3171/2014. (VI. 3.) AB végzés

alkotmányjogi panasz visszautasításáról

Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

végzést:

Az Alkotmánybíróság a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.217/2013/9. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.

Indokolás

[1] 1. Az indítványozó a Pécsi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.K.27.217/2013/9. számú, 2013. november 25-én kézbesített ítélete ellen nyújtott be az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a alapján alkotmányjogi panaszt.

[2] Az ítélet az állami adóhatóságnak azt a határozatát vizsgálta felül, amely egyebek között az "egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról" szóló - többször módosított - 2010. évi XC. törvény (a továbbiakban: Tv.) által megállapított, a 2011-es adóévre vonatkozó végkielégítési különadó tárgyában rendelkezett.

[3] A végkielégítések különadója néven ismertté vált jogszabályról az Alkotmánybíróság első alkalommal 2010. október 26-án döntött [184/2010. (X. 28.) AB határozat, ABH 2010, 900.], másodszor a 37/2011. (V. 10.) AB határozatban (ABH 2011, 225.), harmadszor a 3353/2012. (XII. 5.) AB határozatban, negyedszer a 6/2014. (II. 26.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.).

[4] Az indítványozó az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, XIII. cikke, 28. cikke, Q) cikk (2) és (3) bekezdése sérelmére hivatkozik. Kezdeményezte az ítélet megsemmisítését.

[5] 2. Az Abtv. 56. § (2) bekezdése alapján az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörben vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben írt feltételeit, különösen a 26-27. § szerinti érintettséget, a jogorvoslat kimerítését, valamint a 29-31. § szerinti feltételeket. Az Abtv. 29. §-a szerint az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.

[6] 3. Alkotmányjogi panasz érdemben akkor bírálható el, ha az indítványozó az Alaptörvényben biztosított jogai sérelmét állítja.

[7] Az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésének megsértésére csak kivételesen lehet alkotmányjogi panaszt alapítani. [8] Az Alaptörvény 28. cikke, a Q) cikk (2) és (3) bekezdése rendelkezéseire nem lehet alkotmányjogi panaszt alapítani.

[9] 4. Az Alaptörvény 37. cikk (4) bekezdése szerint mindaddig, amíg az államadósság a teljes hazai össztermék felét meghaladja, az Alkotmánybíróság a 24. cikk (2) bekezdés b)-e) pontjában foglalt hatáskörében a központi költségvetésről, a központi költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, az illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag az élethez és az emberi méltósághoz való joggal, a személyes adatok védelméhez való joggal, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához való joggal vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogokkal összefüggésben vizsgálhatja felül, és ezek sérelme miatt semmisítheti meg. Az Alkotmánybíróság az e tárgykörbe tartozó törvényeket is korlátozás nélkül jogosult megsemmisíteni, ha a törvény megalkotására és kihirdetésére vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesültek.

[10] A jelen esetben az indítványt az Abtv. 27. §-a alapján nyújtották be. Az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pontján alapul. Ebben a hatáskörben felülvizsgálatra és megsemmisítésre korlátozottan van lehetőség.

[11] A panasz a tartalma szerint a jelen esetben azt kifogásolja, hogy a sérelmezett döntés a Tv-nek a különadó 98%-os mértékére vonatkozó szabálya alkalmazását a konkrét esetben lehetségesnek látta annak ellenére, hogy az nemzetközi egyezménybe ütközik. A Tv. a különadóra vonatkozó részében központi adónemről szól. Ilyen törvény csak akkor vizsgálható felül az Alaptörvény alapján, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó jogok sérelmét jelöli meg.

[12] A jelen esetben a bírói döntés központi adónem alkalmazásáról szól, ilyen bírói döntés ellen alkotmányjogi panasz nem nyújtható be az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdése, XIII. cikke, 28. cikke, Q) cikk (2) és (3) bekezdése sérelmére hivatkozva.

[13] Mivel az alkotmányjogi panasz nem felel meg a törvényben előírt feltételeknek, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján a panaszt visszautasította.

[14] 5. Az alkotmányjogi panasszal érintett ítélet felülvizsgálata iránt az alkotmányjogi panaszban foglaltak szerint eljárás van folyamatban a Kúria előtt.

[15] Az Abh. rendelkező részének 1. pontja megállapította, hogy a Tv. 2013. december 30-ig hatályban volt 10. §-a nemzetközi szerződésbe ütközik, ezért az a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a 8.K.27147/2013. szám alatt folyamatban lévő eljárásban, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen ügyben nem alkalmazható.

[16] Ezt követően a Kúria Kfv.VI.35.595/2012. szám alatt egy másik ügyben határozatot hozott a különadó megállapításának tilalmáról az Alkotmánybíróság határozata alapján.

Budapest, 2014. május 27.

Dr. Balogh Elemér s. k.,

tanácsvezető alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Pokol Béla s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Szívós Mária s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,

alkotmánybíró

Alkotmánybírósági ügyszám: IV/97/2014.