3093/2021. (III. 12.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Fővárosi ítélőtábla 13.Gpkf.43.363/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] 1. A jogi képviselővel (Szabó, kocsis és Társa Ügyvédi iroda, ügyintéző ügyvéd: dr. Szabó Oszkár) eljáró gazdasági társaság indítványozó (a továbbiakban: indítványozó, a peres eljárásban felperes) az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § alapján nyújtott be alkotmányjogi panaszt, amelyben a Fővárosi ítélőtábla 13.Gpkf.43.363/2020/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[2] Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló polgári peres eljárásban megállapított tényállás szerint az indítványozó kisebbségi tulajdonos a közel húsz gazdasági társaságból álló csoporthoz tartozó öt gazdasági társaságban (a peres eljárásban III-VII. rendű alperesek). Az indítványozó keresetében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy az I. és II. rendű - természetes személy - alperesek minősített többségi befolyást szereztek a kisebbségi tulajdonában álló gazdasági társaságokban, és törvényi kötelezettségük ellenére elmulasztották ezt a tényt bejegyzés és közzététel végett bejelenteni a nyilvántartó cégbíróságnak. kérte továbbá, hogy az I. és II. rendű alperesek minősített többségi befolyásának megszerzése tényének bejegyzéséhez és annak közzétételéhez szükséges bejelentésre irányuló nyilatkozatot a bíróság ítéletével pótolja, és az illetékes cégbíróságot hívja fel az I. és II. rendű alperesek minősített többségi befolyásszerzése tényének a III-VII. rendű alperesek cégjegyzékébe történő bejegyzésére és ennek a Cégközlönyben történő közzétételére. A III-VII. rendű alpereseket mindezek tűrésére kérte kötelezni.
[3] A Fővárosi Törvényszék végzésével az indítványozó keresetlevelét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 176. § (1) bekezdés b) pontja alapján visszautasította. Az elsőfokú bíróság hatáskör hiányára alapított döntését azzal indokolta, hogy a felperesi igény nem perben, hanem a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) 72. § (1) bekezdése és a 74. § (1) bekezdés d) pontja alapján a cégbíróság hatáskörébe tartozó törvényességi felügyeleti (polgári nemperes) eljárásban érvényesíthető. Hangsúlyozta, hogy a minősített többségi befolyást szerző tagnak (részvényesnek) kötelessége az adatváltozás bejegyzése iránti kérelem cégbírósághoz történő benyújtása, amennyiben e kötelezettségét nem, vagy késedelmesen teljesíti, a mulasztása következményeként beálló jogszabálysértő állapot a befolyása alá került cég tekintetében állapítható meg, mivel a cégre vonatkozó cégjegyzék nem tartalmazza a Ctv. által előírt adatot. A törvényességi felügyeleti eljárásban a Ctv. 81. § (5) bekezdése alapján a cégbíróságnak lehetősége van azonban arra, hogy ne a befolyás alá került céggel, hanem a kötelezettsége teljesítését elmulasztó minősített többségi befolyás megszerzőjével szemben alkalmazzon a cégnyilvántartás közhitelességének biztosítása érdekében olyan intézkedést, amellyel a cég törvényes működését kikényszeríti.
[4] Az indítványozó fellebbezése folytán másodfokon eljáró Fővárosi ítélőtábla alkotmányjogi panasszal támadott végzésével helybenhagyta az elsőfokú végzést. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság indokolásában rögzítette, hogy a felperes keresettel érvényesített igényei között bírósági úton nem érvényesíthető követelés is szerepelt. Ezzel összefüggésben azt emelte ki, hogy Ctv. 1. § (1) bekezdése értelmében a cégnyilvántartást a cégbíróság vezeti, és kérelemre vagy hivatalból dönt az abban szereplő adatok, jogok, tények bejegyzésérol, törléséről. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezért a cégbíróság bejegyzésre és közzétételre történő felhívására irányuló igény polgári per bírósága előtt nem érvényesíthető, a perbíróság - a cégbíróság felhívásával - a befolyásszerzés cégnyilvántartásba történő bejegyzését nem rendelheti el. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a Pp. 176. § (3) bekezdése értelmében a keresetlevelet vissza kell utasítani akkor is, ha a visszautasítási ok a keresetlevélnek csak egy részére vonatkozik.
