EH 2001.494 Az egyösszegű kárpótlás feltétele a jogosultság mellett a sérelmet elszenvedő halálának okirattal történő bizonyítása [1992. évi XXXII. tv. 2. § (1) bek. d) pont, 111/1992. (VII. 1.) Korm. r. 1. § (2) bek.].
A felperes kárpótlási kérelmet nyújtott be féltestvére néhai K. Hundel (Edit) életének elvesztése miatt. Az adatlapon a felperes a sérelmet szenvedő elhalálozásának időpontjaként 1944. július hónapot, helyeként Auschwitzot jelölte meg. Kérelme indokolásaként előadta, hogy néhai apai féltestvérét a gettóból Kecskeméten át Auschwitzba vitték, ahol meghalt. Becsatolta az Izraeli Magyar Bevándorlók Egyesülete Országos Központjának igazolását, miszerint K. Hundelt megjelölt több testvérével együtt 1944-ben deportálták és ott meggyilkolták. A rokoni kapcsolatot a felperes a saját és K. Edit születési anyakönyvi kivonatával igazolta.
Az alperes határozatával a felperes kárpótlási kérelmét elutasította azzal az indokolással, hogy a felperes a sérelmet szenvedett anyai ági féltestvére és az előadott életvesztés esete nem tartozik az 1997. évi XXIX. törvénnyel módosított, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvényben (a továbbiakban: Kpt.) meghatározott kárpótlásra jogosító jogcímek hatálya alá.
A felperes a keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát kérte és elsődlegesen annak megváltoztatásával kárpótlás megítélését, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezésével az alperes új eljárásra történő kötelezését. Álláspontja szerint a jogalkotó a kárpótlásra jogosultak köréből a féltestvéreket nem akarta kizárni, ezért kárpótlásra jogosultak körébe tartozik. Néhai féltestvére deportálás ideje alatt halt meg, mely nevesített kárpótlási jogcím.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a Kpt. 2. § (3) bekezdése a kárpótlásra jogosultak között a testvért is felsorolta. Megítélése szerint a mindkét szülőre kiterjedő közös felmenő kikötésének hiányában a testvér fogalma alatt a féltestvér is értendő. A 111/1992. (VII. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 1. § (2) bekezdése értelmében a rokoni kapcsolat tényét, továbbá a sérelmet elszenvedő halálát okirattal kell bizonyítani. A felperes ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, mivel a mellékelt okiratok az elhalálozás tényét, annak idejét, a szabadságelvonás tényét kétséget kizáróan nem igazolták, ennek hiányában a kárpótlási jogosultságát megállapítani nem lehetett.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést és annak megváltoztatásával kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatalát kérte. Előadta, hogy a rokoni kapcsolatot születési anyakönyvi kivonatokkal igazolta, a sérelem bekövetkeztét pedig egy erre feljogosított szerv tanúsította. Bejelentette, hogy másik féltestvére életének elvesztése miatt az alperes az egyösszegű kárpótlásra való jogosultságát megállapította.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezést a Pp. 256/A. § (1) bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság a tényállást teljeskörűen feltárta és abból megalapozott jogkövetkeztetést vont le a kárpótlásra való jogosultság bizonyítottságának hiányára. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kialakult bírói gyakorlat alapján a féltestvért a Kpt. alkalmazásakor kárpótlásra jogosult személynek kell tekinteni, amennyiben az egyéb feltételek fennállnak.
A Vhr. 1. § (2) bekezdése megkívánja, hogy a rokoni kapcsolat tényét, továbbá a sérelmet elszenvedő halálát okirattal bizonyítsák. A felperes a rokoni kapcsolat tényét születési anyakönyvi kivonattal igazolta, a kárpótlásra jogosultság további feltételét, a sérelmet elszenvedő halálát azonban hitelt érdemlő dokumentummal nem tudta bizonyítani. A Kpt. 2. § (1) bekezdés d) pontja alapján egyösszegű kárpótlás jár az élet elvesztéséért, ha a sérelmet szenvedett a deportálás ideje alatt halt meg. A felperes féltestvérének deportálás ideje alatti életelvesztését okirat (holtnak nyilvánító végzés, halotti anyakönyvi kivonat) nem bizonyítja. Az Izraeli Magyar Bevándorlók Egyesülete Országos Központja a felperes nyilatkozata alapján állította ki az igazolást a felperes hét testvérének 1944-ben történt deportálásáról és meggyilkolásáról. Ez az igazolás a Pp. 195. § (1) bekezdésében foglaltak alapján - mivel a felperes előadásán alapult - csak az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét bizonyította. Erre tekintettel nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a kárpótlásra jogosultságot megalapozó tények bizonyítottsága hiányában a keresetet elutasította.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf. II. 35. 633/1999. sz.)