BH 2009.4.115 Téves ingatlan-nyilvántartási bejegyzésnek minősül az ingatlan-nyilvántartásban szereplő jogosult névváltozásának az átvezetése, ha nemcsak a neve, de a személye is megváltozott. A bejegyzés kiigazítását keresettel nemcsak az ingatlan-nyilvántartási érdekelt, hanem bárki kérheti, aki a téves bejegyzés folytán sérelmet szenvedett, és a sérelem orvoslását eredménytelenül kísérelte meg az ingatlanügyi hatósági eljárásban [1997. évi CXLI. tv. 62. § (2) bek. c) pont].

A cégbíróság 1947. február 7-én egyéni cégként jegyezte be a cégjegyzékbe az Sz. Dunai Állami Hajózás Magyarországi Főügynökségét, melynek cégtulajdonosaként az Sz. Dunai Állami Hajózás izmailai céget tüntette fel. A Főügynökség - az ingatlan-nyilvántartás szerint - az 1947. szeptember 7-én kelt nyilatkozat alapján átruházás címén tulajdonosává vált a 24646 és 24647 helyrajzi számú ingatlanoknak, majd az M. T. Rt.-vel 1950. március 23-án csereszerződést kötött. A csereszerződés alapján a 24646 és 24647 hrsz.-ú ingatlanok a Magyar Államkincstár tulajdonába kerültek, míg a budapesti 24318 hrsz.-ú ingatlan tulajdonjogát csere címén a Főügynökség, illetve akkori nevén az Sz. Állami Dunagőzhajózási Vezérügynökség javára jegyezték be 1950. május 20-án. Ezt az egyéni céget a későbbiekben Sz. Dunahajózás felső-Dunai Vezérügynöksége néven tartották nyilván a cégjegyzékben, új cégtulajdonos bejegyzésére pedig 1992. március 1-jéig nem került sor.

1991-ben a Szovjetunió felbomlott. A Szovjetunió külső államadósságainak és aktíváinak jogutódlásáról 1991. december 4-én megkötött többoldalú szerződést, valamint a volt Szovjetunió teljes külföldi tulajdonának megosztásáról szóló 1992. július 6-ai többoldalú megállapodást más volt tagállamok mellett aláírta Ukrajna is, 1993. január 15-én és 1994. december 9-én pedig kétoldalú megállapodások megkötésére is sor került a felperes és Ukrajna között a tulajdonviszonyok rendezéséről, valamint a külső államadósság és az aktívák jogutódlásáról.

T. J. A. mint az Sz. Dunahajózás felső-Dunai Vezérügynökség "vezetője" 1992. február 10-én kelt változás-bejegyzési kérelmében a cégbíróságnál e cég cégjegyzékébe annak bejegyzését kérte, hogy az Sz. Dunahajózás felső-Dunai Vezérügynökségének cégneve 1992. március 1-jei hatállyal U. Dunahajózás Vezérügynökségére változott. (A cégjegyzék szerint a változás-bejegyzési kérelmet benyújtó személy cégjegyzési joggal nem rendelkezett.) E kérelemnek a cégbíróság eleget tett. Az U. Közlekedési Minisztérium 1994. december 10-én elrendelte az U. Dunai Hajózás állami vállalat részvénytársasággá való átalakítását. A cégjegyzék szerint a cégbíróságnál nyilvántartott egyéni cég cégneve 1994. december 28-a óta "U. Dunahajózási Társaság Rt. Vezérügynöksége a Magyar Köztársaságban", tulajdonosa pedig - a cégjegyzék szerint már 1992. március 1-jétől - az U. Dunahajózási Társaság Rt.

1994. december 1-jén az U. Dunahajózási Vezérügynökség a 24318 hrsz.-ú ingatlan vonatkozásában névváltozás bejegyzése iránti kérelemmel fordult a földhivatalhoz, mely kérelemhez csatolta az 1950. március 23-án kelt csereszerződést, valamint a cégkivonatot. A földhivatal 1998. április 6-án kelt határozatával "névváltozás" cím alatt a bejelentésnek eleget tett és a tulajdoni lap II. részén az U. Dunahajózás Vezérügynökségét tüntette fel csere címén az ingatlan tulajdonosaként. Az 1998. április 9-én benyújtott újabb névváltoztatási kérelem alapján a földhivatal 1998. április 21-én meghozott határozatával tulajdonosként az "U. Dunahajózási Társaság Rt. a Magyar Köztársaságban" céget jegyezte be.

1995. január 28-án a felperes a földhivataltól azt kérte, hogy a 24318 hrsz. ingatlanra jegyezze be tulajdonjogát államutódlás címén. Ezt a kérelmet a földhivatal 1998. május 13-án kelt határozatával elutasította.

A fentebb írt elsőfokú földhivatali határozatokat - a jelen per felperesének fellebbezése folytán - a másodfokon eljáró földhivatal 1999. július 9-én kelt határozatával megsemmisítette. Az új eljárásban a földhivatal határozatával ismét bejegyezte csere címén az "U. Dunahajózási Társaság Rt. Vezérügynöksége a Magyar Köztársaságban" tulajdonjogát, a felperes tulajdonjog bejegyzési kérelmét pedig elutasította. A másodfokon eljárt földhivatal - a felperes fellebbezése folytán, aki a közigazgatási eljárásban beavatkozóként vett részt - 1999. október 28-án meghozott határozatával mind a névváltoztatási kérelmet, mind az államutódlás címén előterjesztett tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet elutasította, az elsőfokú határozatot megsemmisítette és elrendelte az 1950. május 20-ai határozat szerinti bejegyzési állapot visszaállítását.

A Fővárosi Bíróság ítéletében hatályon kívül helyezte a földhivatal 1999. október 28-án meghozott határozatát az U. Dunahajózási Társaság Rt. Vezérügynöksége a Magyar Köztársaságban névváltozás átvezetésre irányuló kérelme tárgyában és hatályában fenntartotta az első fokon eljáró földhivatalnak az új eljárásban meghozott határozatát. Ezt a határozatot a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság ítéletében hatályában fenntartotta.

A felperes végleges kereseti kérelmében kérte annak megállapítását, hogy az U. Dunahajózási Társaság Rt. Vezérügynöksége a Magyar Köztársaságban jogi személyiség hiányában szerzőképtelen, így nem lehet a perbeli ingatlan tulajdonosa. Mivel ugyanezen okból nem lehetett tulajdonosa az sz. vezérügynökség sem azoknak az ingatlanoknak, melyeket csere címén 1950. március 23-án átruházott, kérte annak megállapítását is, hogy az 1950. március 23-án létrejött csereszerződés az Sz. Vezérügynökség jogi személyisége hiányában jogszabályba ütköző semmis szerződés volt, így a csereingatlanok jogszerű tulajdonosa a korábbi tulajdonos, azaz a Szovjetunió maradt.

A csereszerződés érvényessé tétele érdekében a felperes kérte annak megállapítását, hogy a csereingatlanok szovjet állami tulajdonban állása miatt a perbeli - a 24318 hrsz.-ú - ingatlanon szovjet állami tulajdon keletkezett, majd ezen ingatlan tulajdonjogát 1991. december 1. napjától államutódlás jogcímén a felperes megszerezte.

Kérte, hogy a bíróság a Ptk. 115. § (3) bekezdése alapján kötelezze az alperest arra, hogy szervezeti egysége, azaz a jogi személyiséggel nem rendelkező Vezérügynökség hagyjon fel az ingatlan jogtalan birtoklásával.

Kérte, hogy a bíróság rendelkezzék a felperes tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése iránt, és kötelezze az alperest ennek tűrésére. Ez utóbbi kereseti kérelmét a Ptk. 116. § (1) bekezdésére és az az 1997. évi CXLI. tv. (Inytv.) 5. § (4) bekezdésére, 26. § (1) bekezdésére és 30. § (1) bekezdésére alapította.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 109. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította. Álláspontja szerint alkalmatlanok voltak a felperes jogának megóvására az alperessel szemben előterjesztett azok a keresetek, melyek a megjelölt cégek szerzőképessége hiányának, továbbá annak megállapítására irányultak, hogy a csereingatlanok tulajdonosa a Szovjetunió maradt. Megalapozatlan a csereszerződés semmisségének megállapítására és a megjelölt módon való érvényessé tételére vonatkozó kereset is. A csereszerződést nem a Szovjetunió, hanem egy szovjet állami vállalat Magyarországon bejegyzett egyéni cége kötötte, mely egyéni cég az 1979. évi 13. tvr. rendelkezése folytán alkalmazandó magyar jog alapján ugyan önálló jogalanyisággal nem rendelkezett, de cégbirtokosa önálló jogi személyiséggel bíró állami vállalat volt, és a cégbirtokos fióktelepe által kötött ügyletek a cégbirtokos által megkötött ügyletnek minősültek. Egy érvénytelen szerződés egyébként sem tehető érvényessé oly módon, hogy a bíróság a szerződő felek személyét megváltoztatja. Nem lehet ezért megállapítani, hogy a csereszerződés alapján az ingatlan tulajdonjogát a Szovjetunió szerezte volna meg. Az államutódlásra alapított megállapítási kereset azért alaptalan, mert a per tárgyát képező ingatlan nem a Szovjetunió, hanem egy szovjet állami vállalat külföldön lévő vagyona volt, mely ingatlan tekintetében a tulajdonosváltozás Ukrajna nemzeti jogszabálya alapján - a felperes által is aláírt 1993. január 15-ei nemzetközi egyezménnyel - bekövetkezett, azt pedig a felperes nem bizonyította, hogy a szovjet állami vállalat külföldön lévő ingatlan vagyonának tulajdonosává vált volna nemzetközi megállapodások alapján. Miután a felperes a perbeli ingatlannak nem tulajdonosa, nem követelheti az ingatlan birtokba adását sem.