EH 2006.1429 A választottbírósági ítélet érvénytelenítése közrendbe ütközés jogcímén csak a jogrend alapelveinek nyilvánvaló és súlyos megsértése esetén alkalmazható. Olyan eljárási szabálysértések mint a szakvélemény ellentmondásainak tisztázatlansága, vagy az ítélet indokolásának hiányosságai nem alapozzák meg a pártatlan és igazságos eljáráshoz fűződő alkotmányos alapelv sérelmét [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 54-55. §].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint az I. r. felperes és az alperes 2001. június 11-én vállalkozási szerződést kötöttek, melyben az alperes vállalta a b.-i 155.447/17. hrsz.-ú ingatlanon felépítendő lakóépület generál-kivitelezését. A II. r. felperes a szerződéskötéskor cégnyilvántartásba még be nem jegyzett I. r. felperesnek a szerződéskötésnél eljáró ügyvezetője volt. A felek viszonya 2002 elejétől fokozatosan megromlott és 2002. július 30-án írásbeli megállapodást kötöttek a szerződéses jogviszonyuk lezárására. A megállapodás ellenére a szerződés megszüntetése során szükséges teljesítések körében ismét vita alakult ki közöttük. Ennek eldöntése érdekében a jelen per alperese 2002. szeptember 25-én keresetet terjesztett elő a szerződésükben kikötött Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbírósághoz (továbbiakban: Választottbíróság).
A felperesek a választottbírósági eljárásban perbe bocsátkoztak és viszontkeresetet is előterjesztettek.
A Választottbíróság 2003. április 7-én szakértői bizonyítást rendelt el műszaki szakkérdések megítéléséhez. Az igazságügyi szakértő 2003. október 2-ai szakvéleményét a felek vitatták, hiányosnak, pontosításra szorulónak ítélték meg. A szakértő a 2003. november 5-ei választottbírósági tárgyaláson megjelent és véleményét a felek észrevételei ismeretében is fenntartotta. A tárgyalási jegyzőkönyv szerint a peres felek is fenntartották észrevételeiket, azonban ezekre vonatkozóan a Választottbíróság a szakértőt nem nyilatkoztatta meg.
A Választottbíróság a 2003. december 2-án meghozott ítéletében kötelezte jelen per I. r. felperesét, hogy 30 napon belül fizessen meg a jelen per alperesének 138 113 427 Ft tőkét és az azután járó kamatot, valamint 8 890 000 Ft eljárási, szakértői és perköltséget. A jelen per II. r. felperesével szembeni keresetet teljes egészében elutasította, valamint a marasztaláson felüli részben mind a keresetet, mind a viszontkeresetet elutasította.
Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a jelen per alperese végleges keresetében összesen 203 113 427 Ft tőke megfizetésére kérte kötelezni a jelen per felpereseit a felek szerződésének megszűnésekor esedékes elszámolás alapján, vállalkozói díj jogcímén, míg a felperesek az elszámolással összefüggésben viszontkeresetüket kijavítási költség, árleszállítás, késedelmi kötbér és az építéshez biztosított anyagok ellenértékével való elszámolás jogcímén terjesztették elő. A Választottbíróság a perben beszerzett szakértői véleményt megalapozottnak ítélte és azt elfogadva megállapította, hogy az alperest további 203 113 427 Ft vállalkozói díj illetné meg, azonban ezt csökkentette a bírói mérlegeléssel 45 millió forintban meghatározott árengedménnyel és 20 millió Ft kötbérrel. Az I. r. felperes marasztalása és a viszontkereset elutasítása körében az ítélet további indokolást nem tartalmaz. Az I. r. felperes 2003. december 31-én a Választottbíróság ítéletének kiegészítése és kijavítása iránt kérelmet terjesztett elő. Ezt a kérelmet a Választottbíróság végzésével elutasította arra való hivatkozással, hogy a rendelkező részben vagy marasztalással, vagy a kérelem elutasításával valamennyi keresetet és viszontkeresetet elbírálta. A végzés indokolásában kifejtette, hogy a Választottbíróság egyetlen viszontkereseti kérelemről nem döntött: a dokumentáció kiadása iránt az I. r. felperes részéről előterjesztett kérelemről. Erre a kérelemre vonatkozóan azonban az I. r. felperes nem jelölte meg a pertárgyértéket és nem rótta le a választottbírósági költségelőleget, ezért ezt az igényt a bíróság nem tekinthette előterjesztettnek.
A felperesek keresetükben a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérték a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. § (2) bekezdésének b) pontja alapján arra hivatkozva, hogy az ítélet a magyar közrendbe ütközik.
Keresetüket az alábbiakkal indokolták:
- A Választottbíróság eljárása sérti az Alkotmány 57. § (1) bekezdését, mely szerint a jogvitát pártatlan és igazságos eljárásban kell elbírálni. A Választottbíróság az ügy eldöntése szempontjából számos jelentős tényt és körülményt nem vett figyelembe, s az ítéletben ennek indokát sem adta. A beszerzett szakvélemény tárgyilagosságáról és szakszerűségéről nem foglalt állást.
- A perben beszerzett szakértői vélemény egyoldalú és aggályos, ennek ellenére annak elfogadását a Választottbíróság nem indokolta meg, ezzel sérült az igazságosság alkotmányos követelménye.
- A szakértői vélemény számítási hibát is tartalmaz, mert a minőségi levonás után az áfa összeget elmulasztotta levonni.
- A Választottbíróság az árengedmény és a késedelmi kötbér összegét bírói mérlegeléssel állapította meg, s ezzel a jogvita szakszerű elbírálásához való jog sérült.
- A szakvélemény ellentmondásainak tisztázására a felek arra tett észrevételei ellenére a tárgyaláson nem kerülhetett sor. Ezzel a szakvélemény elvárható szakszerűségéhez fűződő társadalmi érdek a helytállóságába vetett bizalom sérült meg.
- A Választottbíróság ítélete nem tartalmaz tényállást, sem a kereset és a viszontkereset elbírálásának (marasztalás, illetve elutasítás) indokait.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperesek által felhozott indokok alapján az ítélet közrendbe ütközése nem állapítható meg. A felperesek által előadottak a választottbíróság érdemi döntésének felülvizsgálatára irányulnak.
Az elsőfokú bíróság a Választottbíróság ítéletét érvénytelenítette és kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg egyetemlegesen a felpereseknek 4 000 000 Ft perköltséget. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felperesek a közrendbe ütközés okán több olyan körülményre hivatkoztak, amely a választottbírósági ítélet érdemi felülbírálatát jelentené. Ezért ezeket a kifogásokat az elsőfokú bíróság érdemben nem vizsgálta. Ezek a körülmények: a mérlegelésen alapuló ítéleti döntés, a szakvélemény szakszerűségének és objektivitásának kérdése, az ítélet teljes körű és részletes indokolásának hiánya.
Három körülmény tekintetében azonban a bíróság arra a következtetésre jutott, hogy azok külön-külön talán nem, de összességükben már sértik a magyar közrendet, a bíróság függetlenségének és pártatlanságának elvét, a felek jogszerű és szakszerű jogi döntéshez fűződő érdekét. Ilyen körülményként értékelte azt, hogy bár a felperesek a szakértő pártatlanságával kapcsolatban általános jellegű kifogásokat terjesztettek elő és a per eldöntése szempontjából jelentős szakmai kérdésekben részletesen indokolt észrevételt tettek, a Választottbíróság a 2003. november 5. napján tartott tárgyaláson nem kísérelte meg a szakértői vélemény ellentmondásainak tisztázását, nem hívta fel a jelen lévő szakértőt arra, hogy legalább a szakkérdésekben tett észrevételekre fejtse ki szakmai álláspontját. Ilyen előzmények után a Választottbíróság az ítéletében sem indokolta meg, hogy a szakértői véleményt miért tartja megalapozottnak, és milyen indokok alapján mellőzte a felperesek által előterjesztett szakmai érveket.
Ezen túlmenően, bár a szakértői vélemény nem tér ki a felperesek viszontkeresetének a rendelkezésre bocsátott építőanyagok ellenértéke elszámolásával kapcsolatos tételére, a Választottbíróság a döntése indokolásában ezt a viszontkereseti kérelmet meg sem említette. A rendelkező rész tartalma szerint a kérelmet elutasította, de annak indokát nem adta. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezek a körülmények együttesen sértik a jogbiztonság és az Alkotmány 57. § (1) bekezdésében megfogalmazott elvet, s ez a sérelem eléri azt a mértéket, amely a Magyar Köztársaság közrendje sérelmét is megvalósítja.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatásával a felperesek keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte. Jogszabálysértésként az Alkotmány 44. és 57. §-a, Vbt. 55. §-a, a Ptk. 389. §-a és Pp. 221. §-ának megsértésére hivatkozott. További jogszabálysértésként jelölte meg a Választottbíróság Eljárási Szabályzata 35. § (4) és (5) bekezdésének 17. §, 39. § és 40. §-ának megsértését. A közrend fogalmával kapcsolatban részletesen hivatkozott nemzetközi jogesetekre annak a jogi álláspontjának alátámasztására, mely szerint a közrend sérelmét a kifejezetten imperatívként, "közrendként" megjelölt jogszabályok megsértése vonhatja maga után. Ilyen imperatív jogszabály sérelmet sem a felperes nem jelölt meg a keresetében, sem az elsőfokú bíróság nem tudta azt megállapítani az ítéletében.
Az alperes hivatkozott továbbá a közrend fogalmával kapcsolatban kialakult magyar ítélkezési gyakorlatra, felsorolva az e körben közzétett eseti döntéseket (BH 1997/10/489., BH 2003/127). Álláspontja szerint e döntésekből az a következtetés vonható le, hogy a közrendbe ütközés legfeljebb akkor állapítható meg, ha a Választottbíróság eljárása a választottbírósági törvénybe, vagy az Eljárási Szabályzatba ütközik, azonban sem a keresetlevél nem hivatkozott ilyen jogszabálysértésre, sem a támadott ítélet nem állapította meg azt. Kifejtette, hogy a jogerős ítélet alaptalanul állapította meg a Választottbíróság függetlensége és pártatlansága elvének sérelmét. A szakvéleménnyel kapcsolatos kifogások az ügy érdemi elbírálásának körébe tartoznak, csakúgy, mint az indokolással kapcsolatos észrevételek.
A Választottbíróság a viszontkeresetet elutasította, tehát alaptalannak találta, és az alperesek nem jelöltek meg olyan körülményt, amely alapján a Választottbíróság ítélete jogszabálysértő volna. Hangsúlyozta, hogy a választottbírósági eljárásban a mérlegelésnek jelentős szerepe van. A Választottbíróság ítéletének érvénytelenítésére irányuló keresetet nem lehet azonosítani a fellebbezéssel. Álláspontja szerint a Választottbíróság hatáskörébe tartozó ügy egyes elemeivel kapcsolatos sérelmek nem adnak alapot a közrend sérelmének megállapítására. A Vbt. tételesen felsorolja, hogy mely eljárási szabálysértések miatt lehet érvényteleníteni a választottbírósági ítéletet, azonban a felperes nem ilyen okra hivatkozva kérte az érvénytelenítést.
A jogerős ítélet önkényes elméletet állított fel az érvénytelenítésre alapot nem adó okok érvénytelenítési okká halmozódása címén. Figyelmen kívül hagyta, hogy az állami bíróság nem másodfoka a Választottbíróságnak, hanem az érvénytelenítés csak szélsőséges esetekben, a jogrend alapelveinek nyilvánvaló és súlyos megsértése esetén alkalmazható.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban fenntartását és az alperes perköltségben marasztalását kérték. Álláspontjuk szerint az alperes által hivatkozott nemzetközi jogi esetek az ügyben nem jelentősek, mert a Vbt. 55. § (2) bekezdése kizárólag a magyar közrendre utal, és a közrend fogalma országonként eltérő viszonyokat jelöl. A közrend kizárólag a hatályos magyar jog körében értelmezhető, az adott magyar társadalmi értékítélet, politikai-gazdasági rend és kialakult erkölcsi eszmerendszer alapján.
A Pp. 270. §-a (1) és (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelem akkor terjeszthető elő, ha a felülvizsgálni kért határozat az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértő. Ehhez képest az elsőfokú bíróság jogerős ítéletének az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértő volta akkor állapítható meg, ha a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt érvénytelenítési ok, azaz a közrendbe ütközés ismérveinek hiányában érvénytelenítette a választottbírósági ítéletet.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontjának megsértésén kívül más jogszabályok (az Alkotmány 44. és 57. §-a, a Ptk. 389. §-a, a Pp. 221. §-a) továbbá a Választottbíróság eljárási szabályzata (Vbesz.) rendelkezéseinek [35. § (4), (5) bekezdés, 17. §, 19. §, 40. §] megsértésére is hivatkozott. Ez utóbbiakat azonban csak megjelölte, de nem indokolta meg, hogy miben áll a jogszabálysértés és az az ügy érdemi elbírálására mennyiben hat ki.
Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati bíróság az alperes által megjelöltek közül csak az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértés megvalósulását, azaz azt vizsgálta, hogy a jogerős elsőfokú ítélet tévesen jutott-e arra a jogi következtetésre, hogy a választottbírósági ítéletet a Vbt. 55. § (2) bekezdés b) pontja alapján, közrendbe ütközés okából érvényteleníteni kell.
A felülvizsgálati bíróság mindenekelőtt rámutat arra, hogy a Vbt. 55. §-ának (1) és (2) bekezdései pontokba szedve felsorolják, hogy mely okokból kérhető a választottbírósági ítélet érvénytelenítése. Ezek közül a Vbt. 55. § (1) bekezdés a)-e) pontjai határozzák meg azokat a súlyos eljárási szabálysértéseket, amelyek esetében az érvénytelenítési kereset benyújtható.
A felperesek keresetükben bár hivatkoztak arra, hogy a Választottbíróság eljárása sértette a Vbt. és a Vbesz. egyes rendelkezéseit [Vbt. 41. § (2) bekezdés, 36. § (1), (2) bekezdés, Vbesz. 35. § (4), (7) és (8) bekezdései, 40. § (1) bekezdés e) és g) pontja], keresetüket azonban nem a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában nevesített súlyos eljárási szabálysértésre, mint érvénytelenítési okra alapították. A bíróság a Pp. 215. §-a alapján a kereseti kérelemhez való kötöttség miatt csak azt vizsgálhatta, hogy a keresetben megjelölt érvénytelenítési ok - a közrendbe ütközés - megvalósulása megállapítható-e a felperesek által hivatkozott okokból.
A jogerős ítélet helytállóan hivatkozott a tételes jogi szabályozás hiányában a jogirodalom és a bírói gyakorlat által kimunkált közrend fogalom ismérveire, az e körben közzétett eseti döntésekre, de tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli választottbírósági ítélet esetében ezek az ismérvek megvalósultak.
A jogerős elsőfokú ítéletben figyelembe vett három körülmény, nevezetesen, hogy a Választottbíróság
- a felek észrevételeinek ismeretében a tárgyaláson nem hívta fel a szakértőt arra, hogy az észrevételekre fejtse ki szakmai álláspontját, hanem megelégedett a szakértőnek azzal a kijelentésével, hogy az észrevételekben foglaltak ellenére is fenntartja írásbeli véleményét;
- az ítéletben nem indokolta meg, hogy a szakvéleményt miért tartja megalapozottnak és milyen indokok alapján vetette el a felperesek által előterjesztett szakmai érveket;
- a viszontkereset elutasítását sem indokolta meg annak ellenére, hogy a szakértői vélemény nem tért ki a felperesek viszontkeresetének a rendelkezésre bocsátott építőanyag ellenértékének elszámolásával kapcsolatos tételére
eljárási szabálysértés megállapítására adhat alapot.
Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a választottbírósági ítélet érvénytelenítése közrendbe ütközés jogcímén csak szélsőséges esetekben, a jogrend alapelveinek nyilvánvaló és súlyos megsértése esetén alkalmazható.
Az elsőfokú bíróság által hivatkozott körülményekből azonban nem lehet nyilvánvaló, egyenes következtetést levonni arra, hogy a Választottbíróság ítélete a független, pártatlan és igazságos eljárás alkotmányos elvét sérti, illetve a jogbiztonságot veszélyezteti, s ezáltal a jogrend alapelveit súlyosan sérti.
A felülvizsgálati bíróság megállapítása szerint a hivatkozott sérelmek nem érik el azt a szintet, amely a közrend sérelmét megvalósítja.
A közrendbe ütközés megvalósulásánál elsősorban azt kell vizsgálni, hogy a választottbírósági ítélet, annak tartalmánál, rendelkezéseinél fogva a társadalom, "a köz" érdekét sérti-e. A perbeli esetben a felek szerződéses jogviszonyát elbíráló választottbírósági döntésről ez nem állapítható meg.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a felülvizsgálati eljárás lefolytatása alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott felülvizsgálati ok fennáll, ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős határozatot megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.