BH 2021.3.75 I. Rendkívüli munkateljesítményre hivatkozással - erőmegfeszítés címén - önállóan járadékot igényelni nem lehet.

II. Az elmaradt haszon érvényesítése szempontjából a magánszemély és az egyéni vállalkozó személye nem különül el egymástól, a bíróságnak ezért nemcsak a felperes magánszemélyként a vállalkozásából kivett jövedelmét, hanem az egyéni vállalkozásból elérhető elmaradt bevételét is figyelembe kell vennie a jövedelemveszteség vizsgálatakor [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 339. § (1) bek., 355. § (1) és (4) bek., 356. § (1), (3) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A korábban egyéni vállalkozóként, autófényező munkakörben dolgozó felperes 2013. augusztus 17-én idegenhibás közlekedési balesetet szenvedett, amelynek következtében 42%-os munkaképesség-csökkenése keletkezett.

[2] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének részben helyt adott. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben helybenhagyta, míg az elmaradt jövedelem, az "erőmegfeszítési járadék" és a perköltség vonatkozásában hatályon kívül helyezte azt, és e körben az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[3] A felperes a megismételt eljárásban keresetében egyéni vállalkozásból származó jövedelem kiesése címén 2014-től évi 1 000 000 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni. A balesetet követő hónaptól "erőmegfeszítés" címén havi 50 000 forint járadékot igényelt arra hivatkozással, hogy munkáját a korábbiakhoz képest fokozott erőkifejtéssel tudja végezni.

[4] Az alperes ellenkérelmében a jövedelemveszteség tényét nem, de annak összegét vitatta, illetve az "erőmegfeszítés" címén igényelt járadék elutasítását kérte, vitatva annak jogalapját és összegszerűségét is.

Az első- és másodfokú ítélet

[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével 2014-től évi 343 407 forint keresetveszteséget pótló járadék, továbbá 2015. március 1-jétől havi 50 000 forint jövedelempótló (erőmegfeszítési) járadék megfizetésére kötelezte az alperest, a keresetet ezt meghaladóan elutasította.

[6] Indokolásában kifejtette, hogy bár az erőmegfeszítés önálló járadékigényt nem alapoz meg, azt mégis figyelembe kell venni akkor, amikor a károsult jövedelme csak a rendkívüli munkateljesítmény miatt éri el, vagy haladja meg a korábbi jövedelmét.

[7] Az elsőfokú bíróság a perben kihallgatott tanúk vallomása alapján igazoltnak látta, hogy a felperes azt a munkát, amit korábban autófényezőként látott el, a balesetet követően komoly erőfeszítéssel végzi.

[8] Köztudomású ténynek tekintette, hogy a felperes szakmája kimondottan nehéz fizikai munkát igényel, amelynek végzése a balesettel okozati összefüggésben a felperes számára már orvosilag nem javasolt.

[9] Nem értett egyet azonban az elsőfokú bíróság azzal, hogy azonos lenne a felperes egyéni vállalkozásának elmaradt bevétele a magánszemélyként elmaradt jövedelmével. Nyilvánvalónak tartotta, hogy a felperes a baleset miatt egyéni vállalkozását nem tudta működtetni úgy, mint korábban, ezért járadékigényét a jövőre nézve mint természetes személynek megítélte.

[10] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet fellebbezett részében részben megváltoztatta, az erőmegfeszítési járadék megfizetésére irányuló keresetet elutasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[11] Álláspontja szerint az erőmegfeszítési járadék nem önálló jogcím, az e körben előterjesztett kereset kapcsán csupán erre tekintettel járadék nem állapítható meg, a munkaképesség-csökkenést szenvedett személy fokozott erőkifejtését munkavégzése körében a keresetpótló járadék meghatározásánál kell értékelni.

[12] Kiemelte, hogy e járadék meghatározásánál nem elegendő a köztudomásúan nehéz fizikai munka tényének a megállapítása. Érvelése szerint az, hogy a felperes csak ereje megfeszítésével tudja a korábbi munkáját ellátni, szakkérdésnek minősül, ezért nem mellőzhető orvos szakértői vélemény beszerzése, amely jelen perben erre vonatkozóan elmaradt.

[13] A másodfokú bíróság utalt arra, hogy önmagában a felperes személyes előadása és alkalmazottja tanúvallomása alapján ítéleti szintű bizonyossággal tényállás e körben nem állapítható meg. Megjegyezte, hogy a rendelkezésre álló adatok szerint a felperes munkaszervezését a balesetet követően megváltoztatta, a nehezebb fizikai munkákat már nem személyesen végzi.

[14] A felperes jövedelemveszteségének megállapítása körében utalt a könyvszakértői véleményben foglaltakra. A felperes mint magánszemély jövedelmét azonban nem tartotta azonosnak az egyéni vállalkozása jövedelmével. Azt állapította meg, hogy az elmaradt jövedelem iránti igényt a felperes mint magánszemély érvényesítette, a vállalkozás elmaradt bevétele álláspontja szerint nem képezte a per tárgyát a keresethez kötöttség általános eljárásjogi szabályából következően. Érvelése szerint a könyvszakértő a szakvéleményben kimutatta, hogy a felperes mint magánszemély vállalkozásából származó jövedelmét döntően a vállalkozói kivét tette ki, ezen összegek szerepelnek a felperes mint magánszemély személyi jövedelemadó-bevallásaiban, ezért a jövedelemkiesés megállapítása során ebből az összegből indult ki.

A felülvizsgálati kérelem ellenkérelem

[15] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése, és az alperest keresetnek megfelelően marasztaló határozat meghozatala iránt. Másodlagosan az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatállyal a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.

[16] Hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 339. § (1) bekezdése, 355. § (1) és (4) bekezdésének a megsértésére.

[17] Érvelése szerint a károkozónak meg kell térítenie a balesetet szenvedett személy elmaradt hasznát is.

[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Egyetértett az eljárt bíróságok álláspontjával, amely szerint a perben kizárólag a felperes jövedelméről kellett döntést hozni, az egyéni vállalkozásának bevételcsökkenéséről nem. Utalt arra is, hogy a felperes az erőmegfeszítés címén előterjesztett járadékigényét nem bizonyította.

A Kúria döntése és jogi indokai

[23] A felülvizsgálati kérelem részben alapos.

[24] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 270. § (2) és a 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, a Pp. 272. § (2) bekezdése szerint megjelölt jogszabálysértések tekintetében vizsgálta felül.

[25] A felperes lényegében az erőmegfeszítéssel végzett munkája és az egyéni vállalkozóként szerezhető bevétele figyelmen kívül hagyását sérelmezte. Megsértett jogszabályként a régi Ptk. 339. § (1) bekezdésére, és a 355. § (1) és (4) bekezdésére hivatkozott.

[26] A Kúria osztotta a jogerős ítéletben kifejtett álláspontot az erőmegfeszítés jogcímén igényelt járadék vonatkozásában, annak elutasításával egyetértett. A keresetveszteséget pótló járadékra való jogosultság általános feltételeit a régi Ptk. 356. § (1) bekezdése tartalmazza. A régi Ptk. 356. § (3) bekezdése szabályozza azt az esetet, amikor a balesetet szenvedett személy a balesetből eredő jelentős testi fogyatékossága ellenére rendkívüli munkateljesítménnyel éri el a keresetét, vagy annak egy részét. A felperes által erőmegfeszítési járadék címén előterjesztett igényét azonban a fenti jogszabály együttes értelmezését figyelembe véve a régi Ptk. önálló igényként nem ismeri el, a régi Ptk. 356. § (1) és (3) bekezdésében foglalt feltételeknek együttesen kell fennállniuk, a felperes jövedelempótló járadékigényei csak egységesen vizsgálhatóak és bírálhatóak el. A Kúria e körben fenntartja a korábbi döntéseiben kifejtett álláspontját, vagyis a rendkívüli munkateljesítmény nem alapoz meg önálló járadékigényt, azt a jövedelemveszteség számításánál kell figyelembe venni (Pfv.III.20.212/2017/4., Pfv.III.21.524/2017/5.).