BH 2020.3.87 Zajkibocsátási határérték megállapítására csak reprodukálható és mérhető zajforrások esetén van mód [284/2007. Korm. r. (Kormányrendelet) 2. §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] Törökbálint Város jegyzője, kijelölt elsőfokú hatóság VI/1665-2/2017. számú határozatában a Kft.-t, mint a Biatorbágy Város Önkormányzatának tulajdonában álló biatorbágyi ... helyrajzi szám alatt üzemelő Sportcentrum vagyonkezelőjét zajvédelmi határérték betartására kötelezte. A határértéket nappal 50 dB-ben, éjjel pedig 40 dB-ben rögzítette, melyet zajkibocsátási pontokra is lebontott a határozat rendelkező részében foglalt előírások mellett. A határozat indokolása szerint a hatóság bejelentés alapján eljárva, de hivatalból rögzítette, hogy a Kft. elmulasztotta a határérték megállapítását kérni az ingatlanra, ezért a 284/2007. (X. 29.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 11. § (3) bekezdése alapján intézkedett.

[2] A felperes fellebbezése alapján alperes a PE-06/KTF/25843-2/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot megsemmisítette. Az alperes a határozat indokolása szerint a közigazgatási iratanyagban megtalálható szakértői bizonyítás, valamint zajmérési jegyzőkönyv alapján rögzítette, hogy az érintett telephely nem rendelkezik telepített környezeti zajforrással, berendezéssel. Emiatt a zajkibocsátásokra (labdajátékból származó zaj- és hang) annak nem reprodukálható jellege miatt a határértéket megállapítani nem lehet. Az alperes hivatkozott a Kúria 3/2014. számú közigazgatási elvi határozatára, valamint a Kormányrendelet 2. § j) pont jb) alpontjára, kiemelve, hogy ilyen típusú szabadidős zajforrások vonatkozásában határértéket megállapítása fogalmilag nem lehetséges. Az alperes utalt arra is, hogy a Sportcentrum működéséből adódó zavaró zajhatások esetében a környezetvédelmi hatóság eljárni nem tud, az ügyben a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) birtokvédelmi szabályai az irányadók.

A kereseti kérelem és az alperesi ellenkérelem

[3] Felperes keresetében az alperesi határozat felülvizsgálatát és az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését, valamint az elsőfokú hatóság új eljárás lefolytatására történő kötelezését kérte. A felperes kiemelte, hogy a Kormányrendelet 10. § (1) bekezdése szerint a szabadidős zajforrásokra is kiterjed a Kormányrendelet szerinti intézkedési kötelezettség. A 10. § (1) bekezdés szabálya alapján a szabadidős zajforrásra vonatkozóan a tevékenység megkezdése előtt a környezeti zaj- és rezgésforrás üzemeltetője köteles a hatóságtól környezeti zajkibocsátási határérték megállapítását kérni. Utalt a Kormányrendelet 2. § j) pont jb) alpontjára is, melynek értelmében az olyan szabadidős zajforrásból származó zaj, amelyre jellegéből adódóan határértéket megállapítani nem lehet, azonos körülmények között nem ismételhető és érzékszervi észleléssel megállapíthatóan a hatásterületen élő lakosság nyugalmát zavarja, veszélyes mértékű környezeti zajnak minősült. A felperes hivatkozott arra is, hogy az alperes a tényállást hiányosan állapította meg, indokolása nem felelt meg a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. § (1) bekezdésének, tekintve, hogy nem tartalmazta a Sportcentrum leírását és az ott végzett tevékenységeket.

[4] Az alperes ellenkérelmében határozati indokai alapján a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú ítélet

[5] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 12.K.28.454/2017/9. számú ítéletében az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az elsőfokú bíróság a keresetet alaposnak találta. Az ügyben alkalmazandó jogi kereteket a Kormányrendelet 2. § h) és j) pontjának, 3. § (1) bekezdésének és 10. § (1) és (2) bekezdéseinek szabályaira alapította. Az iratokból rögzítette, hogy az elsőfokú közigazgatási szerv a zajkibocsátási határértékeket a 27/2008. (XII. 3.) KvVM-EüM együttes rendelet 1. számú mellékletének 1. pontja alapján határozta meg. Hivatkozott az igazságügyi szakértői véleményre, mely szerint futballpályán a futballozásból eredő zajszintek mindhárom vizsgált időszakban meghaladták a veszélyes mértékű környezeti zaj szintjét. Megállapította, hogy a veszélyes mértékű környezeti zaj olyan szabadidős zajforrásból származó volt, amelyre jellegéből adódó határértéket megállapítani nem lehet, mert azonos körülmények között nem ismételhető, de érzékszervei érzékeléssel megállapítható és a hatásterületen élő lakosság nyugalmát zavarja. Az első fokon eljárt bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a Kormányrendelet 10. § (2) bekezdésében foglaltakat is, mivel az elsőfokú közigazgatási szervnek kérelem benyújtására kellett volna kötelezni a Sportcentrum üzemeltetőjét, illetőleg a 17. § (1) bekezdése alapján intézkedési terv benyújtására is kötelezett volt.

Az alperesi felülvizsgálati kérelem és a felperesi ellenkérelem

[6] A felülvizsgálati kérelem elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatására és a keresetet elutasító ítélet meghozatalára, másodsorban a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az első fokon eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való kötelezésére irányult. Az alperes elsődlegesen felhívta a Kormányrendelet 10. § (1) és (2) bekezdései, valamint 11. § (3) bekezdése szabályait. Ezen utóbbi értelmében, ha a környezetvédelmi hatóság olyan tények birtokába jut, amely kibocsátási határérték megállapítását teszi szükségessé, akkor hivatalból indult eljárás keretében megállapítja a kibocsátási határértéket és az üzemeltetőt az eljárás lefolytatásához szükséges adatok szolgáltatására kötelezi. Az alperes kiemelte, hogy az elsőfokú hatóság a Kormányrendelet 11. § (3) bekezdésében biztosított hatáskörében járt el és döntése a korábban becsatolt igazságügyi zajvédelmi szakvéleményen alapult. Az alperes álláspontja szerint - a Kormányrendelet 18. § a) pontjára figyelemmel, valamint 17. § (1) bekezdéséből következően - csak azon szabadidős zajforrások tekintetében lehet eljárni, amelyek esetében zajkibocsátási határérték megállapításának van jogi alapja. Az alperes továbbra is arra hivatkozott, hogy a sportpályán folyó tevékenység olyan szabadidős zajforrás, amelyből származó zaj azonos körülmények között nem ismételhető, nem reprodukálható, ezért arra zajkibocsátási határértéket nem lehet megállapítani. A zajkibocsátási határérték hiányában értelemszerűen határérték-túllépésről sem lehet szó. Az alperes hivatkozott a Kúria 3/2014. közigazgatási elvi döntésére is, amelyben kimondta, hogy a Kormányrendelet 10. §-a üzemi vagy szabadidős zajforrásokra vonatkozó szabályok körében környezeti határérték megállapítását lehetővé tevő szabályokat tartalmaz, de más szabadidős zajforrások vonatkozásában a határértéket megállapítani nem lehet. Az alperes szerint az ügyben a jogi problémát a szabadidős zaj nem reprodukálható mértéke jelenti. Kiemelte, hogy a zajvédelemre vonatkozó környezetvédelmi jogszabályok nem tartalmaznak rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a határértékkel nem jellemezhető veszélyes mértékű zajokozás esetén a környezetvédelmi hatóság fellépjen a tilalom érvényesítése érdekében. Az ügyben annak is jogi jelentősége van az alperes szerint, hogy a Sportcentrum telepített zajforrással nem rendelkezik, így más jogalapon sincs intézkedési kötelezettsége. Az alperes megismételte, hogy jogi álláspontja szerint az ügy a Polgári Törvénykönyv birtokvédelmi szabályai alapján bírálható el.