EH 2005.1365 A kisajátítási eljárás során a kártalanítás összegének meghatározásánál a kapu áthelyezése, új belső út építése a megtérítendő költségek körébe tartozik [1976. évi 24. tvr. 16. §].
Az I. r. alperes kérelmére és javára a II. r. alperes közlekedési célból a 2002. augusztus 26-án kelt határozatával kisajátított a felperes tulajdonában álló 2539/9. hrsz.-ú ingatlanából 1148 m2 területet 1 390 000 forint kártalanítás ellenében. A II. r alperes a kártalanítás összegét C. F. szakértő szakvéleménye alapján állapította meg. A határozatban a birtokba adást 2002. október 18-ára tűzték ki.
Az I. r. alperes a kártalanítás összegét bírói letétbe helyezte.
A felperes keresetet nyújtott be a II. r. alperes határozatának felülvizsgálata iránt és az elsőfokú bíróság a II. r. alperes határozatát megváltoztatta, a felperes részére járó kártalanítás összegét 2 706 000 forintban állapította meg, egyebekben a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság a kártalanítás összegét a perben kirendelt szakértő Cs. L. szakvéleménye és kiegészítő szakvéleménye alapján állapította meg az ingatlanrész után 2000 forint/m2 fajlagos érték, míg az elbontandó tárolóépület tekintetében 6000 forint/m2 fajlagos érték figyelembevételével. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (Ktvr.) 16. §-a szerinti, a kisajátítással kapcsolatban megtérítendő értékveszteség és költség a jelen eljárásban nem merült fel. A kisajátítás folytán a felperes telephelyén megépítendő útcsatlakozás költsége - amely még nem lett számszerűsítve -, a felperest nem terhelheti, de az útcsatlakozással kapcsolatos jövőbeni költségeket a felperes egy újabb kártalanítási vagy kártérítési eljárásban érvényesítheti. Az elsőfokú bíróság megállapította továbbá, hogy az I. r. alperes bírósági letétbe helyezte a kártalanítás összegét, így ezzel az összeggel késedelembe nem esett, erre az összegre kamat nem jár. A többletkártalanítás tekintetében is a közigazgatási határozat meghozatala időpontjában - amely egybe esett a birtokba adás időpontjával -, volt esedékes a fizetés, ezért a többletkártalanítás után az I. r. alperes köteles kamatfizetésre.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a kereseti kérelme szerint további 536 400 Ft kártalanítás és kamatai megítélését. Rendkívüli jogorvoslati kérelme szerint a jogerős ítélet ellentétes a Pp. 206. § (1) bekezdésével, a Ktvr. 1. §-ával, 16. §-ával, a Ktvr. végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (továbbiakban: R.) 25. § (1) bekezdés b) pontjával, a Ptk. 177. §-ával, az Alkotmány 13. § (2) bekezdésével, a KK 4., 5. és 8. számú állásfoglalásokkal. Sérelmezte, hogy a kártalanításról nem 2800 m2 fajlagos érték figyelembevételével döntöttek, nem vizsgálták a visszamaradó rész hasznosíthatóságát, a zsákút kialakítása miatti hasznosítás-csökkenését, a bontásra ítélt tároló nagyságát és értékét tévesen határozták meg, a telephely megközelítése megoldatlan, ennek ellenére az útépítés és kapuáthelyezés költségét nem ítélték meg, a kamatfizetés kezdő napját tévesen határozták meg. Az útcsatlakozás telken belüli kiépítésére kötelezést vagy annak költsége megítélését és kapuáthelyezés költségét kérte megítélni.
Az I. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kisajátítási érték tévesen került megállapításra, a telek közművesnek nem tekinthető, a tároló értéke tévesen került megállapításra, ezért a jogerős ítélet ellentétes a KK 5. számú állásfoglalással, a Ktvr. 8. § (1) bekezdésével. Észrevételezte, hogy útcsatlakozás kiépítése a felperes telkén belül nem az I. r. alperes feladata, kapuáthelyezés jövőben felmerülő költség lehet, ezért azt a jelen eljárásban megítélni nem lehet a R. 26. §-a alapján. Értékcsökkenés nem következett be, a szabályozási terv szerinti tervezett településfejlesztés nem értékelhető értékveszteségként a jelen eljárásban. A I. r. alperes nem kötelezhető az útcsatlakozás természetbeni kialakítására. Az elsőfokú bíróság tévesen utalt arra, hogy az útcsatlakozással a jövőben felmerülő költségeit a felperes majd érvényesítheti. Tévesen döntött az elsőfokú bíróság a kamattal kapcsolatban is. A felperes máig nem adta birtokba az ingatlanrészt, ezért kamat megtérítésére nem tarthat igényt. Kamat megítélését igazságtalannak tartotta.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem kisebb részben alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felvetett jogkérdések közül az ingatlan kisajátítási értéke kapcsán a következőket állapította meg.
