvalósuló kereskedelmi kommunikációról szóló zöld könyv folytatása« című bizottsági közlemény ismertet, ezeket az akadályokat meg kell szüntetni. Ezek az akadályok csak a közösségi szintű, a fogyasztóvédelem magasabb szintjét [helyesen: magas szintjét] létrehozó egységes szabályokkal, továbbá az egyes jogi fogalmaknak a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékű közösségi szintű tisztázásával, és a jogbiztonság követelményének betartásával szüntethetők meg [helyesen: továbbá a jogbiztonság garantálása érdekében az egyes jogi fogalmaknak a belső piac megfelelő működéséhez szükséges mértékű közösségi szintű tisztázásával szüntethetők meg].

(6) Ez az irányelv ezért közelíti a tagállamoknak a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó jogszabályait, ideértve a fogyasztók gazdasági érdekeit közvetlenül sértő tisztességtelen reklámokat, amelyek ezáltal közvetett módon sértik a jogszerűen eljáró versenytársak gazdasági érdekeit is. [...]

(11) Az ezen irányelv révén a nemzeti rendelkezések közelítésében elért nagymértékű konvergencia megteremti a fogyasztóvédelem egységesen magas szintjét. Ez az irányelv létrehozza a fogyasztók gazdasági magatartását torzító tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok egységes, általános tilalmát. [...]

(12) A harmonizáció jelentős mértékben növeli a jogbiztonságot mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások számára. Mind a fogyasztók, mind az üzleti vállalkozások világosan meghatározott jogi koncepción alapuló, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat az EU egész területén szabályozó egységes szabályozási keretre támaszkodhatnak. Ennek hatása az lesz, hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok sokféleségéből származó korlátok megszűnnek, és fennáll a belső piac megvalósításának [helyesen: e területen való megvalósításának] lehetősége.

(14) Kívánatos, hogy a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatok fogalma magában foglalja azokat a gyakorlatokat, beleértve a megtévesztő reklámot is, amelyek a megtévesztésen keresztül megakadályozzák a fogyasztót a tájékozott és ezáltal eredményes választásban. A megtévesztő reklámra vonatkozó tagállami jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban ezen irányelv a megtévesztő gyakorlatokat megtévesztő tevékenységekre és megtévesztő mulasztásokra osztja. A mulasztások tekintetében ez az irányelv meghatározott számú, kulcsfontosságú információt határoz meg, amelyre a fogyasztónak szüksége van a tájékozott ügyleti döntés meghozatalához. Az ilyen információkat nem kell minden reklámban közölni, csak akkor, ha a kereskedő vásárlásra tesz felhívást, amelynek fogalmát ezen irányelv világosan meghatározza. Az ezen irányelvben előírt teljes harmonizáció nem zárja ki, hogy a tagállamok a nemzeti jogban bizonyos termékek - mint például a gyűjtemények darabjai vagy az elektronikus készülékek - főbb tulajdonságait meghatározzák, amelyek tekintetében a mulasztás jelentősnek minősülne vásárlásra való felhívás esetén. [...]

(18) Helyénvaló minden fogyasztó védelme a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben. [...] Az arányosság elvével összhangban és az abban foglalt védelem hatékony alkalmazása érdekében ez az irányelv azt az átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, aki a Bíróság értelmezése szerint megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket is [...] Az átlagfogyasztókra vonatkozó vizsgálat nem statisztikai alapú vizsgálat [helyesen: Az átlagfogyasztó fogalma nem statisztikai ismérven alapul]. A nemzeti bíróságok és hatóságok - az Európai Bíróság esetjogának figyelembevételével - saját mérlegelési jogkörükben határozzák meg az átlagfogyasztó adott esetben tanúsított jellegzetes viselkedését."

4 A 2005/29 irányelv 1. cikke értelmében:

"Ennek az irányelvnek az a célja, hogy hozzájáruljon a belső piac megfelelő működéséhez, valamint hogy a fogyasztók gazdasági érdekeit sértő tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási tagállami rendelkezések közelítése révén magas szintű fogyasztóvédelmet valósítson meg."

5 Ezen irányelv 2. cikke kimondja: "Ezen irányelv alkalmazásában: [...] [...] [...]

c) »termék«: az áru vagy szolgáltatás [...]

d) »az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben folytatott kereskedelmi gyakorlatai« (a továbbiakban: »kereskedelmi gyakorlatok«): a kereskedő által kifejtett tevékenység, mulasztás, magatartási forma vagy megjelenítési mód, illetve kereskedelmi kommunikáció - beleértve a reklámot és a marketinget is -, amely közvetlen kapcsolatban áll valamely terméknek a fogyasztó részére történő eladásösztönzésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával [helyesen: valamely terméknek a fogyasztó részére történő népszerűsítésével, értékesítésével vagy szolgáltatásával];

e) »fogyasztók gazdasági magatartásának jelentős torzítása«: a kereskedelmi gyakorlat olyan célból történő alkalmazása, hogy érzékelhető módon rontsa a fogyasztó tájékozott döntés meghozatalára való képességét, és amely ezáltal olyan ügyleti döntés meghozatalára ösztönzi a fogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg;

i) »felhívás vásárlásra«: a termék tulajdonságait és árát az alkalmazott kereskedelmi kommunikációs eszköznek megfelelően feltüntető kereskedelmi kommunikáció, amely ezáltal lehetővé teszi a fogyasztó számára a vásárlást;

k) »ügyleti döntés«: a fogyasztó által arra vonatkozóan hozott döntés, hogy vásároljon-e, és ha vásárol, akkor hogyan és milyen feltételek mellett, egy összegben vagy részletekben fizessen-e, a terméket megtartsa vagy elidegenítse-e, a termékkel kapcsolatos szerződéses jogát gyakorolja-e, valamint hogy a fogyasztó a cselekvés vagy a cselekvéstől való tartózkodás mellett döntsön-e".

