EH 2012.08.K11 A tartózkodási engedély iránti kérelem elbírálása során a hatóság mérlegelési jogkörében jár el, a meghozott határozat felülvizsgálatára a Pp. 339/B. § rendelkezése az irányadó. A felperesi hozzátartozó munkáltatójának a kérelmet előterjesztő felperes eltartására vonatkozó nyilatkozatának értékelése nem esik egy tekintet alá a felperes családtagjának hasonló tartalmú nyilatkozatával.
Pertörténet:
Fővárosi Törvényszék K.32149/2011/3., Kúria Kfv.37590/2011/8. (*EH 2012.08.K11*)
***********
Az etióp állampolgár felperes 2010. szeptember 9. napján tartózkodási engedély iránti kérelmet nyújtott be hazánk Nairobiban működő külképviseletén, azonban kérelmét az elsőfokú hatóság 106-1-51527/7/2010-T. számú határozatával elutasította, megállapítva, hogy a felperes nem rendelkezik a tartózkodása teljes időtartamára a megélhetését biztosító anyagi fedezettel, valamint egészségbiztosítással.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 106-T-24405/8/2010. számú másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az alperesnek a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harm. tv.) és a végrehajtására kiadott 114/2007. (V. 24.) Korm. rendeletben (a továbbiakban: Vhr.) meghatározott feltételeknek való megfelelése mellett értékelnie kellett volna azt is, hogy az országba lépését követően a menedékjogról szóló 2007. évi LXXX. törvény 7. § (2) bekezdése alapján automatikusan jogosult lenne a menekültkénti elismerésre, így irreleváns, hogy tartása a tartózkodási engedély kiadásának feltételei szerint biztosított-e.
Érvelt azzal is, hogy édesapjának munkáltatója (a továbbiakban: Kft.) - mint jogi személy - vállalta a tartását, ezt azonban a hatóság nem vette figyelembe, ezzel megsértette a bizonyítékok okszerű mérlegelésére vonatkozó kötelezettségét.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes határozata a jogszabályoknak megfelel; a hatóság a lefolytatott bizonyítási eljárás során a tényállást feltárta, határozatát, annak mérlegelési szempontjait részletesen indokolta és számot adott arról, hogy az eljárás során milyen tényezőket vett figyelembe.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a Vhr. 29. § (5) bekezdése kógens módon határozza meg, hogy a harmadik országbeli állampolgár mikor rendelkezik a 3 hónapot meghaladó tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezettel.
Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a Vhr. 29. § (6) bekezdésében szereplő felsorolásból egyértelműen következik azon jogalkotói szándék, hogy a magyarországi megélhetés elsősorban a kérelmező, vagy a tartását vállaló családtagja által igazolt anyagi eszközökkel biztosítható.
Az elsőfokú bíróság a felperes édesapjának munkáltatója által tett eltartási nyilatkozatot illetően osztotta az alperes álláspontját, amely szerint a gazdasági társaság és annak képviselője nem minősül a kérelmező családtagjának, így nyilatkozata csekély súllyal vehető figyelembe. A Kft. által vállalt tartási kötelezettséget illetően az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a Kft. és a felperes között semmilyen jogviszony nem áll fenn, a Kft. - mint jogi személy - által vállalt tartási kötelezettség a felperes édesapjának munkaviszonya megszűnésével, vagy a cég helyzetéből, illetve a cég és a felperes édesapja közötti viszony megváltozásából adódóan nem kikényszeríthető. Érvelt azzal is, hogy a jogi személy és a tag kötelezettségei, vagyona egymástól elkülönülnek, a tag nem tartozik felelősséggel a Kft. által vállalt kötelezettségekért. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint amennyiben a munkáltató támogatni kívánja munkavállalóját, illetve annak családegyesítési szándékát, ezt a munkabér megemelésével, vagy egyéb juttatásokkal is meg tudja tenni.
A felperes tartását vállaló édesapjának jövedelmére (2009. évben havi bruttó 100 280 Ft, azaz nettó 76 523 Ft; 2010. április-november közötti időszakban bruttó 73 500 Ft, azaz nettó 60 235 Ft) tekintettel, illetve figyelemmel arra, hogy sem a felperes, sem édesapja nem rendelkezik jelentősebb összegű, tartósan rendelkezésre álló megtakarítással, megállapította, hogy a felperesnek nincs megfelelő anyagi fedezete, amely a magyarországi tartózkodása alatt biztosítaná megélhetése, lakhatása, a tovább-, illetve visszautazáshoz szükséges, valamint az egészségbiztosítás által nem fedezett költségeit.
A felperes menekülti státusszal kapcsolatos érvelését illetően az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperes tartózkodási engedély iránti kérelmet terjesztett elő, nem pedig menekültkénti elismerésre vonatkozót, így e rendelkezések figyelembevétele nem indokolt, a két eljárás egymástól független, az alperes kizárólag a tartózkodási engedély iránti kérelem körében jogosult eljárni, az ezen eljárásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alapulvételével.
Rámutatott arra is az elsőfokú bíróság, hogy a felperes esetében az EJEE 8. cikkében megfogalmazott, a családi együttéléshez való jog nem sérült, az alperes ugyanis megtartotta a kérelemre vonatkozó anyagi és eljárási szabályokat, és a vizsgálat tárgyává tette a speciális eljárásban meghatározott feltételeket is.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta, másodlagosan - a hatályon kívül helyezés mellett - az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Kifejtette a felperes, hogy amennyiben elfogadná az elsőfokú bíróság és az alperes értelmezését a Vhr. 29. § (5) bekezdése tekintetében, úgy ez a jogszabályi rendelkezés ellentétes a családegyesítési jogról szóló 2003/86/EK Tanácsi Irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 7. cikk (1) bekezdésével, mivel az Irányelv ezen rendelkezése nem teszi lehetővé a Vhr. 29. § (5) bekezdése szerinti korlátozást a felperes megélhetésének forrása igazolása tekintetében. Állította, hogy az uniós jogi norma és a nemzeti jogi norma közötti kollízió abban áll, hogy az Irányelv 7. cikk (1) bekezdése nem zárja ki azt, hogy a felperesen és a Harm. tv. szerinti családtagon kívül természetes, vagy jogi személyek is biztosítsák a felperes megélhetését, ezt azonban a Vhr. 29. § (5) bekezdése kifejezetten kizárja. A kollízió miatt az uniós jogi norma érvényesítését kérte.
Kifejtette, hogy a felperes és a jogi személy között - a jogi személy tartási kötelezettség-vállalásával - létrejött egy kötelmi jogi jogviszony, mely polgári jogi alapon ki is kényszeríthető.
A jogi személy kötelezettség vállalásának ítéleti értékelését alapvetően tévesnek értékelte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtette továbbá, hogy a Harm. tv. 13. § (1) bekezdésének vizsgálatakor figyelembe kellett volna venni azt, hogy a felperesnek a családegyesítő féllel fennáll a családi kapcsolata és a családegyesítő fél menekült státusza folytán Magyarországon menekültkénti elismerésre lenne jogosult, és így - mint egyfajta várományként - a beutazást követően automatikusan jogosult a menekült státuszból fakadó támogatásokra, ellátásokra.
Kifejtette, hogy a Vhr. 29. § (5) bekezdése szerinti korlátozás nem felel meg az EJEE 8. cikk 2. pontban foglalt feltételeknek, így a nemzeti szabályt figyelmen kívül kellett volna hagyni. Utalt arra, hogy a felperes édesapja Magyarországon elismert menekült, aki ebből kifolyólag nem térhet vissza a származási országába, így családi együttélésük kizárólag Magyarországon biztosítható.
A felperes nem vitatta, hogy a megélhetés és az egészségbiztosítás meglétének előírása általánosan megjeleníthet egy legitim közérdeket. Vitatta, hogy ez a közérdek olyan erős lenne, hogy az ennek érdekében alkalmazott korlátozás a jelen ügyben ténylegesen nyomós közérdeket szolgálna, és/vagy arányosnak lenne tekinthető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelmet a Kúria alaptalannak találta.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból - az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával - helytálló jogi következtetést vont le.
Hangsúlyozta a Kúria, hogy a Pp. 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárás során kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható.
A felperes keresetében nem állította, hogy az Irányelv 7. cikk (1) bekezdése és a Vhr. 29. § (5) bekezdése közötti kollízió miatt a nemzeti norma nem alkalmazható, és az uniós jog közvetlen hatályú érvényesülésének van helye, ennek elmaradása miatt a közigazgatási határozat törvénysértő.
Tekintettel arra, hogy a felperes kereseti kérelméről döntött az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében, a vitássá nem tett Irányelvi hivatkozás az ítéleti döntés részét nem képezhette, ezért a Kúria - figyelemmel a Pp. 270. § (2) bekezdésére, valamint a keresetmódosítás Pp. 335/A. § (1) bekezdésében rögzített szabályaira - e hivatkozással érdemben nem foglalkozhatott.
Kiemelte a Kúria, hogy a perbeli ügy szempontjából alapvető jelentősége volt annak, hogy az alperes határozatát mérlegelési jogkörben hozta.
A Pp. 339/B. §-a értelmében mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik.
A Kúria álláspontja szerint helytállóan és megalapozottan foglalt állást az elsőfokú bíróság azon kérdésben, hogy az alperes felülvizsgált eljárása és határozata ezen kritériumoknak maradéktalanul megfelelt.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltak kapcsán kiemeli a Kúria, hogy a Vhr. 29. § (5) bekezdése kógens módon határozza meg, hogy a harmadik országbeli állampolgár akkor rendelkezik a 3 hónapot meghaladó tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezettel, ha ő maga - vagy részére családtagja - a rendelkezésére álló jövedelemből, illetve vagyonból megélhetése, lakhatása, kiutazása, valamint szükség esetén egészségügyi ellátása költségeit biztosítani tudja.
A Vhr. 29. § (6) bekezdésében szereplő felsorolás ugyan nem taxatív, ám abból egyértelműen kitűnik azon jogalkotói szándék, hogy a magyarországi megélhetés elsősorban a kérelmező, vagy a tartását vállaló családtagja által igazolt anyagi eszközökkel biztosítható. A családi együttélés célja ugyanis a családtaggal való családegyesítés, a vele való együttélés a célországban, amelyből értelemszerűen következik, hogy az ilyen célú tartózkodási engedélyt kérelmező személy megélhetéséről saját maga, vagy azon családtagja köteles gondoskodni, akivel a jövőben az országban együtt kíván élni.
A Kft. ügyvezetője nem minősül a felperes, illetve szülei családtagjának, közöttük semmilyen rokoni kapcsolat nem áll fenn.
Egyetért a Kúria az elsőfokú bíróság abban, hogy a munkáltató munkavállalója családegyesítési törekvéseit egyéb eszközökkel - pl. munkabér-emeléssel - támogathatja. Ezzel kapcsolatban is azonban hangsúlyozást igényel, hogy a felperes édesapjának munkabére a 2009. évihez képest 2010. április és november hónap között már csak havi bruttó 73 500 Ft volt. A felperesi nyilatkozattal szemben nem tekinthető polgári jogi úton kikényszeríthetőnek a munkáltatói kötelezettségvállalás, már csak arra figyelemmel sem, hogy a nyilatkozatban a tartás összege, annak rendszeressége, nyújtásának módja nem került meghatározásra; ezért helyesen értékelte azt az elsőfokú bíróság is a bizonyítékok körében csekély súlyúként.
Megjegyzi a Kúria, hogy a Harm. tv. és a Vhr. megalkotása során a jogalkotó az Irányelv rendelkezéseire figyelemmel volt, amelyet a Harm. tv. 120. § (1) bekezdése és a Vhr. 183. § (1) bekezdése is alátámaszt.
A felülvizsgálati kérelemben foglalt azon felperesi hivatkozás, mely szerint gazdasági társaság a meghívólevél záradékolása iránti eljárásban kötelezettséget vállalhat a meghívott fél lakhatása, eltartása és egészségügyi ellátása, valamint kiutazása költségeinek fedezésére, nem jelenti az alperesi hatóságnak a Vhr. 29. § (5) bekezdésével kapcsolatos okfejtése alaptalanságát.
A meghívólevél záradékolása iránti kérelemben a meghívó és a meghívott között áll fenn a kötelezettség-vállalás, így a meghívó jogi személy kötelezettséget vállalhat a meghívott személy tartásáért, míg a tartózkodási engedély iránti kérelem esetén ugyanezen kötelezettség a harmadik országbeli állampolgárt saját magát, vagy családtagját terheli.
Hangsúlyozza azonban a Kúria, hogy a jelen perben felülvizsgált eljárás során a felperes nem használt fel meghívólevelet, így az ezzel kapcsolatos felperesi érvelés irreleváns.
A bizonyítékok mérlegelése kapcsán kiemeli azt is a Kúria, hogy a felperes maga is elismerte, hogy édesapja jövedelme és megtakarítása nem elégséges magyarországi megélhetésük biztosításához, így - beutazását követően - igénybe kívánja venni az elismert menekülteknek a jogszabály által nyújtott esetleges pénzbeli támogatásokat, ellátásokat, ez pedig a szociális ellátó rendszert terhelné, ami szintén az alperesi értékelés helyt állóságát igazolja.
Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.