BH 2017.12.420 A közérdekű bejelentőt a bejelentése megtétele miatt nem érheti hátrány, azonban fegyelmi eljárás alapját képezheti a bejelentés megtételének elkésettsége. A döntés érdemére kiható eljárási jogszabálysértés esetén a hatósági határozatot hatályon kívül kell helyezni és a hatóságot új eljárásra kötelezni, ilyenkor nincs helye a határozat megváltoztatásának [1995. évi XXXII. tv. (Szütv.) 22. § (1) bek., 33. § (2) bek., 2004. évi XXIX. tv. (Eutv.) 143. § (2) bek.].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes szabadalmi ügyvivő, egyben a P. és T. Szabadalmi Védjegy és Jogi Iroda vezetője, valamint a Magyar Szellemi Tulajdonvédelmi Egyesület elnöke. 2013 augusztusában a felperes a Jogi Iroda egyik munkatársától értesült arról, hogy veszély fenyegeti a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (a továbbiakban: SZTNH) részére átadott szabadalmakat, mert annak adatbázisából nem publikusnak szánt adatokat is le lehet tölteni. Előzetes időpont-egyeztetést követően a felperes 2013. szeptember 11-én közérdekű bejelentést tett a szabadalmi dokumentumok letöltésének lehetőségéről a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban (a továbbiakban: KIM), ennek igazolására átadott egy letöltött adatokat tartalmazó CD-t. A KIM a bejelentés tartalmáról tájékoztatta az SZTNH-t, amely 2013. szeptember 16-án a biztonsági rést lezárta. A felperes 2013. szeptember 30-án személyesen felkereste az alperes elnökét, akit tájékoztatott a nem publikus adatok hozzáférési lehetőségéről. Az elnök előzetes vizsgálat lefolytatására vizsgálóbiztost nevezett ki, akinek összefoglaló jelentésére alapítottan 2013. december 12-én fegyelmi eljárást kezdeményezett a felperessel szemben.

[2] Az alperes a 2014. február 25-én kelt ügyszám nélküli fegyelmi határozatában a felperest, mint eljárás alá vont szabadalmi ügyvivőt vétkesnek találta a Szabadalmi Ügyvivői Hivatás Etikai Szabályzata (a továbbiakban: Szabályzat) 1.1., 1.4. és 1.6. pontjának megsértésében és ezért vele szemben a "kizárást a Kamarából" fegyelmi büntetést hozta. Az indokolás szerint a felperes magatartása nem volt lelkiismeretes és szakszerű, szakmai működése és emberi magatartása kifogásolható, mivel az SZTNH értesítésének elmaradása miatt két hét alatt az SZTNH adatbázisából nagy mennyiségű, nem publikusnak szánt adat került letöltésre ismeretlen címről. A felperes közreműködött abban, hogy a jogszabály rendelkezéseivel visszaélhessenek, ezt meghaladóan a munkatársai jogosulatlan titkos adathoz való hozzáférése tekintetében is megállapítható a felelőssége.

[3] A határozat rögzítette, a fegyelmi testület csak a felperes által közérdekű bejelentésként hivatkozott bejelentést megelőző időszakra vonatkozó tényeket, cselekményeket és a szabadalmi ügyvivőtől elvárható magatartást vizsgálta. Nem értékelte magának a bejelentésnek a minőségét és kihatásait. A felperes elfogultsági kifogását elutasította, mivel az a testület eljárása ellen irányult.

A kereseti kérelem

[4] A felperes eljárási és anyagi jogi jogszabálysértésekre hivatkozással keresettel támadta az alperes határozatát kérve annak bírósági felülvizsgálatát.

Az elsőfokú ítélet

[5] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletében az alperes határozatát - új eljárásra kötelezés nélkül - hatályon kívül helyezte. A megjelölt eljárási jogszabálysértések körében rögzítette, hogy egyrészt a vizsgálati eljárás elrendeléséről és a fegyelmi eljárás elindításáról az alperes nem határozati formában döntött, másrészt a jegyzőkönyvezés során alaki hibákat vétett, harmadrészt a tanácskozásról készült jegyzőkönyvet és a szavazásról készített összefoglalót összevonta. Ezek a jogszabálysértések azonban az ügy érdemére nem hatottak ki és nem tették indokolttá a hatályon kívül helyezést. A bíróság a vizsgálóbiztosi jelentés nem megfelelő voltát, a felperes vétkességének nem a szükséges mértékű határozati indokolását, az alkalmazott szankció kiválasztása indokolásának hiányát, az enyhítő körülmények feltáratlanságát, a felperes beadványainak nem kellő részletezettségű ismertetését, a felperes bizonyítási indítványainak elutasítása megfelelő indokolásának hiányát és az elfogultsági kifogás elbírálásának elmaradását olyan súlyos eljárási jogszabálysértésekként értékelte, melyek az ügy érdemére kihatnak.

[6] Az anyagi jogi jogszabálysértés vonatkozásában az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, az alperesi határozat a felperest etikai szabályok megsértésében találta vétkesnek. Az etikai szabályok a szabadalmi ügyvivők etikai szabályaira utalnak, vagyis kizárólag a szabadalmi ügyvivőkről szóló 1995. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Szütv.) 22. § (1) bekezdés a) pontja alapján lehetséges ezek megsértését vizsgálni. Utóbbi jogszabályhelyet nem lehetett a felperes cselekménye kapcsán a marasztaló határozat jogalapjaként alkalmazni, ugyanakkor az Szütv. 22. § (1) bekezdés b) pontjának megsértése megállapítását maga az alperes mellőzte bizonyítottság hiányában, így a marasztaló határozat jogalapja hiányzik.

A másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú ítélettel szemben az alperes fellebbezést, míg a felperes csatlakozó fellebbezést terjesztett elő. A törvényszék jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest új eljárás lefolytatására utasította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Rámutatott, a felperes fegyelmi felelősségének megállapítására az Szütv. 22. § (1) bekezdés b) pontja miatt került sor. Az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra következtetésre, hogy a Szabályzat kizárólagosan csak a szabadalmi ügyvivői minőségben végzett cselekményekre alkalmazható, melyek a szabadalmi ügyvivői tevékenység gyakorlásából fakadnak. Ezzel szemben a Szabályzatba ütközhet a szabadalmi ügyvivő magatartása akkor is, ha ezt nem a tevékenysége gyakorlása során követte el, hanem attól függetlenül tanúsít olyan magatartást, amely alkalmas a szabadalmi ügyvivői kar tekintélyének csorbítására, mert az alapelvek, mint általános szabályok ezt tartalmazzák. Lehetséges fegyelmi felelősség megállapítása alapelvi rendelkezés megsértése esetén, így a törvényszék a felperes fegyelmi felelősségre vonhatóságának elvi akadályát nem látta.

[8] A másodfokú bíróság ezt követően vizsgálta az eljárási szabályok betartását. Nem tekintette az eljárás érdemére kiható, súlyos jogsértésnek a vizsgálóbírói jelentés hiányosságait. Nem állapított meg jogsértést a felperesi bizonyítási indítványok elutasítása tekintetében. Véleménye szerint az elutasítási indok kellően konkrét és megalapozott volt. A további eljárási jogszabálysértések körében elfoglalt elsőfokú bírósági okfejtéssel a törvényszék egyetértett. E mellett rámutatott, a közérdekű bejelentés védelmével kapcsolatos jogszabályi rendelkezések megvalósulásának vizsgálatába az elsőfokú bíróság helyesen nem bocsátkozott, mivel annak relevanciája a perbeli esetben nincs. A felperes közérdekű bejelentése megtételének időpontjában az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény (a továbbiakban: Eutv.) rendelkezéseit kellett alkalmazni, nem pedig a panaszokról és közérdekű bejelentésekről szóló 2013. évi CLXV. törvényt (a továbbiakban: Panasztv.). A fegyelmi felelősség vizsgálatának alapját nem a közérdekű bejelentés képezte, hanem a felperesnek a bejelentést megelőzően tanúsított magatartása, ezért az eljárás során nem sérült az Eutv. 143. §-a.