6 A 2005/29 irányelv 5. cikke értelmében: "(1) Tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat alkalmazni. (2) A kereskedelmi gyakorlat tisztességtelen, amennyiben: [...] (4) Különösen tisztességtelen [helyesen: Tisztességtelen különösen] az a kereskedelmi gyakorlat, amely: [...]"

a) ellentétes a szakmai gondosság követelményeivel,

és

b) a termékkel kapcsolatban jelentősen torzítja vagy torzíthatja azon átlagfogyasztó gazdasági magatartását, akihez eljut vagy aki a címzettje, illetve - amennyiben a kereskedelmi gyakorlat egy bizonyos fogyasztói csoportra irányul - a csoport átlagtagjának a gazdasági magatartását.

a) a 6. és 7. cikkben meghatározott módon megtévesztő,

7 A 2005/29 irányelv "Megtévesztő tevékenységek" című 6. cikke a következőképpen rendelkezik: "(1) Megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon - ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét - félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló, és feltéve bármelyik esetben, hogy [helyesen: vagy - még akkor is, ha az információ tényszerűen helytálló - bármilyen módon, ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét, félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében, és bármelyik esetben] ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg: [...] [...]"

d) az ár vagy az ár kiszámításának módja, vagy különleges árkedvezmény megléte;

8 A 2005/29 irányelv "Megtévesztő mulasztások" című 7. cikke értelmében: "(1) Megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján - figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is -, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki [helyesen: az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez - a körülményektől függően - szükséges lényeges információkat hagy ki], és ezáltal - a körülményektől függően - ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet [helyesen: és ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet], hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna. (2) Megtévesztő mulasztásnak minősül az is, ha a kereskedő az (1) bekezdésben említett jelentős információt [helyesen: lényeges információt] hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, figyelembe véve az említett bekezdésben leírt szempontokat, illetve ha nem nevezi meg az adott kereskedelmi gyakorlat kereskedelmi célját, amennyiben az a körülményekből nem derül ki, és amennyiben ez bármelyik esetben ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna. (3) Amennyiben a kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszköz térbeli vagy időbeli akadályokat támaszt, ezen akadályokat, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz, figyelembe kell venni annak eldöntésekor, hogy fennállt-e mulasztás a tájékoztatás tekintetében. (4) Vásárlásra való felhívás esetén az alábbiakra vonatkozó információ minősül jelentősnek [helyesen: lényegesnek], amennyiben az a körülményekből nem tűnik ki: (5) Jelentősnek [helyesen: lényegesnek] minősülnek továbbá a közösségi jog által megállapított, a reklámot és a marketinget is magukban foglaló kereskedelmi kommunikációra vonatkozó tájékoztatási követelmények, amelyek nem teljes körű felsorolását a II. melléklet tartalmazza."

a) a termék lényeges tulajdonságai, a kommunikációs eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben;

b) a kereskedő postai címe és azonosítási adatai, úgymint kereskedői neve [helyesen: cégneve], illetve, adott esetben, annak a kereskedőnek postai címe és azonosítási adatai, akinek a nevében eljár;

c) az adóval növelt ár, vagy - amennyiben a termék jellegéből adódóan az árat nem lehet előre észszerűen kiszámítani - az ár kiszámításának módja, valamint adott esetben az összes fuvardíj, szállítási, vagy postaköltség, illetve, amennyiben e költségeket nem lehet észszerűen előre kiszámítani, annak a ténynek a feltüntetése, hogy esetlegesen további költségek merülhetnek fel;

d) a fizetés, a szállítás és a teljesítés feltételei, valamint a panaszok kezelésének módja, amennyiben azok eltérnek a szakmai gondosság által támasztott követelményektől;

e) a visszalépési, valamint az elállási vagy felmondási jogot [helyesen: az elállási vagy felmondási jogot] biztosító termékek és ügyletek esetén ezen jog megléte.

A dán jog

9 A 2005/29 irányelvet a dán jogrendbe a 2006. december 20-i lov nr. 1547 om ændring af lov om markedsføring (Gennemførelse af direktivet om urimelig handelspraksis, kontrolundersøgelser m.v.) (a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény módosításáról szóló 1547. számú törvény [A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv végrehajtása, vizsgálatok stb.]) (a továbbiakban: a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény módosításáról szóló törvény) ültette át.

10 A markedsføringslov (a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény) alapeljárás tekintetében alkalmazandó változatának (a továbbiakban: a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény) 3. §-a a következőképpen rendelkezik:

"A kereskedők nem alkalmazhatnak megtévesztő vagy nem megfelelő állításokat, és nem hagyhatnak ki lényeges információt, ha ez jelentősen torzíthatja a fogyasztók vagy más kereskedők gazdasági magatartását a piacon.

Tilos az olyan kereskedelmi gyakorlat, amelynek tartalma, formája vagy módszere megtévesztő, agresszív, vagy a fogyasztókat, illetve a kereskedőket nem megfelelő módon befolyásolja, ha az jelentősen torzíthatja az említett fogyasztók vagy kereskedők gazdasági magatartását.

A tényállítások helyességének dokumentumokkal alátámaszthatónak kell lennie.

A vállalkozásügyi és növekedésért felelős miniszter részletes szabályokat állapít meg a kereskedelmi gyakorlatok azon különleges formáira, amelyek az uniós jog értelmében minden körülmények között a fogyasztókra nézve tisztességtelennek tekintendők."

11 A kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény módosításáról szóló törvény elfogadásának alapjául szolgáló 2006. október 4-i L 2. számú törvénytervezet indokolása kimondja:

"A [tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló] irányelv 6., 7., 8. és 9. cikkét a megtévesztő és nem megfelelő kereskedelmi gyakorlatokról szóló jelenlegi, 3. §-ban szereplő rendelkezés újraszövegezésével bele kell foglalni a törvénybe, egy olyan új rendelkezéssel együtt, amely az irányelvnek a fogyasztói helyzetekben vásárlásra való felhívásra vonatkozó információról szóló követelményeit emeli be."

12 A kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény 3. §-a első bekezdése megszövegezésének alapjául szolgáló, az említett törvény 3. §-a első bekezdésének tervezetére vonatkozó előkészítő anyag értelmében:

"A mulasztás megvalósulhat úgy, hogy a kereskedő lényeges információt elhallgat, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető vagy nem megfelelő módon közli. Ugyanakkor annak értékelése során, hogy történt e jelentős mulasztás, figyelembe kell venni a körülményeket, amelyek között a kereskedelmi gyakorlat megvalósul, ideértve az alkalmazott kommunikációs eszközökkel kapcsolatos valamennyi körülményt és korlátot. Ezzel egyidejűleg figyelembe kell venni minden olyan lépést is, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt a marketingtevékenység más formái révén elérhetővé tegye. Ugyanakkor lehetnek olyan lényeges információk, amelyek kihagyása minden körülmény között félrevezető, még az időben és térben korlátozott hirdetések esetén is. Az arra vonatkozó végső döntéshez, hogy történt e jogsértés, az eddigi gyakorlatnak megfelelően az adott kereskedelmi gyakorlat konkrét értékelésére van szükség."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

13 A Canal Digital Dániában letelepedett vállalkozás, amely televíziós műsorokat, köztük televíziós programcsomagokat nyújt a fogyasztók részére.

