EH 2014.04.K12 A közös tulajdonban lévő ingatlanok elidegenítése nem a közös hasznosítás fogalomkörébe tartozik. A foglaló nem azonos a kártérítéssel, ezért főszabály szerint nem adómentes [1992. évi LXXIV. tv. 4. § (2) bek.; 1995. évi CXVII. tv. 1. mell. 6.1. pont].
Pertörténet:
Székesfehérvári Törvényszék K.21415/2011/15., Kúria Kfv.35500/2012/7. (*EH 2014.04.K12*), 3204/2014. (VII. 15.) AB végzés
***********
A felperesnél az adóhatóság 2005-től 2008-ig terjedő időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte személyi jövedelemadó, egészségügyi hozzájárulás, általános forgalmi adó és magánszemélyek különadója adónemekben. A felperes 2007. január 17-ig egyéni vállalkozó volt, ekkor vállalkozását megszüntette, majd adószámos magánszemélyként folytatta tovább bérbeadási tevékenységét. 2002 júliusában fele-fele arányban tulajdont szereztek Sz. Z.-nal a d.-i ... helyrajzi számú 3 ha 2371 m2 szántó termőföld ingatlan felett 58 millió forint vételárért. Az ingatlannal kapcsolatban 2005. évben: művelésből való kivonás, közművesítés, 3 db nagy alapterületű (kereskedelmi célú) és 16 db lakótelek, valamint 2 db út kialakítása kapcsán összesen 41 101 961 Ft költség merült fel. A kialakított ingatlanokból 3 esetében a felek 2007. április 11-én a tulajdonközösséget megszüntették akként, hogy a felperes lett az ingatlan 1/1 arányú tulajdonosa. A .../5., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 13., 14. hrsz. ingatlanok továbbra is közös tulajdonban maradtak. Ezeket a felperes és tulajdonostársa 2007-ben adásvételi szerződésekkel értékesítették. Az ügyletekből az összes bevételük 60 280 000 Ft volt. A 7. alszámú ingatlan esetében felmerült egy 500 000 Ft értékű foglaló jogcímű bevétel is, mivel ezt az ingatlanrészt értékesíteni nem az első szerződéssel tudták, az ugyanis meghiúsult. Mindebből az értékesítési tranzakcióból a felperesnek 30 390 000 Ft bevétele volt, továbbá a foglaló fele 250 000 Ft.
Az adóhivatal a vizsgálat során azt elfogadta, hogy a felperes az ingatlanokat nem ingatlanértékesítési céllal, hanem vállalkozásbővítésre vásárolta, bár kétségtelen, hogy ez utóbbi cél végül meghiúsult, de azt cáfolta, hogy a felperesnek ne lett volna jövedelme ebből a tranzakcióból. Megállapította, hogy mennyi volt a felperes összköltsége, ehhez képest a bevétel, valamint azt is, hogy a szerzés nem saját szükségletre történt. Az értékesítés rendszeres, azaz üzletszerű volt, így az önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, és erre a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: Szja. tv.) 16. § (1) bekezdését kell alkalmazni.
Megállapította továbbá az adóhatóság, hogy ez a gazdasági tevékenység áfa fizetési kötelezettséget is maga után vont, figyelemmel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 3. § a) pontjára, 4. § (1) bekezdésére, 5. § (1) bekezdésére, 36. § (3) bekezdésére, és mindezek alapján az elsőfokú adóhatóság a felperes terhére 11 207 324 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, melynek és járulékainak megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes 2011. június 7-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, majd saját határozatát már a perben egy alkalommal módosította, melynek eredményeképpen a felperest terhelő hiány összege 9 558 269 Ft-ra csökkent. Az adóhivatal az adóbírság mértékét 10%-ban állapította meg.
