BH 2021.7.206 A szerződéskötési akarat elhatározásához szükséges lényeges körülménynek valamely tény fenn nem állása akkor minősülhet, ha erről a feleknek a megállapodás megkötésekor tudomása van. Ennek hiányában nem lehetnek azonos feltevésben, ezért a megállapodás téves feltevésre hivatkozással sikeresen nem támadható meg [A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 28. § (1) bekezdés].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2016. szeptember 12-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel financial analyst munkakörben. Az alperes a felperes szervezeti egységét külföldre kiszervezte, erre tekintettel 2017 novemberében az érintetteknek, köztük a felperesnek ajánlatot tett a munkaviszony felmondással vagy közös megegyezéssel történő megszüntetésére.

[2] A peres felek 2017. december 1-jei keltezésű, ténylegesen 2017. december 15-én létrejött megállapodással 2018. március 15-vel közös megegyezéssel megszüntették a felperes munkaviszonyát. A megállapodás szerint a felperes 2 hónap felmentési időre járó távolléti díjra jogosult a jogviszony megszűnéséig terjedő időszakra.

[3] A felperes 2018. január 2-ai ultrahangos vizsgálaton szerzett bizonyosságot a várandósságáról, erre tekintettel a megállapodás megtámadásáról 2018. január 12-én e-mailben tájékoztatta az alperest. Arra hivatkozott, hogy várandósságáról mint lényeges tényről a megállapodás aláírásakor nem volt tudomása, ennek ismeretében azt nem írta volna alá. Az alperes 2018. január 24-én tájékoztatta a felperest, hogy nem fogadja el a megtámadást.

A felperes keresete, alperes ellenkérelme

[4] A felperes keresetében a megállapodás érvénytelenségét arra hivatkozással kérte megállapítani, hogy mind ő, mind a munkáltató azon lényeges körülményben téves feltevésben voltak, miszerint nem várandós. A várandóssága 2018. január 2-án jutott a tudomására. Keresete jogalapjaként a munka törvénykönyvről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 28. § (1) bekezdését jelölte meg. A megállapodás érvénytelenségére tekintettel kérte a munkaviszonya helyreállítását és az alperes 2018. március 16-tól a munkaviszony helyreállításáig terjedő időtartamra havi bruttó 653 250 forint távolléti díj figyelembevételével elmaradt munkabére megfizetésére kötelezését.

[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta, hogy a felek a megállapodás megkötésekor lényeges körülményben ugyanabban a téves feltevésben lettek volna. Hivatkozott arra, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel akkor is megszüntethető, ha a munkavállaló várandós. Az alperes a megállapodást ezért ennek ismeretében is megkötötte volna. A munkáltató részéről fel sem merült tévedés lehetősége. Nincs tehát közös téves feltevés, felperes várandóssága önmagában nem vezet a megállapodás érvénytelenségéhez.

Az első- és a másodfokú ítélet

[6] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Döntését az Mt. 28. §-a, 64. § (1) bekezdése, 65. § (1) és (3) bekezdése rendelkezéseire alapította.

[7] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes terhessége nyilvánvalóan lényeges körülmény volt, hiszen annak tudatában a felperes nem kötötte volna meg a megállapodást, nem járult volna hozzá munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez. Vizsgálva ezen lényeges körülményben a felek közös téves feltevését megállapította, hogy a felperes terhessége nem merült fel kérdésként a felek között, így a feleknek ezzel kapcsolatban nem volt semmilyen feltevése. A felek egyezően állították, hogy a felperes terhességéről a megállapodás aláírásakor nem volt tudomásuk. A felperes várandósságának tehát a megállapodás megkötésekor nem volt jelentősége, így ebben a körben tévedésben sem lehettek. Emiatt nem volt jelentősége a terhesség kezdő időpontjának sem, így az ennek megállapítására irányuló felperesi bizonyítási indítványt az elsőfokú bíróság elutasította.

