BH 2004.1.18 Valamely szerzői műnek oktatási segédkönyvvé nyilvánítása kérdésében a szakminisztérium dönt, annak megítélése azonban, hogy az adott esetben a szabad felhasználás törvényi előfeltételei megvalósultak-e, a bíróság hatáskörébe tartozik [1969. évi III. tv. *17. § (2) bek., 1/1994. (II. 3.) MKM r. 11. § (1) bek., 15. § (1) bek., 9/1969. (XII. 29.) MM r. 14. § (1) bek., Pp. 9. § (2) bek., 206. § (1) bek.].

A könyvkiadással foglalkozó alperes 1996 novemberében - 3000 példányban, 5900 forintos áron, díszkiadásban - megjelentette a "Hét évszázad magyar költői" című antológiát, amely R. M. 45 versét is tartalmazta. Az alperes a művek felhasználására nem kötött szerződést R. M. jogutódjával: a felperessel és szerzői díjat sem fizetett a számára.

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1996. szeptember 15-én értesítette az alperest, hogy - kérelmére, az általa mellékelt lektori vélemény alapján - felvette az antológiát az 1997/98. tanév oktatási segédkönyveinek jegyzékére; 1997. július 28-án azonban közölte az alperessel, hogy az 1998/99. tanév segédkönyvei között már nem fogja szerepeltetni, mert az "közvetlenül nem minősül az oktatáshoz szükséges szöveggyűjteménynek".

A minisztérium 1998. június 8-án a felperes jogi képviselőjéhez íntézett tájékoztató levelében intézkedését azzal indokolta, hogy a kiadvány nem teljesítette a segédkönyv elvárásait.

A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes jogsértést követett el, amikor a hozzájárulása nélkül jelentette meg jogelődje verseit, 60 000 forint jogdíj és kamata, valamint 200 000 forint nem vagyoni kár megfizetését igényelte.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy az antológia oktatási segédkönyv, ezért a szabad felhasználás körébe tartozik.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy a tankönyvvé nyilvánítás, a tankönyvtámogatás valamint az iskolai tankönyvellátás rendjéről szóló 1/1994. (II. 3.) MKM rendelet (a továbbiakban: R.) 11. §-a (1) bekezdésének valamint a 15. §-a (1) bekezdésének megfelelően az oktatási segédkönyvek jegyzékének elkészítésekor a minisztérium nem értesítette a szerző jogutódját, aki ez ellen jogorvoslattal sem élhetett. Mivel a minisztérium oktatási segédkönyvnek minősítette az antológiát, a versek megjelentetése a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 17. §-ának (2) bekezdése szerint szabad felhasználásnak minősül: nem szükséges a szerző (jogutódja) hozzájárulása, és a felhasználás díjtalan, így az alperes nem követett el jogsértést.

A másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét: megállapította a jogsértés tényét, és az alperest - a keresetben követelt összegű - szerzői díj megfizetésére kötelezte, a keresetet ezt meghaladóan elutasító rendelkezést pedig helybenhagyta. Indokolása szerint a R. 11. §-ának (1) bekezdése a segédkönyvekre vonatkozó "jegyzékkészítés" kötelezettségéről tesz említést, ennek kapcsán eljárási szabályokat nem ír elő; az érdekeltek bevonása nélkül, formális eljárás hiányában hozott "intézkedés" pedig nem köti a bíróságot, az a polgári per keretében felülbírálható. Érdemben vizsgálta tehát, hogy az alperes kiadványa oktatási célokat szolgálte, és a bizonyítás adatainak értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy e céloknak az nem felelt meg. Az antológia kiadása tehát nem tartozott a szabad felhasználás körébe, ezért a felperes megalapozottan igényelte a jogsértés objektív következményeinek alkalmazását. Nem találta alaposnak ugyanakkor a felperes kártérítés iránti igényét.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a keresetnek részben helyt adó rendelkezéseket támadta. Az elsőfokú bíróság döntésének helyességét hangsúlyozta, és kiemelte, hogy a R. 11. §-a értelmében a minisztérium hatáskörébe tartozott annak eldöntése, hogy a mű oktatási segédkönyv-e, a bíróság pedig e döntést nem bírálhatta felül. A szerzői jogi testület véleményének megfelelően az oktatási segédkönyv minősítését elsősorban a mű tartalma és nem a kivitele határozza meg. Független lektori vélemények igazolják, hogy a kiadvány oktatási céloknak megfelel; arra pedig nem áll rendelkezésre adat, hogy hány iskolában alkalmazzák segédkönyvként a kiadványt. A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a szerzői jogi szakértői véleményt, a tényállást pedig egyoldalúan, kizárólag a felperesre kedvező módon értékelte.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

Előre bocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 275. §-a (2) bekezdésének megfelelően a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, a felülvizsgálat tehát nem terjedt ki a felperes nem vagyoni kárigényét elutasító jogerős ítéleti rendelkezésre.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A perben azt a jogkérdést kellett a korábban eljárt bíróságoknak eldönteniük, hogy R. M. 45 versének a perbeli antológiában - a felperes hozzájárulásának hiányában és szerzői jogdíj fizetése nélkül - történt felhasználása jogsértést valósított-e meg, vagy pedig a szabad felhasználás körébe tartozott (amely esetben a felhasználás díjtalan, és ahhoz a szerző illetve jogutóda hozzájárulása szükségtelen). A felülvizsgálati kérelemben kifejtett érvelés szerint a másodfokú bíróság nem bírálhatta volna felül a szakminisztérium segédkönyvvé nyilvánító döntését, és nem vizsgálhatta volna tartalmilag azt a kérdést, hogy a mű oktatási céloknak megfelelt-e vagy nem; amennyiben viszont vizsgálhatta, megalapozatlanul és a bizonyítékokkal ellentétesen állapította meg azt, hogy a kiadvány nem felelt meg az oktatási céloknak.