BH 2011.3.83 Önkormányzati beruházásban megvalósított szennyvízcsatorna hálózat kiépítéséhez kapcsolódó áfa-levonás vizsgálata a régi és az új Áfa. tv. alapján [1992. évi LXXIV. tv. 30. §, 2007. évi CXXVII. tv. 269. §, 1991. évi XVI. tv. 1. §].

A felperesi önkormányzat 2005. szeptember 16. napján kötött vállalkozási szerződés alapján kezdte meg a település szennyvízcsatorna hálózatának kialakítását. A képviselő testület döntése értelmében a szennyvízcsatorna hálózatot az önkormányzat vízi közműveket üzemeltető szervezete fogja működtetni, melynek jogállása: önálló jogkörrel nem rendelkező önkormányzati intézmény, önálló adószáma nincs. A felperes 2008. I. negyedévében benyújtott általános forgalmi adóbevallásában a szennyvízcsatorna építéséhez kapcsolódó két, 2007. szeptember 28., illetve október 1-jei keltezésű számla áfa-tartalmát kívánta levonásba helyezni.

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2008. I. negyedévére vonatkozóan általános forgalmi adót érintő bevallások utólagos vizsgálatát végezte kiutalás előtti ellenőrzés keretében, melynek eredményeként határozatával a felperes terhére 23 097 000 Ft áfa adókülönbözetet állapított meg, amelyből 22 641 000 Ft-ot jogosulatlan visszaigénylésnek minősített; egyidejűleg rendelkezett 1 132 000 Ft adóbírság előírásáról.

Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában megállapította, hogy a felperes sem az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: régi Áfa. tv.), sem az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: új Áfa. tv.) rendelkezése értelmében adólevonási jogát nem gyakorolhatta.

A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy nem sértette meg az új Áfa. tv. 269. § (5) bekezdését, esetében az új Áfa. tv. 269. § (1) bekezdése igénybevétele nem mellőzhető. Az adólevonási jog személyi és tárgyi feltételei fennálltak (számla, számla kiegyenlítése, adóköteles bevételszerző tevékenység). Az alperes nem vette figyelembe, hogy a felperesi önkormányzat vízi közműveket üzemeltető szervezete volt a beruházó. A felperes a rendeltetésszerűen használatba vett közművagyonát bérbeadás útján hasznosítja. A felperes egyéb ingatlan bérbeadással bejelentkezett az áfa-körbe. Az alapító okirat alapján nincs vagyonátengedés az önkormányzat és a részben önálló költségvetési szervek között.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a régi Áfa. tv. 5. § (3) bekezdése alapján a felperes tevékenysége nem minősült gazdasági tevékenységnek. A koncesszió körében hivatkozott a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény (továbbiakban: Koncesszió tv.) 1. § (1) bekezdés d) pontjára. A perbeli tevékenységet a régi Áfa. tv. 4/A. § (7) bekezdésére és a koncessziós szerződéskötés lehetőségére figyelemmel, a régi Áfa. tv. 30. § (1) bekezdés szerinti tárgyi adómentes tevékenységnek kell tekinteni, ezért a 33. § (1) bekezdés a) pontja alapján nem vonható le az előzetesen felszámított adó.

Kifejtette, hogy a 2007. december 31. napjáig hatályban lévő rendelkezések alapján az önkormányzat által megvalósított beruházásokhoz kapcsolódó általános forgalmi adó nem vonható le, ugyanakkor a közmű átadásáért, koncesszióba adásáért esetlegesen beszedett díjakat nem terheli áfa-fizetési kötelezettség. Utalt átmeneti rendelkezésként az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról rendelkező 2003. évi XCI. törvény (továbbiakban: Módosító tv.) 211. § (20) bekezdésére, amely 2004. január 1. napjáig odaítélt államháztartási támogatás igénybevétele esetén lehetővé tette a beruházáshoz kapcsolódó áfa levonását. A perbeli esetben azonban a felperes maga sem hivatkozott ilyen állami támogatás felhasználására.

Az új Áfa. tv. 6. §-a szerint már fő szabályként levonható a közműberuházásokhoz kapcsolódó áfa. A régi és az új Áfa tv. rendelkezései ellenmondására építette be a jogalkotó az új Áfa. tv. 269. § (5) bekezdését, amely korábban le nem vonható adó utólagos levonását tette lehetővé egy későbbi adó-megállapítási időszakban a fizetendő adó mértékéig.

Az elsőfokú bíróság a vízi közmű társulatok által megvalósított csatorna beruházás utáni forgalmi adó levonása körében hivatkozott a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága BH 2009/129. számú eseti döntésében kifejtettekre is.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítélete ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének történő helyt adást, vagy a megyei bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. Továbbra is arra hivatkozott, hogy a közszolgáltatást maga az önkormányzat végzi részben önálló költségvetési szerv útján, erre figyelemmel a felperes esetében a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. tv (továbbiakban: Vgt. 9. § (1) és (2) bekezdései nem alkalmazandók. Az áfa-levonás formai és tartalmi feltételeinek megfelelt (számla, teljesítés, adóköteles tevékenység). Az önkormányzatnak nem kötelezettsége a vízi közmű átadása. Az üzemeltető költségvetési szerv nem végez közhatalmi tevékenységet, így a törvényi tilalom rá nem vonatkozik, ezért adóalany lehet. A tevékenység gyakorlásának átengedése nem valósul meg, hanem a közszolgáltató az önkormányzat, így az áfa alanya is a közszolgáltató marad. Hivatkozott továbbá arra, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 3. § (3) bekezdését, 206. § (1) bekezdését, 221. § (1) bekezdését.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a régi Áfa. tv. alapján a perbeli tevékenység tárgyi adómentes tevékenységnek minősült. Az önkormányzat saját maga vagy költségvetési intézménye útján nem üzemeltetheti a vízi közművet.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a tényállást teljes körűen feltárta, az ügyben alkalmazandó valamennyi jogszabályhelyet felhívta, és azok helyes értelmezésével hozta meg döntését, a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelése nem tapasztalható. A felperes áfa levonási jogát vizsgálta mind a régi, mind az új Áfa. tv. szabályai alapján.