A felperes keresetlevelében a határozatot több ponton támadta, és kérte annak hatályon kívül helyezését. Nézete szerint eljárási szabálysértések is történtek, továbbá vitatta az adóalanyiságával kapcsolatban az adóhivatal által megállapítottakat. A közös tulajdonban lévő ingatlanok értékesítésével összefüggésben hivatkozott az Áfa. tv. 4. § (2) bekezdésére, amely szerint e körben a tulajdonostársak közössége lehetett volna csak az adóalany, nem lehetett volna a résztulajdonosokat külön vizsgálni. Hivatkozott továbbá arra, hogy téves a foglaló adójogi természetének minősítése, az ugyanis kárátalány, így az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.1. pontja szerint az nem képezhette volna adó alapját. Ezen túlmenően pedig a bírság elengedését is kérte.
A Székesfehérvári Törvényszék ítéletével az alperes határozatát - az elsőfokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította, és az alperest 500 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Alaptalannak minősítette az ítélet a felperes eljárási jogszabálysértésekre történő hivatkozásait. Megállapította ugyanakkor a bíróság, hogy a felperes ingatlan értékesítésből származó bevétele az alperesi határozatban foglaltaktól eltérően csak 30 140 000 Ft. Az ezen felül keletkezett 250 000 Ft foglaló jogcímű bevétele a személyi jövedelemadó alapját nem képezheti. Hivatkozott a bíróság az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.1. pontjára, mely szerint - többek között - adómentes a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság EBH 2004/1119. számú jogesetében kifejtett álláspontjára, mely szerint a foglalóval biztosított szerződés közös megegyezéssel történt megszüntetése önmagában nem jelenti azt, hogy ne lenne a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy. A szerződés teljesítése a vevőnek felróható okból marad el, melynek következtében a foglalót a felperes a kárainak enyhítése érdekében megtarthatja. A foglaló átalány kártérítés, melynek a minőségét nem szünteti meg az, hogy a felek a perbeli esetben is az adásvételi előszerződést közös megegyezéssel megszüntetik, illetve a szerződéstől a vevők elállnak, mely elállást az eladók tudomásul vesznek. A vevők elállása miatt az eladóknál maradó foglaló átalány kártérítés jellegű, mely az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.1. pontja alapján adómentes jövedelem, így a felperes esetében a személyi jövedelemadó alapjánál bevételként nem vehető figyelembe.
Rögzítette a jogerős ítélet azt, hogy az ingatlanértékesítésből származó jövedelem az Szja. tv. 16. § (3) bekezdés d) pontja szerint minősül, és az adózó önálló tevékenységének számít, melyből származó bevétel egyéb bevételként összevonandó. Nem találta tehát erre vonatkozóan alaposnak a felperesi keresetet.
Megállapította továbbá - hivatkozva az Áfa. tv. 4. § (1) bekezdésére, hogy a felperes és tulajdonostársa által 2007-ben eladott 9 db ingatlan értékesítése alapján az üzletszerszerűség, illetve rendszeresség fennállt. Önmagában már a rendszeresen végzett gazdasági tevékenység megalapozza az adóalanyiságot, és az áfa alanyiság megállapítását nem érinti, hogy a felperes az áfakörbe bejelentkezett-e, rendelkezik-e adószámmal vagy sem. Annak van jelentősége, hogy a végzett tevékenység megfelel-e az adóalannyá válás feltételeinek. Jogszerűen állapította meg tehát az adóhatóság, hogy a felperes által végzett tevékenység áfaköteles.
Jogsértőnek ítélte ugyanakkor az Áfa. tv. 4. § (2) bekezdés alkalmazásának hiányát, tekintve, hogy a 9 db szerződéssel érintett ingatlanok a felperes és tulajdonostársa közös tulajdonát képezte, így az alperes a megállapításait csak a tulajdonostársak közössége, mint adóalannyal szemben tehette volna meg. Miután az alperes áfa adóalanynak csak a felperest tekintette a tulajdonostársak közössége helyett, az alperes jogsértő módon járt el és állapított meg külön csak a felperes terhére adókötelezettséget.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte, valamint perköltség megállapítását. Három ponton támadta az ítéletet: egyrészt a foglaló adójogi természetének minősítése körében, másrészről a tulajdonostársak, mint adóalanyok kötelezése tárgyában, valamint a megállapított perköltség összegszerűsége kérdésében.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az Áfa. tv. 4. § (2) bekezdés szerint: A közös tulajdonban és közös használatban levő ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselőnek a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetén pedig az adóhatóság által kijelölt személy tekintendő.
Az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.1. pont szerint: A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes: elemi kár (ideértve a martinsalak felhasználása miatt a lakást, lakóépületet ért kárt is), katasztrófa esetén a károsultnak jogszabályban meghatározott feltételek szerint vagy közadakozásból nyújtott segély, támogatás (így különösen a lakás helyreállítása, újjáépítése), továbbá a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, valamint a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás és a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést; az áldozatsegítő szolgálattól származó, a bűncselekmény áldozata részére juttatott támogatás.
A fentiekben rögzített tényállás és jogszabályok alapján a Kúria megállapította, hogy az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése az elsőfokú bíróság által az ítéletben foglalt okból nem volt megalapozott. Osztotta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy a tulajdonostársak közösségével szemben új eljárás lefolytatására jogilag nincs mód, azonban az alperesétől részben eltérő indokkal.
A Kúria rögzíti, hogy az Áfa. tv. 4. § (2) bekezdése nem a közös tulajdonban álló ingatlanok egészben vagy részben való elidegenítésére fogalmaz meg szabályokat, e rendelkezést nem erre alkották. A tulajdonosi közösség adóalanyisága, annak közös vizsgálata olyan gazdasági tevékenység esetén merülhet fel, amikor közös tulajdonban lévő ingó vagy ingatlan dolgot a tulajdonostársak ellenérték fejében közösen hasznosítanak.
Jelen ügyben ingatlanértékesítés történt, ami nem közös hasznosítás, hanem az ingatlannal való rendelkezés, a tulajdonközösség megszüntetésének egyik módja, így a tulajdonosok közösségének új eljárásban való vizsgálata fogalmilag kizárt. A feleknek e körben előadott egyéb érvei ennél fogva további jogi relevanciával nem bírnak.
Osztotta a Kúria az alperes álláspontját a foglaló adókötelezettsége tárgyában is. A foglaló olyan szerződést biztosító mellékkötelezettség, melynek célja a szerződés teljesítésének ösztönzése, a jogügylet komolyságának támogatása. Amennyiben a szerződés realizálódik, a foglaló a vételárba beszámít és azzal együtt képez jövedelmet. Kérdés az, hogy meghiúsulás esetén az eladó által kapott és ezáltal nála maradó foglaló összege adóköteles jövedelem-e, vagy a kivételi körbe tartozik.
A Kúria rögzíti, hogy e kérdés megválaszolásához külön kell választani a foglaló, mint biztosíték általános adójogi megítélését attól az esettől, ha a szerződés meghiúsulása kárt is okozott, ezért a foglaló a kárátalány szerepét is betöltheti (feltéve, hogy a felek így állapodtak meg, és ezáltal nem kell a károsultnak a tényleges kárát, annak összegét külön bizonyítania, csak ha a kár nagyobb, mint a foglaló összege).
A foglaló alapesetben nem valaminek a helyébe lép, nem valamit pótol (mint a kártérítés), hanem egy pluszként jelentkező jövedelem. Ennél fogva nem tartozik az Szja. tv.-ben nevesített kivételi körbe, nem kártérítés, azaz nem adómentes. Másként fogalmazva, azért, mert a foglalónak kárátalány szerepe is lehet, nem mondható rá generálisan, hogy adómentes. Csupán a foglaló összegét meghaladóan kapott kártérítés felel meg a jelzett kivételnek. Jelen pernek ugyanakkor nem volt tárgya annak kifejtése, hogy miként minősülhet adójogilag, ha az eladó a foglalót ténylegesen kártérítésre használja fel, mert valóban kára lett a meghiúsulásból. Ez már bizonyítási és egyéb elszámolási kérdést vethet fel.
Fentiekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította.
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Léka Andor ügyvéd által képviselt T. Gy. felperesnek a dr. Szinyéri Éva jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Székesfehérvári Törvényszék 2011. február 22-én kelt 10.K.21.415/2011/15. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 10.K.21.415/2011/15. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét teljes egészében elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 450.000 (négyszázötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 573.500 (ötszázhetvenháromezer-ötszáz) forint kereseti és 955.800 (kilencszázötvenötezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperesnél az adóhatóság 2005-től 2008-ig terjedő időszakra bevallások utólagos vizsgálatát végezte személyi jövedelemadó, egészségügyi hozzájárulás, általános forgalmi adó és magánszemélyek különadója adónemekben. A felperes 2007. január 17-ig egyéni vállalkozó volt, ekkor vállalkozását megszüntette, majd adószámos magánszemélyként folytatta tovább bérbeadási tevékenységét. 2002. júliusában fele-fele arányban tulajdont szereztek Sz. Z.-nal a d-i ... helyrajzi számú 3 ha 2371 m2 szántó termőföld ingatlan felett 58 millió forint vételárért. Az ingatlannal kapcsolatban 2005. évben: művelésből való kivonás, közművesítés, 3 db nagy alapterületű (kereskedelmi célú) és 16 db lakótelek, valamint 2 db út kialakítása kapcsán összesen 41 101 961 Ft költség merült fel. A kialakított ingatlanokból 3 esetében (.../21., 22., 23. hrsz.) a felek 2007. április 11-én a tulajdonközösséget megszüntették akként, hogy a felperes lett az ingatlan 1/1 arányú tulajdonosa. A .../5., 6., 7., 8., 9., 11., 12., 13., 14. hrsz. ingatlanok továbbra is közös tulajdonban maradtak. Ezeket a felperes és tulajdonostársa 2007-ben adásvételi szerződésekkel értékesítették. Az ügyletekből az összes bevételük 60 280 000 Ft volt. A 7. alszámú ingatlan esetében felmerült egy 500 000 Ft értékű foglaló jogcímű bevétel is, mivel ezt az ingatlanrészt értékesíteni nem az első szerződéssel tudták, az ugyanis meghiúsult. Mindebből az értékesítési tranzakcióból a felperesnek 30 390 000 Ft bevétele volt, továbbá a foglaló fele 250 000 Ft.
Az adóhivatal a vizsgálat során azt elfogadta, hogy a felperes az ingatlanokat nem ingatlanértékesítési céllal, hanem vállalkozásbővítésre vásárolta, bár kétségtelen, hogy ez utóbbi cél végül meghiúsult, de azt cáfolta, hogy a felperesnek ne lett volna jövedelme ebből a tranzakcióból. Megállapította, hogy mennyi volt a felperes összköltsége, ehhez képest a bevétel, valamint azt is, hogy a szerzés nem saját szükségletre történt. Az értékesítés rendszeres, azaz üzletszerű volt, így az önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, és erre a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (továbbiakban: SZJA tv.) 16. § (1) bekezdését kell alkalmazni.
Megállapította továbbá az adóhatóság, hogy ez a gazdasági tevékenység áfa fizetési kötelezettséget is maga után vont, figyelemmel az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) 3. § a) pontjára, 4. § (1) bekezdésére, 5. § (1) bekezdésére, 36. § (3) bekezdésére, és mindezek alapján az első fokú adóhatóság a felperes terhére 11 207 324 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, melynek és járulékainak megfizetésére kötelezte.
A felperes fellebbezése nyomán eljárt alperes 2011. június 7-én kelt határozatával az első fokú határozatot megváltoztatta, majd saját határozatát már a perben egy alkalommal módosította, melynek eredményeképpen a felperest terhelő hiány összege 9 558 269 Ft-ra csökkent. Az adóhivatal az adóbírság mértékét 10%-ban állapította meg.
A felperes keresetlevelében a határozatot több ponton támadta, és kérte annak hatályon kívül helyezését. Nézete szerint eljárási szabálysértések is történtek, továbbá vitatta az adóalanyiságával kapcsolatban az adóhivatal által megállapítottakat. A közös tulajdonban lévő ingatlanok értékesítésével összefüggésben hivatkozott az Áfa tv. 4. § (2) bekezdésére, amely szerint e körben a tulajdonostársak közössége lehetett volna csak az adóalany, nem lehetett volna a résztulajdonosokat külön vizsgálni. Hivatkozott továbbá arra, hogy téves a foglaló adójogi természetének minősítése, az ugyanis kárátalány, így az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.1. pontja szerint az nem képezhette volna adó alapját. Ezen túlmenően pedig a bírság elengedését is kérte.
A Székesfehérvári Törvényszék ítéletével az alperes határozatát - az első fokú határozatra kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és az első fokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte, egyebekben a keresetet elutasította, és az alperest 500 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Alaptalannak minősítette az ítélet a felperes eljárási jogszabálysértésekre történő hivatkozásait. Megállapította ugyanakkor a bíróság, hogy a felperes ingatlan értékesítésből származó bevétele az alperesi határozatban foglaltaktól eltérően csak 30 140 000 Ft. Az ezen felül keletkezett 250 000 Ft foglaló jogcímű bevétele a személyi jövedelemadó alapját nem képezheti. Hivatkozott a bíróság az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.1. pontjára, mely szerint - többek között - adómentes a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság EBH 2004/1119. számú jogesetében kifejtett álláspontjára, mely szerint a foglalóval biztosított szerződés közös megegyezéssel történt megszüntetése önmagában nem jelenti azt, hogy ne lenne a teljesítés meghiúsulásáért felelős személy. A szerződés teljesítése a vevőnek felróható okból marad el, melynek következtében a foglalót a felperes a kárainak enyhítése érdekében megtarthatja. A foglaló átalány kártérítés, melynek a minőségét nem szünteti meg az, hogy a felek a perbeli esetben is az adásvételi előszerződést közös megegyezéssel megszüntetik, illetve a szerződéstől a vevők elállnak, mely elállást az eladók tudomásul vesznek. A vevők elállása miatt az eladóknál maradó foglaló átalány kártérítés jellegű, mely az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.1. pontja alapján adómentes jövedelem, így a felperes esetében a személyi jövedelemadó alapjánál bevételként nem vehető figyelembe.
Rögzítette a jogerős ítélet azt, hogy az ingatlanértékesítésből származó jövedelem az SZJA tv. 16. § (3) bekezdés d) pontja szerint minősül, és az adózó önálló tevékenységének számít, melyből származó bevétel egyéb bevételként összevonandó. Nem találta tehát erre vonatkozóan alaposnak a felperesi keresetet.
Megállapította továbbá - hivatkozva az Áfa tv. 4. § (1) bekezdésére, hogy a felperes és tulajdonostársa által 2007-ben eladott 9 db ingatlan értékesítése alapján az üzletszerszerűség, illetve rendszeresség fennállt. Önmagában már a rendszeresen végzett gazdasági tevékenység megalapozza az adóalanyiságot, és az áfa alanyiság megállapítását nem érinti, hogy a felperes az áfakörbe bejelentkezett-e, rendelkezik-e adószámmal vagy sem. Annak van jelentősége, hogy a végzett tevékenység megfelel-e az adóalannyá válás feltételeinek. Jogszerűen állapította meg tehát az adóhatóság, hogy a felperes által végzett tevékenység áfaköteles.
Jogsértőnek ítélte ugyanakkor az Áfa tv. 4. § (2) bekezdés alkalmazásának hiányát, tekintve, hogy a 9 db szerződéssel érintett ingatlanok a felperes és tulajdonostársa közös tulajdonát képezte, így az alperes a megállapításait csak a tulajdonostársak közössége, mint adóalannyal szemben tehette volna meg. Miután az alperes áfa adóalanynak csak a felperest tekintette a tulajdonostársak közössége helyett, az alperes jogsértő módon járt el és állapított meg külön csak a felperes terhére adókötelezettséget.
A megismételt eljárásban az alperesnek a kötelezettségek meghatározásánál figyelembe kell venni az Áfa tv. 4. § (2) bekezdés szerinti áfa jogalanyiságot, valamint nem veheti figyelembe jövedelemadó alapjaként a .../7. helyrajzi számú ingatlanra kötött adásvételi szerződés meghiúsulása miatt kapott foglaló összegét. Mindezekre tekintettel kell a felperest terhelő adófizetési kötelezettséget meghatározni.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az első fokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérte, valamint perköltség megállapítását. Három ponton támadta az ítéletet: egyrészt a foglaló adójogi természetének minősítése körében, másrészről a tulajdonostársak, mint adóalanyok kötelezése tárgyában, valamint a megállapított perköltség összegszerűsége kérdésében.
A foglaló adójogi természetével összefüggésben hivatkozott arra, hogy az első fokú bíróság által felhívott jogesetben a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a szerződő felek kifejezett megállapodása alapján tarthatta meg az eladó a kapott foglalót kárai enyhítése érdekében. Mindebből azonban nem vonható le álláspontja szerint az az általános adójogi következtetés, hogy a szerződés teljesítésének meghiúsulása esetén az adott foglaló az SZJA tv. fentiekben megjelölt rendelkezése értelmében adómentes jövedelemnek minősülne. Álláspontja alátámasztására hivatkozott a 2001/41. számú "Adózási kérdések"-ben foglaltakra, valamint a Ptk. 245. § (2) bekezdésére, melyekből azt a következtetést vonta le, hogy az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.1. pontja alapján csak a szerződés teljesítésének meghiúsulásáért adott foglalón felül fizetett összeg az adómentes jövedelem, maga a foglaló azonban nem.
Kifogásolta az alperes azt is, hogy az első fokú ítélet az új eljárásra iránymutatásként írta elő a tulajdonközösség vizsgálatát, ezzel lényegében egy nem létező adóalany adóigazgatási ellenőrzés alá vonását. Nyomatékkal hivatkozott alperes arra a tényre, hogy nincs olyan jogalany, akivel szemben a bíróság által előírt vizsgálat lefolytatható lenne. Egyrészt a felperes és Szabó Zoltán a 2007. április 11-én kelt szerződés szerint a tulajdonközösséget megszüntették, amit a törvényszék indokolatlanul hagyott figyelmen kívül, másrészt az Áfa tv. 4. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezések következtében a tulajdonközösség az áfa tekintetében önálló adóalanynak minősül, és mint ilyen, önálló adószámmal kellene rendelkeznie. A tulajdonostársaknak tehát egy adószáma lehet. Miután a tulajdonközösség megszűnt, illetőleg fennállta alatt sem jelentkezett be adóalanyként, kérdés, hogy a megismételt vizsgálat hogyan végezhető el.
Végezetül sérelmezte az alperes a terhére megállapított, eltúlzott mértékű 500 000 Ft perköltséget.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Tévesen és iratellenesen hivatkozott arra az alperes, hogy megszűnt volna 2007. április 11-én közte és Szabó Zoltán között a tulajdonközösség. Állította, hogy tulajdonközösség megszüntetése csak olyan ingatlanokon történt, amelyeket az ellenőrzés nem érintett. Az érintett ingatlanokon az 1/2-1/2 arányú eszmei osztatlan közös tulajdon továbbra is fennállt. Ezen túlmenően hivatkozott az ítélet helyes indokaira.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az Áfa tv. 4. § (2) bekezdés szerint: A közös tulajdonban és közös használatban levő ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minősül adóalanynak. Az adóalanyisághoz fűződő kötelezettségeket és jogokat a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselő útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselőnek a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező tulajdonostárs, egyenlő tulajdoni hányad esetén pedig az adóhatóság által kijelölt személy tekintendő.
