BH 2008.4.79 Életveszélyt okozó testi sértés bűntettének és nem emberölés bűntette kísérletének minősül a terhelt cselekménye, ha az általa okozott életveszélyes sérülés miatt a sértett halála azért nem következik be, mert az eredményt a mentők értesítésével és aktív segítő magatartásával önként elhárította [Btk. 16. §, 17. § (3) és (4) bek., 166. § (1) bek., 170. § (5) bek.].

Az elsőfokú bíróság S. L. vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében, ezért 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.

A vádlott büntetve kétszer volt vagyon elleni vétségek, valamint súlyos testi sértés bűntette miatt. Utoljára felfüg­gesztett szabadságvesztésre ítélték, aminek próbaideje alatt követte el a vád tárgyát képező cselekményt. Elítélé­se az anyja sérelmére ittas állapotban elkövetett súlyos testi sértés miatt történt.

A vádlott nem elmebeteg, nem gyengeelméjű, tudatzavarban, szellemi leépülésben nem szenved. Személyiségszerkezete diszharmonikus vonásokat mutat, mely főként az érzelmi, indulati élet zavaraiban nyilvánul meg. Ez azonban nem éri el a személyiségzavar olyan mértékét, mely korlátozó tényezőt jelentene vádbeli cselekményét illetően. Rendszeres alkoholfogyasztó, de nem alkoholfüggő. Kényszergyógyítása nem indokolt.

A vádlott 2001-ben költözött anyjával a H. községben K. pusztán lévő tanyára. Anyja mozgásában korlátozott, csak járókerettel képes a lakásban közlekedni.

A vádlott és anyja baráti kapcsolatban volt szomszédjukkal R. B. G. sértettel, aki rendszeresen meglátogatta őket.

2006. december 4. napján a sértett átment hozzájuk. Együtt, nagyobb mennyiségű bort fogyasztottak, miközben zenét hallgattak. 22 óra körüli időben a vádlott véralkoholszintje kb. 2 ezrelék volt, ami közepes fokú alkoholos befolyásoltság állapotának felel meg.

Az alkohol hatására a vádlott ingerlékeny és kötözködő lett. Anyja kifogásolta, hogy hangos a zene, a vádlott azonban nem volt hajlandó lehalkítani a lejátszót. Emiatt köztük vita alakult ki, melynek során a vádlott az anyját szemből jobb kézzel, közepes erővel, ököllel a bal szeménél megütötte, ettől anyja az ágyra esett.

A sértett a vádlott anyjának védelmére kelt és a vádlott elé állt, mire a vádlott őt is az ágyra lökte. Ezután kiszaladt a konyhába és magához vett egy 32 cm hosszú, 19 cm pengehosszúságú, fekete műanyag nyelű, jól kiélezett kést. Visszament a szobába és a kést a jobb kezében tartva ráült az ágyon hanyatt fekvő sértett lábaira, bal kezével lefogta a sértett jobb kezét, miközben azt kiabálta, hogy "megöllek, elvágom a torkodat". A sértett próbált védekezni, azonban a vádlott a kés élével, egy kaszáló mozdulattal, közepes erővel a nyakának elülső felszínén, a középvonal táján megsértette őt.

Amikor a vádlott észlelte, hogy a sértett nagyon vérzik, elszaladt és a közeli nyilvános telefonfülkéből értesítette a mentőket, akiket megkért arra is, hogy szóljanak a rendőröknek. Ezt követően visszament a helyszínre és a mentős telefonon adott utasítása szerint kötést tett a sértett nyakára. A kiérkező mentőt és rendőröket a helyszínen várta meg.

A mentők a sértettet kórházba szállították, ahol sérülését ellátták.

A vádlott bántalmazásának következtében a sértett az alábbi sérülést szenvedte el:

A nyak elülső felszínén, a középvonalban, és attól jobbra haránt állású, metszett bőr- és lágyrész sérülést, ahol a felszínes nyaki visszerek, valamint a pajzsporc is sérültek. A sérülés tényleges gyógytartama 8 napon túli, 2 hét volt.

A sérülés a felszínes nyaki visszerek megnyílása miatt életveszélyes volt, mivel fennállt a légembólia kialakulásának lehetősége. Súlyosabb sérülésként a nyaki nagyerek megnyílása jöhetett volna létre, amely a sértett halálát okozta volna. A halálos eredmény bekövetkezésének az elmaradása részben a vádlotton, részben pedig a véletlenen múlott.

A vádlott bántalmazásának következtében anyja az arccsont vetületében és a bal szem tájékon lágyrész zúzódást szenvedett el, aminek gyógytartama 8 napon belüli. S. L.-né magánindítványt nem terjesztett elő.

A bizonyítékok értékelésénél az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy "a vádlott által alkalmazott fedőkötés akadályozhatta ugyan, hogy légbuborékok alakuljanak ki, de mindezen túl a véletlenen múlott a súlyosabb sérülés, azaz a légembólia kialakulása. Ennek bekövetkezése esetén a sértett elhalálozhatott volna, aminek a lehetősége fennállt a tekintetben is, hogy szerencsétlen esetben a nyaki nagyerek megnyílása esetén elvérezhetett volna. Így meg­állapítható, hogy nem beszélhetünk önkéntes eredmény­elhárításról, mert a súlyosabb sérülés bekövetkezésének az elmaradása részben a véletlenen múlott."

Az ítélet jogi indokolásában kifejtette, hogy az adott esetben a vádlott élet kioltására alkalmas eszközzel, egy 19 cm pengehosszúságú késsel a sértett létfontosságú szervét sértette meg. A nyakon olyan erek futnak, melyek megsértése halálhoz vezethet. Az alanyi tényezők köréből kiemelte, hogy a vádlott ölésre irányuló kifejezéseket is használt a sértettel szemben. Mindezekből a körülményekből azt a következtetést vonta le, hogy szándéka a sértett életének kioltására irányult, cselekményét egyenes szándékkal követte el.

Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és a védője jelentett be fellebbezést enyhítés érdekében. A vádlott a fellebbezésének írásbeli indokolásában, míg a védő a fellebbezési nyilvános ülésen emellett a vádlott cselekményének eltérő minősítését - az életveszélyt okozó testi sértés bűntetté­nek megállapítását - is kérte.

A nyilvános ülésen eljárt ügyész az elsőfokú ítéletnek a minősítés tekintetében történő megváltoztatására, egyebekben pedig annak helybenhagyására tett indítványt.