A Győri Ítélőtábla Pf.20106/2014/1. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 83. §, 177. §, 182. §, 253. §] Bírók: Havasiné dr. Orbán Mária, Maurer Ádám, Világi Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.26050/2010/28., Győri Törvényszék P.20184/2012/52., Fővárosi Ítélőtábla Pf.20106/2014/8., *Győri Ítélőtábla Pf.20106/2014/1.*, Kúria Pfv.21860/2014/3., Kúria Pfv.21157/2015/3.

***********

Győri Ítélőtábla

Pf.III.20.106/2014/8. szám

Az ítélőtábla a dr. Vajthó Ádám ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kárpáti Katalin ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében - melybe az alperes pernyertessége előmozdítása érdekében a ... beavatkozott - a Győri Törvényszék 2014. március 4. napján kelt P.20.184/2012/52. számú ítéletével szemben, a felperes által 53. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban feljegyzett 2.496.000.-(Kettőmillió-négyszázkilencvenhatezer) forint illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 50.000.-(Ötvenezer) forint, az alperesi beavatkozó részére pedig 10.000.-(Tízezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította, megállapította, hogy a feljegyzett 1.500.000.-Ft eljárási illeték, 110.612.-Ft állam által előlegezett szakértői költség és díj a Magyar Állam terhén marad. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 50.000.-Ft, az alperesi beavatkozó részére pedig 10.000.-Ft ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. Kimondta, hogy ezt meghaladóan a felek maguk viselik az eljárás során felmerült költségeiket.

Határozata indokolásában megállapította, hogy a felperes gyermekkora óta gerincferdülésben szenved, kezdetben a győri kórházban kezelték, majd 2008-ban az alperes intézetébe került. A súlyos fokú gerincferdülését két részletben tervezték műtéttel javítani. 2009. január 27-én a felperes aláírásával hozzájárult az első műtét során szükséges érzéstelenítéshez, január 28-án végezték el az első, ún. "liberalizációs" műtétet. 2009. február 16-án a felperes aláírásával hozzájárult a második műtét sebészeti beavatkozásához. Február 18-án végezték el a második műtétet, a gerincoszlop görbületét korrigálták és az elért helyzetet rögzítették. A kb. 10 órás műtét során a felperesnél nagy mennyiségű folyadékpótlást végeztek. A műtétet követően a felperest altatott állapotba helyezték és lélegeztették. Február 20-án altatott állapotban azt rögzítették, hogy a felperes pupillái szűkek. Február 21. napján ébresztették fel, a felperes ekkor arra panaszkodott, hogy időnként csak foltokat lát. A látása 6-8 óra elteltével, az altatószerek hatásának elmúltával sem javult.

A felperes február 22-én is látászavarra panaszkodott, változó súlyosságú látászavara volt. A másnapi szemészeti, majd ideggyógyászati konzílium során tág, fénymerev pupillákat állapítottak meg, az ezt követő szemészeti vizsgálatok során megállapították, hogy a felperes a látását majdnem teljesen elveszítette. Jelenleg bal szemével egyáltalán nem lát, a jobb szemének bal felső negyedében minimális látása van. A látásromlás a második műtét során minden előzmény nélkül következett be. Azt nagy valószínűséggel a látóideg kereszteződése magasságában bekövetkezett vérkeringési zavar okozta.

A felperes 6 hónapig minden tekintetben ápolásra szorult, azóta legalább napi 2 óra időtartamban szorul gondozásra. Mindennapi élettevékenységeiben folyamatosan segítségre szorul, önálló közlekedésre nem képes, tömegközlekedési eszközt csak segítséggel tud igénybe venni. Műtétből származó egészségkárosodása meghaladja az 50 %-ot, állapota a gyógyszer szedését, segédeszköz használatát nem igényli.

Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint a felperes kezelése, műtétei során a szakma szabályai szerint végezte el az alperes a szükséges vizsgálatokat, beavatkozásokat. A gerincműtétek nélkül a felperes gerincbetegsége nagy valószínűséggel súlyosabbá vált volna, látáskárosodása a gerincműtét olyan szövődménye, amely előfordulási gyakorisága miatt nem számít szokásos műtéti kockázatnak, így arról az alperesnek tájékoztatást adnia nem kellett.

Az elsőfokú bíróság ítélete jogi indokolásában az 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 136. §-ára hivatkozással kiemelte, hogy az alperes köteles volt a felperes kezelésével kapcsolatos tevékenységét a jogszabályban foglalt keretek között dokumentálni. A meghallgatott tanúk vallomásai nem voltak alkalmasak arra, hogy valamennyi (mind a négy) műtéti beleegyező nyilatkozat létét és pontos tartalmát bizonyítsák, így a bíróság csak az első műtét érzéstelenítéssel és a második műtét sebészeti beavatkozással kapcsolatos beleegyező nyilatkozat megtételét állapította meg. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a másik kettő nyilatkozat hiánya nem alapozza meg azt a következtetést, hogy a felperes ne egyezett volna bele mindkét műtétbe, hanem ez a körülmény a beleegyező nyilatkozatban rögzített alperesi tájékoztatás tartalmának igazolása során bír jelentőséggel.

Az Eütv.13. § szerint a betegnek joga van a tájékoztatásra, míg a 134. § és 135. § értelmében a kezelőorvosnak kötelessége a meghatározott terjedelmű tájékoztatás: a 135. § (2) bekezdés szerint annak a kezelés általánosan ismert jelentős mellékhatásaira, az esetleges szövődményekre, a beavatkozások lehetséges következményeire, azok előfordulási gyakoriságára is ki kell terjednie. A tájékoztatás nem lehet se túl szűk, se túl tág körű, fel kell ölelnie azokat a leggyakoribb lehetséges következményeket, amelyek az ilyen beavatkozásokkal járhatnak. Az ezt meghaladó, illetőleg az ezt el nem érő mértékű tájékoztatás nem tölti be a szerepét, vagyis azt, hogy a kockázatok helyes mérlegelésével dönthessen a beteg, hogy vállalja a beavatkozást. A beavatkozástól függően kell kiterjednie a kockázatok körére.

Erre figyelemmel szakkérdés annak eldöntése, hogy a felperesen elvégzett műtét esetén mi volt az a kockázat, amelyre a tájékoztatásnak ki kellett terjednie. A beszerzett szakvélemény szerint a látásvesztés ilyen beavatkozásnál nagyon kis valószínűséggel következik be, arról a beteget tájékoztatni nem kell. A fentiekre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy az alperes a perbeli beavatkozásokat illetően eleget tett a szükséges tájékoztatási kötelezettségének. A látásvesztésről, mint lehetséges következményről a felperest nem kellett tájékoztatnia.