14 E társaság ellen vádat emeltek a Retten i Glostrup (glostrupi bíróság, Dánia) előtt többek között a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény 3. §-a (1) bekezdése hatrendbeli megsértésének gyanújával az előfizetések kapcsán 2009 őszén folytatott reklámkampánya miatt.

15 E bíróság szerint e reklámkampány két televíziós és internetes reklámbejátszás, valamint három, többek között a Canal Digital internetes kezdőoldalán közzétett internetes bannerreklám formájában valósult meg.

16 Az említett előfizetések árát egyrészt a havi díj (99 dán korona [kb. 13,30 euró] vagy 149 dán korona [kb. 20 euró]), másrészt egy 389 dán korona (kb. 52,30 euró) összegű féléves "kártyaszolgáltatási" díj képezte.

17 A két televíziós és internetes hirdetésben a havi díjak összege hangrámondással hangzott el, és azt egy körben megjelenő szöveg, továbbá a képernyő alján elhelyezett szöveg is tartalmazta. A "kártyaszolgáltatásról" nem hangzott el információ a hirdetés hangrámondásában. E "kártyaszolgáltatás" díja a képernyő alján elhelyezett szövegben szerepelt, ahol feltüntették azt a teljes összeget is, amelyet a fogyasztónak az előfizetés első évében (a továbbiakban: hűségidő) fizetnie kell. Az előfizető által a hűségidő alatt fizetendő teljes összeget a képernyőn elhelyezett körben a havi díjnál kisebb betűméretben feltüntetett féléves "kártyaszolgáltatás" is tartalmazta, a hirdetést kísérő hangrámondásban azonban nem említették. A féléves "kártyaszolgáltatást" és a hűségidő alatt fizetendő teljes összeget megjelölő szöveget, amely a képernyő alján kisebb betűméretben szerepelt, hosszabb ideig mutatták (kb. 6 másodpercig), mint a kört. A 99 dán korona díjat feltüntető reklámbejátszásban a körben szereplő havi díj betűmérete nagyjából négyszer akkora volt, mint a képernyő alján szereplő szövegé. Ez utóbbi szöveg fehér volt, és egy része, különösen a féléves "kártyaszolgáltatásra" vonatkozó rész, világos háttér előtt állt. A 149 dán korona díjat feltüntető hirdetésben a körben szereplő havi díj betűmérete nagyjából másfélszer akkora volt, mint a képernyő alján szereplő szövegé. Ez utóbbi szöveg fehér volt, és kék és zöld háttér előtt állt.

18 A bannerek egyikén a 99 dán korona havi díj egy körben szerepelt. Ebben a körben kisebb betűkkel szerepelt az a teljes összeg is, amelyet a fogyasztónak a hűségidő alatt fizetnie kell. A féléves "kártyaszolgáltatásra" vonatkozóan nem szerepelt információ. E bannerre kattintva a fogyasztó további információt kaphatott az előfizetésről, többek között az említett "kártyaszolgáltatásról" is.

19 A további két banneren csak a 99 dán korona havi díj szerepelt. A bannerhirdetésre kattintva a fogyasztó eljuthatott a Canal Digital internetes kezdőoldalára, ahol részletesebb információt találhatott az előfizetésről, többek között a féléves "kártyaszolgáltatásról" is.

20 Az utolsó jogsértés, amelyre vonatkozóan vádat emeltek, a Canal Digital internetes kezdőoldalát érinti. Ott az előfizetéseket "Dánia legolcsóbb digitális TV-csomagja HDTV-vel" címszó alatt mutatták be. A szöveg mellett volt egy kör, amelyben a 99 dán korona ár szerepelt. Az ár feltüntetése alatt kisebb betűkkel szerepelt a hűségidő alatt fizetendő teljes összeg is. A féléves "kártyaszolgáltatásról" az internetes kezdőoldalon kicsivel lejjebb, kisebb és eltérő betűtípussal, illetve még lejjebb, "az ajánlat feltételei" címszó alatt szerepelt információ. Ugyanitt szerepelt az említett "kártyaszolgáltatást" is magában foglaló, a hűségidő alatt fizetendő teljes összeg is.

21 Mind a hat vádpont tekintetében a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény 3. §-a (1) bekezdésének megsértése miatt emeltek vádat a kérdést előterjesztő bíróság előtt a Canal Digitallal szemben, azon az alapon, hogy a társaság nem nyújtott kellőképpen egyértelmű információt a fogyasztók számára arra vonatkozóan, hogy a feltüntetett 99 dán korona, illetve 149 dán korona összegű havi díjon felül felett 389 dán korona összegű, a féléves "kártyaszolgáltatásra" vonatkozó előfizetési díjat is kell fizetni.

22 Az említett bíróságnak - amely megjegyzi, hogy a kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény nem vette át a 2005/29 irányelv 7. cikke (1) és (3) bekezdésének rendelkezéseit, amelyekről csak a törvény elfogadásának alapjául szolgáló törvénytervezet indokolása tesz említést - kétségei vannak afelől, hogy e törvény összeegyeztethető-e az említett irányelvvel.

23 Mivel ezenfelül úgy véli, hogy az alapeljárás az ugyanezen irányelv 6. és 7. cikke értelmezésével kapcsolatos kérdéseket vet fel, a Retten i Glostrup (glostrupi bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

"1) A [2005/29] irányelv úgy értelmezendő-e, hogy azzal ellentétes a [kereskedelmi gyakorlatokról szóló törvény] 3. §-ában szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás, amely tiltja a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokat a vásárlásra való felhívással kapcsolatban is, azonban sem az említett 3. §-ában, sem a jogszabály más részében nem utal az irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében foglalt korlátozásokra, amely rendelkezés szerint figyelembe kell venni, hogy valamely kereskedelmi gyakorlat a körülményektől függően az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges lényeges információkat hallgat-e el, valamint a 7. cikk (3) bekezdésében foglalt korlátozásokra, amely rendelkezés szerint figyelembe kell venni az alkalmazott kommunikációs eszköz jelentette térbeli vagy időbeli akadályokat?

2) A [2005/29] irányelv 6. cikke úgy értelmezendő-e, hogy - ha a kereskedő egy előfizetés teljes árát úgy tünteti fel, hogy a fogyasztónak havi díjat és féléves díjat is kell fizetnie - megtévesztő gyakorlatnak minősül, ha a havi díjat különösen kiemelik a kereskedelmi gyakorlatban, míg a féléves díjat egyáltalán nem, vagy csak kevésbé észrevehető módon tüntetik fel?

3) A [2005/29] irányelv 6. cikke úgy értelmezendő-e, hogy - ha a kereskedő egy előfizetés teljes árát úgy tünteti fel, hogy a fogyasztónak havi díjat és féléves díjat is kell fizetnie - az irányelv 7. cikke szerinti megtévesztő mulasztásnak minősül, ha a havi díjat különösen kiemelik a kereskedelmi gyakorlatban, míg a féléves díjat egyáltalán nem, vagy csak kevésbé észrevehető módon tüntetik fel?

4) Annak eldöntésekor, hogy valamely kereskedelmi gyakorlat a második és a harmadik kérdésben leírt helyzetben megtévesztőnek minősül-e, figyelembe kell-e venni, hogy a fent említett gyakorlat:

a) feltünteti az előfizetés teljes árát a hűségidő alatt, ideértve a féléves díjat is,

és/vagy

b) olyan internetes hirdetés vagy reklám révén történik, ahol hivatkoznak a kereskedő internetes oldalára, ahol is a féléves díj és/vagy az előfizetés teljes díja a féléves díjjal együtt fel van tüntetve?

5) Van-e jelentősége a második és a harmadik kérdésre adandó válasz szempontjából annak, ha a marketingtevékenység televíziós hirdetés formájában valósul meg?

6) A [2005/29] irányelv 7. cikkének (4) bekezdése a vásárlásra való felhívásban feltüntetendő lényeges információk kimerítő felsorolását tartalmazza-e?

7) Amennyiben a hatodik kérdésre igenlő válasz adandó, a [2005/29] irányelv 7. cikkének (4) bekezdése kizárja-e azt, hogy az előfizetés első évében (hűségidő) a fogyasztó által fizetendő teljes árat feltüntető vásárlásra való felhívást az említett irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdése vagy 6. cikke szerinti megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak legyen tekinthető, ha például a termék árának bizonyos - de nem valamennyi - összetevőjére vonatkozóan nyújt információt?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

24 Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy annak megvizsgálásakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlatot megtévesztő mulasztásnak kell-e tekinteni, figyelembe kell venni az említett gyakorlat megvalósulásának körülményeit, többek között az alkalmazott kommunikációs eszköz által meghatározott térbeli és időbeli korlátokat, jóllehet ez a követelmény nem következik kifejezetten a szóban forgó nemzeti jogszabály szövegéből.

25 Emlékeztetni kell arra, hogy a 2005/29 irányelv célja az (5) és a (6) preambulumbekezdése, valamint az 1. cikke szerint a vállalkozásoknak a fogyasztókkal szemben alkalmazott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlataira vonatkozó egységes szabályok bevezetése a belső piac megfelelő működéséhez való hozzájárulás és a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében (2009. április 23-iVTB-VAB és Galatea ítélet, C-261/07 és C-299/07, EU:C:2009:244, 51. pont).

26 Ez az irányelv tehát teljeskörűen harmonizálja uniós szinten az említett szabályokat. Következésképpen - amint azt ezen irányelv 4. cikke kifejezetten előírja - a tagállamok nem fogadhatnak el az említett irányelvben foglaltaknál megszorítóbb intézkedéseket, még a magasabb szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében sem (2009. április 23-iVTB-VAB és Galatea ítélet, C-261/07 és C-299/07, EU:C:2009:244, 52. pont).

27 Rá kell továbbá mutatni arra, hogy a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1) és (3) bekezdése kijelöli a kereskedelmi gyakorlatok megítélésének keretét, pontosítva, hogy annak vizsgálatakor, hogy azokat megtévesztő gyakorlatoknak vagy mulasztásoknak kell-e tekinteni, figyelembe kell venni az említett gyakorlatok megvalósulásának körülményeit, valamint az alkalmazott kommunikációs eszköz által meghatározott térbeli és időbeli korlátokat.

28 Ebből az következik, hogy nem tesz eleget a 2005/29 irányelv által támasztott követelményeknek az olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében annak vizsgálatakor, hogy a kereskedelmi gyakorlat az említett irányelv 7. cikke értelmében vett megtévesztő mulasztásnak tekintendő-e, nem vehetők figyelembe e gyakorlat magvalósulásának körülményei, különösen a kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszköz által meghatározott térbeli és időbeli korlátok, illetve azok az intézkedések, amelyeket a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz.

29 Jóllehet az alapeljárásban alkalmazandó nemzeti szabályozás nem említi kifejezetten, hogy a szóban forgó kereskedelmi gyakorlat vizsgálatakor figyelembe kell venni e gyakorlat megvalósulásának körülményeit, és konkrétan az alkalmazott kommunikációs eszközzel összefüggő feltételeket és korlátokat, a kérdést előterjesztő bíróság ugyanakkor rámutat arra, hogy a 2005/29 irányelvet átültető törvény tervezetének az indokolása tartalmaz utalást ilyen követelményre. E tekintetben a dán kormány az írásbeli szakaszban arra hivatkozott, hogy az előkészítő anyagok különleges helyet töltenek be a Dán Királyság és az észak-európai országok jogi hagyományában, mivel a bíróságok és a hatóságok kiemelt jelentőséget tulajdonítanak ezen anyagoknak valamely jogszabály értelmezésekor.

30 E körülmények között emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamok valamely irányelvből eredő kötelezettsége az abban írt eredmény elérésére, valamint az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében szereplő, a lojális együttműködés elve szerinti azon feladatuk, hogy megtegyék a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket e kötelezettség teljesítésének biztosítása érdekében, ezen államok minden hatóságára vonatkozik, beleértve a hatáskörükön belül eljáró igazságszolgáltatási szerveket is (lásd különösen: 1984. április 10-ivon Colson és Kamann ítélet, 14/83, EU:C:1984:153, 26. pont; 2011. szeptember 8-iRosado Santana ítélet, C-177/10, EU:C:2011:557, 51. pont; 2016. április 19-iDI-ítélet, C-441/14, EU:C:2016:278, 30. pont).

31 Különösen a nemzeti bíróságok feladata ugyanis a jogalanyokat az uniós jogi rendelkezések alapján megillető jogi védelem és e rendelkezések teljes érvényesülésének garantálása (2011. szeptember 8-iRosado Santana ítélet, C-177/10, EU:C:2011:557, 52. pont).

32 A belső jog, illetve kifejezetten valamely irányelv végrehajtásához elfogadott szabályozás rendelkezéseinek alkalmazásakor a tagállami bíróság köteles a nemzeti jogot úgy értelmezni, hogy az irányelv eredményének eléréséhez az EUM-Szerződés 288. cikk harmadik bekezdésének megfelelően a lehető legteljesebb mértékig figyelembe veszi a szóban forgó irányelv szövegét és célját (2004. október 5-iPfeiffer és társai ítélet, C-397/01-C-403/01, EU:C:2004:584, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2016. április 19-iDI-ítélet, C-441/14, EU:C:2016:278, 31. pont).

33 A nemzeti jog megfelelő értelmezésének követelménye az EUM-Szerződés rendszeréből következik, amennyiben lehetővé teszi a tagállami bíróságnak, hogy az előtte folyó ügyben hozott határozata során hatáskörének megfelelően biztosítsa az uniós jog teljes érvényesülését (2004. október 5-iPfeiffer és társai ítélet, C-397/01-C-403/01, EU:C:2004:584, 114. pont).

34 Jelen esetben ezért az alapügyben szereplő, a 2005/29 irányelv hatálya alá tartozó és az irányelv átültetési határidejének lejártát követő tényekkel kapcsolatos jogvitában eljáró bíróság kötelessége, hogy amikor a nemzeti jognak kifejezetten az említett irányelv átültetésére vonatkozó rendelkezéseit alkalmazza, azokat a lehető legteljesebb mértékben az irányelv céljaival összhangban értelmezze (2004. október 5-iPfeiffer és társai ítélet, C-397/01-C-403/01, EU:C:2004:584, 117. pont; 2016. április 19-iDI-ítélet, C-441/14, EU:C:2016:278, 31. pont).

35 A fenti megfontolások alapján az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak vizsgálatakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlatot megtévesztő mulasztásnak kell-e tekinteni, figyelembe kell venni az említett gyakorlat megvalósulásának körülményeit, többek között az említett kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszközben rejlő korlátokat, az e kommunikációs eszköz által meghatározott térbeli vagy időbeli korlátokat, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információkat más módon eljuttassa a fogyasztóhoz, jóllehet ez a követelmény nem következik kifejezetten a szóban forgó nemzeti jogszabály szövegéből.

A második kérdésről

36 Második kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2005/29 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy - ha a kereskedő az előfizetés árát úgy tünteti fel, hogy a fogyasztónak havi díjat és féléves díjat is kell fizetnie - e gyakorlatot megtévesztő tevékenységnek kell tekinteni abban az esetben, ha a havi díjat különösen kiemelik a kereskedelmi gyakorlatban, míg a féléves díjat egyáltalán nem, vagy csak kevésbé észrevehető módon tüntetik fel.

37 A 2005/29 irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben bármilyen módon - ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét - egyrészt félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót az ebben a rendelkezésben felsorolt elemek közül egy vagy több tekintetében, amelyek között szerepel többek között az ár vagy az ár kiszámításának módja, és másrészt ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra készteti a fogyasztót, hogy olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

38 E rendelkezés szövegéből kitűnik, hogy a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatot alkotó, az említett rendelkezésben foglalt elemeket alapvetően a fogyasztó mint a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat címzettje szemszögéből kell vizsgálni (2013. szeptember 19-iCHS Tour Services ítélet, C-435/11, EU:C:2013:574, 43. pont).

39 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy azt az átlagfogyasztót kell viszonyítási alapul venni, aki szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket (2011. május 12-iVing Sverige ítélet, C-122/10, EU:C:2011:299, 22. pont). Hozzá kell fűzni, hogy a 2005/29 irányelv (18) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az "átlagfogyasztó" fogalma nem statisztikai ismérven alapul, és a nemzeti bíróságoknak és hatóságoknak saját ítélőképességükre kell hagyatkozniuk annak megítélésekor, hogy hogyan reagálna az átlagfogyasztó egy adott esetben.

40 Ebből az következik, hogy annak vizsgálatakor, hogy az alapeljárásban is szóban forgó kereskedelmi gyakorlatok félrevezetik vagy félrevezethetik-e az átlagfogyasztót az ár tekintetében, a releváns körülmények összességére tekintettel a kérdést előterjesztő bíróságnak kell meghatároznia, hogy a szóban forgó kereskedelmi kommunikáció olyan kedvező árról közvetít-e képet az átlagfogyasztó számára, amely végeredményben megtévesztőnek minősül.

41 Az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között adott esetben figyelembe vehető többek között az, hogy a televíziós csatornákra vonatkozó ajánlatokat a költségek és a tartalom tekintetében egyaránt a rendkívül változatos kínálat és a rendszerint fokozottan strukturált csomagvariációk jellemzik, aminek következményeként jelentős túlsúlyba kerülnek a fogyasztó megzavarására alkalmas információk.

42 Meg kell jegyezni, hogy a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1) és (2) bekezdésével ellentétben ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése semmilyen utalást nem tartalmaz az alkalmazott kommunikációs eszköz jelentette térbeli és időbeli korlátokra. Ugyanakkor az egyes kommunikációs eszközökkel, például a televíziós hirdetésekkel esetlegesen együtt járó időbeli korlátok nem vehetők figyelembe egy kereskedelmi gyakorlat ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti megtévesztő jellegének vizsgálatakor.

