BH 2012.7.175 A fél által beszerzett igazságügyi szakértői véleményt a bíróság a szabad bizonyítás keretén belül értékelni köteles. A magánszakértői vélemény megállapításai alkalmasak lehetnek a perszakértői vélemény aggályossá tételére, bizonyító erejének lerontására, ezért ha az ellentétben áll a bíróság által kirendelt szakértő véleményével, nem mellőzhető azok ütköztetésével az ellentmondások feloldásának megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig - a fél kérelme alapján - ebben a körben további bizonyítási eljárás lefolytatása [Pp. 3. § (3), (5) bek., 166. § (1) bek., 182. § (3) bek.].

A peres felek között 2003 novemberében vállalkozási szerződés jött létre a felperes tulajdonát képező perbeli lakóház felújítására. A munkaterület átadására 2003. november 21-én került sor, ekkor az alperes a munkálatokat meg is kezdte, majd a munkaterületről 2004. május 24-én vonult le, de nem fejezte be valamennyi munkát és nem javította ki az összes - felperes által állított - hibát. A felperes V. Gy. szakértőt kérte fel szakvélemény készítésére, akinek megállapítása szerint az alperes hibás teljesítése folytán 831 375 forint kár keletkezett.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest hibás teljesítése folytán - a Ptk. 305. §-ának (1) bekezdése és 306. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján különböző tételek tekintetében összesen 876 000 forint kijavítási költség és értékcsökkenés megfizetésére. Másodlagos jogcímként a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdését és 339. §-ának (1) bekezdését jelölte meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 670 375 forintot és ennek kamatait, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

Az ítélet indokolása szerint a felperesnek kellett bizonyítani azt, hogy az alperes hibásan teljesített, és ezzel kárt okozott a részére. Megállapította, hogy V. Gy. szakvéleménye olyan szakmai álláspontként volt értékelhető, amelyet a szabad bizonyítás keretein belül kellett értékelni. Figyelemmel volt arra is, hogy ez a szakértő látta közvetlenül a helyszínt, második bejárásánál pedig az alperes is jelen volt, míg a perben kirendelt Sz. I. szakértő csak akkor látta az ingatlant, amikor azon már további munkálatok is elkészültek. Ezért az elsőfokú bíróság - mérlegelve a magánszakértői és a perszakértői vélemény közötti ellentmondásokat - alapvetően a magánszakértői véleményre alapította döntését.

A felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az alperes marasztalását 394 250 forint tőkére és kamataira leszállította.

A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes által felkért V. Gy. szakvéleménye a felperes szakkérdésben tett nyilatkozatának minősül. Szakvéleményként tehát csak a perben kirendelt Sz. I. véleménye értékelhető, nincs lehetőség arra, hogy amennyiben azzal kapcsolatban aggályok merültek fel, a bíróság - a Pp. 182. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelő eljárás helyett - magánszakvéleményre alapítsa szakkérdésekben az ítéletét.

A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság annak hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg és adjon helyt a keresetének, vagy másodlagosan, az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezéssel kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára.