BH+ 2012.9.379 I. A jogalkotó felelősségének feltételei a jogalkotással kapcsolatos hibákkal okozott károkért.

II.A bíró felelőssége a vádlott személyhez fűződő jogának megsértése miatt [Ptk. 349. §].

Az 1998. augusztus 19-én a X. számú főközlekedési úton bekövetkezett baleset miatt többen életüket vesztették, illetőleg többen súlyos sérüléseket szenvedtek. A balesetet B. J. szabálytalan előzési manővere indította el, amely a felperest is vészfékezésre kényszerítette és ennek következtében az általa vezetett, nyerges vontatóból és hozzákapcsolt félpótkocsiból álló járműszerelvény is fékezett, azonban a szerelvény becsuklott és gépes része áttért a menetirány szerinti bal oldalra. A Bíróság a 2002. április 9-én hozott ítéletében a felperest felmentette a halálos tömegszerencsétlenséget eredményező közúti baleset gondatlan okozásának vétsége miatt emelt vád alól. Az elsőfokú ítéletet a II. r. alperes - mint másodfokú bíróság - hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. A végzés meghozatalában a III. és a IV. r. alperesek részt vettek. Az újabb eljárásban az elsőfokú bíróság megállapította a felperes bűnösségét és 3 év 6 hónap fogház büntetést szabott ki, valamint a felperest 4 évre a közúti járművezetéstől eltiltotta. A II. r. alperes mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a büntetést enyhítette. Ennek a másodfokú ítéletnek a meghozatalában a III., IV. és V. r. alperesek vettek részt. A felperes a büntetését 2005. február 28-án kezdte meg. A jogerős ítélet ellen a Legfőbb Ügyészség, valamint a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő. A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az Alkotmánybíróság 2005. május 23-i határozata megállapította a Be. 360. §-ának (1) bekezdésének alkotmányellenességét, ezért a felperes bűnösségét megállapító elsőfokú ítélet ellen benyújtott fellebbezés tanácsülésen nem volt elbírálható. A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati kérelmét azért terjesztette elő, mert álláspontja szerint a Be. 21. §-a (3) bekezdésének helyes értelmezése szerint a másodfokú eljárásban kizárt bíró vett részt. A Legfelsőbb Bíróság a 2005. október 3-án hozott végzésével a felperes indítványát elutasította, a Legfőbb Ügyészség kérelmének helyt adva a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a II. r. alperest új eljárás lefolytatására utasította. A II. r. alperes mint másodfokú bíróság ezt követően az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a felperest a vád alól felmentette. A jogerős ítélet indokolása szerint relatív sebességtúllépés nem volt megállapítható, a karbantartási hiányosságoknak jelentős szerepe volt abban, hogy a nyerges vontató bebicskázott. Ráfutásos baleset nem jött létre, a követési távolság be nem tartását pedig nem lehetett a felperes terhére róni; más által okozott vészhelyzetben cselekedett, fékezése indokolt volt. Az Ítélőtábla a 2007. június 21-én hozott végzésével a döntést helybenhagyta. Időközben a Legfelsőbb Bíróság a végzésével a büntetés letöltését félbeszakította, ezért a felperest 2005. július 7. napjától szabadlábra helyezték.

A felperes a többször módosított keresetében kérte, hogy a bíróság az I. és a II. r. alpereseket kötelezze 18 150 000 forint kártalanítás és kártérítés megfizetésére. Az összegből 8 000 000 forint a keresetveszteség, 150 000 forint a Büntetés-végrehajtási Intézetben tartózkodás alatt felmerült kiadás és 10 000 0000 forint pedig a nem vagyoni kártérítés. A felperes a kárigénye alapjául a jogalkotással kapcsolatos mulasztásokra és hibákra is hivatkozott. A III., IV. és V. r. alperesekkel szemben a személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását és elégtétel adásra való kötelezést kért, utóbb ezt a kérelmét a II. r. alperessel szemben is előterjesztette.

Az I. r. alperes a kártalanítási igény jogalapját nem vitatta, a vagyoni kártalanítást részben tartotta alaposnak, a nem vagyoni kárigény tekintetében pedig a köztudomású sérelmeken túli körülmények bizonyítatlanságára hivatkozott. A kártérítési kérelem elutasítását kérte, utalt arra, hogy a kártérítési felelősség a jogalkotással kapcsolatban sem állapítható meg.

A II. r. alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem volt megállapítható a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése, illetőleg kirívóan súlyos jogalkalmazási vagy jogértelmezési tévedés. Nem volt hiba a másodfokú bírói tanács összetételében és az eljárás elhúzódása kapcsán sem.

A III., IV. és V. r. alperesek a kereset elutasítását kérték és a II. r. alperessel együtt a személyhez fűződő jog megsértésével kapcsolatos kereset jogalapját vitatták.

Az elsőfokú bíróság az ítéletében az I. r. alperest 1 800 000 forint nem vagyoni kártalanítás és 242 117 forint vagyoni kártalanítás, valamint az ezen összegek után 2007. november 9-től járó törvényes mértékű késedelmi kamatok megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I. r. alperessel szemben a kártalanítási igény részben alapos. 4 hónap és 8 nap fogvatartott idő figyelembevételével a rendelkező részben meghatározott nem vagyoni kártalanítás indokolt, a jövedelemkiesés mértékét pedig az elsőfokú bíróság 242.117 forintban állapította meg. Az elsőfokú ítélet szerint az I. és a II. r. alperesek egyetemlegesen nem marasztalhatóak, mert a velük szemben előterjesztett igények eltérő jogcímen alapulnak. Az I. és a II. r. alperessel szemben előterjesztett kártérítési kereset alaptalan. Az I. r. alperes a jogalkotásért nem perelhető, az alkotmányellenesnek ítélt jogszabállyal összefüggő, a Ptk. 349. §-ára alapított kárigényt a bíróságok elutasítják. A II. r. alperes terhére kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési tévedés nem állapítható meg. A fellebbezés tanácsülésen elbírálható volt, a másodfokú tanács összetétele is jogszerű. Az eljárás elhúzódása miatt sem kötelezhető a II. r. alperes kártérítésre. A III., IV. és V. r. alperesekkel szembeni kereset csak a bírósággal szemben terjeszthető elő, a bíró ugyanis nem a saját nevében jár el, tevékenysége a jogi személy magatartásának "tudható be". A II. r. alperes azonban nem sértette a felperes jó hírnevét, jogellenes, felróható magatartása nem állapítható meg.

A felperes fellebbezése és az I. r. alperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részítéletet hozott, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. alperessel szemben érvényesített 6 000 000 forint nem vagyoni kártalanítás megfizetése iránti kereseti kérelem vonatkozásában - a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - hatályon kívül helyezte és ebben a részben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította és az eljárási illeték viseléséről szóló rendelkezés megváltoztatása mellett egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A másodfokú bíróság a felperesnek a 27. számú előkészítő iratában tett nyilatkozata alapján úgy tekintette, hogy a nem vagyoni kártalanítás iránti igény 6 000 000 forint volt, ennek elbírálása körében azonban az elsőfokú döntés érdemben nem volt felülbírálható. A kártérítési igény elutasítása kapcsán a másodfokú bíróság arra utalt, hogy a felperes nem csak a jogszabály alkotmányellenességére, hanem az államnak a jogalkotással kapcsolatos a jogalkotásról szóló, korábban hatályban volt 1987. évi XI. törvény 17-18. és 44-45. §-aiban foglalt kötelezettségei elmulasztására is hivatkozott, azonban ezeknek a kötelezettségeknek az állam nem az alanya, nem is jogalkotó, a jogszabály rendelkezése folytán bekövetkező károsodás pedig nem keletkeztet polgári jogviszonyt a jogalkotó és a károsult között, és a bíróság nem is állapíthatja meg, hogy a jogalkotó a jogalkotás sérelmezett elmulasztásával jogellenességet követ el. A másodfokú bíróság szerint nem róható a II. r. alperes terhére, hogy korábban a fellebbezést tanácsülésen bírálta el és nem felel azért sem, hogy a felperes mikor kapta meg behívóját a szabadságvesztés letöltésére. A Be. 21. § (3) bekezdés korabeli c) pontját a bíróságok eltérően értelmezték, emiatt a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma kifejtette álláspontját, és ez alapján, továbbá a módosító jogszabály indokolása alapján megállapítható, hogy a hatályon kívül helyező határozatokban részt vett bíró nincs kizárva a megismételt eljárás alapján hozott ítélet felülbírálatából. A másodfokú bíróság kiemelte azt is, hogy a felperes korábbi, a követési távolság hiányára alapított büntetőjogi felelősségre vonásának volt előzménye. A másodfokú részítélet szerint nem volt kizárt a Ptk. 344. §-a (1) bekezdésének alkalmazása. A III., IV. és V. r. alperesek tekintetében a Ptk. 84. §-ának (1) bekezdésében írt objektív szankciók esetén megállapítható a bíróság felelőssége, azonban az eljárási szabályok kereteit meghaladó, sértő, megalázó, személyeskedő megjegyzések esetén a bíró közvetlenül perelhető. A másodfokú bíróság hivatkozott arra is, hogy a bírók kötelezettségeire vonatkozó korábban hatályos jogszabály rendelkezését figyelembe véve sem állapítható meg, hogy a III., IV. és V. r. alperesek jogellenes magatartást tanúsítottak.