43 Amennyiben a 2005/29 irányelv 2. cikkének c) pontja értelmében vett termék árát több összetevő alkotja, amelyek közül az egyiket különösen kiemelik a kereskedelmi gyakorlatban, míg a másikat - jóllehet az az ár elkerülhetetlen és előrelátható eleme - egyáltalán nem, vagy csak kevésbé észrevehető módon tüntetik fel, különösen azt kell megvizsgálni, hogy e megjelenítés az ajánlat egészével kapcsolatos téves érzékelést válthat-e ki.

44 Ez az eset áll fenn különösen akkor, ha az átlagfogyasztóban az a téves benyomás alakulhat ki, hogy számára különösen kedvező árat javasolnak, mivel tévesen azt hihette, hogy az árnak csupán a kiemeléssel érintett egyetlen elemét kell megfizetnie; mindezeknek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

45 A 2005/29 irányelv 6. cikke (1) bekezdése szövegének megfelelően a szóban forgó kereskedelmi gyakorlatnak egyébiránt ténylegesen vagy valószínűsíthetően arra kell késztetnie az átlagfogyasztót, hogy "olyan ügyleti döntést hozzon, amelyet egyébként nem hozott volna meg".

46 E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az ár főszabály szerint meghatározó az átlagfogyasztó számára, amikor ügyleti döntést kell hoznia.

47 Ha az árat több összetevőre bontják, úgy annak vizsgálatakor, hogy a szóban forgó kereskedelmi gyakorlat olyan ügyleti döntés meghozatalára késztetheti-e az átlagfogyasztót, amelyet egyébként nem hozott volna meg, különösen annak van jelentősége, hogy a kihagyott vagy kevésbé észrevehető módon feltüntetett összetevő a teljes ár nem elhanyagolható részét teszi ki.

48 Ami azt a körülményt illeti, hogy az előfizetés hűségidőre vonatkozó teljes árát feltüntetik-e, a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a szóban forgó kereskedelmi gyakorlatok, és különösen a teljes előfizetési ár általános megjelenítése révén az átlagfogyasztó valóban tájékozott ügyleti döntést hozhatott-e, vagy ellenkezőleg, az alapeljárásban szóban forgó kereskedelmi kommunikáció összességében az ajánlattal kapcsolatos téves érzékelést válthatott ki. Különösen azt kell megvizsgálni, hogy az átlagfogyasztó megérthette-e, hogy az előfizetés a havi díjon felüli költségekkel jár együtt.

49 A fenti megfontolásokra tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/29 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy megtévesztőnek kell minősíteni azt a kereskedelmi gyakorlatot, amelynek értelmében egy termék árát több összetevőre bontják, és azok egyikét kiemelik, amennyiben e gyakorlat nyomán az átlagfogyasztóban egyrészt az a téves benyomás alakulhat ki, hogy számára kedvező árat ajánlanak, másrészt ezen átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hozhat, amelyet egyébként nem hozott volna meg; mindezeknek a vizsgálata az alapeljárás valamennyi releváns körülményének figyelembevételével a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ugyanakkor az egyes kommunikációs eszközökkel, például a televíziós reklámbejátszásokkal esetlegesen együtt járó időbeli korlátok nem vehetők figyelembe egy kereskedelmi gyakorlat ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti megtévesztő jellegének vizsgálatakor.

A harmadik kérdésről

50 Harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2005/29 irányelv 7. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy - ha a kereskedő az előfizetés árát úgy tünteti fel, hogy a fogyasztónak havi díjat és féléves díjat is kell fizetnie - e gyakorlatot megtévesztő mulasztásnak kell tekinteni abban az esetben, ha a havi díjat különösen kiemelik a kereskedelmi gyakorlatban, míg a féléves díjat egyáltalán nem, vagy csak kevésbé észrevehető módon tüntetik fel.

51 Először is hangsúlyozni kell, hogy a 2005/29 irányelv 7. cikke megkülönbözteti az ezen irányelv 2. cikkének i) pontjában meghatározott vásárlásra való felhívást az egyéb kereskedelmi gyakorlatoktól. Ugyanis, míg az említett irányelv 7. cikke (1)-(3) és (5) bekezdésének rendelkezéseit valamennyi kereskedelmi gyakorlatra - a vásárlásra való felhívást is beleértve - alkalmazni kell, ugyanezen irányelv 7. cikke (4) bekezdésének hatálya alá kizárólag a vásárlásra való felhívásnak minősített kereskedelmi gyakorlatok tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2011. május 12-iVing Sverige ítélet, C-122/10, EU:C:2011:299, 24. pont).

52 A nemzeti bíróságnak kell megvizsgálnia, hogy a szóban forgó kereskedelmi kommunikáció a 2005/29 irányelv 2. cikkének i) pontja értelmében vett vásárlásra való felhívásnak minősíthető-e, azzal, hogy ahhoz, hogy valamely kereskedelmi kommunikáció vásárlásra való felhívásnak minősülhessen, nem szükséges, hogy magában foglalja a vásárlás konkrét lehetőségét, vagy ilyen lehetőség közelében jelenjen meg (lásd ebben az értelemben: 2011. május 12-iVing Sverige ítélet, C-122/10, EU:C:2011:299, 32. pont).

53 Ezt követően emlékeztetni kell arra, hogy a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1) bekezdése értelmében "megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján - figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is - az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez - a körülményektől függően - szükséges lényeges információkat hagy ki, és ezáltal ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy az átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna" meg.

54 Ezen irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében szintén megtévesztő mulasztásnak minősül a kereskedelmi gyakorlat, ha a kereskedő a fogyasztó számára szükséges lényeges információt hallgat el, vagy azt homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátja rendelkezésre, és ez ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet, hogy a fogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

55 Mivel az ár főszabály szerint meghatározó a fogyasztó számára, amikor ügyleti döntést kell hoznia, az árat a fogyasztó tájékozott döntésének meghozatalához szükséges információnak kell tekinteni.

56 Ezenfelül az említett irányelv 7. cikkének (4) bekezdéséből kitűnik, hogy az előzetesen vásárlásra való felhívásnak minősített kereskedelmi gyakorlatnak tartalmaznia kell bizonyos, az e cikkben felsorolt alapvető és lényegesnek tekintett információkat, amelyekre a fogyasztónak a tájékozott ügyleti döntés meghozatalához szüksége van. Az árat is magukban foglaló ezen információk hiányában a vásárlásra való felhívás így megtévesztőnek minősül (lásd ebben az értelemben: 2011. május 12-iVing Sverige ítélet, C-122/10, EU:C:2011:299, 24. pont).

