BH 2023.4.96 A jogorvoslati határidő ügyvéd általi elmulasztása esetén a sérelemdíj mértékénél irányadó szempontok közül kiemelt jelentősége van a jogsértés súlyának és a felróhatóság mértékének, azonban a károsultat ért nem vagyoni hátrányok körében nem lehet értékelni azt a nem vizsgálható és emiatt meg sem határozható tényezőt, hogy a károsultnak milyen összegű vagyoni hátránya keletkezett a le nem folytatott perorvoslati eljárással összefüggésben [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52 §].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A 2011. november 21-én megkötött ügyvédi megbízási szerződés alapján az I. rendű alperes látta el a felperes a képviseletét az ellene kártérítés megfizetése iránt indított perben. Az I. rendű alperes nevében a II. rendű alperes járt el.

[2] A felperes vadásztársaságot 9 131 199 forint és késedelmi kamata, valamint 478 470 forint perköltség megfizetésére kötelező ítélet 2017. március 9-én került kézbesítésre az I. rendű alperes ügyvédi iroda részére. Az iroda 2017. március 24-én elektronikus úton terjesztett elő fellebbezést a Nyírbátori Járásbírósághoz, amelyet - a továbbítást követően - a Nyíregyházi Járásbíróság mint elkésett fellebbezést hivatalból elutasított. A fellebbezési határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmet elutasító végzést - a fellebbezés folytán eljárt - a Debreceni Ítélőtábla helybenhagyta, amelyre figyelemmel az ítélet elleni fellebbezést hivatalból elutasító végzést helybenhagyta.

[3] Az ennek következtében az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését megállapító végzés 2017. december 7-én lett kézbesítve az I. rendű alperesnek, aki arról a felperest nem értesítette.

[4] 2017. december 6-án került iktatásra a járásbíróságon a végrehajtás elrendelése iránti kérelem, majd a 2018. január 2-tól az illetékes önálló bírósági végrehajtó előtt folyó eljárásban 2018. január 5-én a felperes bankszámlájáról 17 272 712 forint leemelésre került.

[5] Miután a felperes a tartozás haladéktalan megfizetésére felszólító bírósági végrehajtói felhívás és a végrehajtási lap 2018. január 8-i átvételével tudomást szerzett az ítélet jogerőre emelkedéséről és a végrehajtásról, a törvényes képviselője felkereste a II. rendű alperest, és a megbízást visszavonta. A találkozásról jegyzőkönyv nem készült, okirat, tanúvallomás nem támasztja alá az ott elhangzottakat.

[6] Az I. rendű alperes érdekében beavatkozó biztosító határozatával az ügyvédi felelősségbiztosítási feltételek alapján sérelemdíj jogcímén 500 000 forintot ajánlott fel, amelyet a felperes nem fogadott el.

A kereseti kérelem és az alperesek védekezése

[7] A felperes módosított keresetében az alpereseket egyetemlegesen kérte kötelezni szerződésszegéssel okozott kártérítés jogcímén 1 336 849 forint és késedelmi kamata, továbbá 15 878 385 forint sérelemdíj és késedelmi kamata megfizetésére azzal, hogy a II. rendű alperes saját vagyonával akkor felel korlátlanul, amennyiben a megítélt követelést az I. rendű alperes vagyona nem fedezi.

[8] Az alperesek ellenkérelmükben a sérelemdíj 500 000 forintot meghaladó része, míg a szerződésszegéssel okozott kár jogcímén előterjesztett kereset teljes elutasítását kérték, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét.