Az elsőfokú bíróság Cs. L. szakértő szakvéleményét, kiegészítő szakvéleményét ítélkezése alapjául e körben helytállóan fogadta el. A szakértő az ingatlant jogszerűen értékelte közművesítettként, mert a közműpótló berendezésekkel ellátott ingatlan is közművesnek minősül. A szakértő a rendelkezésre álló összehasonlító adatokból fajlagos értéket számolt, így egy átlagértéket alakított ki. A szakértő az önkormányzati értékesítés ajánlati árainak figyelembevételével jogszerűen járt el, mert a kínálati, ajánlati ár is egy értéket, az önkormányzat által a valós piaci viszonyoknak megfelelően kialakított értékesítési árat mutat, ha azon az áron még nem is valósult meg értékesítés. A szakértő által kimunkált 2000 Ft/m2 érték és a kínálati 2800 Ft/m2 érték közötti különbségben fejeződik ki, hogy a felperesi ingatlan csak közműpótló berendezésekkel ellátott, míg a kínált egyéb ingatlanok összközműves ingatlanok. Ugyanezen okból a felperesnek a többletkártalanítás felemelése, a 2800 Ft/m2 ár alapulvételével történő meghatározása iránti kérelme megalapozatlan, azt a szakvélemény összehasonlító adatai sem támasztották alá az értékelés szempontjaira figyelemmel.
A kisajátítás során érintett és emiatt elbontandó tárolóépület tekintetében a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem alapos. A szakértő szakvéleményében a tároló épületet 65 m2 területűnek és 390 000 Ft fajlagos értékűnek tekintette rossz műszaki állapotára figyelemmel. A felperes vitássá tette a szakértő által megállapított 65 m2-es alapterület számítás helyességét, és az elsőfokú bíróság a kiegészítő szakvélemény beszerzésével sem tisztázta a tárolóépület pontos méretét és ettől függően az értékét, a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző módon értékelte. A Ktvr. 1. §-a és a Ptk. 177. §-a alapján - figyelemmel a KK 4. számú állásfoglalásra is - a kisajátítás során az ingatlan kisajátításakor fennálló értékét kell megtéríteni. A kisajátítás során elbontandó épület esetében nem annak újraelőállítási költségét, hanem annak a kisajátításkor képviselt forgalmi értékét kell meghatározni. A szakvélemény és kiegészítő szakvélemény alapján a tárolóépület értéke nem dönthető el, az épület utáni kártalanítás meghatározása további vizsgálatot igényel, a szakvélemény további kiegészítését teszi szükségessé, melyre a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján nem kerülhet sor.
A Legfelsőbb Bíróság az értékveszteség tekintetében a következőket állapította meg. A szakértő egyértelműen állást foglalt abban, hogy a visszamaradó terület értéke nem csökken, értékveszteség nem állapítható meg. A szabályozási terven a település távlati fejlesztése érdekében a felperes ingatlanán áthaladó út szabályozása a jelen eljárásban nem értékelhető értékvesztésre hivatkozással. A per tárgya a 68-as főközlekedési útról történő lehajtóhoz kisajátított terület után járó kártalanítás mértéke. A szabályozási terv szerinti jövőbeni út kialakításához szükséges eljárásban érvényesítheti a felperes ezzel kapcsolatos értékvesztését, ezért a felülvizsgálati kérelme e körben megalapozatlan.
Alapos azonban a felperesnek a kapu áthelyezésével, a belső út építésével kapcsolatos költségtérítési igénye. Az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást e körben és az I. r. alperes is megalapozatlanul hivatkozott ezeknek a költségeknek a kisajátítási eljárásban történő érvényesítésének kizártságára. A Ktvr. 16. §-a alapján a kisajátítással kapcsolatos költségeket meg kell téríteni, ilyen költség lehet a R. 26. § b) pontja alapján az üzemátszervezés, -áttelepítés költsége, valamint a d) pont alapján az egyéb hasonló igazolt költség is.