57 A jelen ítélet 39. pontjában előadottaknak megfelelően a nemzeti bíróság feladata annak meghatározása, hogy a szóban forgó kereskedelmi gyakorlatok megtévesztőek-e, figyelembe véve a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó érzékelését, és tekintettel a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőkre is.

58 A nemzeti bíróság feladata annak eseti megítélése - a 2005/29 irányelv 7. cikkének (1)-(3) bekezdésével, valamint (4) bekezdésének c) pontjával összhangban a szóban forgó kereskedelmi gyakorlat ténybeli körülményeire, az alkalmazott kommunikációs eszközre, különösen az ezen eszközben rejlő korlátokra, valamint a szóban forgó termék jellegére és tulajdonságaira tekintettel -, hogy valamely lényeges információ - például az ár - kihagyása ténylegesen vagy valószínűsíthetően ahhoz vezet-e, hogy a fogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna meg (lásd ebben az értelemben: 2011. május 12-iVing Sverige ítélet, C-122/10, EU:C:2011:299, 52., 53. és 58. pont).

59 A kérdést előterjesztő bíróság feladata különösen annak megvizsgálása, hogy az előfizetés hűségidő alatti teljes árára vonatkozó információt, jóllehet az szerepel a kereskedelmi kommunikációban, nem hallgatták-e el, vagy azt nem homályos, érthetetlen, félreérthető, vagy időszerűtlen módon bocsátották-e rendelkezésre, és ez az átlagfogyasztót nem akadályozta-e abban, hogy megértse, hogy az előfizetés a havi díjon felül további költségekkel jár együtt, és következésképpen abban, hogy tájékozott ügyleti döntést hozzon.

60 Ami a televíziós hirdetés alkalmazását illeti, a kérdést előterjesztő bíróságnak figyelembe kell vennie az e kommunikációs eszközzel együtt járó időbeli korlátokat. E tekintetben emlékeztetni kell arra is, hogy ezen irányelv 2. cikkének a vásárlásra való felhívásra vonatkozó i) pontja szerint a termék tulajdonságait az alkalmazott eszköznek megfelelően fel kell tüntetni. Ebből az következik, hogy valamely termék leírásával szemben nem követelhető meg azonos fokú pontosság függetlenül azon formától - rádió, televízió, elektronikus vagy papíralapú -, amelyet a kereskedelmi kommunikáció ölt (lásd: 2011. május 12-iVing Sverige ítélet, C-122/10, EU:C:2011:299, 45. pont). Egyébiránt meg kell állapítani, hogy szintén korlátozott az az időtartam, amely a fogyasztó rendelkezésére áll ahhoz, hogy a televízióban sugárzott reklámbejátszás útján vele közölt információkat értékelje.

61 Ehhez hasonlóan, ami a kereskedőnek a féléves díjat is feltüntető internetes oldalára mutató hivatkozást illeti, emlékeztetni kell arra, hogy az említett irányelv 7. cikkének (3) bekezdése értelmében annak eldöntésekor, hogy fennállt-e mulasztás a tájékoztatás tekintetében, figyelembe kell venni az alkalmazott kommunikációs eszköz térbeli és időbeli akadályait, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztóhoz.

62 Ugyanakkor, amint az a 2005/29 irányelv 7. cikkének az említett irányelv által megvalósítani kívánt - a magas szintű fogyasztóvédelem elérésében álló - célkitűzéssel összefüggésben értelmezett (1) és (2) bekezdéséből kitűnik, az alkalmazott kommunikációs eszköz által meghatározott térbeli és időbeli korlátokat össze kell vetni a szóban forgó termék jellegével és tulajdonságaival annak meghatározása érdekében, hogy a szóban forgó kereskedő valóban nem volt-e abban a helyzetben, hogy a szóban forgó információkat feltüntesse, vagy azokat az eredeti kommunikációban világosan, érthetően és egyértelműen szerepeltesse.

63 Ebből az következik, hogy ha a szóban forgó termék jellegéből fakadó tulajdonságokra és az alkalmazott kommunikációs eszköz jelentette korlátokra tekintettel nem volt mód az e termékre vonatkozó valamennyi lényeges információ szerepeltetésére, akkor elégséges, ha a kereskedelmi gyakorlat azok közül csak néhányat említ meg, feltéve hogy a kereskedő a többi elem tekintetében az internetes oldalára hivatkozik, amennyiben ez az oldal a 2005/29 irányelv 7. cikkében foglalt követelményeknek megfelelően tartalmazza az említett termék alapvető tulajdonságaira, az árra és az egyéb feltételekre vonatkozó lényeges információkat.

64 A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/29 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy - ha a kereskedő az előfizetés árát úgy tünteti fel, hogy a fogyasztónak havi díjat és féléves díjat is kell fizetnie - e gyakorlatot megtévesztő mulasztásnak kell tekinteni abban az esetben, ha a havi díjat különösen kiemelik a kereskedelmi gyakorlatban, míg a féléves díjat egyáltalán nem, vagy csak kevésbé észrevehető módon tüntetik fel, amennyiben e mulasztás ahhoz vezet, hogy a fogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna meg; mindezeknek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, figyelembe véve az alkalmazott kommunikációs eszközben rejlő korlátokat, a termék jellegét és tulajdonságait, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő ténylegesen megtett annak érdekében, hogy a termékre vonatkozó lényeges információkat a fogyasztó rendelkezésére bocsássa.

A negyedik és az ötödik kérdésről

65 A második és a harmadik kérdésre adott válaszra tekintettel a negyedik és az ötödik kérdést nem szükséges megválaszolni.

A hatodik és a hetedik kérdésről

66 Együttesen vizsgálandó hatodik és hetedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2005/29 irányelv 7. cikkének (4) bekezdése a vásárlásra való felhívásban feltüntetendő lényeges információk kimerítő felsorolását tartalmazza-e, és adott esetben ez a rendelkezés kizárja-e azt, hogy az előfizetés hűségidőre vonatkozó teljes árát feltüntető ilyen felhívás megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak legyen tekinthető.

