769/B/2000. AB határozat

a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 228. § (1) bekezdése, 261. §-a, valamint 264. §-a alkotmányellenességének vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 228. § (1) bekezdése, 261. §-a, valamint 264. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről rendelkező 1992. évi LXVIII. törvénnyel összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 228. § (1) bekezdése, 261. §-a, valamint 264. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Indítványában azt kifogásolta, hogy a Pp. 228. § (1) bekezdése a jogerős másodfokú határozathoz köti a jogerőt és nem a felülvizsgálati határozathoz, ami azt eredményezi, hogy nem lehet vele szemben perújítással élni. Véleménye szerint ez a szabályozás az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogbiztonság követelményét sérti. Álláspontja szerint ugyanis a felülvizsgálati kérelem előterjesztése esetén a Legfelsőbb Bíróság azt olyan hosszú idő alatt bírálja el, hogy a perújítási kérelem előterjesztésére nyitva álló 6 hónapos szubjektív és 5 éves objektív határidő nem tartható be, így a felülvizsgálati határozat meghozatala után előterjesztett perújítási kérelmek rendre elkésett kérelemnek minősülnek, és érdemi vizsgálat nélkül elutasításra kerülnek. Álláspontja szerint az lenne a megfelelő szabályozás, ha a felülvizsgálati határozat ellen lehetne a perújítási kérelmet előterjeszteni, és ez lenne az a jogerős határozat, amellyel szemben, és amelynek kézhezvételétől számított 6 hónapos szubjektív és 5 éves objektív határidőn belül előterjeszthető lenne a perújítási kérelem. Véleménye szerint az előzőekből az következik, "hogy amennyiben a Pp. 261. §-a alkotmányellenes, akkor az ötéves jogvesztő határidőt meghatározó 264. § is alkotmánysértő."

Az indítványozó továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt terjesztett elő a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben, és az ehhez kapcsolódó jogszabályokban a felülvizsgálati eljárás megteremtéséről rendelkező 1992. évi LXVIII. törvénnyel (a továbbiakban: Pp.-t módosító törvény) összefüggésben. Álláspontja szerint a jogbiztonság követelményét sérti, hogy a jogalkotó a Pp.-t módosító törvénnyel bevezetett felülvizsgálat jogintézményét nem hozta összhangba a Pp. 228. § (1) bekezdésében meghatározott jogerő fogalmával. Álláspontja szerint a Pp. következetlen szabályozása miatt a felülvizsgálati kérelem előterjesztése kizárja a perújítási kérelem előterjesztését, valamint ugyanazon határozattal szemben a perújítási kérelem és a felülvizsgálati kérelem egyidejűleg nem vehető igénybe.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

2. A Pp. támadott rendelkezései:

"228. § (1) Az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, kihirdetésével (218. §) emelkedik jogerőre; azok a határidők azonban, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történt közlésétől (219. §) kezdődnek."

"261. § (1) A perújítási kérelem előterjesztésének határideje hat hónap; ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől, ha pedig a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, ettől az időponttól kell számítani. A tudomásszerzés időpontját elegendő valószínűvé tenni.

(2) Az ügyész - ha az eljárásban nem vett részt - az alatt a határidő alatt terjeszthet elő perújítási kérelmet, amely a kérelem előterjesztésére a felek részére is rendelkezésre áll.

(3) Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével perújításnak helye nincs; e határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet."

"264. § Ha a perújítási kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével terjesztették elő, a bíróság azt tárgyalás kitűzése nélkül, hivatalból elutasítja."

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó a Pp. 228. § (1) bekezdése, 261. §-a, valamint 264. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogbiztonság követelményét sértik.

Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése deklarálja, hogy "[a] Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam". A törvényességi óvásról szóló 9/1992. (I. 30.) AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) az Alkotmánybíróság megállapította: "a jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam - s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is." (ABH 1992, 59, 65.)

Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a jogbiztonság és a jogerő közötti alkotmányos összefüggést vizsgálva kimondta: "[a] jogerő intézménye, alaki és anyagi jogerőként való pontos meghatározottsága a jogállamiság részeként alkotmányos követelmény. Az Alkotmánynak megfelelően biztosított jogorvoslati lehetőségek mellett beállott jogerő tiszteletben tartása a jogrend egészének biztonságát szolgálja. A jogerős határozatok megváltoztathatatlanságához és irányadó voltához alapvető alkotmányos érdek fűződik. A jogállamiság lényeges eleme, hogy a törvénynek egyértelműen meg kell határoznia, mikor támadható meg egy bírósági határozat rendes fellebbviteli jogorvoslattal, illetve, hogy a jogerőssé vált határozat megtámadására milyen feltételek alapján van lehetőség, s hogy mikor következik be az az állapot, amikor a jogerős határozat már semmiféle jogorvoslattal nem támadható. A jogbiztonság megköveteli, hogy a jogerős határozat - az eldöntött kérdés személyi és tárgyi keretei között - irányadóvá váljék mind az eljárásban részt vevőkre, mind a később eljáró bíróságra, illetőleg más hatóságra. Ha a jogerő beálltához előírt feltételek teljesültek, akkor annak hatálya a határozat tartalmi helyességétől függetlenül beáll." (ABH 1992, 59, 66.)

A jogbiztonság alkotmányos követelménye mindemellett tág mérlegelési és döntési lehetőséget hagy nyitva a jogalkotó számára, hiszen a jogállamiság más elvek érvényesülését is megköveteli. "A törvénysértő vagy megalapozatlan határozatok orvoslását a fellebbviteli és a perújítási rendszeren belül is meg lehet oldani. Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése szerint a jogorvoslathoz való jog követelményét az egyfokú fellebbezési rendszer is kielégíti, de a törvényhozó ezen túlmenő jogorvoslati lehetőséget is adhat." (ABH 1992, 59, 68.)

A hivatkozott alkotmánybírósági határozatok alapján megállapítható, hogy a Pp. jogorvoslati rendszerének a szabályozása - ezen belül a rendkívüli jogorvoslatok meghatározása és az ezekre vonatkozó eljárási szabályok megalkotása - a jogalkotó hatáskörébe tartozik. A jogalkotó tehát szabadon dönthet - az Alkotmány keretei között - abban, hogy a bírósági határozatok jogerejét a peres eljárás mely szakaszában és milyen határozatokhoz köti. A Pp.-ben a jogalkotó a jogerőt differenciáltan határozta meg úgy, hogy a rendes perorvoslat megengedettségétől, illetve előterjesztésétől és elbírálásától tette függővé. A jogbiztonság alkotmányos követelménye mindaddig nem szenved csorbát, amíg a jogalkotó a rendes jogorvoslatra vonatkozó törvényi eljárási szabályokat pontosan meghatározza és azok érvényesülését garanciális szabályokkal biztosítja. A jogerő ugyanakkor nem abszolút és áttörhetetlen eleme a jogbiztonságnak. A jogerő áttörését biztosító rendkívüli jogorvoslatok törvényi szabályozásának alkotmányossági feltétele, hogy az azokra vonatkozó szabályokat a jogalkotó pontosan meghatározza, s így azok működésüket tekintve előreláthatóak és kiszámíthatóak legyenek. A perújítás és a felülvizsgálat jogintézménye e követelményeknek megfelel, a Pp. pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben és időbeli korlátok között van helye a bíróság jogerős ítéletével szemben perújításnak, illetve felülvizsgálatnak.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp. 228. § (1) bekezdése, 261. §-a, valamint 264. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

2. Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt terjesztett elő arra vonatkozóan, hogy a jogalkotó a Pp.-t módosító törvény által bevezetett új, rendkívüli jogorvoslatot (a felülvizsgálat jogintézményét) nem hozta összhangba a Pp. 228. § (1) bekezdésében meghatározott jogerő fogalmával, melynek következtében - álláspontja szerint - sérült az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogbiztonság követelménye.

Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § e) pontja, 21. § (4) bekezdése és 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése alapján: "[h]a az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet - határidő megjelölésével - felhívja feladatának teljesítésére."

Amiként arra az Alkotmánybíróság a 799/E/1998. AB határozatában már rámutatott: "az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint azonban a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet - a jogi szabályozás iránti igény - annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog, alkotmányos elv érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]." (ABH 2001, 1011, 1013.)

"Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998. május 222, 225.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás, vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul." [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 56-57.]

Amint azt az Alkotmánybíróság a jelen határozat 1. pontjában már megállapította, a Pp. jogorvoslati rendszerének meghatározása - az Alkotmány keretein belül - a jogalkotó kompetenciájába tartozik. A Pp. vitatott jogintézményeinek törvényi szabályozásából kitűnik, hogy más a perújítási és más a felülvizsgálati kérelem előterjesztésének törvényi feltételrendszere. Nincs jogszabályi akadálya annak, hogy a felülvizsgálati és a perújítási kérelem egyidejűleg kerüljön ugyanazon jogerős határozattal szemben előterjesztésre. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a törvényalkotó úgy iktatta be a Pp. jogorvoslati rendszerébe a felülvizsgálat jogintézményét, hogy az erre vonatkozó szabályok nem ellentétesek a perújításra vonatkozó törvényi rendelkezésekkel, nincs olyan törvényi rendelkezés, amely kizárná a két rendkívüli perorvoslat egyidejű igénybevételének (előterjesztésének) a lehetőségét, illetve előírná, hogy kizárólag a felülvizsgálati eljárás lefolytatását követően van mód perújítási kérelem előterjesztésére a jogerős másodfokú határozattal szemben.

A felülvizsgálatra vonatkozó Pp.-beli szabályozás tehát nem ellentétes sem a Pp. 228. § (1) bekezdésében foglalt jogerő meghatározásával, sem pedig a perújításra vonatkozó törvényi rendelkezésekkel. Ebből következően a Pp. érintett módosításához kapcsolódóan nem állapítható meg olyan jogalkotói mulasztás, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének a sérelméhez vezetne.

Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Pp.-t módosító törvénnyel összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2005. június 7.

Dr. Holló András s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Bagi István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Bihari Mihály s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Erdei Árpád s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Harmathy Attila s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,

alkotmánybíró