BH 2009.4.129 A víziközmű társulatok által megvalósított csatornaberuházás utáni forgalmi adót az önkormányzat nem igényelheti vissza, a víziközművek üzemeltetésre való átadása nem minősül áfa adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységnek [1992. évi LXXIV. tv. 4/A. §; 2003. évi XCI. tv. 211. §].

Az adóhatóság a felperesnél 2004. szeptember-október hónapokra, és 2005. január, március, április, május hónapokra általános forgalmi adó adónemben kiutalás előtti ellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a felperes terhére hét db elsőfokú határozatával adókülönbözetet állapított meg, amely jogosulatlan adó-visszaigénylésnek minősült, továbbá kötelezte az adókülönbözet 5%-ának megfelelő adóbírság megfizetésére.

A felperes P. település szennyvízcsatornázása, és szennyvíztisztítása érdekében 2004. június 23-án társberuházói szerződést kötött a P. Csatornaberuházó Vízi közmű Társulattal.

Megállapodtak, hogy a beruházást az ÖKOTÁM 2000 beruházási rendszer keretében valósítják meg. A pénzügyi forrást a P. Csatornaberuházó Vízi közmű Társulat az ÖKOTÁM Alapítvány támogatásával felvételre kerülő hitelből teremtik elő. A vízi közmű társulat a hitelszerződést 2004. szeptember 3-án kötötte meg a HVB Bankkal.

A társberuházók fővállalkozói szerződést kötöttek 2004. június 23.-án a G. Kft.-vel, a település szennyvízcsatorna há­lózatának és szennyvíztisztító telepének megvalósítására.

A felperes a beruházáshoz kapcsolódóan a fővállalkozó által kiállított számlák általános forgalmi adó tartalmát 2004. szeptember-október havi, és 2005. január, március, április, május havi általános forgalmi adó bevallásában szerepeltette és azokat visszaigényelte. A számlák, tartalmuk szerint P. település szennyvízcsatorna hálózat és telep kivitelezési munkáinak részszámlái.

P. Község Önkormányzat Képviselő-testülete 2006. március 29-én költségvetési szervként létrehozta a P. Község Önkormányzatának Vízi Közműveket Üzemeltető Intézményét, rész-jogkörű, részben önálló jogi személyként, amely azonban önálló bankszámlával, és adószámmal nem rendelkezett.

A felperes a fővállalkozóval (G. Kft.) 2004. július 7-én kötött szerződés alapján, közterületei nem közlekedés céljára történő felhasználásáért díjat számított fel 50 Ft/m2/nap, raktározás, tárolás, irodabérlet céljára 250 Ft/m2/nap, föld lerakásra alkalmas depónia céljából 1000 Ft/m2/nap nettó összegben. Az önkormányzat a közterület-használati díjról számlát állított ki, amelynek általános forgalmi adó tartalma volt.

Az ellenőrzés megállapította, hogy a csatorna-beruházás megkezdésének időpontja 2004 volt. Ebben az évben az önkormányzat a beruházás megvalósítása érdekében a központi költségvetéstől támogatást nem kapott, a víziközmű társulatok által felvett állami kölcsönhöz kapcsolódó kamattámogatás címzettje nem az önkormányzat volt. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 4/A. § (1) bekezdés b) pontja értelmében az önkormányzat tulajdonát képező vízi közművek üzemeltetésre való átadása nem minősül áfa adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységnek, így az önkormányzatnak a beruházás után nem keletkezik adólevonási joga.

A közterület-használati díj kapcsán megállapította, hogy a közút területének egyéb nem közlekedési célú elfoglalása, mint értékesített szolgáltatás az SZJ-75.13.140 szállítás és hírközlés közigazgatási tételbe sorolandó, tárgyi adómentes, ezzel szemben a felperes 25%-os általános forgalmi adó tartalommal vette figyelembe.

A bírság tekintetében az adóhatóság kivételes méltánylást érdemlő körülményként vette figyelembe, hogy a közmű beruházás elhatározásának időpontjában más szabályozási háttér volt hatályban és ezért minimálisra csökkentette a bírság mértékét.

A fellebbezés folytán eljáró alperesek, mint másodfokú hatóságok a külön-külön meghozott öt, illetve két határozatukkal az elsőfokú határozatokat az indokolás kiegészítésével helybenhagyták.

Az alperesek határozataik indokolásában hangsúlyozták, hogy az önkormányzat saját maga vízi közmű üzemeltetési szolgáltatást a polgármesteri hivatal útján nem végezhet. A lényegi kérdés nem az önkormányzat adóalanyisága, hanem, hogy a beruházás megfelel-e 2003. évi XCI. törvény 211. § (20) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezésnek. A vízi közmű társulatok által kapott támogatást pedig, nem lehet olyannak tekinteni, mint hogyha azt az önkormányzatok kapták volna.

A közterület-használati díjjal kapcsolatosan megállapította, hogy a munkavégzés jellege szükségessé tette a vállalkozó részére a munkaterület biztosítását, ezt pedig az önkormányzat nem tehette meg közterület díj ellenében történő átengedéssel.

A felperes kereseteiben a határozatok hatályon kívül helyezését kérte. Az elsőfokú bíróság a pereket egyesítette.

Az alperesek kérték a keresetek elutasítását, és fenntartották a határozataikban foglaltakat.

Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperesek módosított határozatait - az elsőfokú határozatokra is kiterjedő hatállyal - hatályon kívül helyezte, és az alpereseket új eljárás lefolytatására kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a 2004. január 1. napjától hatályos Áfa. tv. 4/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján nem minősül adóalanynak a helyi önkormányzat olyan vagyon, vagyonértékű jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése tekintetében, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerződést lehet kötni. Az önkormányzat, mint beruházó azonban a perbeli esetben nem közhatalom gyakorlásával végezte a tevékenységét. Az Áfa. tv. 4/A. § (1) bekezdés g) pontja (Sic!) a vitatott számlák tekintetében nem alkalmazható, hiszen az már létrejött vagyon működtetésére vonatkozik.

Kifejtette, hogy az Áfa. tv. 4/A. § (1) bekezdés g) pontja, valamint (7) bekezdése alapján is megállapítható lenne a felperes áfa-levonásának jogszerűsége.

A felperes nem koncessziós szerződés keretén belül működteti a vízi közműveket, nem valósul meg a tevékenység gyakorlásának átengedése. Ezért az általános szabályokat kell alkalmazni, és a felperes az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdés szerint adóalanynak minősül.

Az elsőfokú bíróság a G. Kft. felé kiállított számlákkal kapcsolatban hivatkozott a közutakról szóló 1988. évi I. törvény (továbbiakban: Kkt.) 33. §, 37. §-ra, mely szerint a helyes besorolás Szj. 75.13.14. lett volna. Megállapította, hogy tárgyi adómentes szolgáltatásról lévén szó, a számlákon áfát feltüntetni jogszabálysértő, erre a felperes nem volt jogosult. E körben tehát e felperes keresetét nem találta megalapozottnak.