688/B/2003. AB határozat

a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a)-d) pontjai alkotmányellenességénekutólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a) -d) pontjai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság elutasítja a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 416. § (1) bekezdés a)-d) pontjaival összefüggő, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jog sérelmére vezet, hogy a törvényhozó a megállapított tényállás tekintetében nem engedi meg a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatát.

Indokolás

I.

1. Az indítványozó a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvénynek (a továbbiakban: Be.) a felülvizsgálat okait meghatározó 405. § (1) bekezdése alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezte. Álláspontja szerint az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében meghatározott jogorvoslathoz való jogot és e jog kétharmados törvényben történő korlátozhatóságának előírását, továbbá a 2. § (1) bekezdésben foglalt jogállamiságot és az 57. § (1) bekezdésből következő tisztességes eljáráshoz való jogot sérti az, hogy a törvényalkotó nem tette lehetővé rendkívüli jogorvoslatként a felülvizsgálatot az első fokú és/vagy a másodfokú bíróság hibás tényállás-megállapítása esetére. Erre tekintettel a Be. 405. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását indítványozta.

2. A Be. jogorvoslati rendszerét a 2006. évi LI. törvény módosította, aminek következtében - 2006. július 1. napjától - a fellebbezés lehetősége kétfokúvá vált. A módosítás az indítványban sérelmezett szabályozást annyiban érintette, hogy egyrészt megváltozott a felülvizsgálat okait meghatározó rendelkezések számozása és szerkezete, ezért az indítványban megjelölt 405. § (1) bekezdés szabályait a 416. § (1) bekezdés a)-d) pontjai tartalmazzák. Másrészt a Be. 416. § (4) bekezdése a büntetőjog szabályainak megsértése esetére [416. § (1) bekezdés a) és b) pontja] sem enged felülvizsgálatot akkor, ha az ügyben harmadfokú bíróság hozott ügydöntő határozatot.

A Be. módosítását követően az Alkotmánybíróság megkeresésére az indítványozó nem válaszolt. Mivel az indítvány elbírálása szempontjából releváns szabályozásban nem történt érdemi változás, az Alkotmánybíróság a Be.-nek az indítványban megjelölt 405. § (1) bekezdése tartalmával megegyező 416. § (1) bekezdés a)-d) pontja alkotmányossági vizsgálatát végezte el az indítvány keretei között, illetve az e rendelkezésekkel kapcsolatos törvényhozói mulasztás kérdésében foglalt állást.

3. Az Alkotmánybíróság beszerezte az igazságügy-mniszter véleményét.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikusjogállam."

"57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.

(...)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."

2. A Be.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos szabálya:,

"405. § (1) Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha

a) a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor,

b) a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel,

c) a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor,

d) a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 389. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor."

3. A Be.-nek az indítvány elbírálásakor hatályos szabálya: "416. § (1) Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha

a) a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor,

b) a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel,

c) a bíróság határozatának meghozatalára a 373. § (1) bekezdésének I. b)-d) pontjában vagy II-IV. pontjában meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor,

d) a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom [354. és 355. §, 405. § (1) és (3) bek., 549. § (4) bek.] megsértésével került sor, (...) "

III.

Az indítvány megalapozatlan.

1. Az Alkotmánybíróság több határozatában állást foglalt arról, hogy mind a polgári eljárásban, mind a büntetőeljárásban a felülvizsgálat az alkotmányosan megkövetelt rendes jogorvoslaton túlmenő jogintézmény, így az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joggal nincs összefüggésben [1/1994. (I. 7.) AB határozat, ABH 1994, 29, 38.; 1319/B/1993. AB határozat, ABH 1994, 690, 691.; 23/1995. (IV. 5.) AB határozat, ABH 1995, 115, 120.; 1320/1993. AB határozat, ABH 1995, 683,686.].

Az Alkotmánybíróság e határozatokban hangsúlyozta, . hogy a jogorvoslathoz való jognak az Alkotmányban garantált joga a rendes jogorvoslatra vonatkozik. Az 57. § (5) bekezdéséből következő alkotmányos követelményt kielégíti az a szabályozás, amely az érdemi bírói (hatósági) döntés ellen a jogorvoslatot csak a rendes perorvoslati eszközökkel teszi lehetővé. Az Alkotmánynak e rendelkezéséből nem vezethető le annak kényszerítő szükségessége, hogy a jogerős bírósági döntések felülvizsgálattal való megtámadására a törvény lehetőséget biztosítson.

Az Alkotmánybíróság az eddigiekben kialakult álláspontját a jelen ügyben is fenntartja. Alkotmányos összefüggés hiányában nem sérti a jogorvoslathoz való jogot, hogy a rendes eljárásban felmerült ténybeli hibák állítása esetén nincs helye felülvizsgálatnak. Ezért a Be. 416. § (1) bekezdés a)-d) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt e tekintetben elutasítja.

Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen igénybe vehető rendkívüli jogorvoslat terjedelme, okainak meghatározása - az Alkotmány rendelkezéseinek, így pl. a diszkrimináció tilalmának megtartása mellett - a törvényhozó mérlegelési jogkörébe tartozik (769/B/2000. AB határozat, ABH 2005, 963, 966.) . Ebből következően nincs mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség, mivel az 57. § (5) bekezdésében biztosított jogorvoslati jog nem kötelezi arra a törvényhozót, hogy a jogerős bírósági határozatok felülvizsgálatát tegye lehetővé arra az esetre, ha az első fokú bíróság és/vagy a másodfokú bíróság ténykérdések vonatkozásában téved, avagy helytelenül értékel, Így az Alkotmánybíróság az 57. § (5) bekezdésére alapozott mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványi részt is elutasította.

Mivel az Alkotmánybíróság a felülvizsgálat okainak meghatározását nem tekinti a jogorvoslathoz való jog korlátozásának, a korlátozás tartalmi és formai kérdéseit - azaz azt, hogy az "a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében" történt-e, valamint azt, hogy a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával fogadták-e el, nem vizsgálta.

2. A jogállamiságból a felülvizsgálat okainak - az indítvány keretei között vizsgált - szabályozására irányadó követelmények megítélésénél relevánsak azok a tételek, amelyeket a jogállamiság, ezen belül a jogbiztonság és az eljárási garanciák összefüggésére a 9/1992. (I. 30.) AB határozatban (ABH 1992, 59, 65.) fogalmazott meg az Alkotmánybíróság.

A rendkívüli jogorvoslat egykori eszközeként létezett törvényességi óvást megsemmisítő 9/1992. (I. 30.) AB határozatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az anyagi igazság jogállami követelménye a jogbiztonságot szolgáló intézményeken és garanciákon belül maradva valósulhat meg. Az anyagi igazság érvényesülésére az Alkotmány éppúgy nem biztosít alanyi jogot, mint ahogyan arra sem, hogy egyetlen bírósági ítélet se legyen törvénysértő. Ezek a jogállam céljai és feladatai, amelyek megvalósulása érdekében megfelelő - elsősorban eljárási garanciákat nyújtó - intézményeket kell létrehoznia, és garantálnia kell az érintett alanyi jogokat. Az Alkotmány tehát az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárásra ad jogot. Az 57. § (1) bekezdése a bírósági eljáráshoz biztosít alanyi jogot, s nem azt garantálja, hogy annak eredménye minden esetben helyes lesz. (ABH 1992, 59, 65.)

Az anyagi igazság és a jogbiztonság követelményét a jogerő intézménye hozza összhangba - a jogbiztonság elsődlegessége alapján. A jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok meg-változtathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik. (ABH 1992, 59, 66.)

A tisztességes eljáráshoz való jog az Alkotmányban explicit módon nem nevesített, de az alkotmánybírósági gyakorlatban az 57. § (1) bekezdésébe foglalt független és pártatlan bírósághoz való jog, illetve a 2. § (1) bekezdéséből eredő eljárási garanciák védelmének egymásra vonatkoztatásából tartalmilag levezetett alkotmányos alapjog. [14/2004. (V. 7.) AB határozat, ABH 2004, 241, 256.]

Az Alkotmánybíróság a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban kimondta, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog abszolút jog, amellyel szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye. A 14/2004. (V. 7.) AB határozat kifejtette, hogy büntetőeljárás szempontjából ezek a tételek a büntető igazságszolgáltatás történeti rendszereinek felhalmozódott tapasztalatán alapulnak. Eszerint: az igazság feltárásának az a legmegfelelőbb módja, ha az ítélkezésében független és pártatlan bíróság nyilvános tárgyaláson, a bizonyítás tekintetében egyenlő jogokkal részt vevő felek aktív közreműködésével lefolytatott eljárás eredményeként, közvetlen észlelése útján szerzett bizonyítékok szabad mérlegelésével állapítja meg a büntető felelősségre vonás eldöntéséhez szükséges tényeket. Ugyanakkor kétségtelen, hogy a büntetőeljárás szabályozásakor sem lehet az igazság abszolút, mindenáron és minden eszközzel elérendő cél, mivel éppen a tisztességes eljárás követelményei miatt az eljárás szereplőinek jogai, érdekei védelmében olyan garanciákra is szükség van, amelyek esetenként szűkíthetik az elkövetőre és a bűncselekményre vonatkozó igazság megállapításának lehetőségét. (ABH 2004, 241, 266.)

A jogállamiság-jogbiztonság-jogerő alkotmányos értékeiből és követelményeiből, illetve a tisztességes eljáráshoz való jog tartalmából következik, hogy a törvényalkotó részéről a jogerős bírósági határozatban megállapított tények vitathatóságának kihagyása a felülvizsgálat, mint rendkívüli jogorvoslat okainak köréből nem alkotmányellenes. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e tekintetben is elutasította.

Budapest, 2007. január 30.

Dr. Bihari Mihály s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró