778/B/1996. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló 91/1995. (VIII. 4.) Korm. rendelet 2. § alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

Az indítványozó 1993. január 1-től kárpótlásként nyugdíjkiegészítést kap, mert több mint egy évig munkaszolgálatos volt. A nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről szóló 91/1995. (VIII. 4.) Korm. rendelet 2. §-a szerint az egyes személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelés összegét, továbbá az egyes nyugdíjak felülvizsgálatáról, illetőleg egyes nyugdíj-kiegészítések megszüntetéséről szóló 1991. évi XII. törvény alapján megszüntetett nyugdíj-kiegészítés helyébe lépett pótlék összegét 1995. szeptember 1-jétől önállóan kell négy százalékkal növelni. Az indítványozó e rendelkezést az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetésnek tartja egyrészt azért, mert a kárpótlást a rendes nyugdíjtól elkülönítve kezeli, másrészt azért, mert az emelés nem visszamenőlegesen 1995. január 1-től kezdődően történt. Az alkotmányellenesség megállapítását kérte.

II.

Az indítvány nem megalapozott.

Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés tartalmát az Alkotmánybíróság korábban többször [9/1990. (IV. 25.) AB hat. és 21/1990. (X. 4.) AB hat. ügyekben] értelmezte. (ABH 1990. 46. ill. 73.) Ennek során kifejtette, hogy "a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden, még a végső soron nagyobb társadalmi egyenlőséget célzó megkülönböztetés is tilos. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembe vételével kell a jogosultságok és kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni." Továbbá: "az azonos személyi méltóság jogából esetenként következhet olyan jog is, hogy a javakat és esélyeket mindenki számára (mennyiségileg is) egyenlően osszák el. De ha valamely - az Alkotmányba nem ütköző - társadalmi cél vagy valamely alkotmányos jog csak úgy érvényesíthető, hogy e szűkebb értelemben vett egyenlőség nem valósítható meg, akkor az ilyen pozitív diszkriminációt nem lehet alkotmányellenesnek minősíteni."

Az a kérdés, hogy a megkülönböztetés alkotmányos határok között marad-e, csak a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggéseiben vizsgálható. (238/B/1990. AB hat. ABH 1991. 700-701.)

Az indítványozó a nyugdíj-kiegészítést kárpótlásként kapta. A kárpótlás kérdésével az Alkotmánybíróság már több alkalommal foglalkozott. Az e tárgyban hozott határozatokból egyértelműen megállapítható, hogy a kárpótlás adásakor az állam nem jogi kötelezettséget teljesít, hanem saját elhatározásából, anyagi erejéhez mérten ex gratia juttat részleges kárpótlást azoknak, akik különböző igazságtalan, jogfosztó intézkedések folytán kárt szenvedtek.

Az Alkotmánybíróság a 16/1991. (IV. 20.) AB határozatban (ABH 1991. 58-64.) kimondta, hogy "nincs senkinek joga arra, hogy egy ex gratia juttatás meghatározott formájában részesüljön. Ugyanakkor az ex gratia juttatásnál is irányadók az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltak."

Az indítványozó által sérelmesnek tartott rendelkezés az Alkotmány 70/A. §-ában rögzített elveket nem sérti. A törvényhozó ugyanis a kár és a kárpótlás mértéke meghatározása tekintetében nagy szabadsággal rendelkezik. [28/1991. (VI. 3.) AB hat. ABH 1991. 98.] A rendelkezés nem kivételesen az indítványozóra, hanem a hozzá hasonló módon kárpótoltak egész csoportjára vonatkozik.

A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 38/A. §-a a Nyugdíjbiztosítási Alap és az Egészségbiztosítási Alap kiadásának minősülő nyugellátás, baleseti nyugellátás évenként kétszeri és az adott év elejéig visszamenő emelését írja elő.

Az egyes, személyes szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó emelés (ún. politikai rehabilitációs emelés) azonban nem az említett alapok kiadása, ezért évenkénti növelésük feltételeiről a Kormány - rendeletben - esetenként rendelkezik éppen úgy, mint a nyugdíjfolyósító szervek által folyósított nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások emeléséről.

Sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai, méltányossági, az eltérő társadalmi helyzetekre figyelemmel levő stb. szempontok szerint a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a személyek között ne különböztethetne, ha ezzel egyébként az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tehát nem bármiféle különbségtételt tilt, mert az ellentétben állna a jog lényegével és rendeltetésével. [521/B/1991. AB hat. ABH 1993. 556.]

Mindezeket figyelembe véve, az Alkotmánybíróság az indítvánnyal támadott jogszabályhely alkotmányellenességét nem látta megállapíthatónak, ezért az indítványt elutasította.

Budapest, 1996. október 14.

Dr. Schmidt Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s. k.,

alkotmánybíró