32003R2245[1]

A Bizottság 2245/2003/EK rendelete (2003. december 19.) a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletének a juh- és kecskefélék fertőző szivacsos agyvelőbántalmainak ellenőrzése tekintetében történő módosításáról

A Bizottság 2245/2003/EK rendelete

(2003. december 19.)

a 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet III. mellékletének a juh- és kecskefélék fertőző szivacsos agyvelőbántalmainak ellenőrzése tekintetében történő módosításáról

AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre,

tekintettel az egyes fertőző szivacsos agyvelőbántalmak megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 2001. május 22-i 999/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre [1] és különösen annak 23. cikke első bekezdésére,

mivel:

(1) A 999/2001/EK rendelet megállapítja a juh- és kecskefélék fertőző szivacsos agyvelőbántalmának (TSE) ellenőrzésére vonatkozó szabályokat.

(2) A TSE-re irányuló vizsgálatok során kapott eredmények értelmezésének megkönnyítése érdekében a juh- és a kecskefélék esetében különböző mintanagyságot kell meghatározni.

(3) A nagy juhállományokkal rendelkező tagállamokban az emberi fogyasztás céljából levágott nagyszámú juhféle ellenőrzése lehetővé tette, hogy megbecsüljék a TSE előfordulásának gyakoriságát ezekben az állományokban. A nagy juhállományokban ezért csökkenteni kell az ellenőrzések mértékét. A kis juhállományokkal rendelkező tagállamokban az emberi fogyasztás céljából levágott juhok ellenőrzése korlátozott információt szolgáltat, és ezért nem kell tovább kötelezővé tenni.

(4) A legtöbb tagállamban nehéz vagy kivitelezhetetlen olyan nagy számú, emberi fogyasztás céljából levágott kecskefélét ellenőrizni, amely a TSE-k valószínű előfordulási gyakoriságának ebben a csoportban való megállapításához szükséges. Az e csoportban végzett ellenőrzést nem kell tovább kötelezővé tenni.

(5) A gazdaságokban elhullott juh- és kecskefélék ellenőrzését fokozni kell, hogy információt lehessen szolgáltatni a TSE gyakoriságáról, és elő lehessen segíteni a betegség felszámolását. A tagállamoknak intézkedéseket kell tenniük annak biztosítására, hogy a fertőzött állatok ne kerüljék el a mintavételezést.

(6) Ezért a 999/2001/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell. Gyakorlati okokból célszerű a módosított III. mellékletet teljes egészében kicserélni.

(7) Az ebben a rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 999/2001/EK rendelet III. melléklete e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő 20. napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet 2004. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Brüsszelben, 2003. december 19-én.

a Bizottság részéről

David Byrne

a Bizottság tagja

[1] HL L 147., 2001.5.31., 1. o. A legutóbb az 1915/2003/EK bizottsági rendelettel (HL L 283., 2003.10.31., 29. o.) módosított rendelet.

--------------------------------------------------

MELLÉKLET

A 999/2001/EK rendelet III. melléklete helyébe a következő szöveg lép:

"III. MELLÉKLET

ELLENŐRZŐ RENDSZER

A. FEJEZET

I. SZARVASMARHAFÉLÉK ELLENŐRZÉSE

1. Általános rész

A szarvasmarhafélék ellenőrzését a X. melléklet C. fejezetének 3.1.b. pontjában meghatározott laboratóriumi módszereknek megfelelően kell végezni.

2. Az emberi fogyasztás céljából levágott állatok ellenőrzése

2.1. Minden olyan 24 hónapnál idősebb szarvasmarha esetében, amelyet:

- a 64/433/EGK tanácsi irányelv [1] 2. cikkének n) pontjában meghatározott "különleges kényszervágással" vágnak le, vagy

- a 64/433/EGK irányelv I. melléklete VI. fejezete 28. c) pontjának megfelelően vágtak le, a betegségmentesítési program keretében levágott és a betegség klinikai tüneteit nem mutató állatok kivételével,

BSE-vizsgálatot kell végezni.

2.2. Minden olyan 30 hónapnál idősebb szarvasmarha esetében, amelyet:

- emberi fogyasztás céljából rendes vágással vágnak le, vagy

- betegségmentesítési program keretében vágtak le a 64/433/EGK tanácsi irányelv I. melléklete VI. fejezete 28. c) pontjának megfelelően, de nem mutatja a betegség klinikai tüneteit,

BSE-vizsgálatot kell végezni.

2.3. A 2.2. ponttól eltérve Svédország határozhat úgy, hogy csak egy véletlenszerűen kiválasztott mintát vizsgál meg a területén született, nevelt és levágott szarvasmarhák tekintetében. A mintának legalább 10000 állatot kell évente magában foglalnia.

3. A nem emberi fogyasztás céljából levágott állatok ellenőrzése

3.1. Minden olyan 24 hónapnál idősebb szarvasmarha esetében, amely elhullott vagy amelyet leöltek, de nem

- a 716/96/EK bizottsági rendelet [2] értelmében történő megsemmisítés céljából ölték le,

- elfojtás, például ragadós száj- és körömfájás elfojtása keretében öltek le,

- emberi fogyasztás céljából vágtak le,

BSE-vizsgálatot kell végezni.

3.2. A tagállamok határozhatnak úgy, hogy eltérnek a 3.1. pont rendelkezéseitől olyan félreeső területek tekintetében, ahol alacsony az állatsűrűség és nem szervezett az elhullott állatok begyűjtése. Az ezzel az eltéréssel élő tagállamok tájékoztatják erről a Bizottságot, és benyújtják a felmentés hatálya alá eső területek jegyzékét. Az eltérés mértéke nem haladhatja meg a tagállam szarvasmarha-állományának 10 %-át.

4. A 716/96/EK rendelet értelmében történő megsemmisítés céljából felvásárolt állatok ellenőrzése

4.1. Minden kényszervágásra ítélt vagy az ante mortem vizsgálat során betegnek talált állaton el kell végezni a BSE-tesztet.

4.2. Valamennyi 1996. augusztus 1. után született, 42 hónaposnál idősebb állat esetében el kell végezni a BSE-tesztet.

4.3. A 4.1. és a 4.2. pont hatálya alá nem tartozó, évente legalább 10000 állatból álló, véletlenszerűen kiválasztott mintán el kell végezni a BSE-tesztet.

5. Egyéb állatok ellenőrzése

A 2-4. pontban említett vizsgálaton kívül a tagállamok önkéntes alapon határozhatnak úgy, hogy területükön egyéb szarvasmarhákat is ellenőrzés alá vetnek, különösen olyan állatokat, amelyek endemikusan előforduló BSE-vel fertőzött országból származnak, potenciálisan fertőzött takarmányt fogyasztottak vagy BSE-fertőzött anyaállattól születtek vagy származnak.

6. A tesztelést követő intézkedések

6.1. Ha valamely emberi fogyasztás céljából levágott állatot kiválasztanak BSE-vizsgálatra, a 64/433/EGK irányelv I. mellékletének XI. fejezetében előírt állat-egészségügyi jelölést addig nem lehet a vágott állati testen elvégezni, amíg a gyorsteszt eredménye negatívnak nem bizonyul.

6.2. A tagállamok eltérhetnek a 6.1. pontban szereplő rendelkezéstől, ha a vágóhídon alkalmazott hatósági rendszer biztosítja, hogy az említett állat-egészségügyi jelöléssel ellátott vizsgált állat egyetlen része sem hagyja el a vágóhidat, amíg a gyorsteszt eredménye negatívnak nem bizonyul.

6.3. Amíg a gyorsteszt eredménye negatívnak nem bizonyul, a BSE-tesztnek alávetett állat testének valamennyi része - a bőrt is beleértve - hatósági ellenőrzés alatt marad, hacsak nem ártalmatlanítják az 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet [3] 4. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjának megfelelően.

6.4. A gyorsteszt során pozitív eredményt mutató állat testének valamennyi részét - a bőrt is beleértve - ártalmatlanítják az 1774/2002/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjának megfelelően, a B. fejezet III. pontjában előírt nyilvántartásokkal összefüggésben visszatartandó anyagok kivételével.

6.5. Ha egy emberi fogyasztás céljából levágott állaton végzett gyorsteszt pozitív eredményt ad, akkor a pozitívnak bizonyult vágott testen kívül legalább a pozitívnak bizonyult vágott testet a vágási sorban közvetlenül megelőző vágott testet és a pozitívnak bizonyult vágott testet közvetlenül követő két vágott testet a 6.4. ponttal összhangban meg kell semmisíteni.

6.6. A tagállamok eltérhetnek a 6.5. pont rendelkezéseitől, ha a vágóhíd megfelelő rendszert alkalmaz a vágott állati testek egymás közötti fertőzésének megakadályozása érdekében.

II. JUH- ÉS KECSKEFÉLÉK ELLENŐRZÉSE

1. Általános rész

A juh- és kecskefélék ellenőrzését a X. melléklet C. fejezetének 3.2. b) pontjában meghatározott laboratóriumi módszereknek megfelelően kell végezni.

2. Az emberi fogyasztás céljából levágott juhfélék ellenőrzése

Azokban a tagállamokban, ahol az anyajuhok és pároztatott jerkék állománya meghaladja a 750000 állatot, évente legalább 10000 emberi fogyasztás céljából levágott juhból álló mintát kell megvizsgálni [4]. A vizsgálandó állatok vagy 18 hónaposnál idősebbek, vagy több mint két állandó metszőfoguk áttörte a fogínyt. A mintavételnek reprezentatívnak kell lennie az egyes régiókra és évszakokra nézve. A minták kiválasztását úgy kell megtervezni, hogy a származást, kort, fajtát, termelési típust vagy bármely más jellemzőt tekintve felállított csoport egyike se legyen túlreprezentált. Az állatok korát a fogazat, az érettség nyilvánvaló jelei vagy más megbízható információ alapján kell meghatározni. Lehetőség szerint kerülni kell a többszörös mintavételt ugyanazon állományban.

3. A nem emberi fogyasztás céljából levágott juh- és kecskefélék ellenőrzése

A 18 hónaposnál idősebb juh- és kecskeféléket vagy azokat, amelyeknek több mint két állandó metszőfoga áttörte a fogínyt, és amelyek elhullottak vagy amelyeket leöltek, de nem

- valamely betegségmentesítési program keretében öltek le,

- emberi fogyasztás céljából vágtak le,

meg kell vizsgálni rendre az A. vagy a B. táblázatban megadott mintanagyságnak megfelelően. A mintavételnek reprezentatívnak kell lennie az egyes régiókra és évszakokra nézve. A minták kiválasztását úgy kell megtervezni, hogy a származást, kort, fajtát, termelési típust vagy bármely más jellemzőt tekintve felállított csoport egyike se legyen túlreprezentált. Az állat korát a fogazat, az érettség nyilvánvaló jelei vagy más megbízható információ alapján kell meghatározni. Lehetőség szerint kerülni kell a többszörös mintavételt ugyanazon állományban. A tagállam rendszert működtet célzott vagy más alapon annak ellenőrzésére, hogy az állatok nem kerülik ki a mintavételezést.

A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a mintavételből kizárják az olyan félreeső területeket, ahol alacsony az állatsűrűség, és nem szervezett az elhullott állatok begyűjtése. Az ezzel az eltéréssel élő tagállamok tájékoztatják erről a Bizottságot, és benyújtják az eltérés hatálya alá eső területek jegyzékét. Az eltérés mértéke nem haladhatja meg a tagállam juh- és kecskeállományának 10 %-át.

A. táblázat

Az anyajuhok és pároztatott jerkék állománya a tagállamban | Az elhullott juhfélékre vonatkozó minimális mintanagyság [5] |

> 750000 | 10000 |

100000-750000 | 1500 |

40000-100000 | 500 |

< 40000 | 100 |

B. táblázat

A már egyszer ellett és pároztatott kecskék állománya a tagállamban | Az elhullott kecskefélékre vonatkozó minimális mintanagyság [6] |

> 750000 | 5000 |

250000-750000 | 1500 |

40000-250000 | 500 |

< 40000 | 50 |

4. A fertőzött állományok ellenőrzése

2003. október 1-jétől a 12 hónaposnál idősebb állatokat vagy azokat, amelyeknek valamely állandó metszőfoga áttörte a fogínyt, és amelyeket a VII. melléklet 2. b) i. vagy ii. pontjának, illetve 2. c) pontjának rendelkezéseivel összhangban öltek le, egyetlen véletlenszerűen kiválasztott minta alapján vizsgálatnak kell alávetni a táblázatban megadott mintanagyságnak megfelelően

A 12 hónaposnál idősebb selejtezett állatállomány (nyáj) létszáma | Minimális mintanagyság [7] |

70 vagy kevesebb | A feltételnek megfelelő valamennyi állat |

80 | 68 |

90 | 73 |

100 | 78 |

120 | 86 |

140 | 92 |

160 | 97 |

180 | 101 |

200 | 105 |

250 | 112 |

300 | 117 |

350 | 121 |

400 | 124 |

450 | 127 |

500 vagy több | 150 |

5. Egyéb állatok ellenőrzése

A 2., a 3. és a 4. pontban felsorolt ellenőrző programokon kívül a tagállamok önkéntes alapon ellenőrzéseket végezhetnek egyéb állatokon is, különösen az alábbiakon:

- tejhasznú állatok,

- endemikusan előforduló TSE-vel fertőzött országból származó állatok,

- olyan állatok, amelyek potenciálisan fertőzött takarmányt fogyasztottak,

- TSE-fertőzött anyaállattól született vagy származó állatok.

6. A juh- és kecskefélék vizsgálatát követő intézkedések

6.1. Ha valamely emberi fogyasztás céljából levágott juh- vagy kecskefélét kiválasztanak TSE-vizsgálatra, a 64/433/EGK irányelv I. mellékletének XI. fejezetében előírt állat-egészségügyi jelölést addig nem lehet a vágott állati testen elvégezni, amíg a gyorsteszt eredménye negatívnak nem bizonyul.

6.2. A tagállamok eltérhetnek a 6.1. ponttól, ha a vágóhídon alkalmazott hatósági rendszer biztosítja, hogy az említett állat-egészségügyi jelöléssel ellátott vizsgált állat egyetlen része sem hagyja el a vágóhidat, amíg a gyorsteszt eredménye negatívnak nem bizonyul.

6.3. Amíg a gyorsteszt eredménye negatívnak nem bizonyul, a tesztnek alávetett állat testének valamennyi része - a bőrt is beleértve - hatósági ellenőrzés alatt marad, hacsak nem ártalmatlanítják az 1774/2002/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban.

6.4. A gyorsteszt során pozitív eredményt mutató állat testének valamennyi részét - a bőrt is beleértve - ártalmatlanítják az 1774/2002/EK rendelet 4. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontjával összhangban, a B. fejezet III. pontjában előírt nyilvántartásokkal összefüggésben visszatartandó anyagok kivételével.

7. A genotípus meghatározása

7.1. A prionfehérje genotípusát a juhokban észlelt valamennyi pozitív TSE-esettel összefüggésben meg kell határozni. A rezisztens genotípusú TSE-eseteket (olyan juh-genotípusok, amelyek alanint kódolnak a 136-os kodon mindkét alléljén, arginint a 154-es kodon mindkét alléljén és arginint a 171-es kodon mindkét alléljén) haladéktalanul jelenteni kell a Bizottságnak. Ha lehetséges, az ilyen eseteket be kell nyújtani törzstipizálásra. Amennyiben nem lehetséges az ilyen esetek törzstipizálása, a származási állományt és minden olyan állományt, ahol az állat tartózkodott, fokozott ellenőrzés alá kell vonni más TSE-esetek törzstipizálás céljából való azonosítása érdekében.

7.2. A 7.1. pont rendelkezései alapján genotípus-meghatározásnak alávetett állatokon kívül a vizsgált juhfélékből vett minta prionfehérje-genotípusát is meg kell határozni. Azon tagállamok esetében, amelyekben a felnőtt juhok állománya több mint 750000 felnőtt egyedből áll, e mintának legalább 600 állatból kell állnia. A többi tagállam esetében a mintának legalább 100 állatból kell állnia. A minták emberi fogyasztás céljából levágott, gazdaságban elhullott vagy élő állatokból választhatók ki. A mintavételezésnek reprezentatívnak kell lennie az egész juhállományra nézve.

III. EGYÉB ÁLLATFAJOK ELLENŐRZÉSE

A tagállamok önkéntes alapon a szarvasmarha-, juh- és kecskeféléken kívüli állatfajokon is végezhetnek TSE-re irányuló ellenőrzést.

B. FEJEZET

I. A TAGÁLLAMOK JELENTÉSÉBEN ISMERTETENDŐ ADATOK

1. Az olyan fertőzöttségre gyanús esetek száma állatfajonként, amelyeknél forgalmi korlátozást rendeltek el a 12. cikk (1) bekezdésével összhangban.

2. A 12. cikk (2) bekezdésének megfelelően laboratóriumi vizsgálathoz kötött fertőzöttségre gyanús esetek száma állatfajonként, valamint a vizsgálatok eredménye.

3. Az állományok száma, ahonnan juh- és kecskefélékben észlelt fertőzöttségre gyanús eseteket jelentettek és vizsgáltak ki a 12. cikk (1) és (2) bekezdésének megfelelően.

4. Az A. fejezet I. 3. és 4. pontjában említett egyes szubpopulációk becsült mérete.

5. A megvizsgált szarvasmarhafélék száma az A. fejezet I. 2-5. pontjában említett egyes szubpopulációkban, a minta kiválasztásának módszere és a vizsgálatok eredménye.

6. Az A. fejezet II. 2. és 3. pontjában említett, mintavételre kiválasztott szubpopulációk becsült nagysága.

7. A megvizsgált juh- és kecskefélék, valamint állományok száma az A. fejezet II. 2-5. pontjában említett egyes szubpopulációkban, a minta kiválasztásának módszere és a vizsgálatok eredménye.

8. A BSE és a surlókór pozitív eseteinek száma, koreloszlása és földrajzi megoszlása. A BSE és a surlókór pozitív eseteinek származási országa, amennyiben nem egyezik meg a jelentést készítő országgal. A surlókórra pozitív állományok száma és földrajzi megoszlása. Meg kell adni a születés évét és - amennyiben lehetséges - hónapját minden BSE-esetnél.

9. Pozitív TSE-esetek, amelyeket szarvasmarha-, juh- és kecskeféléken kívüli állatokban állapítottak meg.

10. Valamennyi olyan állat genotípusa és - amennyiben lehetséges - fajtája, amelyből mintát vettek az A. fejezet II. 7.1. és 7.2. pontjában említett egyes szubpopulációkon belül.

II. A BIZOTTSÁG ÖSSZEFOGLALÓJÁBAN ISMERTETENDŐ ADATOK

Az összegzést táblázat formájában kell benyújtani, amelynek minden tagállamra vonatkozóan tartalmaznia kell legalább az I. részben említett információt.

III. NYILVÁNTARTÁSOK

1. Az illetékes hatóság hét évig megőrzi a nyilvántartásokat a következőkről:

- a 12. cikk (1) bekezdésében említett forgalmi korlátozás alá helyezett állatok száma és típusa,

- a 12. cikk (1) bekezdésében említett klinikai és járványügyi vizsgálatok száma és eredménye,

- a 12. cikk (2) bekezdésében említett laboratóriumi vizsgálatok száma és eredménye,

- az A. fejezetben említett ellenőrző programok keretében mintavételnek alávetett állatok száma, azonosítása és eredete, továbbá, amennyiben lehetséges, kora, fajtája és a kórelőzménnyel kapcsolatos információk,

- a juhoknál talált pozitív TSE-esetek prionfehérje-genotípusa.

2. A vizsgáló laboratórium hét évig megőrzi a vizsgálatokról készült valamennyi nyilvántartást, különösen a laboratóriumi munkanaplókat és adott esetben a parafintömböket és a Western blotokról készült fényképeket."

[1] HL 121., 1964.7.29., 2012/64. o.

[2] HL L 99., 1996.4.20., 14. o.

[3] HL L 273., 2002.10.10., 1. o.

[4] A mintanagyságot úgy számították ki, hogy 0,03 % gyakoriságot 95 %-os biztonsággal lehessen megállapítani a levágott állatokban. A mintavételezés a nagy juhállománnyal rendelkező tagállamokra korlátozódik.

[5] A mintanagyságot úgy határozták meg, hogy figyelembe lehessen venni a juhállomány nagyságát az egyes tagállamokban, és megvalósítható célt jelentsenek. A 10000, 1500, 500 és 100 állatot kitevő mintanagyságok 95 %-os megbízhatósággal teszik lehetővé a rendre 0,03 %, 0,2 %, 0,6 % és 3 % gyakoriság kimutatását.

[6] A mintanagyságot úgy határozták meg, hogy figyelembe lehessen venni a kecskeállomány nagyságát az egyes tagállamokban, és megvalósítható célt jelentsenek. Az 5000, 1500, 500 és 50 állatot kitevő mintanagyságok 95 %-os megbízhatósággal teszik lehetővé a rendre 0,06 %, 0,2 %, 0,6 % és 6 % gyakoriság kimutatását. Amennyiben a tagállam számára nehézséget jelent az előirányzott mintanagyság eléréséhez szükséges számú kecske begyűjtése, választhatja azt is, hogy a mintát emberi fogyasztás céljából levágott, 18 hónaposnál idősebb kecskék vizsgálatával egészíti ki oly módon, hogy az emberi fogyasztás céljából levágott és az elhullott kecskék aránya három az egyhez.

[7] A mintanagyságot úgy számították ki, hogy 95 %-os biztonsággal legyen benne legalább egy pozitív eredményt mutató állat, ha a betegség előfordulásának gyakorisága legalább 2 % a vizsgált állományban.

--------------------------------------------------