BH 2006.2.57 Jogellenesen jár el a hitelintézet, ha nem ellenőrzi, hogy az azonnali beszedési megbízással érvényesített összeg megfelel-e az ítéletben szereplő marasztalásnak, a határozat végrehajtható-e és a beszedési megbízást az ítéletben szereplő jogosult vagy annak igazolt képviselője nyújtotta-e be [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 529. § (1) bek.; Vht. 6. § (2) bek.; 9/2001. (MK 147.) MNB rend. 19-23. §].

Az irányadó tényállás szerint a megyei bíróság 2000. április 19-én meghozott ítéletében a felperest 8 647 000 Ft tőke, a tőketartozás részösszegeinek az ítéletben megjelölt mértékű kamatai, valamint 918 820 Ft perköltség megfizetésére kötelezte a B. Kft. javára. A másodfokú bíróság 2002. február 7-én kelt ítéletével ezt az ítéletet helybenhagyta és jelen per felperesét az ellenérdekű fél részére 100 000 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Sz. T. mint a B. Kft. jogutódja a fentebb írt végrehajtható határozaton alapuló követelésének érvényesítésére 2002. március 27-én 36 077 695 Ft tekintetében nyújtott be azonnali beszedési megbízást a felperes alperesnél vezetett bankszámlája ellen, majd ugyanezen ítéletekre hivatkozással 2002. április 16-án 27 358 282 Ft, 2002. november 18-án pedig 38 210 497 Ft tekintetében ismételten inkasszót nyújtott be. Az alperes 2002. március 28-a és 2002. április 23-a között összesen 36 398 212 Ft-ot, 2002. november 18-án 5 387 699 Ft-ot, 2002. november 21-én - annak ismeretében, hogy a felperes a levonásokat jogosulatlannak tartja - további 67 626 Ft-ot emelt le a felperes számlájáról és utalt át a jogosult bankszámlája javára. A felperes feljelentése alapján 2002. november 21-én a városi rendőrkapitányság csalás bűntette miatt ismeretlen tettes ellen nyomozást rendelt el és ugyanezen a napon Sz. T. az inkasszót visszavonta. A megyei bíróság ítéletében 5 536 662 Ft megfizetésére kötelezte Sz. T.-t a felperes javára arra hivatkozással, hogy az inkasszó alapjául szolgáló ítéletekben megjelölteket alapul véve az alperest nem illette meg a felperes számlájáról 2002. április 23-ig levont összegekből összesen 81 337 Ft és ezzel az összeggel, valamint a 2002 novemberében levont 5 387 699 Ft-tal és 67 626 Ft-tal a Sz. T. jogalap nélkül gazdagodott. A másodfokú bíróság ezt az ítéletet helybenhagyta.

A felperes jelen perben előterjesztett keresetében a számlájáról 2002. november 18-án leemelt 5 387 699 Ft tőke és ennek 2002. november 19. napjától járó kamatai tekintetében kérte az alperesnek mint számlavezető bankjának marasztalását szerződésszegésből eredő kártérítés címén annak kimondása mellett, hogy az alperes felelőssége egyetemleges Sz. T. - a hivatkozott más perben meghozott ítéletekben rögzített - felelősségével. A felperes álláspontja szerint az alperesnek kellő gondosság mellett észlelnie kellett volna, hogy ugyanazon ítélet alapján kerül sor ismételt levonásra. Az alperes arra hivatkozással, hogy az inkasszót csak formai szempontból kellett vizsgálnia, a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 2004. november 10-én meghozott ítéletében 5 387 699 Ft tőke és ennek 2002. november 19. napjától járó kamatai tekintetében marasztalta az alperest. Megállapította, hogy az alperes felelőssége fenti tartozás megfizetéséért egyetemleges Sz. T.-nak a megyei bíróság ítéletében meghatározott felelősségével. Kötelezte az alperest 100 000 Ft perköltség megfizetésére a felperes javára és 323 300 Ft illeték megfizetésére a Magyar Állam javára.