Az Szja. tv. 1. számú melléklet 6.1. pont szerint: A károk megtérülése, a kockázatok viselése körében adómentes: elemi kár (ideértve a martinsalak felhasználása miatt a lakást, lakóépületet ért kárt is), katasztrófa esetén a károsultnak jogszabályban meghatározott feltételek szerint vagy közadakozásból nyújtott segély, támogatás (így különösen a lakás helyreállítása, újjáépítése), továbbá a jogszabályban meghatározott kötelezettség alapján kapott tartásdíj, valamint a kártalanítás (ideértve a kisajátítás alapjául szolgáló közérdekű célra megvásárolt ingatlan vételárát is), a kárpótlás és a kártérítés, kivéve a jövedelmet pótló kártérítést; az áldozatsegítő szolgálattól származó, a bűncselekmény áldozata részére juttatott támogatás.
A fentiekben rögzített tényállás és jogszabályok alapján a Kúria megállapította, hogy az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése az elsőfokú bíróság által az ítéletben foglalt okból nem volt megalapozott. Osztotta a Kúria az alperes azon álláspontját, hogy a tulajdonostársak közösségével szemben új eljárás lefolytatására jogilag nincs mód, azonban az alperesétől részben eltérő indokkal.
A Kúria rögzíti, hogy az Áfa tv. 4. § (2) bekezdése nem a közös tulajdonban álló ingatlanok egészben vagy részben való elidegenítésére fogalmaz meg szabályokat, e rendelkezést nem erre alkották. A tulajdonosi közösség adóalanyisága, annak közös vizsgálata olyan gazdasági tevékenység esetén merülhet fel, amikor közös tulajdonban lévő ingó vagy ingatlan dolgot a tulajdonostársak ellenérték fejében közösen hasznosítanak.
Jelen ügyben ingatlanértékesítés történt, ami nem közös hasznosítás, hanem az ingatlannal való rendelkezés, a tulajdonközösség megszüntetésének egyik módja, így a tulajdonosok közösségének új eljárásban való vizsgálata fogalmilag kizárt. A feleknek e körben előadott egyéb érvei ennél fogva további jogi relevanciával nem bírnak.
Osztotta a Kúria az alperes álláspontját a foglaló adókötelezettsége tárgyában is. A foglaló olyan szerződést biztosító mellékkötelezettség, melynek célja a szerződés teljesítésének ösztönzése, a jogügylet komolyságának támogatása. Amennyiben a szerződés realizálódik, a foglaló a vételárba beszámít és azzal együtt képez jövedelmet. Kérdés az, hogy meghiúsulás esetén az eladó által kapott és ezáltal nála maradó foglaló összege adóköteles jövedelem-e, vagy a kivételi körbe tartozik.
A Kúria rögzíti, hogy e kérdés megválaszolásához külön kell választani a foglaló, mint biztosíték általános adójogi megítélését attól az esettől, ha a szerződés meghiúsulása kárt is okozott, ezért a foglaló a kárátalány szerepét is betöltheti (feltéve, hogy a felek így állapodtak meg, és ezáltal nem kell a károsultnak a tényleges kárát, annak összegét külön bizonyítania, csak ha a kár nagyobb, mint a foglaló összege).
A foglaló alapesetben nem valaminek a helyébe lép, nem valamit pótol /mint a kártérítés/, hanem egy pluszként jelentkező jövedelem. Ennél fogva nem tartozik az Szja. tv-ben nevesített kivételi körbe, nem kártérítés, azaz nem adómentes. Másként fogalmazva, azért, mert a foglalónak kárátalány szerepe is lehet, nem mondható rá generálisan, hogy adómentes. Csupán a foglaló összegét meghaladóan kapott kártérítés felel meg a jelzett kivételnek. Jelen pernek ugyanakkor nem volt tárgya annak kifejtése, hogy miként minősülhet adójogilag, ha az eladó a foglalót ténylegesen kártérítésre használja fel, mert valóban kára lett a meghiúsulásból. Ez már bizonyítási és egyéb elszámolási kérdést vethet fel.
Fentiekre tekintettel a Kúria az elsőfokú ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben hatályon kívül helyezte, és a keresetet elutasította. A kereset elutasítására tekintettel a Kúriának nem kellett vizsgálni érdemben az alperes perköltség összegére vonatkozó felülvizsgálati kérelmét.
A pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes együttes első fokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. § (3) bekezdése, 50. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles megfizetni.
Budapest, 2013. október 3.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró