A Kúria Kfv.37590/2011/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IDEGENRENDÉSZETI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata ) tárgyában. [2007. évi II. törvény (Harm. tv.) 13. §, 114/2007. (V. 24.) Korm. rendelet (Harmvhr.) 29. §] Bírók: Balogh Zsolt, Fehérné dr. Tóth Kincső, Fekete Ildikó

A határozat elvi tartalma:

A harmadik országbeli állampolgár akkor rendelkezik az itt tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezettel, ha ő maga, vagy családtagja jövedelméből vagy vagyonából a megélhetését, lakhatását, kiutazását, egészségügyi ellátását biztosítani tudja.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.II.37.590/2011/8.szám

A Kúria a Győző Ügyvédi Iroda /ügyintéző: dr. Győző Gábor ügyvéd/ által képviselt kiskorú felperesnek a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal /1117 Budapest, Budafoki út 60./ alperes ellen idegenrendészeti ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2011. július 13. napján kelt 21.K.32.149/2011/3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Bíróság 21.K.32.149/2011/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a Kúria a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 36.000 /harminchatezer/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az etióp állampolgár felperes 2010. szeptember 9. napján tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be hazánk Nairobiban működő külképviseletén, melyet az elsőfokú hatóság a 2010. október 20. napján kelt 106-1-51527/7/2010-T. számú határozatával elutasított, arra hivatkozással, hogy a felperes nem felelt meg a törvényben foglalt feltételeknek, így nem rendelkezett tartózkodása teljes időtartamára a megélhetését biztosító anyagi fedezettel, valamint egészségbiztosítással.

A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a 2011. március 7. napján kelt 106-T-24405/8/2010. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát, hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte.

Álláspontja szerint az alperesnek azt kellett volna vizsgálnia, hogy a legalább hat hónapos időtartamú tartózkodás esetén meg tud-e felelni a felperes a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény /a továbbiakban: Harm. tv./ és a végrehajtására kiadott 114/2007. /V. 24./ Kormányrendeletben /a továbbiakban: Vhr./ meghatározott feltételeknek.

Utalt arra is a felperes, hogy a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 7. § /2/ bekezdése alapján automatikusan jogosult lenne a menekültkénti elismerésre azt követően, hogy Magyarországra beutazik; így irrelevánssá válna, hogy a felperes tartása a tartózkodási engedély kiadásának feltételei szerint biztosított-e. A tartózkodási engedély kiadásának feltételeit tehát csak a menekültkénti elismerés iránti kérelem benyújtásáig kellene biztosítani.

Rámutatott arra, hogy az S. Kft. /a továbbiakban: Kft./ - mint jogi személy - vállalta a felperes tartását, de nézete szerint a Vhr. 29. § /6/ bekezdéséből adódó nem taxatív felsorolásban nincs olyan utalás, amelyből okszerűen következne az, hogy kizárólag, vagy akár elsősorban a kérelmezőnek és a családtagjának kellene a megélhetést biztosítani.

Álláspontja szerint az alperes megsértette a bizonyítékok okszerű mérlegelésére vonatkozó kötelezettségét a Kft. tartási képességének értékelése vonatkozásában, arra is figyelemmel, hogy a jogi személy tartósan nyereséges és adótartozás sem terheli, valószínűsíthető, hogy fedezni tudja a felperes és édesanyja megélhetését aközben, hogy saját működését is biztosítja.

Állította, hogy nem hagyható figyelmen kívül továbbá az a körülmény sem, hogy a családegyesítő fél saját jövedelemmel is rendelkezik.

Az egészségbiztosítási fedezet és a visszautazás költségei tekintetében is okszerűtlenül mérlegelt - a felperesi álláspont szerint - az alperes.

Megítélése szerint a Harm. tv. szűken értelmezi a családtag fogalmát, a felperesnek a családegyesítéshez, családi együttéléshez való jogát - melyet az Emberi Jogok Európai Egyezményének /a továbbiakban: EJEE/ 8. cikke részesít védelemben - figyelembe kellett volna venni.

Utalt arra, hogy a felperes édesapja Magyarországon elismert menekült, családi együttélésük tehát csak Magyarországon biztosítható; az édesapa menekült státusza miatt származási országába nem térhet vissza.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.

Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes határozata a jogszabályoknak megfelel; a hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás során a tényállást kimerítően feltárta, határozatát, annak mérlegelési szempontjait részletesen indokolta és számot adott arról, hogy az eljárás során milyen tényezőket vett figyelembe.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Vhr. 29. § /5/ bekezdése kogens módon határozza meg, hogy a harmadik országbeli állampolgár akkor rendelkezik a 3 hónapot meghaladó tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezettel, ha ő maga - vagy részére családtagja - a rendelkezésre álló jövedelemből, illetve vagyonból megélhetése, lakhatása, kiutazása, valamint szükség esetén egészségügyi ellátása költségeit biztosítani tudja.

Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a Vhr. 29. § /6/ bekezdésében szereplő felsorolásból egyértelműen következik azon jogalkotói szándék, hogy a magyarországi megélhetés elsősorban a kérelmező, vagy a tartását vállaló családtagja által igazolt anyagi eszközökkel biztosítható.

Az elsőfokú bíróság a felperes édesapjának munkáltatója által tett eltartási nyilatkozatot illetően osztotta az alperes álláspontját, amely szerint T. A. J. nem minősül a kérelmező, illetve édesanyja családtagjának, így nyilatkozata csekély mértékben vehető figyelembe.

A Kft. által vállalt tartási kötelezettséget illetően az elsőfokú bíróság megjegyezte, hogy a Kft. és a felperes között semmilyen jogviszony nem áll fenn; ezen túl arra is rámutatott, hogy a Kft. - mint jogi személy - által vállalt tartási kötelezettség a felperes édesapjának munkaviszonya megszűnésével, vagy a cég helyzetéből, illetve a cég és a felperes édesapja közötti viszony megváltozásából adódóan nem lenne kikényszeríthető.

Az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatosan utalt arra is, hogy a jogi személy és a tag kötelezettségei, vagyona egymástól elkülönülnek, a tag nem tartozik teljesítéssel a kft. által vállalt kötelezettségekért.