[5] 2. Az indítványozó a másodfokú végzés ellen benyújtott, majd az Alkotmánybíróság főtitkárának hiánypótlásra történő felhívására kiegészített alkotmányjogi panaszában az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdés, továbbá a 25. cikk (2) bekezdés sérelmére hivatkozott. kiemelte, hogy a panasz alapjául szolgáló peres eljárás - ahogy korábban több törvényességi felügyeleti eljárás, továbbá egy másik polgári per, majd az abban hozott jogerős ítélet megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz eljárás - megindításával az volt a célja, hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 3:324. § (2) bekezdésében biztosított jogát érvényesíteni tudja. A Pp. 7. § 9. f) pontjára és 20. § (3) bekezdés ad) pontjára hivatkozással állította, hogy igényét a törvényszék hatáskörébe tartozó, a jogi személyek működésével kapcsolatos gazdasági társaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatos perben érvényesítette, az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése szerint pedig bíróság dönt a magánjogi jogvitákban. Az indítványozó megítélése szerint alapvető sérelem érte azáltal, hogy a perbíróság a hatáskörébe tartozó ügyben nem járt el, a hatáskör hiányára alapított keresetlevelet visszautasító végzést helybenhagyó másodfokú végzés törvénysértő, és ellentétes a 25. cikk (2) bekezdéssel is, valamint sérti a XXVIII. cikk (1) bekezdésben biztosított azon jogát, hogy valamely perben a jogait és kötelezettséget törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el. Tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét állította az indítványozó arra tekintettel is, hogy a másodfokú bíróság végzése indokolásában az elsőfokú bíróságnak tulajdonít olyan megállapítást is (a kereseti kérelem egy része bírósági úton nem érvényesíthető), amelyet az elsőfokú végzés nem tartalmaz. Megítélése szerint a sérelmezett megállapítás alapja, hogy a másodfokú bíróság nem rögzítette pontosan kereseti kérelmét, amely jognyilatkozat pótlására, és nem a cégbíróságnak a bejegyzésre és közétételre történő felhívására irányult. Sérelmezte továbbá ezzel összefüggésben azt is, hogy a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy a jognyilatkozat pótlása iránti igény miért ne lenne bírósági úton érvényesíthető, és nem hivatkozott olyan jogszabályi rendelkezésre, ami alátámasztaná a törvényességi felügyeleti eljárás "kizárólagosságát". Álláspontja szerint a hatáskörrel összefüggő szabályt tartalmazó Ctv. 74. § (1) bekezdése és a Pp. 176. § (1) bekezdés b) pontja egymással ellentétes tartalmú értelmezésre vezethet, ezért javasolta, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvénnyel való összhang szempontjából együttesen vizsgálja a két jogszabályi rendelkezést. Nyilvános tárgyaláshoz való jogának sérelmét állította az indítványozó amiatt, hogy igénye érvényesítését olyan nemperes eljárásba kényszeríti a támadott végzés, amelyben a bizonyítás "lehetőségei" rendkívül szűkösek.
[6] Az indítványozó szerint jogorvoslathoz való jogának sérelmét a fellebbezéssel támadott határozat helybenhagyásával okozta a másodfokú bíróság, mert nem biztosított jogorvoslatot az elsőfokú bíróság jogszabálysértő visszautasító végzésével szemben. A másodfokú döntés következtében nem kerülhetett sor a kért megállapítás érdemi vizsgálatára, a támadott végzés ellehetetlenítette azon jogának érvényesítését, hogy eladhassa társasági részesedését a minősített többségi befolyást szerzőknek.
[7] A peres és nemperes eljárás szabályainak összehasonlítása alapján tett megállapításaira, az "eladási opcióhoz" kapcsolódó, általa ismertetett és minősített jogalkalmazási gyakorlatra tekintettel az indítványozó szükségesnek tartotta, hogy az Alkotmánybíróság a támadott végzés megsemmisítése esetén állapítsa meg, hogy a panasz alapjául szolgáló ügy befolyásszerzéssel kapcsolatos per, és az indítványozó igénye csak peres eljárásban bírálható el teljes körűen. kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság elvi éllel rögzítse a Ptk. 3:324. § (2) bekezdésének értelmezését, és foglaljon állást az igénye érvényesítésével kapcsolatban megfogalmazott kérdésekben is.
[8] 3. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdéseiben meghatározottak szerint mindenekelőtt az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról szükséges döntenie, ezért az Alkotmánybíróság tanácsban eljárva azt vizsgálta, hogy az Abtv. 27. § -ra alapított indítvány megfelel-e a befogadhatóság törvényi feltételeinek.
[9] 3.1. Az Abtv. 27. § (1) bekezdés a) pontja alapján alkotmányjogi panasz Alaptörvényben biztosított jog sérelmére alapítható, az Abtv. 52. § (1) bekezdés b) pontja szerint az indítványban egyértelműen meg kell jelölni az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegét. Az indítványozó szerint az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdése azt a jogot biztosítja számára, hogy igényét a bíróság magánjogi jogvitában bírálja el. A 25. cikk (2) bekezdése a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységi körébe tartozó ügytípusokat jelöli meg, az indítványozó számára jogot nem biztosít, ezért az Alaptörvény ezen rendelkezésének sérelmére alapított indítványi elem nem felel meg a törvényi feltételeknek, érdemi elbírálására ezért nincs lehetőség.
[10] 3.2. Az Abtv. 52. § (1) bekezdése szerint az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján a kérelem akkor határozott, ha egyértelműen megjelöli az a)-f) pontokban foglaltakat. Az indítványozó csak az Abtv. 27. §-ára alapított alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, a határozott kérelemre vonatkozó törvényi követelmény tartalmát jelentő egyetlen feltételnek sem felel meg ezért az indítványozónak azon "javaslata", amely egyes jogszabályi rendelkezéseknek meg nem jelölt alaptörvény-ellenessége vizsgálatára hívja fel az Alkotmánybíróságot. Szintén nem felelnek a határozott kérelem követelményének azok az indítványozói kérelmek, amelyek nem a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességének megállapítására, hanem az Alkotmánybíróságnak jogértelmezési, jogalkalmazási kérdésekben történő állásfoglalására irányulnak.
[11] 3.3. Az Abtv. 52. § (1b) bekezdés alapján az indítványnak - többek között - indokolást kell tartalmaznia arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel [e) pont]. Az Alkotmánybíróság által vizsgálható alkotmányossági kérdés [Abtv. 52. § (2) bekezdés] meghatározásához szükséges tehát, hogy az indítványozó az Alaptörvény megsérteni vélt rendelkezésének alkotmányos tartalma és a támadott bírói döntés között szerinte fennálló ellentétet alkotmányjogilag is értékelhető érvekkel alátámassza. E követelménnyel összefüggésben az Alkotmánybíróság emlékeztet arra, hogy az Alaptörvény védelmének legfőbb szerveként az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontja alapján a bírói döntések ellen benyújtott alkotmányjogi panaszok esetében is kizárólag alkotmányossági szempontú vizsgálatot végezhet, hatásköre arra terjed ki, hogy kiküszöbölje a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességét. Ebből következően az alkotmányjogi panasz nem tekinthető a bírósági szervezeten belül jogorvoslattal (már) nem támadható bírósági határozatok által okozott valamennyi jogsérelem orvoslása eszközének, azaz ez a jogorvoslat nem jelenti a rendes bíróságok jogalkalmazási gyakorlatának általános felülvizsgálatát, aminek következtében az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna (például: 3231/2012. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]; 3198/2013. (X. 22.) AB végzés, Indokolás [22]).
[12] Az indítványnak a jogorvoslathoz, illetve a nyilvános tárgyaláshoz való jog sérelmére alapított elemeivel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg. Az Alkotmánybíróságnak következetes gyakorlata van mind a jogorvoslathoz, mind a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog részjogosítványaként elismert nyilvános tárgyaláshoz való jogra vonatkozóan. Az indítványozó nem hivatkozott, és nem is volt figyelemmel a megsérteni vélt alapjogok alkotmányos tartalmára, a támadott bírói döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására felhozott érvei pedig törvényességi, vagy nem a jogalkalmazással kapcsolatos kifogások, amelyek nincsenek a panasz tárgyával alkotmányjogilag értékelhető összefüggésben. Az alkotmányossági szempontból értékelhető indokolás hiánya az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány érdemi elbírálásának akadálya, mert ilyen esetben a kérelem nem felel meg a határozottság követelményének (például: 3075/2016. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [19]; 3058/2016. (III. 22.) AB végzés, Indokolás [11]; 3102/2015. (V. 26.) AB végzés, Indokolás [24]; 34/2014. (XI. 14.) AB határozat, Indokolás [212]). Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza továbbá, hogy "önmagában az a körülmény, hogy az indítványozó nem ért egyet a bíróságok döntésével és annak indokolásával, nem elégséges érv a támadott döntés alaptörvény-ellenességének alátámasztására" (3364/2017. (XII. 22.) AB végzés, Indokolás [21]).
[13] 3.4. Az Abtv. 29. § szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi kérdés esetén fogadhatja be. Az alternatív feltételek fennállását az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja (például: 3330/2019. (XI. 26.) AB végzés, Indokolás [12]; 3382/2018. (XII. 5.) AB végzés, Indokolás [19]; 3/2013. (II. 14.) AB határozat, Indokolás [30]).
[14] Az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése az Alkotmánybíróság értelmezésének lényege szerint processzuális alapjogot tartalmaz, amely elsősorban a bírósági eljárással szemben támasztott eljárási garanciák rendszerét jelenti (lásd pl. 5/2020. (I. 29.) AB határozat, Indokolás [47]; 3181/2018. (VI. 8.) AB határozat, Indokolás [24]). Az Alkotmánybíróság döntéseivel meghatározta a tisztességes bírósági eljárás jellemzőit, így döntései alapján nevesíteni lehet azokat a követelményeket, részjogosítványokat, amelyek ezen alapjog tartalmát jelentik, amelyeknek megfelelve minősíthető tisztességesnek a bírósági eljárás (lásd 3257/2020. (VII. 3.) AB határozat, Indokolás [33]).
[15] Az indítványozó tisztességes bírósági eljáráshoz való jogának sérelmét indokolt bírói döntéshez való jogának sérelmén keresztül is állította, és azt a támadott bírói döntés indokolásának hiányosságaiból vezette le. Ezzel összefüggésben arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért nem lehet perben jognyilatkozat pótlására irányuló igényt érvényesíteni, illetve arra sem adott választ, hogy igénye miért nemperes eljárásban érvényesíthető. Indokolt bírói döntéshez való jogának sérelmeként hivatkozott továbbá arra, hogy a másodfokú bíróság kiterjesztette az indokolást az elsőfokú bíróság végzése vonatkozásában.
[16] Az indítványozó állításaival kapcsolatban az Alkotmánybíróság rámutat, hogy 7/2013. (III. 1.) AB határozatában alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésnek értékelve a bíróság indokolási kötelezettségével összefüggő kérdéseket döntött, és a tisztességes bírósági eljárás követelményeihez tartozó részjogosítványként ismerte el az indokolt bírói döntéshez való jogot, meghatározva annak alkotmányos tartalmát. Ebből következik, hogy az indítványozó által a támadott döntés indokolásával kapcsolatban felvetett kifogások alapvető alkotmányjogi kérdésként további vizsgálatot nem igényelnek.
[17] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy az indítvány felvet-e kételyeket a támadott bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességgel kapcsolatban. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozza, hogy az indokolt bírói döntéshez való jogból fakadó minimális elvárás, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részére vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon (7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [34]). Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a bíróságok indokolási kötelezettségének teljesítését nem törvényességi alapon, a felülbírálatra alkalmasság szempontjából vizsgálja (3003/2012. (VI. 21.) AB végzés, Indokolás [4]), így többek között nem értékeli, hogy a határozat indokolásában megjelenő érvek helyesek-e, a döntés jogszerű-e (például 3237/2012. (IX. 28.) AB végzés, Indokolás [12]). Az Alkotmánybíróság jelen ügyben is hangsúlyozza, hogy "[a] jogszabályokat a bíróságok értelmezik, az Alkotmánybíróság csak az értelmezési tartomány alkotmányos kereteit jelölheti ki. Ez a jogkör azonban nem teremthet alapot arra, hogy minden olyan esetben beavatkozzon a bíróságok tevékenységébe, amikor olyan (állítólagos) jogszabálysértő jogalkalmazásra került sor, mely egyéb jogorvoslati eszközzel már nem orvosolható. Sem a jogállamiság elvont elve, sem a tisztességes eljárás alapjoga, sem a diszkrimináció tilalma nem teremthet alapot arra, hogy az Alkotmánybíróság a bírósági szervezet feletti "szuperbíróság" szerepébe lépjen, és hagyományos jogorvoslati fórumként járjon el." (3325/2012. (XI. 12.) AB végzés, Indokolás [14]) A bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik továbbá a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása (30/2014. (IX. 30.) AB határozat, Indokolás [89]).
[18] Ezeket a szempontokat figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az indítványozó által előadott kifogások alapján nem merül fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételye. Alkotmányjogi panasszal támadott végzésével a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzését. Az elsőfokú bíróság végzése indokolásában részletesen kifejtette, hogy álláspontja szerint miért a cégbíróság hatáskörébe tartozó polgári nemperes eljárásban, és nem perben érvényesíthető a felperes igénye. Ezzel a jogi okfejtéssel, tehát nem csupán a döntéssel, de az annak alapjául szóló indokolással is egyetértett a másodfokú bíróság, ennek kifejezésével, megerősítésével pedig az elsőfokú végzés indokolása a másodfokú végzés indokolásává vált. Az indítványozónak az indokolással kapcsolatban felhozott másik kifogása sem érinti a másodfokú döntést érdemben, a másodfokú bíróság indokát adta ugyanis annak, hogy az általa észlelt további keresetlevél visszautasítási ok miért nem érinti az elsőfokú bíróság döntését.
[19] 4. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványt nem felel meg az alkotmányjogi panasz befogadhatóságával szemben támasztott törvényi követelményeknek, ezért az alkotmányjogi panasz befogadását az Abtv. 56. § (1)-(3) bekezdései alapján eljárva, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és h) pontjaira figyelemmel, visszautasította.
Budapest, 2021. február 23.
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Dienes-Oehm Egon előadó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Salamon László alkotmánybíró helyett
Dr. Szalay Péter s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró az aláírásban akadályozott dr. Szabó Marcel alkotmánybíró helyett
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/1419/2020.