BH 2013.3.68 A magyar bíróságnak nincs joghatósága a házassági bontóperrel együtt indított gyermekelhelyezési kereset elbírálására, ha jogerős bírósági határozat a Németországból jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelét elrendelte [2201/2003/EK rendelet 10. cikk, 11. cikk, Pp. 130. § (1) bek. a) pont, 157. § a) pont, 290. § (1) bek.].

A peres felek házasságából 2003. július 25-én született kisfiuk. A házastársak az együttélést Németországban folytatták, a felperes azonban 2010. június 15-én a közös kiskorú gyermekkel az alperes beleegyezése, hozzájárulása nélkül Magyarországra költözött és azóta folyamatosan itt élnek.

Jelen per alperese a gyermek jogellenes Magyarországra hozatala miatt, a kisfiú visszavitele érdekében eljárást kezdeményezett. A Pesti Központi Kerületi Bíróság határozatával megállapította, hogy a gyermek szokásos tartózkodási helye a Magyarországra hozatalának időpontjában Németországban volt. Kötelezte a felperest a gyermek visszavitelére. A Fővárosi Bíróság határozatával az elsőfokú végzést jóváhagyta. A gyermeket a felperes nem vitte vissza Németországba, ezért 2011. március 18-án az elsőfokú bíróság végrehajtási lap kibocsátásával végrehajtási eljárást indított a gyermek visszavitele iránt.

A felperes keresetében kérte a házasság felbontását, a kiskorú gyermek nála történő elhelyezését, valamint az alperes gyermektartásdíj fizetésére történő kötelezését.

Az alperes vitatta a magyar bíróság joghatóságát és kérte a per megszüntetését a Pp. 157. §-ának a) pontja alapján, figyelemmel a Pp. 130. § (1) bekezdésének a) pontjában foglaltakra.

Az elsőfokú bíróság végzésével a gyermekelhelyezésre vonatkozó részében a pert elkülönítette és ebben a körben a pert megszüntette.

Végzésének indokolásában megállapította, hogy mivel a gyermeket a felperes jogellenesen hozta Magyarországra, a gyermek itt nem szerzett szokásos tartózkodási helyet, figyelemmel a Tanács 2003. november 27-i 2201/2003/EK rendelete a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve a 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (továbbiakban: EK rendelet) 10. cikkében foglaltakra. Ezért a gyermekelhelyezés vonatkozásában a pert a Pp. 149. § (1) bekezdése alapján elkülönítette és ebben a körben a per megszüntetéséről döntött a Pp. 157. §-ának a) pontja, illetve a Pp. 130. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Az elsőfokú bíróság a végzésének indokolásában arra is utalt, hogy a házassági bontóperre vonatkozóan a magyar bíróság joghatósága fennáll.

Az elsőfokú végzés ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta.

A jogerős végzés ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte a gyermekelhelyezésre vonatkozó kereseti kérelem tárgyalására is.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban a Kúria észlelte, hogy abban a felperes olyan jogcímre, nevezetesen az EK rendelet 10. cikkének b) pontjára hivatkozva kérte a magyar bíróság joghatóságának megállapítását a gyermekelhelyezésre vonatkozóan és erre tekintettel a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, melyre az alapeljárásban, illetve az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésében nem hivatkozott. A Pp. 275. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel pedig a felülvizsgálati kérelem csak olyan jogi állásponton alapulhat, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt (BH 1996/7/372.).

A felperes felülvizsgálati kérelme ugyanakkor érdemben sem helytálló, az EK rendelet 10. cikkének téves értelmezésén alapul.

Az EK rendelet 8. cikke "Általános joghatóság" címszó alatt rögzíti, hogy egy tagállam bíróságai joghatósággal rendelkeznek olyan gyermek feletti szülői felelősségre vonatkozó ügyekben, aki a bíróság megkeresésekor az adott tagállamban szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik. Az EK rendelet 10. cikke a gyermek jogellenes elvitele esetén irányadó joghatóságot határozza meg, főszabályként rögzítve, hogy a gyermek jogellenes elvitele vagy visszatartása esetében azon tagállam bíróságai, amelyben az elvitelt vagy visszatartást közvetlenül megelőzően a gyermek szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett (jelen esetben ez a tagállam Németország) mindaddig megtartják joghatóságukat, amíg a gyermek másik tagállamban szokásos tartózkodási helyet nem szerez. Jelen esetben pedig ez a gyermek jogellenes Magyarországra hozatala tárgyában Magyarországon született jogerős bírósági döntésre tekintettel nem történhetett meg.

Az EK rendelet 10. cikkének a) és b) pontja - vagylagosan - ugyanakkor meghatározza azokat a kivételeket, amikor azon állam bíróságai, ahol a gyermek a jogellenes elvitelt megelőzően tartózkodott, "elvesztik" joghatóságukat és ennek követében a szülői felelősségre (gyermekelhelyezésre) vonatkozó kereseti kérelmet azon tagállam bíróságai tárgyalhatják, ahová a gyermeket - korábban jogellenesen - elvitték.

A fentiekkel összefüggésben a felperes a 10. cikk b) pontjának iii. alpontjára hivatkozott, ami a 11. cikk (7) bekezdésére utal. A 11. cikk (7) bekezdése azonban kizárólag a 11. cikk (6) bekezdésével összefüggésben értelmezhető [erre a (7) bekezdés utal is]. A (6) bekezdés pedig egyértelműen azt az esetet szabályozza, amikor a bíróság a visszavitel iránti kérelmet elutasítja, jelen esetben pedig nem ez történt.

A kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy az EK rendelet 10. cikkének egyetlen fordulata sem alkalmazható a perbeli esetben, tehát a német bíróság változatlanul kizárólagos joghatósággal rendelkezik a szülői felelősségre, gyermekelhelyezésre vonatkozó kereseti kérelem elbírálására.

Nincsen ellentmondás az EK rendelet 8. és 10. cikke között sem, hiszen a 8. cikk a főszabályt, az általános joghatóságot rendezi, míg a 10. cikk az ott taxatív módon felsorolt kivételeket tartalmazza. A német bíróság felperes által csatolt határozatából egyébként megállapítható, hogy a német bíróság a felperes szülői felügyeleti jog átruházására vonatkozó kereseti kérelmét érdemi vizsgálat nélkül, az EK rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére hivatkozva azért utasította el, mivel a felperes (kérelmező) előadása szerint a gyermek szokásos tartózkodási helye 2010. június 15-e óta Magyarországon van. A német bíróságnak nyilvánvalóan nem volt tudomása arról, hogy a magyar bíróság jogerősen elrendelte a kiskorú gyermek Németországba történő visszavitelét és ezzel - jogi értelemben - a gyermek szokásos tartózkodási helye Németországban rögzült.

A kifejtettekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

(Kúria Pfv. II. 21.546/2012.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Budakörnyéki Törvényszék 1. Pf. 21.346/2012/4. számú végzésével elbírált ügyében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről 76. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő