BH 2013.4.89 Amennyiben az ügyvéd az ügyfelével kötött megbízási szerződést megszegve a Be. 580. § szerinti kártalanítási igényt a 6 hónapos jogvesztő határidőn túl terjeszti elő és ezzel megfosztja ügyfelét az igény érvényesítésének e lehetőségétől, ezáltal sérült a félnek azon alkotmányos joga, hogy bírósághoz fordulhasson és jogait a törvény által felállított független és pártatlan bíróság bírálhassa el. Ez olyan immateriális hátránynak minősül, mely kellő alapul szolgál a személyiségi jogok megsértésének a megállapításához és ennek alapján nem vagyoni kártérítés megítéléséhez [Ptk. 75. §, 84. §, 1998. évi XI. tv. 23. §].

A bíróság a 2001. augusztus 1-jétől augusztus 3-ig őrizetben, majd azt követően előzetes letartóztatásban volt felperest jogerősen felmentette az ellene több bűncselekmény miatt emelt vád alól.

A felperesnek a Be. 580. §-ára alapított, vagyoni és nem vagyoni kártalanítás iránti keresete alapján indult per jogerősen megszüntetésre került. A jogerős végzés indokolása szerint a kártalanítási kérelmet a felperes a jogszabályban előírt, hat hónapos jogvesztő határidőn túl terjesztette elő. Az adott esetben ugyanis nem annak volt jelentősége, hogy a keresetlevelet a határidő utolsó napján postára adták, hanem a kérelemnek a törvényben előírt határidő lejárta előtt a bíróságra meg kellett volna érkeznie.

Ezt követően a felperes a jelen peres eljárását megindító keresetében 5 000 000 forint nem vagyoni, továbbá 1 888 000 forint vagyoni kártérítés megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben. Követelését arra alapította, hogy az ügyvéd foglalkozású alperes, a vele kötött ügyvédi megbízási szerződés alapján, a fent írt kártalanítási perben a felperes jogi képviseletét látta el. Kiemelte, hogy a keresetlevél késedelmes előterjesztésével az alperes a megbízási szerződés alapján reá háruló kötelezettségeinek nem tett eleget és emiatt a felperesnek a követelt összegű kára keletkezett.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Védekezésében vitatta a megbízási jogviszony létrejöttét, a kár bekövetkezését és a bíróságnak a jogvesztő határidő számításával kapcsolatos jogi álláspontját is.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperest 4 428 000 forint és ennek a 2007. július 10-től járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felek között az ügyvédi megbízási szerződés szóban, illetve ráutaló magatartással létrejött. A felperes kára azáltal keletkezett, hogy a Be. szabályai szerint őt megillető kártalanítási igényét nem érvényesíthette. E szerződésszegés miatt a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján az alperes köteles a kár megtérítésére, amely 3 300 000 forint nem vagyoni kárpótlásból és 1 128 000 forint elmaradt jövedelemből áll.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a kijavított ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta és az alperes által fizetendő marasztalás összegét 2 589 800 forintra leszállította. A másodfokú bíróság a nem vagyoni kárpótlás összegét 2 000 000 forintban, a vagyoni kártérítést 589 800 forintban határozta meg.

A felperes felülvizsgálati kérelme az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntés meghozatalára irányult.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú ítéletet megváltoztató és a keresetet elutasító döntés meghozatalát kérte. A felülvizsgálati kérelem kiemelte, hogy a bíróság nem folytathatta le azt az eljárást, amelynek megindítása meghiúsult (árnyékper), a felperes pedig nem volt elzárva attól, hogy az általános elévülési időn belül kártérítési igénnyel lépjen fel azok ellen a szervek ellen, amelyek magatartása kifogásolható volt.

A Kúria a felperes felülvizsgálati kérelmét alaptalannak, az alperes felülvizsgálati kérelmét részben alapos találta.

A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a peres felek között ügyvédi megbízási szerződés jött létre, ezért az ennek teljesítésével kapcsolatban keletkezett jogvitájukat egyrészt a megállapodásuk tartalmának és az arra irányadó jogszabályoknak az alapulvételével kellett elbírálni. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.) 23. §-ának (1) bekezdése értelmében az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, amikor a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, továbbá a megbízási díjban és az előre látható költségekben. Az Üt. 23. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy a szerződés írásba foglalásának elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.

A perbeli esetben a megbízás tárgya az volt, hogy az ügyvéd foglalkozású alperes, a felperes képviseletében, a Be. 580. §-ának (1) és (2) bekezdései által szabályozott kártalanítás iránti kérelmet terjeszt elő. Ennek során az Üt.

1. §-a, valamint a 3. §-ának (2) bekezdése alapján az alperest az a kötelezettség terhelte, hogy legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen és az ügyvédi hivatáshoz méltó módon segítse elő megbízója jogainak érvényesítését. Ez magába foglalja egyebek mellett azt a követelményt is, hogy az általa előterjesztett keresetlevél érdemi elbírálásra alkalmas legyen. Ezzel kapcsolatban figyelembe kellett volna vennie azt is, miszerint a Be. 583. §-ának (1) bekezdése hat hónapos jogvesztő határidőt írt elő, amelyet a 4/2003. PJE által előírt módon kell számítani. Amennyiben pedig az alperesnek bármilyen kétsége merül fel e határidő anyagi vagy eljárásjogi természetével és ettől függő számításával kapcsolatban, akkor az ügyvédtől az várható el, hogy az ügyfele érdekei szempontjából a legnagyobb biztonságot nyújtó megoldást válassza, azaz a fél számára hátrányosabb lehetőséget elkerülje és a kérelmet úgy terjessze elő, hogy az a határidő anyagi jogi jellegű minősítése esetén is lehetővé tegye az ügyfele igényérvényesítését. Ennek elmulasztása pedig kellő alapul szolgált az ügyvédi megbízási szerződés megszegésének a megállapításához és ennek eredményeként a Ptk. 318. §-ának (1) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezmény levonásához.

Az alperes szerződésszegő magatartásával oki összefüggésben álló kárát a kártalanítási perben előterjesztett igényével egyezően jelölte meg és állította, hogy a keresetlevél határidőben történő előterjesztése esetén annak valamennyi tételéhez hozzájutott volna. A Pp. 229. § (1) bekezdésére, valamint az 1997. évi LXVI. törvény 7. §-ára figyelemmel, a per megszüntetése folytán ez a kérdés a jelen peres eljárás során nem volt érdemben vizsgálható. A kialakult bírói gyakorlat szerint ugyanis az ügyvéd ellen indított kár-térítési per bírósága érdemben nem vizsgálhatja azt a kérdést, hogy a felperes az ügyvéd mulasztása hiányában az elmulasztott pert megnyerte volna-e, illetőleg időben előter-jesztett kérelem esetén a bíróság mit ítélt volna meg a részére (BH 2009.356., valamint BH 2012.90.).

A lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján megállapítható volt, hogy a felperes által az ügyvédi megbízási szerződés megkötésével elérni kívánt cél - azaz a kártalanítási eljárás megindítása - olyan ok miatt maradt el, amelyért az alperes a fent vizsgált szerződésszegése miatt felelősséggel tartozik. Ez kellő alapul szolgált ahhoz, hogy a felperes a Ptk. 478. §-ának (2) bekezdése alapján, a megbízás eredménytelensége folytán, a kifizetett 150 000 forint megbízási díjat visszakövetelhesse.