[8] A várandós nőt megillető felmondási védelem szabályai a munkáltató felmondása esetén alkalmazhatóak, a felek kétoldalú megállapodására, közös megegyezésére nem.

[9] Utalva az Mt. 28. § (2) bekezdésére, az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes házastársával családalapítással próbálkozott a megállapodás megkötésének időszakában, így a várandóssága kérdésében a tévedés kockázatát maga vállalta. Ebből következően sem támadhatta meg eredményesen a közös megegyezést e körülményre hivatkozva. Mindezek alapján a felperes keresetét elutasította.

[10] A felperes fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta a jogi indokolás kiegészítésével és pontosításával.

[11] Az Mt. 28. § (1) bekezdése alapján rögzítette, hogy kizárólag olyan körülményben fennálló közös tévedés vezethet a megállapodás érvénytelenségéhez, amely fennállása vagy hiánya mindkét felet befolyásolta a megállapodás megkötésében. Ezért az elsőfokú bíróság helyesen értékelte nemcsak azt a tényt, hogy az alperesnek lehetett-e tudomása a felperes terhességéről a megállapodás aláírásakor, hanem azt is, hogy ez az információ, tény mennyiben hatott ki a megállapodás megkötésére. Ehhez szükséges volt annak értékelése, hogy a megállapodás megkötéséhez vezető tárgyalások során a felek kitértek-e erre a körülményre, a felperes várandóssága befolyásolta-e a feleket a megállapodás megkötésekor (BH 2006.61.).

[12] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a közös megegyezés tekintetében a felperes várandóssága nyilvánvalóan lényeges körülmény, hiszen ennek tudatában nem járult volna hozzá a munkaviszonya közös megegyezéssel történő megszüntetéséhez. Ez a tévedés a felperes egyedüli, tehát csak az egyik szerződő fél tévedése lehetett, a munkáltatónak mint a másik szerződő félnek nem volt semmilyen feltevése sem a felperes esetleges várandósságáról, sem annak ellenkezőjéről.

[13] A felperes szabad akaratából választotta az átszervezés miatt történő munkáltatói felmondás helyett a kedvezőbb feltételű közös megegyezéses munkaviszony-megszüntetést annak ellenére, hogy esetleges várandósságának lehetőségével, még ha csekély mértékben, számolhatott (2017. november 27-ig próbálkoztak gyermekvállalással saját előadása szerint).

E szerződéskötési kockázatát azonban nem háríthatja át a munkáltatóra [Mt. 28. § (2) bekezdés].

[14] A felek a közös megegyezés aláírását megelőzően a perbeli nyilatkozataik és a megállapodás szövege alapján nem tárgyaltak a felperes családtervezéséről. Az alperes nem kérdezett erre rá, nem adott erről a felperes sem tájékoztatást. Ebből okszerűen az következik, hogy semmiképp nem befolyásolta mindkét felet ez a körülmény, tehát a terhesség fennállása vagy fenn nem állásának kérdése, a munkaviszony megszüntetésekor. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet indokolásából mellőzte azt a megállapítást, hogy a megállapodás megkötése vonatkozásában nyilvánvalóan lényeges körülménynek minősült a felperes várandóssága.

[15] A felperes a tévedés kockázatát vállalta, amikor a családalapítás időszakában úgy kötött megállapodást, hogy téves információja volt állapotosságáról. Mindezt nem befolyásolta, hogy annak ellenőrzése érdekében tesztet végzett, és igyekezett meggyőződni arról, hogy a szerződés aláírásakor még nem vár gyermeket. Kizárólag a felperes volt tisztában azzal, hogy családot kíván alapítani a házastársával, és fennáll annak lehetősége, hogy gyermeket vár, mindez őt befolyásolta a munkáltató által ajánlott lehetőségek közötti választásban. Ezért a felperes az Mt. 28. § (2) bekezdésre tekintettel sem támadhatja meg a szerződést, mert a tévedés kockázatát vállalta.