BH+ 2012.11.491 A nemzeti letelepedési engedély megadásának feltételei körében a letelepedni szándékozó családtagokat is értékelni kell [2007. évi II. tv. 33. § (1) bek., 114/2007. (V. 24.) Korm. r. 95. § (1)-(2) bek.]

A hazánkban 1995. óta jogszerűen tartózkodó egyiptomi állampolgárságú felperesnek Magyarországon 2001. évben fiúgyermeke, 2004. évben pedig leánygyermeke született. A felperes az elsőfokú hatóságnál 2010. április 16. napján benyújtott nemzeti letelepedési engedély iránti kérelmét az elsőfokú hatóság a 2010. augusztus 31. napján kelt határozatával elutasította a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 33. § (1) bekezdésének a) pontja, és a Harmtv. végrehajtására kiadott 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 29. §-ának (5) bekezdésére, 95. § (1) bekezdésének a)-e) pontjára, (2) bekezdésére és (4) bekezdésére hivatkozással.

Az alperes 2011. január 31. napján kelt határozatával az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta, annak helyes indokaira figyelemmel. Az elsőfokú, illetve a másodfokú határozatok egyezően azzal indokolták az elutasítást, hogy a felperes letelepedéséhez szükséges feltételekkel rendelkezik, egy feltétel kivételével. Ez a kivétel pedig az volt, hogy a felperes nem rendelkezett a megélhetéséhez szükséges összeggel, mert a szívességi lakáshasználó felperes 2009 november-december hónap között nettó 103 700 Ft, 2010. január hónaptól pedig 110 538 Ft nettó havi jövedelemmel rendelkezett. 2009. évben az összes havi nettó jövedelme 1 110 015 Ft volt. A Bank 2010. március 23. napján kelt bankszámlaegyenlegén szereplő 999 566 Ft, illetve a devizaszámlán lévő 10 000 USD összeg nem volt folyamatos, tartós megtakarításnak tekinthető, mert az összegeket közvetlenül az igazolás kiállítása előtt helyezte el a bankszámlán a felperes. A 2010. november 5. napján benyújtott bankegyenleg igazolása, amely szerint a bankszámlán 2010. szeptember 30. napján 42 108 euró, azaz 11 562 015 Ft-ja volt felperesnek, szintén csak a tárgynapra vonatkozó összeget igazolt. Nem lehetett megállapítani, hogy a megtakarítás huzamosabb ideig, tartósan rendelkezésére állt volna, ezért csak csekély módon tudta a felperes javára értékelni a hatóság.

Az N. Kft.-ben lévő felperesi üzletrész, mint vagyoni értékű jog a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 118. §-ának (2) bekezdése alapján nem volt figyelembe vehető, mert 2009. évben a társaság jelentős gazdasági eredményt nem volt képes felmutatni. Az önéletrajzból, illetve az adatok összességéből az a következtetés volt levonható, hogy a felperes gazdasági társaságában résztulajdonos feleség, valamint közös kiskorú gyermekeik is Magyarországon kívánnak a jövőben tartózkodni, de ettől függetlenül is feléjük tartási kötelezettség terheli felperest. A körülményekre figyelemmel a havi nettó jövedelme a felperesnek nem elegendő a megélhetéshez.

A Fővárosi Bíróság a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása részletesen levezette, hogy a bankszámlaegyenlegekről helyesen állapította meg az alperes, hogy az igazolásokon szereplő összegek az igazolások kiállítása érdekében kerültek elhelyezésre, és tartós megtakarításként nem voltak figyelembe vehetők. A felperes vállalkozása érdemi nyereséget valóban nem termelt, és alappal vonta le azt is az alperes következtetésként, hogy a kiskorú gyermekeinek eltartására köteles felperes, valamint, hogy várhatóan Magyarországon fognak a családtagok is letelepedni, így az ő tartásukról is gondoskodnia kell. Figyelembe kellett venni továbbá azt is, hogy felperes szívességi lakáshasználó, melynek megszűnése esetén további jelentős költsége adódhatnak, így megélhetése valóban nem biztosított.

A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének történő helyt adás mellett, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet megsértette a Vhr. 95. §-ának (1)-(2) bekezdését. Ezen jogszabályokat az elsőfokú bíróság a 2003/109 EK irányelv (továbbiakban: Irányelv) alapelveivel ellentétesen értelmezte, mivel a megélhetésre vonatkozó értelmezés nem felel meg annak a kritériumnak, hogy a tagállamok állampolgáraival megegyező elbánásban kell részesíteni a gazdasági és szociális ügyek területén a felperest.

Kifejtette, hogy a bíróság a külföldi bankszámla egyenleg becsatolásának hiányát jogszerűtlenül rótta a felperes terhére, tekintettel arra, hogy a Vhr.-ben tételesen meghatározott okiratok között bankszámlaforgalom igazolás nem szerepel, így olyan okirat becsatolásának hiányát rótták a terhére, amelynek becsatolására jogszabály alapján a felperes nem volt köteles. Tehették ezt annak ellenére, hogy külföldi számlán kezelt, egyébként igen jelentős megtakarítást egy adott nap vonatkozásában a felperes igazolt. Jogellenes az a fajtaértelmezés, hogy olyan megélhetési színvonalat követel meg felperestől, amely jóval a KSH létminimum szint feletti megélhetést jelent. Számos magyar családénál a felperes jövedelme és megtakarításai magasabbak. A felperes egyértelműen úgy nyilatkozott, hogy kiskorú gyermekeivel szemben tartási kötelezettség nem terheli, és ha úgy is látja az alperes, illetve a bíróság, hogy ilyen kötelezettség fennáll, akkor e körben nyilatkozattételre, okirat csatolására kellett volna felperest felhívni. A bíróság - a hatósággal egyezően - mérlegelési jogkörben eljárva, a felperes számára szigorúbb feltételeket állapított meg, mint amit a törvény állapít meg, amikor azt választotta feltételként, hogy felperes hosszú távú megélhetéséhez szükséges jövedelemmel rendelkezzen, és olyan feltételeket, körülményeket szabtak felperes számára, amelynek egy magyar állampolgárnak nem kell megfelelnie. A hatóságnak nincs felhatalmazása arra, hogy harmadik országbeli állampolgár igényszintjét, és megfelelő életszínvonalat minősítse, vagy meghatározza. Az pedig kifejezetten jogsértő, hogy egy külföldi állampolgár a magyar állampolgárok számára a Központi Statisztikai Hivatal (a továbbiakban: KSH) által előírt létminimumot elérő vagy azt meghaladó mértékű jövedelme, valamint egyéb megtakarítása ellenére minimális létfenntartáshoz sem elegendő összegnek, illetve jövedelemnek minősítették.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását annak helyes indokai alapján. Hivatkozott többek között a Legfelsőbb Bíróság 8. számú ítéletében kifejtett szempontokra. Utalt arra, hogy a felperes nemzeti letelepedési engedély kiadása iránti kérelmet terjesztett elő, és nem pedig ideiglenes vagy EK letelepedési engedély kiállítása iránti kérelmet, így az Irányelvre való hivatkozás irreleváns volt, azt az ítélet nem sérthette meg.