EH 2007.1601 Az igazságügyi szakértői névjegyzékben szereplő szakértő kirendelése esetén a bíróságnak nem feladata annak vizsgálata, hogy fennállnak-e a szakértő névjegyzékbe vételének feltételei [Pp. 177. §].

A felperes 2001. május 14-én megvásárolta az alperesektől a perbeli ingatlant 10 500 000 forint vételárér. Az ingatlanon egy 40%-os készültségi fokú lakóház állt. Ugyanezen a napon a felek kötöttek egy másik szerződést is, amelyben az alperesek 12 000 000 forintért 2001. június 30-áig vállalták az épület 95%-os készültségi fokúvá tételét. A felperes a birtokbavételt követően téglakerítés alapozási munkáinak elvégzéséhez kezdett. 2001. augusztus 29-én észlelte, hogy az épület lábazati koszorúját nem a ház alapjára helyezték el, a főfal "lelógott" a ház alapjáról. A felperes által kezdeményezett előzetes bizonyítási eljárás során az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet K. Gy. szakértő által készített szakértői véleményében megállapította, hogy a lakóépület alapozása nem felel meg az állékonysági követelményeknek. A felperes a tervező javaslatára az épület utcával párhuzamosan futó falánál ún. melléalapozást végzett.

A felperes a későbbiek során észlelte, hogy a terasz, illetve a terasz lépcsője megsüllyedt, ennek következtében a burkolat megrepedezett és a terasz lejtése nem megfelelő, ezért a teraszt elbonttatta, és újat építtetett helyette. A felperes az építési engedélyes tervtől eltérően Heratekta anyagból épített kisszobai válaszfalat elbonttatta, mivel az a téglafalhoz illesztésnél megrepedezett, és ezt a felszakaszt téglából újraépíttette. Mivel az épület egyik kéményén salétromosodást tapasztalt, a felperes a kéményt kijavíttatta, azt Schiedel köpenytéglával burkoltatta. A felperes az ingatlan nappali szobájának nyugati oldalán a homlokzati fal mentén keletkezett repedést plasztikus tömítőanyaggal kifugáztatta. A felperes eredménytelenül kívánta szavatossági jogait érvényesíteni az alperesekkel szemben.

A felperes módosított keresetében összesen 3 590 557 forint és járulékai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. 966 557 forintot az általa elvégzett javítások költségeként, 1 624 000 forintot az alapozás további helyreállításának díjaként, míg 1 000 000 forintot értékcsökkenés címén kártérítésként követelt az alperesek hibás teljesítésére hivatkozva. Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

A bíróság jogerős ítéletében 3 530 017 forint és járulékai megfizetésére kötelezte egyetemlegesen az alpereseket a felperes részére, míg ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A bíróság S. Gy. igazságügyi szakértői véleménye alapján az alperesek hibás teljesítését állapította meg. A bíróság a Heratekta válaszfal kicserélésével összefüggésben 45 000 forintot, kémény javításával kapcsolatban 65 557 forintot, a nappali padlóburkolatának tömítéssel történt javítására 20 000 forintot, terasz újjáépítésére 599 188 forintot, az alap melléalapozással történt megerősítésére 176 135 forintot, alapozási hiba kijavítási költsége címén 1 624 141 forintot, míg értékcsökkenés címén 1 000 000 forintot ítélt meg a felperes javára. A bíróság az alpereseknek a szakértő jogosultságával kapcsolatos kifogását alaptalannak találta, és a szakértő aggálytalan szakértői véleményét az ítélethozatala alapjául elfogadta.

A jogerős ítélet ellen az alperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 177. § (1) bekezdését, a Pp. 182. § (3) bekezdését, a Pp. 183. § (2) bekezdését, a Pp. 163. § (1) bekezdését, továbbá a Pp. 206. § (1) bekezdését. Érvelésük értelmében S. Gy. a szakértői kirendelésben megjelölt szakkérdések megválaszolásához szükséges jogosultsággal nem rendelkezett sem a kirendelése, sem a szakvélemény elkészítése, sem pedig a bíróság előtti nyilatkozatának megtétele időpontjában, ezért szerintük szakvéleménye aggályos, az ítélkezés alapjául elfogadhatatlan, így a bíróság lényeges eljárási szabálysértést követett el azáltal, hogy az aggályos szakvéleményre alapította ítéletét, amely ezért megalapozatlan. Arra is hivatkoztak, hogy a bíróság tévesen állapította meg az épület alapozásával kapcsolatban a hibás teljesítésüket, mivel az alapozás statikai szempontból megfelelő, így annak javítása indokolatlan. Sérelmezték a terasz, a kémény, a Heratekta válaszfal, és az aljzatbeton süllyedésével összefüggésben a hibás teljesítés megállapítását, és kifogásolták az értékcsökkenés megfizetésére történt kötelezésüket. Álláspontjuk szerint az ingatlan nem értékcsökkent, mivel az épület állékonysága megfelelő.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem jogszabálysértő.

Alaptalanul sérelmezték az alperesek S. Gy. szakértőként történt kirendelését.

A szakértő kirendelésekor hatályos Pp. 177. § (2) bekezdése szerint szakértőt az igazságügyi szakértők vagy a külön jogszabályban feljogosított intézmények közül kell kirendelni, más szakértőt csak fontos okból lehet alkalmazni.

A szakértő kirendelésekor még az igazságügyi szakértőkről szóló 53/1993. (IV. 2.) Korm. rendelet volt hatályban, amelynek 1. § (2) bekezdése szerint az igazságügyi szakértő a tevékenységét az igazságügyi szakértői névjegyzékbe (továbbiakban: névjegyzék) való felvételkor meghatározott szakterületen fejti ki. A névjegyzéket az Igazságügyi Minisztérium vezeti.

Az elsőfokú eljárás során P. 21.901/2004/28. sorszám alatt csatolt igazságügyi szakértő adatlap szerint S. Gy. szakértő szakterülete: építészeti tervezés-kivitelezés, és a bejegyzés dátuma 1981. október 30.

A per tárgya egy földszintes családi ház adásvételével, illetve kivitelezésével kapcsolatos szavatossági, továbbá kártérítési igény elbírálása volt. A perbeli épület nem készült speciális szerkezettel, különleges eljárással, és a per során nem is merültek fel arra utaló adatok, hogy a jogvita elbírálásához olyan különleges, speciális ismeretekkel rendelkező szakértő kirendelésére lenne szükség, amelyekkel S. Gy. nem rendelkezett.

A szakértő 35. sorszámú beadványában a jogosultságát illetően nyilatkozott is. A bíróság az igazságügyi szakértői névjegyzékből olyan szakértőt rendelt ki, aki az igazságügyi szakértők adatalapja alapján a szakterülete szerint jogosult volt a perben jelentős tények, egyéb körülmények megállapításához, megítéléséhez szükséges szakértői vélemény elkészítésére, ezért a bíróság jogszabálysértés nélkül rendelte ki S. Gy.-t szakértőként.

Az igazságügyi szakértői névjegyzékben szereplő szakértő kirendelése esetén a bíróságnak nem feladata annak felülvizsgálata, hogy fennáll-e a szakértő névjegyékbe vételének feltétele. A 2006. január 1-jétől hatályos, az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 32. § (1) bekezdése értelmében ennek a felülvizsgálatnak az elvégzése 2008. január 1-jéig az igazságügyi miniszter feladata.

Alaptalanul hivatkoztak az alperesek arra is, hogy S. Gy. szakértői véleménye aggályos.

Az igazságügyi szakértőkről szóló 2/1988. (V. 19.) IM rendelet 28. § (1) bekezdése értelmében a szakértő a vizsgálatot a jogszabályok szerint a tudomány állásának és a korszerű szakmai ismereteinek megfelelő eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával köteles elvégezni. Az általános gyakorlatnak megfelelően a szakértő maga határozza meg, hogy a vizsgálatokat milyen módszerekkel végzi, és a szakvéleménye kialakítása során milyen adatokat használ fel. A bíróság a szakértő rendelkezésére bocsátotta a per iratait, így a szakértő megismerhette a már korábban beszerzett bizonyítékokat. Az általános gyakorlatnak megfelelően nem szükséges ismételten elvégezni a vizsgálatokat, amennyiben a rendelkezésre álló adatok alapján a szakértő aggálytalan szakértői véleményt tud készíteni. A szakértő szabadon használta fel a szakvéleménye elkészítéséhez a már beszerzett bizonyítékokat.

A bírói gyakorlat értelmében (BH 1992/270.) a bíróság a fél által beszerzett szakvéleményt csak a fél álláspontjaként veheti figyelembe: a perben szakértőként általában csak a bíróság által kirendelt szakértő járhat el.

A bíróság az alperesek által beszerzett szakértői véleményeket értékelte, dr K. L.-t S. Gy. kirendelt szakértővel együtt a bíróság tanúként meg is hallgatta. Miután azonban a fél által beszerzett szakvélemény csak a fél álláspontjaként vehető figyelembe, a bíróság jogszabálysértés nélkül mellőzte a Pp. 183. § alapján szakértői testület megkeresését.

Az alperes felkérésére szakértői véleményt készítő dr. K. L. a 16. P. 21.901/2004/47. számú jegyzőkönyvben rögzített tanúvallomásában nem vitatta "hogy a tervtől eltérő a ténylegesen megvalósult alapozás, és ez kivitelezési hiba", és azt sem, hogy "ez az épület állékonyságát befolyásolja". Az I. r. alperes a 2. P. 21.901/2004/11. sorszámú jegyzőkönyvben elismerte, hogy "az alap nem jó helyen van" és kijelentette, hogy "egy reális összeget hajlandó is lettem volna kifizetni".

S. Gy. szakértő a szakértői véleményét az alperesek által beszerzett szakértői vélemények ismeretében, dr. K. L. tanúkénti meghallgatását követően is fenntartotta. A szakértő válaszolt a felek és a bíróság által feltett kérdésekre, álláspontját a szükséges mértékben megindokolta. A bíróság jogszabálysértés nélkül találta a szakvéleményt aggálytalannak és fogadta el ítélethozatala alapjául.

Tévesen hivatkoztak az alperesek a Pp. 163. § (1) bekezdésének és a Pp. 206. § (1) bekezdésének a megsértésére is.

A bírói gyakorlat értelmében a bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó jogszabály megsértéséről csak akkor lehet szó, ha a bíróság által megállapított tényállás az iratok tartalmával ellentétes (iratellenes), illetőleg a bíróság a bizonyítékok egybevetése és összességükben való értékelése során okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre jutott.

A bíróság a lefolytatott bizonyítás eredményének mérlegelése alapján az említett hibáktól mentesen, jogszabálysértés nélkül állapította meg a tényállást, és jutott arra a következtetésre, hogy az alperesek hibásan teljesítettek.

Alaptalanul sérelmezték az alperesek az értékcsökkenés megállapítását is.

Az alperesek által hivatkozott bírósági gyakorlatnak megfelelően a dolog kijavított volta önmagában valóban nem ad alapot az értékcsökkenés megállapítására, azonban a jogosult bizonyíthatja, hogy a javítás ellenére értékcsökkenés jelentkezett.

A perben beszerzett aggálytalan szakértői vélemény alapján a bíróság ebben a körben is jogszabálysértés nélkül állapította meg a tényállást, és jutott arra a következtetésre, hogy a felperes az értékcsökkenéssel kapcsolatos igényének jogalapját és összegszerűségét is bizonyította.

A bíróság a szakértői véleményre figyelemmel jogszabálysértés nélkül határozta meg a felperes által elvégzett javítások költségét, illetve az alapozás további helyreállításának díját is. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésének (az ún. felülmérlegelésnek) pedig nincs helye (BH 1999/44.).

A kifejtettek értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Legf. Bír. Pfv. VII. 20.746/2007.)