67 Ezen irányelv megtévesztő mulasztásokra vonatkozó 7. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy vásárlásra való felhívás esetén lényegesnek kell tekinteni az ott felsorolt információkat, amennyiben azok a körülményekből nem tűnnek ki.

68 E 7. cikknek a 2005/29 irányelv (14) preambulumbekezdésével - amely kimondja, hogy "[a] mulasztások tekintetében ez az irányelv meghatározott számú, kulcsfontosságú információt határoz meg, amelyre a fogyasztónak szüksége van a tájékozott ügyleti döntés meghozatalához" - összefüggésben értelmezett (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a vásárlásra való felhívásban feltüntetendő lényeges információk kimerítő felsorolását tartalmazza.

69 Ugyanakkor figyelembe kell venni ezen irányelv 7. cikkének a vásárlásra való felhívásra alkalmazandó (3) bekezdését, amelynek alapján figyelembe vehetők az alkalmazott kommunikációs eszköz jelentette térbeli és időbeli korlátok, továbbá az egyéb olyan intézkedések, amelyeket a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információt más módon eljuttassa a fogyasztókhoz (lásd ebben az értelemben: 2011. május 12-iVing Sverige ítélet, C-122/10, EU:C:2011:299, 66. és 67. pont).

70 E rendelkezésből különösen az következik, hogy az árra vonatkozó információ körét a termék jellegére és tulajdonságaira, továbbá a vásárlásra való felhívás céljára használt kommunikációs eszközre tekintettel, valamint a kereskedő által esetlegesen szolgáltatott kiegészítő információk figyelembevételével kell meghatározni (2011. május 12-iVing Sverige ítélet, C-122/10, EU:C:2011:299, 68. pont).

71 Végül pontosítani kell, hogy az, hogy a kereskedő a vásárlásra való felhívásban a 2005/29 irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében felsorolt valamennyi információt szerepelteti, nem zárja ki azt, hogy ez a kereskedelmi gyakorlat ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése vagy 7. cikkének (2) bekezdése értelmében megtévesztőnek minősüljön.

72 A fenti megfontolásokra tekintettel a hatodik és a hetedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2005/29 irányelv 7. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a vásárlásra való felhívásban feltüntetendő lényeges információk kimerítő felsorolását tartalmazza. A nemzeti bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy a szóban forgó kereskedő eleget tett-e a tájékoztatási kötelezettségének, figyelembe véve a termék jellegét és tulajdonságait, valamint a vásárlásra való felhíváskor alkalmazott kommunikációs eszközt, továbbá az említett kereskedő által esetlegesen nyújtott kiegészítő tájékoztatást. Az, hogy a kereskedő a vásárlásra való felhívásban az ezen irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében felsorolt valamennyi információt szerepelteti, nem zárja ki azt, hogy ez a felhívás az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése vagy 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak legyen minősíthető.

A költségekről

73 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

1) A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ("irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról") 7. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak vizsgálatakor, hogy egy kereskedelmi gyakorlatot megtévesztő mulasztásnak kell-e tekinteni, figyelembe kell venni az említett gyakorlat megvalósulásának körülményeit, többek között az említett kereskedelmi gyakorlatban alkalmazott kommunikációs eszközben rejlő korlátokat, az e kommunikációs eszköz által meghatározott térbeli vagy időbeli korlátokat, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő annak érdekében tett, hogy az információkat más módon eljuttassa a fogyasztóhoz, jóllehet ez a követelmény nem következik kifejezetten a szóban forgó nemzeti jogszabály szövegéből.

2) A 2005/29 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy megtévesztőnek kell minősíteni azt a kereskedelmi gyakorlatot, amelynek értelmében egy termék árát több összetevőre bontják, és azok egyikét kiemelik, amennyiben e gyakorlat nyomán az átlagfogyasztóban egyrészt az a téves benyomás alakulhat ki, hogy számára kedvező árat ajánlanak, másrészt ezen átlagfogyasztó olyan ügyleti döntést hozhat, amelyet egyébként nem hozott volna meg; mindezeknek a vizsgálata az alapeljárás valamennyi releváns körülményének figyelembevételével a kérdést előterjesztő bíróság feladata. Ugyanakkor az egyes kommunikációs eszközökkel, például a televíziós reklámbejátszásokkal esetlegesen együtt járó időbeli korlátok nem vehetők figyelembe egy kereskedelmi gyakorlat ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti megtévesztő jellegének vizsgálatakor.

3) A 2005/29 irányelv 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy - ha a kereskedő az előfizetés árát úgy tünteti fel, hogy a fogyasztónak havi díjat és féléves díjat is kell fizetnie - e gyakorlatot megtévesztő mulasztásnak kell tekinteni abban az esetben, ha a havi díjat különösen kiemelik a kereskedelmi gyakorlatban, míg a féléves díjat egyáltalán nem, vagy csak kevésbé észrevehető módon tüntetik fel, amennyiben e mulasztás ahhoz vezet, hogy a fogyasztó olyan ügyleti döntést hoz, amelyet egyébként nem hozott volna meg; mindezeknek a vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata, figyelembe véve az alkalmazott kommunikációs eszközben rejlő korlátokat, a termék jellegét és tulajdonságait, illetve minden olyan intézkedést, amelyet a kereskedő ténylegesen megtett annak érdekében, hogy a termékre vonatkozó lényeges információkat a fogyasztó rendelkezésére bocsássa.

4) A 2005/29 irányelv 7. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a vásárlásra való felhívásban feltüntetendő lényeges információk kimerítő felsorolását tartalmazza. A nemzeti bíróság feladata annak megvizsgálása, hogy a szóban forgó kereskedő eleget tett-e a tájékoztatási kötelezettségének, figyelembe véve a termék jellegét és tulajdonságait, valamint a vásárlásra való felhíváskor alkalmazott kommunikációs eszközt, továbbá az említett kereskedő által esetlegesen nyújtott kiegészítő tájékoztatást. Az, hogy a kereskedő a vásárlásra való felhívásban az ezen irányelv 7. cikkének (4) bekezdésében felsorolt valamennyi információt szerepelteti, nem zárja ki azt, hogy ez a felhívás az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése vagy 7. cikkének (2) bekezdése értelmében vett megtévesztő kereskedelmi gyakorlatnak legyen minősíthető.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: dán.