A perbeli esetben a kapu áthelyezésének költsége, valamint a kisajátítás által célzott megépítendő út csatlakozásaként a felperes telephelyén belül az új út jelenlegivel azonos minőségű és kivitelű kiépítése a kisajátítás miatt felmerülő költségek, így a Ktvr. 16. §-a és a R. 26. § b) illetve d) pontja alapján megtérítendő költségek. A kisajátítási és a peres eljárás során ezeket a költségeket sem a II. r. alperes, sem az elsőfokú bíróság téves jogi álláspontja miatt szakértő bevonásával nem tisztázta, ezért az ítélet a Ktvr. 16. §-ába ütközik. A II. r. alperes és az elsőfokú bíróság is tévesen foglalta el azt az álláspontot, hogy ezek a költségek majd csak tényleges felmerülésükkor érvényesíthetők. A birtokátadás következtében a felperesnek már rendelkeznie kell új belső úttal és bejárati kapuval, ezek a költségek szükségszerűen fel fognak merülni, így szakértő útján a költségek nagyságát meg kell határozni és a kártalanítás összegén belül a felperesnek meg kell téríteni. A felperes jogszerűen tarthat igényt a kapu áthelyezésével kapcsolatos költségre és a jelenlegi betonútjával azonos betonút szükségszerűen kiépítendő szakasza megépítési költségeire. A felperes maga is elismerte, hogy természetbeni kártalanításra jogszabályi előírás hiányában nem tarthat igényt, kérelme az út, illetve kapu I. r. alperessel történő megépíttetésére megalapozatlan volt.
A kamatfizetés vonatkozásában az elsőfokú bíróság téves álláspontra helyezkedett. Tévesen állapította meg, hogy a kisajátításról rendelkező határozat hozatala időpontjában, amely egybeesett a birtokbaadással, volt esedékes a kártalanítás megfizetése. A kamat a kisajátításról rendelkező határozat jogerőre emelkedését követő naptól jár a KK 8. számú állásfoglalás és a 21/1976. (IX. 5.) PM rendelet (továbbiakban: PM r.) 2. § (1) bekezdése alapján. Az I. r. alperes a kártalanítás összegét bírósági letétbe helyezte, így fizetési kötelezettségének ezúton tett eleget. E körben az elsőfokú bíróság az eredetileg megítélt kártalanítás után jogszerűen akkor mellőzhette volna a kamatfizetési kötelezettség megállapítását, ha vizsgálta volna, hogy a bírósági letétbe helyezésre mikor és milyen okból került sor, állapítható-e meg a jogerőre emelkedést követő nap és a teljesítés között időbeli eltérés. A felperest a jogerőre emelkedést követő naptól a bírósági letétbe helyezésig kamat akkor illeti meg, ha nem az ő magatartása miatt került sor késedelmes teljesítésre. Többletkártalanítás megítélése esetén a többletkártalanítás megfizetése is az eredetileg megítélt kártalanítás összegével azonos időpontban lett volna esedékes, így a többletkártalanítás után is a kisajátításról rendelkező határozat jogerőre emelkedését követő naptól jár a kamat a többletkártalanítás kifizetésének napjáig. Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott a birtokba adás időpontjára, mint a kamatfizetés esedékességi időpontjára. A birtokba adást a kisajátítási határozat a jogerőre emelkedését követő időre írta elő, így a PM r. 2. § (2) bekezdésében szabályozott kamatfizetési szabály nem alkalmazható. A kamatfizetési kötelezettséget nem érinti - a KK 8. számú állásfoglalás szerint - a határozatban a kártalanítás megfizetésre előírt teljesítési határidő. Mindezek alapján a felperes felülvizsgálati kérelme e körben alapos, míg az I. r. alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme alaptalan volt.
A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet megsértette a Ktvr. 1. §-át, 16. §-át, a KK 8. számú állásfoglalást, a R. 26. § b) és d) pontját, a KK 4. számú állásfoglalást, a Pp. 206. § (1) bekezdését, a Ptk. 177. §-át. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Kfv. II. 39.019/2005/8. sz.)