Az elsőfokú bíróság a pénz- és elszámolás-forgalom, valamint a pénzfeldolgozás szabályairól szóló 9/2001. (MK 147.) MNB rendelkezés (a továbbiakban: MNB rendelkezés) szabályainak alapulvételével rámutatott arra, hogy a megkívánt alaki kellékeknek megfelelt az összes benyújtott inkasszó. Az volt azonban az álláspontja, hogy a bankszámla-szerződés megbízási típusú jogviszonyt hoz létre és az alperesnek mint megbízottnak kellő gondossággal kell eljárnia. A 2002. november 18-án benyújtott inkasszót nem csak alaki, formai szempontból kellett volna az alperesnek vizsgálnia. Tekintettel az összeg nagyságára, valamint arra, hogy az inkasszó jogosultja magánszemély, az alperestől elvárható lett volna, hogy a kétszeres behajtás elkerülése érdekében az inkasszót tartalmilag is vizsgálja, kellő gondosság mellett észre kellett volna vennie, hogy fél éven belül ugyanazon ítélet alapján kétszer került benyújtásra az inkasszó. Az alperes azonban még a felperes 2002. november 18-ai figyelmeztetése után sem volt hajlandó ilyen tartalmi vizsgálatra, sőt az alperes ugyanazon jogtanácsosa minősítette teljesíthetőnek a 2002. november 18-ai inkasszót, aki a 2002. március 28-ai inkasszó vizsgálatát is elvégezte. Mindez bizonyítja, hogy az alperes nem tanúsított kellő gondosságot. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 318. § (1) és 339. §-ára alapította az ítéletét és utalt a BH 1996/436. és 1995/531. szám alatt közzétett jogesetekre.

Az alperes fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és az alperest 167 500 Ft másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte a felperes javára.

A másodfokú bíróság tényként állapította meg a 2002. november 18-ai inkasszó mellékleteként csatolt elszámolás és az 1994. évi LIII. tv. (a továbbiakban: Vht.) 6. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti jogosulti nyilatkozat ösz-szevetése alapján, hogy Sz. T.-nak a 2002. november

18-ai inkasszó benyújtásakor az volt az álláspontja, hogy 2002. november 25-éig számolva őt 73 millió forinton felüli összeg illeti meg, amely összegből csak 36 398 212 Ft-ot kapott kézhez. Nem kétszeres behajtásra irányult tehát az inkasszó, hanem a különbözeti összeget kívánta érvényesíteni, Sz. T. részéről tehát semmiféle megtévesztésre utaló magatartás nem történt.

A jogerős ítélet szerint az alperesnek mint a számlatulajdonossal megbízási szerződésben álló számlavezetőnek a megbízási szerződésből eredő együttműködési kötelezettsége körében nemcsak formailag, hanem tartalmilag is vizsgálnia kellett az inkasszót. Számítást kellett volna végeznie annak megállapítása érdekében, hogy Sz. T.-t az inkasszó benyújtásának időpontjában valóban megilleti-e a 73 millió forintot meghaladó összegű követelés. Amennyiben az alperes - holott ez tőle elvárható lett volna - ezt nem tekintette feladatának, akkor meg kellett volna követelnie Sz. T.-tól, hogy a 73 millió forintot meghaladó összegű követelés fennállásának alátámasztására csatoljon szakértői véleményt. Észlelnie kellett volna a késedelmi kamatszámítás terén kellő jártassággal rendelkező alperesnek az átlagos gondosság keretében, hogy az inkasszó alapjául szolgáló ítélet nem kamatos kamat megfizetésére, hanem késedelmi kamat megfizetésére kötelezte a felperest, illetve ha ezt nem észlelhette, fel kellett volna hívnia a jogosultat, hogy álláspontját igazságügyi szakértő véleményével támassza alá. Ennek elmulasztása esetén pedig meg kellett volna tagadnia az inkasszó teljesítését. A felperest egyébként az MNB rendelet 21. § (3) bekezdése szerint is terhelte a késedelmi kamat kiszámításának kötelezettsége. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság arra az álláspontra jutott, hogy az alperes együttműködési kötelezettségét - "amely a késedelmi kamat kiszámítását jelentette volna adott helyzetben" - az alperes megszegte, nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható volt.