31/1994. (VI. 2.) AB határozat
a Magyar Köztársaság címere, valamint az állami felségjogra utaló egyes elnevezések és megjelölések használatának rendjéről szóló 7/1974. (III. 20.) MT rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló eljárásban meghozta a következő
határozatot.
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Magyar Köztársaság címere, valamint az állami felségjogra utaló egyes elnevezések és megjelölések használatának rendjéről szóló 7/1974. (III. 20.) MT rendelet 2. §-ának (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért azt megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság e határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi. A megsemmisített jogszabályi rendelkezés 1995. augusztus 20-án veszíti hatályát.
INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó beadványában a Magyar Köztársaság címere, valamint az állami felségjogra utaló egyes elnevezések és megjelölések használatának rendjéről szóló 7/1974. (III. 20.) MT rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 3. §-a alkotmányellenességét állította.
1. A Kormányrendelet 1. §-a az összes államhatalmi szervet alanyi jogon jogosítja fel a Magyar Köztársaság címerének használatára. A rendelet 2. §-a szerint a többi állami szerv (állami vállalat, költségvetési üzem stb.), társadalmi szervezetek, szövetkezeti szervek a belügyminiszter hatáskörébe tartozó külön eljárás eredményeképpen kiadott engedély alapján használhatják a Magyar Köztársaság címerét. A rendelet 3. §-a a magánszemélyek, valamint az előző szakaszokban nem említett jogi személyek számára törvényi tilalmat fogalmaz meg a Magyar Köztársaság eme nemzeti jelképe használatát érintően.
2. Az előző bekezdésben hivatkozott rendelkezés indítványozó álláspontja szerint azért alkotmányellenes, mert a nem állami szférába tartozó gazdálkodó szervezeteket a törvény erejénél fogva fosztja meg a címer használatának lehetőségétől. Ez a tilalom különösen azoknak a gazdálkodó szervezeteknek esetében aggályos, amelyek az államisággal szervesen összefüggő tevékenységet végeznek (például közlönyszerkesztés). Az indítványozó szerint a jogszabályi rendelkezés hátrányos megkülönböztetést tartalmaz a nem állami gazdálkodó szervezetek esetében vállalkozáshoz való joguk gyakorlása során, és ezzel sérti az Alkotmány 9. §-ának (1) és (2) bekezdését. A korlátozás, az indítványozó szerint, ezenfelül nem a jogforrási hierarchia megfelelő szintjén történt, hiszen az alapvető jogokat csak törvény szabályozhatja, ebből következően korlátozásuk is csak törvény által lehetséges.
3. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései szerint Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül [9. § (1) bek.]; a Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát [9. § (1) bek.]. Az Alkotmány 70/A. §-a értelmében a személyeknek bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
II.
Az indítvány az alábbiak szerint megalapozott. Az Alkotmánybíróság álláspontja értelmében a Kormányrendeletnek az indítványozó által alkotmányellenesnek állított 3. §-a alkotmányossági szempontból való helyes értelmezéséhez a rendelet 2. §-ának vizsgálata elengedhetetlen, ezért az alkotmányossági vizsgálatot a Kormányrendelet 2. §-ára hivatalból kiterjesztette.
1. Az állami címer használata kérdéskörének mind közjogi, mind magánjogi jellegű vetülete van. A vizsgált jogszabály 1. §-a az állami felségjogra utaló jelvények használatának közjogi aspektusát szabályozza, és ugyancsak közjogi jellegű szabályokat tartalmaz a 2. § (4) bekezdése is az országos sportági szakszövetségek vonatkozásában. A magánjogi, alapvetően gazdasági jogi szabályozást viszont az alkotmányossági vizsgálat tárgyát képező 2. § (1) és (3) bekezdése, valamint 3. §-a tartalmazza.
Alkotmányos alapjogok csak azok lehetnek, amelyeket az Alkotmány kifejezetten felsorol, és ezek között az Alkotmány nem biztosít senkinek sem alanyi jogot a nemzeti jelképek használatára. Az alaptörvény XIV. fejezete mindössze meghatározza a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeit, és úgy rendelkezik, hogy az azokról, valamint a használatukról szóló törvény elfogadásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
2. Az ország címerének magánosok által való használhatásáról rendelkező 1883: XVIII. t. cz. sem biztosított alanyi jogot eme állami felségjelvény használatához, hanem arra engedélyezési eljárás nyomán szerezhettek jogot a gazdasági forgalom résztvevői.
2.1. Amint azt az Alkotmánybíróság 21/1994. (IV. 16.) AB határozatában (ABK 1994. 171.) kifejtette, a gazdasági verseny szabadsága nem alapjog, hanem a piacgazdaság olyan feltétele, amelynek meglétét és működését biztosítani az államnak is feladata. A versenyszabadság állami elismerése és támogatása megköveteli a gazdasági forgalommal kapcsolatos alapjogok objektív, intézményvédelmi oldalának kiépítését. Az Alkotmánybíróság 33/1993. (V. 28.) AB határozatában (ABH 1993. 249.) megállapította, hogy az Alkotmány - a piacgazdaság deklarálásán túl - gazdaságpolitikailag semleges.
Az államnak természetesen joga van megfelelő alkotmányos indokok esetében arra, hogy a gazdasági versenyt korlátozza. Ilyen korlátozást tartalmaz például a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény 14. §-a, amely a kartelltilalmat fogalmazza meg éppen a gazdasági verseny szabadságának biztosítása érdekében. A korlátozás azonban csak akkor alkotmányos, ha egyrészt nem valósít meg diszkriminációt, másrészt megfelelő jogszabályi szinten történik.
2.2. A megsemmisített jogszabályi rendelkezés lehetővé teszi meghatározott jogalanyoknak (az állami gazdálkodó szerveknek, társadalmi szervezeteknek és szövetkezeti szerveknek), hogy engedélyezési eljárás eredményeképpen az állami címert használhassák. A jogszabály 3. §-a ugyanakkor ezt a többi jogalany számára megtiltja. Ez a tilalom a gazdasági verseny szabadságát mint alkotmányos értéket mindenképpen érinti, korlátozza.
Sérti az ily módon való szabályozás az Alkotmány 70/A. §-ában megfogalmazott hátrányos megkülönböztetés tilalmát is. A gazdasági verseny szabadságának biztosítása érdekében az államnak az alkotmányos alapjogokat érintően semlegesnek kell maradnia. A hivatkozott jogszabályi ren
delkezés azonban előnyben részesíti az állami gazdálkodó szervezeteket a nem államiakkal és a gazdasági tevékenységet folytató magánszemélyekkel szemben akkor, amikor lehetővé teszi számukra a magyar címer használatát. Ezzel a megsemmisített jogszabályi rendelkezés hátrányosan különbözteti meg a nem állami szervezeteknek minősülő jogi személyeket, valamint a magánszemélyeket az állami gazdálkodó szervezetekkel szemben, és így sérti az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdését, amely - amint azt az Alkotmánybíróság 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (ABH 1990. 81.) kimondta - nem különböztet meg a tulajdonformák között, hanem a diszkrimináció tilalma és a verseny szabadsága általános tételének a tulajdonhoz való jogra vonatkoztatott kifejtése.
A diszkrimináció a gazdasági verseny, ezen belül az annak lényegéhez tartozó esélyegyenlőség eltorzításán keresztül sérti a gazdasági verseny szabadságának alkotmánybeli [9. § (2) bekezdés] intézményét is. Ezt az Alkotmánybíróság a piacgazdaság egyik olyan feltételeként fogalmazta meg [21/1994. (IV. 16.) AB határozat], amelynek alkotmányos értékkénti elismerése és támogatása az állam számára intézményvédelmi kötelezettségként jelenik meg (ABK 1994. 170-171.).
A rendelkezés ugyanakkor indokolatlan vagyoni előny megszerzéséhez teremt jogszabályon alapuló lehetőséget a diszkrimináció által kedvezményezett jogalanyok számára. Vagyoni értéket jelenthet ugyanis - különösen külkereskedelmi vonatkozásban -, hogy valamely gazdálkodó szervezet által készített terméken nemzeti jelkép, adott esetben a magyar címer látható. A magyar címer használata a külföldi fogyasztó számára arra utalhat, hogy az áru magyar termék, a tradicionális magyar minőségi követelményeknek megfelel, a belföldi fogyasztó pedig azt a következtetést vonhatja le a címer képével ellátott áru láttán, hogy a címer jelenléte a csomagoláson állami minőségi garanciát jelent.
Az állami gazdálkodó szervezeteket privilegizáló - megsemmisített - jogszabályi rendelkezésben keverednek az állam tulajdonosi és közhatalmi jogosítványai, és ez az előzőekben kifejtettek okából alkotmányellenességet eredményezett. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanis el kell különíteni az állam mint a gazdálkodás alanya jogait és kötelezettségeit, a gazdálkodás állami befolyásának eszközeit jelentő (közhatalmi) jogosítványoktól [59/1991. (XI. 19.) AB határozat (ABH 1991. 295.)].
A jogszabályi rendelkezés diszkriminatív volta önmagában megalapozza az alkotmányellenesség megállapítását és a rendelkezés megsemmisítését. Jelen esetben nem állami szervek (társadalmi szervezetek stb.) vonatkozásában az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésének, valamint 70/A. §-ának sérelmét minisztertanácsi rendelet valósítja meg.
3. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata értelmében diszkriminatív kedvezményezés esetén csak a jogosulti körnek kedvezményeket nyújtó jogszabályi rendelkezést kell megsemmisíteni. Mivel az Alkotmánybíróság eljárásának nem tárgya annak eldöntése, hogy az állami címer használatára van-e bármelyik jogalanynak alkotmányos joga (1. pont), ebből következően az alkotmányossági vizsgálat alá vont jogszabályi rendelkezések közül az Alkotmánybíróság csak azt semmisítette meg, amelyik a diszkriminációt megvalósította.
A megsemmisítés következtében a közhatalmi szervek címerhasználata érintetlen marad, azonban e körön kívül a címert senki sem használhatja. Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy ez ugyan alkotmányos megoldás, de nem az egyetlen alkotmányos megoldás. Az Országgyűlés az Alkotmány 76. §-ának (3) bekezdése és 78. §-a értelmében egyébként is törvényt köteles e tárgyban alkotni.
4. Az előadottakra tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően határozott.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Schmidt Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró