A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20880/2017/10. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 73/A. §, 87. §, 121. §, 136/B. §, 146. §, 164. §, 206. §, 213. §, 235. §, 252. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §, 84. §, 318. §, 339. §, 355. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 1. §, 8. §, 9. §, 10. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet (Vkszt. Vhr.) 62. §] Bírók: Darákné dr. Nagy Szilvia, Pestovics Ilona, Takácsné dr. Kükálo Judit

Fővárosi Ítélőtábla

3.Pf.20.880/2017/10/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kelemen Anita pártfogó ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.r. felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (II.r. felperes címe) II. rendű felpereseknek a dr. Soós András jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perben a Budapest Környéki Törvényszék 2016. március 7. napján kelt 23.P.23.847/2011/72. számú ítélete ellen az I. és II. rendű felperes által 73., 75., 76., 83. és 85. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

r é s z í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részítéletnek tekinti, és azt helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesnek egyetemlegesen 100.000 (százezer) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi a II. rendű felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 678.900 (hatszázhetvennyolcezer-kilencszáz) Ft fellebbezési illetéket.

Az I. rendű felperes költségmentessége folytán kirendelt pártfogó ügyvéd munkadíját az állam viseli.

A részítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A részítélettel elbírált körben a felperesek mint egyetemleges jogosultak keresetükben kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest a kezelésében álló, É. F. út és K. köz sarkán álló közkút vízelvezetésének megoldására saját költségén oly módon, hogy az onnan származó víz ne károsítsa az É. ... szám alatti ingatlant. Keresetük ezen részét a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 84. § (1) bekezdés d) pontjára alapították. Ezzel összefüggésben kártérítési igényt is előterjesztettek, a perbeli ingatlanban bekövetkezett 2.000.000 Ft vagyoni káruk, az ingatlan értékcsökkenése miatt 3.000.000 Ft vagyoni káruk, az ingóságaikban keletkezett károk, valamint az épületre eszközölt ráfordításaik megtérítéseként 1.330.000 Ft vagyoni káruk megfizetésére kérték az alperest kötelezni.

Kérték továbbá az alperest 156.301 Ft vagyoni káruk és annak 2011. évtől a kifizetésig járó kamatai megfizetésére is kötelezni a régi Ptk. 339. § (1) és 355. § (1)-(2) és (4) bekezdése alapján arra tekintettel, hogy a nem megfelelő vízmérő csere következtében ilyen értékű vízelfolyás történt. Kérték továbbá az alperes 2.000.000 Ft nemvagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését is jóhírnevük és tulajdonjoguk megsértése miatt a régi Ptk. 355. § (1) és (4) bekezdése alapján.

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében valamennyi kereseti kérelem elutasítását kérte. Előadta, hogy a közkifolyó elhelyezése jogszabályi kötelezettsége alapján történt, nincs összefüggés a közkifolyó és a ház vizesedése között, az ingatlan eleve talajvizes területen helyezkedik el. Arra hivatkozott, hogy a szolgáltatási pont utáni meghibásodásból eredő többletfogyasztás megfizetése a fogyasztó kötelezettsége. A jóhírnév megsértésére alapított kereseti kérelem körében arra hivatkozott, hogy az alperes a 38/1995.(IV.5.) Korm. rendelet 9. §-ában biztosított jogosultságával élve döntött a vízfogyasztás korlátozásáról. Az alperes munkatársai a megszokott és elvárt tisztelettel, konstruktív hozzáállással szálltak ki a helyszínre és az alperes belső szabályzata szerint jártak el. Az I. rendű felperes a kiszállás alkalmával minden kényszer és ráhatás nélkül írta alá azt a nyilatkozatot, amellyel elismerte a kiszállási díj jogosságát, vállalta, hogy felkeresi az alperes ügyfélszolgálati irodáját és a tartozást teljes egészében megfizeti.

Az elsőfokú bíróság 72. sorszámú ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Kötelezte a felpereseket, hogy fizessenek meg egyetemlegesen 15 napon belül az alperes részére 420.000 Ft perköltséget. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg az állam javára külön felhívásra 509.200 Ft eljárási illetéket. Megállapította továbbá, hogy az I. rendű felperes pártfogó ügyvédjének a díját az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az É. ... szám alatt található ingatlannak a II. rendű felperes a tulajdonosa, a felperesek pedig házastársak. Az ingatlan 3/12-ed arányú hányadára S. K. 1996. december 9. napjától özvegyi haszonélvezeti joggal rendelkezett haláláig, 2010. június 10. napjáig. Az ingatlan vízellátására vonatkozó szolgáltatási szerződést az alperessel S. K. kötötte meg.

Az ingatlanon a 085089 gyári számú, 2006-os hitelesítésű mérőóra szolgált az elfogyasztott vízmennyiség mérésére. A zárógyűrűk és a vízmérőn lévő hitelesítési nyomópecsét (plomba) 2016. január 7-én sértetlenek voltak.

A vízóra a felszerelését követő közel négy éven át átlagosan napi 0,18 m3 hálózati vízfelhasználást mért, 2010. december 18-tól a vízfogyasztás napi több mint 6 m3-re emelkedett.

2010 decemberében a vízmérő nem volt leolvasható, mivel a vízóra aknában víz lepte el a mérőt, ezért a számlát az alperes becslés alapján készítette el. A vízóra aknát csőtörés miatt öntötte el a víz, amely csőtörés a mérőóra után, de nem a vízóra aknában keletkezett. Az alperes munkatársai 2011 februárjában olvasták le a mérőórát, ez alapján 156.301 Ft-os számla került kiállításra.

2011. február 14. napján az alperes munkatársai 0003714 sorszámú vízmérőcsere jegyzőkönyvet állítottak ki, amit a II. rendű felperes írt alá, a fogyasztó nevénél azonban még feltüntetésre került S. K. is.

A felperesek a fogyasztó személyében történt változást S. K. elhalálozását követően nem jelentették be az alperes felé, ezért az alperes a számlákat továbbra is S. K. nevére állította ki. A 2011. februári leolvasás alapján kiállított 156.301 Ft összegű számla ellenértékét a felperesek az alperesnek nem fizették meg. Az alperes a vele szerződéses viszonyban álló S. K. részére küldte ki a felszólító leveleket, melyek közül a vízkorlátozás előtti utolsó felszólítás elnevezésű irat érkezett vissza "meghalt" jelzéssel.

Ilyen előzmények után jelentek meg az alperes munkatársai 2011. június 16. napján a perbeli ingatlannál, hogy a felszólításban jelzett vízkorlátozást elvégezzék. A munkagépek felbukkanására tekintettel a szomszédok közül többen a felperesi ingatlanhoz mentek megnézni, hogy ott mi történt, és egymással arról beszélgettek, hogy a vízműtől jöttek elvágni a csővezetéket, mert a II. rendű felperes édesanyja nem fizette a számlát. Ugyanezen a napon az I. rendű felperes a helyszínen aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben vállalta, hogy az É. Kft. ügyfélszolgálati irodáját meghatározott határidőn belül felkeresi és a kiszállási díjat, valamint a vízdíj tartozást teljes egészében megfizeti. Ezt követően a II. rendű felperes több levelet intézett az alpereshez, amelyekben arra hivatkozott, hogy szeretné, ha kicserélnék és rendesen beszerelnék az órát, mert az nem megfelelő módon került felszerelésre, a rossz összeszerelés miatt folyt el a víz, illetve kifogásolta az alperes eljárását is.