EH 2001.410 I. A hagyatéki eljárás során tett, anyagi jogi tartalmi nyilatkozat egyoldalúan nem vonható vissza, hanem az az általános ügyleti megtámadási alapon támadható meg.

II. Önmagában a rendszeres italozás nem minősül erkölcstelen életmódnak, így kitagadási okot nem valósít meg [Ptk. 199. §, 653. §, PK 261. sz. állásfoglalás].

Az 1998. június 29-én elhunyt O. F. örökhagyó gyermekei a peres felek. Az örökhagyó 1998. június 25-én közvégrendeletet alkotott. Végrendelete szerint idős, beteges napjaiban csak az alperesre számíthat, aki vállalja, hogy őt élete végéig segíti, gondviseli, ápolja, a felperesre nem számíthat, mert vele nem törődik, italozó életmódot folytat és ezért őt az öröklésből kitagadja. Úgy végrendelkezett, hogy halála esetére minden ingó és ingatlan vagyonát az alperes örökölje.

A hagyatéki eljárásban a felperes a végrendeletet alakilag és tartalmilag érvényesnek ismerte el, a kitagadás érvénytelenségét állította, és kötelesrész iránti igényt érvényesített, az alperes pedig a kitagadás érvényességére hivatkozott. A közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal az alperes részére adta át.

A felperes a perben a kitagadás érvénytelenségének megállapítását és kötelesrésze kiadását kérte. Az eljárás során keresetét kiterjesztette a végrendelet érvénytelenségére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltségben marasztalta annak megállapítása mellett, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli.

A megállapított tényállás szerint a felek az 1997-ben elhunyt édesanyjuk után a törvénye öröklés rendje szerint örököltek. Házastársa halála után az örökhagyóval mindkét peres fél rendszeresen tartotta a kapcsolatot, szükség esetén a felperes is ellátta a háztartási teendőket és szőlőjében is munkát végzett. Az alperes az örökhagyóval közös ingatlan utcai lakrészében lakik, és napi rendszerességgel gondoskodott az örökhagyóról. Az örökhagyó mindennaposan, a felperes évek óta rendszeresen fogyasztott szeszesitalt, amely miatt több alkalommal le is részegedett. Az örökhagyó a felperes italozását nem nézte jó szemmel, néhány ízben lakásából elküldte, hogy majd józanul jöjjön oda. A szülők elképzelése házasingatlanuk örökléséről az volt, hogy a ház utcai részét a felperes, a belső részét az alperes örökölje. Az alperes az anyai hagyatéki tárgyalásra előbb nem ment el, a felperest részegen találta, majd másnap együttesen jelentek meg a közjegyzőnél, de az alperes a hagyatékkal kapcsolatban vitázott. A hagyatéki tárgyaláson történteket követően határozott az örökhagyó végrendelet készítéséről. A végrendelet úgy készült, hogy a közjegyző az örökhagyó lakásán megjelent, a végrendelet tartalmát megbeszélték, majd 1998, június 25-én titkárnőjével együtt az elkészített végrendeletet felolvasás és aláírás végett elvitte az örökhagyóhoz. Az aláírást megelőzően az örökhagyó az orvostól injekciót kapott, felolvasás közben az alperes őt megitatta, majd a helyiséget elhagyta.

Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy az örökhagyó az alperes jelenlétében végrendelkezett volna és a Ptk. 625. § (2) bekezdés feltételei sem álltak fenn, ezért a végrendelet érvénytelensége iránti keresetet elutasította. A fenti tényállás alapján viszont azt állapította meg, hogy a felperes alkoholista életmódot folytat, amit erkölcstelen életmód folytatásának minősített, ezért a Ptk. 663. § (1) bekezdés e) pontja szerinti érvényes kitagadási ok fennállta miatt a keresetet elutasította.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta.

A másodfokú bíróság a fellebbezés alapján kiemelte, hogy a Ptk. 625. § (2) bekezdése nem a jelenlévőkre, hanem a közjegyző személyére vonatkozóan tartalmaz összeférhetetlenségi okot. Nem eredményezi azonban a közvégrendelet érvénytelenségét az, ha a közjegyző az örökhagyó meghallgatásával, jegyzetei alapján készíti el a végrendeletet, amit utóbb felolvasás után a közjegyző jelenlétében ír alá az örökhagyó. Rámutatott arra is, hogy bár az aláírás előtt az örökhagyó injekciót kapott, azonban a perben semmilyen adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy ez végrendelkezési képességét befolyásolta volna.

Az elsőfokú bíróság jogi következtetésével egyetértve kiemelte, hogy a kitagadási ok érvényes fennállásához elegendő az, hogy a közfelfogás szerint a felperes alkoholista életmódja erkölcstelennek minősül, és szükségtelen annak orvosszakértői igazolása, hagy az alkoholizmus jelei a felperesen megmutatkoznak-e vagy sem, ezért a felperesnek a szakértői bizonyítás elrendelésére irányuló indítványát elutasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet: elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, keresetének való helytadás, másodlagosan új eljárás és új határozat hozatalára utasítás iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélettel megállapított tényállás felderítetlen, a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget, ezért az ítélet megalapozatlan. Az alperes a közvégrendelet tételénél a Ptk. 625. § (3) bekezdés szerint közreműködőnek minősül, mert a közvégrendelet tételében széles körű, kitartó tevékenységet folytatott, ami kiterjedt arra is, hogy az örökhagyóhoz orvost hívjon és a felperes kirekesztéséhez nyomós anyagi érdeke fűződött. A kitagadás érvényességének megállapítása pedig álláspontja szerint a Ptk. 663. § (1) bekezdés e) pontját sérti. Sem erkölcstelen életmódot, de alkoholista életmódot sem folytatott. Ennek megállapításához a bíróságnak a Pp. 177. § (1) bekezdés alapján szakértői bizonyítást kellett volna lefolytatni. Az erkölcstelen életmód megítélése nem a körülmények mérlegelésén alapul, ezért a tényállás megalapozatlan, az azon alapuló ítélet téves.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.

1. A végrendelet érvénytelensége

A felperes végrendelet érvénytelensége iránti keresetét a perben eljárt bíróságok érdemben elbírálták, a kereset elutasítását a jogszabálynak megfelelően indokolták, az ott kifejtetteket a Legfelsőbb Bíróság megismételni nem kívánja, az abban foglaltakkal egyetért.

Az iratok tartalma alapján azonban megállapítható, hogy a felperes a hagyatéki eljárásban a végrendeletet érvényesnek ismerte el mind alaki, mind annak tartalmát illetően és csak a kitagadására vonatkozó érvénytelenséget állított.

A hagyatéki eljárásban tett ezen anyagi jogi nyilatkozata a Legfelsőbb Bíróság PK 261. sz. állásfoglalása értelmében egyoldalúan nem vonható vissza, a visszavonás hatályosságához a nyilatkozattal jogot szerzett másik fél beleegyezése szükséges, illetve az az általános ügyleti megtámadási alapon támadható meg. A felperesnek a hagyatéki eljárásban tett nyilatkozata ugyanis a Ptk. 299. § (1) bekezdés szerint olyan egyoldalú nyilatkozat, amelyre ha a törvény kivételt nem tesz, a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. E nyilatkozatok visszavonásával kapcsolatban a Ptk. 221-215. §-ai, megtámadására pedig az általános ügyleti nyilatkozatok megtámadására vonatkozó rendelkezések az irányadók (BH 1985/2/59., PJD X. 53. sz.). Ezért a felperes végrendelet érvénytelensége iránti keresete előfeltétele a hagyatéki eljárásban tett nyilatkozatának az eredményes megtámadása lett volna. A felperes a perben ilyen megtámadási okra nem is hivatkozott, ezért a végrendelet érvénytelenségének megállapítására irányuló keresete ez okból is elutasítandó.

2. A kitagadás érvénytelensége

A perben megállapított tényállás szerint a felperes évek óta rendszeresen fogyasztott szeszesitalt, és több alkalommal lehetett őt látni ittas állapotban. Ebből a perben eljárt bíróságok azt a következtetést vonták le, hogy az alperes "alkoholista életmódot" folytatott, amit a Ptk. 663. § (1) bekezdés e) pontja szerinti erkölcstelen életmód folytatásának minősítettek. Ez a következtetés azonban mind az alkoholizmus, mind az erkölcstelen életmód tekintetében téves.

Az alkoholizmus ugyanis nem egyszerűen szeszes italok rendszeres fogyasztása, hanem alkohol tartalmú italok mértéktelen fogyasztása következtében kialakuló szenvedélybetegség, ami testi és pszichikai tünetekkel jár együtt. A perbeli tényállás alapján az utóbbi fel sem merülhet, legfeljebb a felperes italozó életmódjáról lehet szó.

Az erkölcstelen életmód, mint érvényes kitagadási ok fennálltának hitelt érdemlő bizonyítása a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján az alperest terhelte. Az erkölcstelen életmód folytatásnak megállapításához azt kellett volna az alperesnek bizonyítania, hogy a felperes az italfogyasztással együtt járó olyan magatartást tanúsított, amelyből erkölcsi felfogásának züllöttségére lehet következtetni, és ez az életmódjává vált, amely folyamatosan megnyilvánuló többlet-magatartást feltételez. Önmagában a túlzott mértékű rendszeres italfogyasztás nem tekinthető erkölcstelen életmód folytatásának, ennél többet viszont a felperes terhére nem lehet megállapítani. Ezért a Ptk. 663. § (1) bekezdés e) pontja szerinti kitagadási ok nem áll fenn.

A jogerős ítélet tehát a fenti részében jogszabályt sért, és érvényes kitagadás hiányában a felperes a Ptk. 661. § alapján kötelesrészre jogosult. A Legfelsőbb Bíróság ezért a Pp. 213. § (2) bekezdése alapján részítéletet hozott, a végrendelet érvénytelensége iránti keresetet illetően a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta, a kitagadás érvénytelenségét a Pp. 275/A. § (2) bekezdése alkalmazásával megállapította.

Eltérő jogi álláspontjuk folytán az eljárt bíróságok a kötelesrész kiadására irányuló kereset körében a bizonyítást nem folytatták le, a döntéshez szükséges adatok nem állapíthatók meg, ezért ebben a körben az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására utasította. (Legf. Bír. Pfv. II. 20. 245/2000. sz.)