[9] Az I. rendű alperesi beavatkozó a sérelemdíjra vonatkozó igényt 500 000 forint összegben elismerte, ezt meghaladóan a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú ítélet

[10] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket és a beavatkozót, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 668 424 forint kártérítést, 4 763 515 forint sérelemdíjat és ezen összegek után 2018. január 5. napjától kezdődően a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat 8% ponttal növelt mértékű késedelmi kamatát. Kimondta, hogy a II. rendű alperes a saját vagyonával akkor felel korlátlanul az egyetemlegesen megítélt összeg erejéig, ha a követelést az I. rendű alperes vagyona nem fedezi. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

[11] Határozatának indokolása szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 474. § (1) bekezdése, az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Ütv.) 22. §-a, 23. § (2) bekezdése, 67. § (1) bekezdése, 69. §-a, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:52-53. §-ai, a 2:54. § (1) bekezdése, a 6:142-144. §-ai, a 6:272-275. §-ai, a 6:518-522. §-ai, a 6:525. §-a, 6:527. §-a, a 8:1. § (1) bekezdés 4. pontja és Magyarország Alaptörvénye 28. (helyesen: XXVIII.) cikk (1) és (7) bekezdéseire utalással a keresetet részben találta alaposnak.

[12] A BH 2013.89. és BH 2012.90. számon közzétett határozatokra utalva kifejtette, hogy a sérelemdíj iránti igény jogalapja a fellebbezési határidő elmulasztása, amely mulasztással a jogi képviselő elzárta a felperest az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati lehetőségtől, ami a következetes bírói gyakorlat szerint személyiségi jogsértés keretében vizsgálandó és sérelemdíjjal kompenzálható.

[13] Rögzítette, hogy a jogalap tekintetében a jogsértés tényén kívül más nem vizsgálandó, az összegszerűség körében azonban a jogszabályban meghatározott szempontokat egyediesítve kell mérlegelni, és figyelembe kell venni, hogy milyen joghátrány érte a felperest. Ennek során azonban érdemben nem találta vizsgálhatónak, hogy mulasztás hiányában milyen döntés született volna (BH 2009.356., BH 2012.90.), mivel nincs lehetőség a korábbi ügyben hozott jogerős ítélet felülbírálatára (BH 2012.90.), "árnyékper" lefolytatására (BH 2009.356.).

[14] A sérelemdíj összegének meghatározása során a jogsértés súlyának, és annak tulajdonított jelentőséget, hogy a mulasztás milyen hatást gyakorolt a sértettre, milyen anyagi hatások következtek be. Ezért a marasztalással azonos összegben meghatározott sérelemdíjat eltúlzottnak találta, mivel az ellentétes a bírói gyakorlattal, illetőleg megítélése szerint a felperest nem amiatt érte sérelem, hogy marasztalták, hanem amiatt, hogy a jogi képviselő mulasztása folytán jogorvoslati jogát nem gyakorolhatta. Ugyanakkor az alperes részéről felajánlott 500 000 forintot sem tartotta összhangban állónak a sérelem jellegével, a jogsértés súlyával, a felróhatóság mértékével, a jogsértésnek a sértettre és a környezetre gyakorolt hatásával.

[15] Kiemelte, hogy a felperes az érintett perben elévülésre hivatkozva kérte a kereset elutasítását, amelyhez képest a fellebbezési határidő elmulasztása súlyosan felróható magatartás, amely miatt őt jelentős érdeksérelem érte a kirívóan magas összegű fizetési kötelezettsége folytán. Kialakult bírói gyakorlat hiányában - amely egységesen meghatározná az Alaptörvényben biztosított jogorvoslati jogosultsághoz való alapjog elvesztése miatti sérelemdíj összegét - az elsőfokú bíróság a felperest megillető sérelemdíj összegét a kereseti követelés 30%-ában határozta meg.

[16] A kártérítés körében megállapította, hogy a felperes az alperesek mulasztása miatt nem szerzett tudomást az őt marasztaló ítélet jogerőre emelkedéséről, a fizetési kötelezettségének a teljesítésre nyitva álló határidőben önként nem tudott eleget tenni, ezért a végrehajtási költség mint a felperesnél bekövetkezett kár, és az alperes jogellenes magatartása közötti okozati összefüggés fennáll. Értékelte azonban, hogy a végrehajtás elrendelésére a jogszabály megsértésével került sor, és a kárenyhítés körében a felperes nem tette meg a tőle elvárható intézkedéseket, erre figyelemmel 50-50%-os kármegosztást alkalmazott.